Déli Hírlap, 1987. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
A DH várospolitikai fóruma Válaszol: a városi pártbizottság első titkára 1986 mérlege Sokan készek tenni Miskolcért,., Közbiztonság és környezeti kultúra, gazdaság és városfejlesztés. Hétfőn este Dudla József, a városi pártbizottság első titkára ezekről a témákról is beszélt a városi televízió adásában. A stúdióbeszélgetés során a nézők telefonon is tehettek fel kérdéseket. Jóval több kérdés érkezett, mint amennyinek a megválaszolására elegendő lett volna a műsoridő. Ezért a kimaradt kérdésekre a válaszokat lapunk hasábjain találhatják meg az érdeklődők. De előbb tekintsük át, némileg tömörítve, mi hangzott el a bevezető beszélgetésben. A kérdező Kecskés Sándor volt: — Milyen érzésekkel vallja magát miskolcinak a városi pártbizottság első titkára? — Engem minden ideköt. Nagyon szeretem ezt a várost, vállalom minden vonását, múltjának örökségeit is, a város üzemeit, lakótelepeit, nagyszerű, és eddig még nem kellően kiaknázott természeti környezetét. Vállalom azokat az embereket is, akik itt élnek, dolgoznak Miskolcon. Én azt szeretném, mint állampolgár, városlakó, és úgy is mint kommunista, s égjük vezetője, hogy ez a város nemcsak lakóhelye, hanem otthona is legyen mindenkinek. — Az év eleje a mérleg- készítés ideje is. Mit könyvelhet el a várospolitika 1986-ban? — Az 1986-os év gazdasági eredményei nem feleltek meg a várakozásnak az egész országban. A hazai ipar nehéz helyzete Miskolcon meghatározó jelentőségű tényező. Még a sikeres üzemek is, mint a Digép vagy a December 4. Drótművek, csak igen komoly erőfeszítések árán tudtak talpon maradni, és a tervezetthez közelítő nyereséget produkálni. Mindez a városfejlesztésben is éreztette hatását. Hozzá kellett szokni már az elmúlt években is a sorozatos elvonásokhoz, és ahhoz, hogy csak a legfontosabb célokra futja. A VI. ötéves terv során több mint egymilliárd forintot vontak el a városfejlesztéstől, és ez a folyamat tovább tartott tavaly is. Pesszimizmus en-> nek ellenére nem uralkodik a város közhangulatában, a politikai helyzet nyugodt, kiegyensúlyozott. Le látni kell, hogy szaporodó feszültségek is terhelik. A feszültségek oka az, hogy egyre mélyül a szakadék igényeink és lehetőségeink között minden területen, a családi gazdálkodásban és a város- fejlesztésben is. — Tavaly azonban nagyon sok eredményt is elértünk, sok értéket teremtettünk. 1400 lakás helyett 1482 épült fel, és folytattuk a munkát a biztonságos vízellátásért. Bővült a szennyvíztisztító mű, folytatódott a Széchenyi út rekonstrukciója, a villamospálya felújítása, és beszereztünk 35 új autóbuszt is. Rendkívül fontosnak tartom a szellemi élet eredményeit Jó színházunk van, zenei életünkről csak az elismerés hangján lehet szólni, és szaporodnak az öntevékeny egyesületek, klubok is. Kiemelkedő a Városszé- pítő Egyesület szerepe, hiszen nélkülük elképzelhetetlen lenne településünk minőségi fejlesztése. De említhetem az Avasi Kulturális Egyesületet is, amely azon munkálkodik, hogyan lehetne az ottaniak életét kellemesebbé tenni. Miskolc Rázós ügy? Pavilon-tervek A várakozásnak megfelelően, hatalmas vita kerekedett a városi tanács végrehajtó bizottságában tavaly, amikor a pavilon-tanulmányterv került az asztalra'. Hogy ez „rázós” ügynek számít, azt több minden is indokolja. Egyrészt rengeteg pavilon épült az elmúlt években a belvárosi értékes területeken, meglehetősen zűrzavaros körülmények között. Hogy egy pavilon legyen vagy ne legyen, illetőleg hol lehessen megépíteni, az pedig alapvetően befolyásolja a vállalkozók üzleti érdekeit: egy döntés leapaszthatja vagy felduzzaszthatja pénztárcájukat. Nemcsak város- szépítészeti, hanem kereskedelempolitikai ügyről van szó, ha a pavilonokról beszélünk. A végrehajtó bizottság elé terjesztett pavilon-tanulmánytervet elsősorban építészeti, városépítészeti szempontok szerint állították össze alkotói. Figyelembe vették, mely pavilonok maradhatnak meg a meglévők közül hosszú ideig, melyeket kell hamarosan lebontani. s hol, müven formában lehet újakat építeni. A bizottság a tervet úgy fogadta el. mint egy megkezdett s folj'tatandó rendte- remtő munka fontos lépését. Tehát azóta történnie kellett és történt is egy s más pavilon-ügyben. Megvizsgálták azt. hogy azokon a területeken, ahol pavilont lehet építeni, milyen funkciókat javasolnak a kereskedelmi szakemberek. A végrehajtó bizottság feladatként határozta meg, hogy jelöljenek ki olyan területeket, ahol a tanács szervezésében létesülhetnek pavilon-egységek. Erre két helyen van lehetőség a közeljövőben. A Széchenyi út és a Szemere utca kereszteződésében, a „villanyrendőrnél”, a Széchenyi úti rekonstrukció keretében a század- forduló hangulatát idéző pavilonegyüttest állítanak fel. A már ott lévő és működő pavilonok kapnának új köntöst. A Jókai utca térségében 12 egységből álló együttest lehetne felépíteni, akár részenként is. Azt javasolják a szakemberek, hogy a Petőfi tér rendezésével együtt valósuljanak meg azok a pavilonok, amelyeknek az építését a tanács szervezi. A vállalkozóknak pályázatot írnak majd ki. A munka folytatódik. Az bizonyos, hogy a kiskereskedőket, szolgáltatókat nem nélkülözhetjük, hiszen szerepük létfontosságú a város ellátó hálózatában. De ez a tény nem adhat felmentést arra, hogy a városképet csúfító bódék szaporodjanak legrangosabb közterületeinken. vezetése örömmel tapasztalja, hogy a városlakókat fel lehet sorakoztatni a jó programok mellé. Nagyon sok cselekvő ember ajánlkozik, hogy szeretne a városon, és ezzel önmagán is segíteni.». (Folytatjuk) lelepüléskultúra . Holnap délután fél 3-kor A városrehabilitáció és a településkultúra a magyar városokban címmel tart előadást a Technika Házában dr. Román András, a műszaki tudományok kandidátusa, az Országos Műemlékfelügyelőség osztályvezetője. Az előadás után lehetőség lesz kötetlen beszélgetésre, konzultációra is. MALÉV-iroda lesz Azt mondják, hogy mi, magyarok meglehetősen szemfüles, lelmes náció vagyunk. A miskolciak különösen nem pa- aszkodhatnak ez ügyben, a hajdani kereskedőváros meg- rizte szellemét. Nemrég például elköltözött az iparcikk- ölcsönzö a Széchenyi útról az Arany János utcára. Régi ílethelyiségére azonban nem került ki új cégtábla. A köl- sönző vezetőnőjénél egymásnak adták a kilincset az élénk zleti szellemmel rendelkező miskolciak, az iránt érdeklőd- e, hogy mi lesz a régi bolttal, hiszen az nagyszerű helyen an... Nos, ezúton is közölhetjük a kíváncsiakkal, hogy bban az üzlethelyiségben a MALÉV nyit irodát. Jó né- ány gyors észjárású miskolcit kímélhettek volna meg a elesleges úttól persze, ha mondjuk kiírják: itt hamarosan l A LÉ V-iroda nyílik. jje A barlangfürdő bővítése, fe jlesztése ma már nem álom, hiszen a szakemberek sorra tárják fel az újabb járatokat a hegy gyomrában. „Menekülés előre99 Fürdőfejlesztési program A fejlesztési terv impozáns: 1990-ig százmillió forintot költenek a strandokra saját erőből, és 30 milliót az idegenforgalom fejlesztésére szánt alapból. (Ezt fejeli meg a már említett külföldi tőke.) A cél természetesen az, hogy kellemesebb környezet, több szolgáltatás vonzóbbá tegye a fürdőket a hazai és külföldi vendégek számára. A forgalom növekedése pedig azt eredményezheti, hogy nyereségessé válik a fürdőágazat és nem terheli a vállalat. illetve a tanács számláját az az évi húszmillió forint, amit tavaly is a veszteség rovatba könyvelhettek. Jó volt hallani a vállalat terveit azért is, mert tulajdonképpen egész gazdálkodásunkban ennek a „menekülés előre” elvnek kell egyre inkább érvényesülnie. jje Lehet, hogy azon meditál ez a Ián _ a Termálfürdő előcsarnokában: miért nem tettek már régebben többet Közép- Európa egyetlen melegvizű barlangfürdőjének fejlesztéséért? Az árak emelése önmagában nem old meg semmit — erre int a MÁV példája Is —, hiszen egy bizonyos határon túl már a forgalom csökkenésével jár. Merész tervekkel, iői megfontolt fejlesztésekkel, a vonzó szolgáltatások növelésével érhet csak célba egy olyan ágazat, mely nem kis mértékben az idegenforgalomra építi jövőjét. „Menekülés előre” — így jellemezte vállalati stratégiájukat Grősz György, a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat igazgatója a városi pártbizottság legutóbbi ülésén. Hogy mit értett ez alatt? Röviden azt, hogy a fürdőágazatra nehezedő ráfizetéstől fejlesztésekkel próbálnak megszabadulni. Első hallásra furcsának tűnhet ez a terv, de az igazgató meggyőző érvekkel tudta alátámasztani elhatározásukat. Sokszor megjelent nyomtatásban, és elhangzott szóban is, hogy Miskolc — kivételes adottságai folytán — fürdőváros lehetne. Az elmúlt évtizedekben azonban vajmi kevés történt ennek érdekében. Elég csak arra utalni, hogy a gazdag hozamú hőforrással rendelkező és a város szívében lévő Augusztus 20. fürdő (a jó öreg „villanytelepi”) rekonstrukciója mind ez ideig csak terv maradt. Közben a toldozgatások, fol- dozgatások ellenére teljesen elavultak az épületek, töredezik a beton stb. A tapolcai strand szép, de mindmáig hiányzik onnan néhány olyan szolgáltatás, amilyennel ma már számos környékbeli fürdő, így például a leninvárosi is dicsekedhet. Gondoljunk például a pompás csúszdára, aminek a kedvéért miskolci családok is kirándulnak Lenin- városba! Hogy kimozdult a holtpontról a miskolci fürdők ügye, azt jelzi az a nagyarányú bővítési, korszerűsítési munka, mely napjainkban is zajlik Tapolcán, >n a nemzetközi hírű barlang- fürdőben. Üjabb járatokat nyitottak a hegy gyomrában, és — mint az igazgató elmondta — szaunát, szoláriumot is létesítenek majd azon kívül, hogy a mostaninál jóval több hely jut a lubickolásra. És ez még nem minden: több. mint dédelgetett terv, hogy külföldi tőke bevonásával, fürdőszállót létesítenek a barlang szomszédságában. fk—ó) B.D.
