Déli Hírlap, 1987. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

Év végi szállítási csúcs r Állták sarat a fuvarozó vállciatok Többet érhet a márványnál Rendteremtő lépések Hamarosan lebontják a Tanácsköztársaság lakótelep kel­lős közepén lévő felvonulási épületeket is. Az év utolsó napjaiban hajrázni szoktak az iparvál­lalatok. Még az utolsó mű­szakban is küzdenek a ter­vek teljesítéséért, vagy ép­pen túlszárnyalásáért. Ho­gyan érezték meg ezt váro­sunk nagy szállítóvállalatai? — A nemzetközi fuvaro­zásban a Borsod Volánnál minden eddigi évet felülmú­ló csúcs jelentkezett — tá­jékoztatott Kardos Győző ke­reskedelmi osztályvezető. — Olyannyira, hogy saját gép- kocsiparkunkkal nem tud­tuk kielégíteni az igényeket, s a társvállalatainktól kér­tünk kölcsön járműveket. A vállalatok ugyanis nem üte­mesen kérték az év végén a fuvarokat, az igények túlsá­gosan eltolódtak az utolsó napokra. Ennek ellenére úgy — Tavaly jóval kevesebb ▼adat adtak át nekünk a vadásztársaságok, mint a korábbi években — panasz­kodott Faller Dénes, a MA VAD miskolci átvevőhe­lyének vezetőhelyettese. — Megyénkben többleté új hűtőkamra épült, mégis visszaesett az exportálható vadak mennyisége. Nimró- dainknak nem kedvezett a szerencse: csak feleannyi nagyvadat vehettünk át, mint egy esztendővel ezelőtt. Igaz, kivétel akad, mivel őz­ből a korábbi 550 helyett 610-et kaptunk. Vaddisznó­ból viszont csak 430, szarvas­ból 252, muflonból 20 da­rab került hűtőinkbe. Ked­vezően alakult azonban az élő apróvad szállítása: 1250 A MEASZ klubdélutánja A Magyar Ellenállók, An­tifasiszták Szövetségének Miskolci Klubja a Magyar Néphadsereg Helyőrségi Mű­velődési Otthonában min­den hónap első keddi nap­ján, délután négy órától klubnapot tart. Holnap, az idei év nyitó délutánján a MEASZ megyei találkozóján felvetett kérdé­sekre kapnak választ a klub­tagok. A rendezvény meg­kezdése előtt egy órával Ko­vács Endre klubtitkár fo­gadóórát tart. Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját: Homolya Gi­zella, HNF városi bizottsá­ga (Széchenyi út 70. II. em.), 17 órától; Szamosi János, Tokaj Szolgáltatóház, I. em. III/S. sz., HNF körzeti bi­zottság helyisége, 16 órátóL intézkedtünk és szerveztünk, hogy egyetlen megrendelőnk se csalódjék. — A nemzetközi gépjár­művezetőink igen nagy meg­próbáltatásnak voltak kitéve ezekben a napokban — foly­tatja Komora István forgalmi és fuvarozásszervezési osz­tályvezető. — Alighogy ha­zaérkeztek Ausztriából, az NSZK-ból, Svájcból, Olasz­országból, Svédországból és az európai szocialista orszá­gokból, már fordulhattak is vissza. így bizony többen a családjuktól távol töltötték a karácsonyt és a szilvesz­tert is ... A hazai távolsági fuvaroknál sem volt jobb a helyzet. A megyében és a városban a nagy árukibocsá­tó helyeken — LKM. ÓKÜ, BVK, TVK, Sa.iószentpéteri Üveggyár, Borsodnádasdi Le­vádréce, körülbelül 600 fá­cán és 20 nyúl érkezett. (Azt megelőzően egyáltalán nem kaptunk belőlük. Az élve befogott állatokat (vérfrissí­tés céljára) jól lehet érté­kesíteni a nyugati országok­ban. A MAVAD a vadásztársa­ságok ösztönzése érdekében ez év január l-jétől emelte a vaddisznóhús felvásárlási árát. Ennek értelmében az első osztályú húsért a 31 fo­rintos ár helyett kilónként 41, a másod- és harmad- osztályba sorolhatóért pedig 21 forint helyett most 31 forintot fizet. Mint az MHK-jelvény arany fokozatának büszke tulajdo­nosa, lélekben együtt kocog­tam azokkal, akik december 31-én délelőtt Budapesten, Szegeden és Pécsett neki­vágtak a sok kilométeres távnak. Röstellem bevallani, hogy egy kényelmes fotelben terpeszkedve, a képernyőn követtem útjukat, s közben arra emlékeztem, hogy is csináltuk mi az ötvenes évek­ben az ígéretes tömegmozga­lomnak indult, de rövidesen hamvába hótt MHK-zást. Fu­tás akkor is volt, de ezen­kívül — ha jól emlékszem — ugrottunk, vetettünk me­dicinlabdát és gyakorló ké­zigránátot. Sőt vezetőink jócskán elvetették a sulykot is, hiszen a nagy népi „MHK” sokszor deklarált célja az volt, hogy megelőz­zük, sőt lehagyjuk a jelen­tős előnnyel rajtoló kapita­lizmust. Ma szerényebb j a követelmény: jó, ha utolér­jük önmagunkat. Bár talán sokoldalúbb volt az MHK, mint a mai koco­gómozgalom, úgy tálálom, hogy egészségünk védelmé­ben többre biztatnak ben­nünket manapság, mint egy­kor. Itt van például a do­hányzás. Már a hajdani ci­garetták nevei (Kossuth, Munkás, ötéves terv) is megtévesztők voltak, mintha arra csábították volna az öo­mezgyár — jelentős termék- mennyiség halmozódott fel az utolsó napokra. Sót. mée extra kampányfuvarozást is végeztünk a Borsodi Sör­gyárnak. A fővárosi ünnepi ellátásba besegítendő, az év utolsó napjaiban is szállíta­nunk kellett. . . A MÁV miskolci üzemfő­nökségén Koncz Zoltán üzemviteli üzemfőnök-he- lyettes hasonló tapasztala­tokról számolt be: — Az elmúlt év végén a kemény, hideg idő beálltáig általában jól ment a rako­dás üzemfőnökségünk terü­letén. Csökkent viszont a fu­varok száma a fagyos napo- főleg az építőipari és az útépítő vállalatok esetében. Rendkívül megugrottak azonban a vegyipari vállala­tok exportszállításai, a tő­kés és a szocialista országok­ba egyaránt. Szilveszterkor pedig az LKM és a Digép gyártmányai keltek útra. el­sősorban baráti szomszé­dainkhoz. Gyorsmérlegünk szerint az 1986-os úgyneve­zett kocsiigénves szállítási tervünket 100,05 százalékra teljesítettük. Ez azt jelenti, hogy a terv reálisnak bizo­nyult. (soltész) Felhívás A miskolci Oprendek Sándor munkásőregység, a munkásőrség megalakulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból 1987. január 10-én (szombaton.), délelőtt 10 óra­kor tartja ünnepi egység­gyűlését a városi sportcsar­nokban. A Miskolc városi és volt Miskolc járási egység azóta már leszerelt, volt munkás­őreit ezúton is meghívja az ünnepi találkozóra. A Munkásőrség Miskolc Városi Parancsnoksága tudatos nemzedéket, hogy belepöfékeljen a „fényes szel­lőkbe”. Más oldalról nézve viszont többet tettek azért, hogy ne puhuljunk el. Hogy mást ne mondjak, manapság a fiatal plusz tíz foknál már magára ölti az irhabundát és a vízhat­lan Alpinát (ez egy csizma­márka), míg mi annak ide­jén vékony lódenkabátban, könnyen átázó talpú cipőben teleltünk — edződtünk. Cso­da-e, hogy manapság, mi­helyt elkezdenek fujdogálni az őszi szelek, máris töme­gesen elszaporodnak a meg­hűléses légúti betegségek? így morfondíroztam ma­gamban a múlt év utolsó napján, és közben csitítgat- tam — amennyire tudtam — a lelkiismeretemet. Jó okom volt rá. Legutoljára egy vil­lamos után futottam — cir­ka 50 métert — valamikor a nyár derekán, szívom a ci­garettát rendületlenül, és az eredetileg bojtos ételnek szá­mító káposztalevest is úgy szeretem, ha úszkál benne némi csülök és kolbász. Igaz, egy darabig e nehéz húséte­leket kerülgetni szoktam a kanállal, de — mily gyenge báb vagyok! — csak azért, hogy a végén a lé nélkül, zavartalanul élvezhessem föl- séges ízüket. Még az a szerencse, hogy nagyvárosban, és nem egy Egy város nemcsak attól lehet vonzó és otthonos, hogy szebbnél szebb házakat épí­tenek utcáin, terein. Ha va­lahol rend van, tisztaság, és minden szegleten érződik, látszik a jó gazda gondos­sága, az néha többet ér a fényes márványnál, csillogó üvegnél, a tetszetős homlok­zatoknál is. Miskolcon most rendet szeretnének tenni a város vezetői: de írhattunk volna többes számot is, hi­szen a városlakók támogatá­sa nélkül, ketes a siker. Nem elsősorban újabb pa­ragrafusokat kívánnak meg­fogalmazni, hanem a meg­levő szabályaink jobbításá­val, következetesebb végre­hajtásával szeretnének a rendért tenni. Bár 1987 lett a városüzemeltetés éve, a kis falucskában élek. Képes lennék fertelmes szokásaim­mal megfosztani lakótársai­mat attól az egymillió fo­rintból, melyet annak a köz­ségnek ajánlott fel az Álla­mi Biztosító, ahol egy egész éven kereéztül senki sem hó­dol a dohányzás átkos szen­vedélyének nyilvános helyen. Őszintén remélem, hogy má­sok különbek, mértéktartób- bak, önmegtartóztatóbbak nálam, és — a milliótól is sarkallva — egyre több ma­gyar faluból száműzik a do­hányfüstöt. Az öregek, akik egy életen át pipálgattak a kiskapu előtt a pádon, a kocsmában vagy a kocsi bak­ján üldögélve (miközben a két fakó közterületeken ko­cogott át!), nyilván vissza­térnek a bagórágáshoz. (A közterületen elkövetett ser­ein tés hogyan esik latba?) E falvak levegőjét ezután leg­feljebb azoknak a traktorok­nak és teherautóknak a ki­pufogógáza szennyezi, melye­ket rég nullára írtak, de elő­reláthatólag még hosszú ideig használni fognak a közös gazdaságok. De mint minden kárban, ebben is van ha­szon: a téeszek vezetői tér­dig lejárhatják a lábukat, míg pótalkatrészt , kapnak hozzájuk. A mozgás pedig: élet, erő, egészség. (békési rendcsinálás első és nem kis lépéseit már 1986-ban megtették. Eldőlt például a sátorgarázsok sorsa. A tanácsi testület úgy döntött, hogy 1989 áprilisá­ig az összes védősátornak el kell tűnnie a városból. A je­lenlegi állapotokat ugyanis tovább tűrni aligha lehet: a belvárosban lassan parkoló­hely sincs, és a sátrak zö­me csúnya, gondozatlan, a parkolókat nem lehet taka­rítani miattuk. Bár kétség­telenül a városi kisebbség — alig kétezer ember — érintett sátortulajdonosként az ügyben, mégis kell némi türelmi időt nyújtani szá­mukra, hiszen maga a ha­tóság sem szólt bele hosz- szú' éveken át abba, hogy hol és ki ver sátrat a par­kolóban ... Addig a szakem­berek kidolgozzák a javas­latokat, miként lehet a vá­rosban fedett parkolókat, garázsokat kialakítani. Sikerült végre egyezségre jutni az építőipari vállaía­Űj éttermet és rendelőin­tézetet építettek fel a Prá­gai Műszaki Egyetemen a Miskolci Tanácsi Építőipai'! Vállalat szakemberei. A mis­kolci építők 26 hónap alatt több csehszlovák alvállal­kozó segítségével befejezték tokkal, hogy számolják fel a város számos pontján ta­lálható felvonulási épületei­ket. Van közöttük olyan, amit majd egy évtizede tűr­nek a környéken lakók ... Szigorúbban lépnek fel a közterületeken italozókkal szemben: manapság megle­hetősen drága mulatság a játszótereken, vagy kapual- iakban verbuválódó szesz­parti. Megszületett, sok évi hu­zavona után, egy átfogó egyezség a szénforgalmazók, a bányászok és a közterület­fenntartók között a meddő elszállításáról. Teljeset) ez sem tünteti el a meddőku­pacokat az utcáról, de so­kat javíthat a régebbi ál­datlan helyzeten. Már meg is szoktuk, hogy közterület-felügyelők járják a miskolci utcákat: a bün­tetés, figyelmeztetés sokszor teremtett már nagyobb ren­det itt is, ott is. Ha más- újra leírtuk a rend szót:van már építésrendészeti csoport is Miskolcon. Mert igazi rendről addig aligha beszél­hetünk, amíg engedély nél­kül, vagy az előírások sem­mibevételével is lehet épít­kezni __ A nagyobb rend zsjtoga persze jórészt bennünk, vá­roslakókban rejlik. El kell ér­ni, hogy az érezze magért kínosan, aki szemetel, és ne az, aki szól emiatt. Elké­pesztő. hogy a huszadik szá­zad utolsó évtizedeiben tö­megével élnek közöttüafc olyan emberek, akik a sze­metet összkomfortos laká­suk ablakán egyszerűen ki­hajítják az atcára, a gyep­re. Senki sem hiheti, hogy siamposságunkat poszté» rendeletekkel és a paragra­fusok keményebb betartatá­sával rendszeretetté lehet át­változtatni. Ehhez támogat­ni, ismerni, segíteni kell minden kulturált városlakó­nak a rendteremtő terveket, lépeseket. (kft** a munkát. Az Industrial- export tágyalásokat kezdett újabb csehszlovákiai vállal­kozásokról. szó van arról, hogy magyar építők bekap­csolódnak a műemlék jelle­gű prágai egyetemi diákott­hon felújításába is. Szarvast, vadrécét külföldre Többet fizetnek a vaddisznóhúsért fonákja Az MHK-tól a kocogásig Ilyenkor a karácsonyfát hajítjuk ki az ablakon, nyaranta a dinnyehéjat * Éttermet építettek Prágában

Next

/
Oldalképek
Tartalom