Déli Hírlap, 1987. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-23 / 19. szám

Hl a cseri borsó Az utolsó határidő Sátorgarázs-tejelentés Hangzatos nevű hüvelyes növény köztermesztésére adott engedélyt a MÉM; a csicseri borsó hazánkban kevéssé ismert, annál in­kább Kis-Ázsiában, Indiában és a Földközi-tenger mellé­ki országokban. Arról ne­vezetes, hogy nagy a szá­razságtűrő képessége, ennél­fogva a csapadéktól rosszul ellátott helyeken is sikere­sen termesztették. Ott, ahol termesztik, elsősorban em­beri táplálékként jön szá- m'iásba, másutt viszont azért veszik gondozásba a termelők, mert a zöldborsó­hoz hasonlóan magas a fe- hérietartalma, s ennélfogva érfókes takarmánynak tart- já’-. Az iregszemcsei Takar­mánytermesztési Kutató In­tézet szakemberei nemesí­tették ki azt a fajtát, amely a magyar növénytermesztés választékát javítja. Ma délelőtt a MESZÜV Miskolci tanácstermében meg­kezdődött a megyei takarék­szövetkezeti választmány ülé­se. Elsőként Kuzmi István elnök ismertette a fogyasztá­si szövetkezetek X. kong­resszusa határozatából adódó helyi tennivalókat. A vá­lasztmány megkezdte az ez- sel kapcsolatos állásfoglalási javaslat megvitatását. Az állásfoglalás} javaslat számos fontos űj feladatot körvonalaz. Ilyen például, hogy az alaprészjegy értékét minden tagnál legalább 300 forintra növelik, s az üzlet- házak építésére célrészjegye­ket gyűjtenek a tagság kö­rében. Minden bizonnyal so­kakat érdekel és érint a ja­vasolt hitelpolitika. Ennek lényege: a rövid- és közép- lejáratú hiteleken belül el­sőbbséget kapnak a mező- gazdasági termelési kölcsö­nök és az áruvásárlás finan­szírozása. Gyorsított ügyinté­zést vezetnek be, s ezért a lakossági terhek csökkentése érdekében gyakorlattá teszik a hitelfedezeti alap létesíté­sét. Szorgalmazzák, hogy az idén valamennyi tagszövet­Sokszor írtunk már a sá- torgarázs-ügyrőL Mint is­meretes, városunkban több, mint másfél ezer sátorga­rázs van jelenleg. Ezek el­helyezését már egy régebbi tanácsrendelet is tiltotta, ám most egy újabb rendel­kezéssel határidőket szab­tak, hogy meddig marad­hatnak a helyükön. A város­képet csúfító, a parkolást rendkívüli módon megnehe­zítő sátorgarázsok ügyében az első lépés a felmérés volt. Most pedig a tulajdo­nosokon a sor: be kell je­lenteniük a védősátrakat. A bejelentésre azért van szükség, hogy a fotókkal is illusztrált felmérés alapján kezeinél alakuljon legalább egy iskolai takarékszövetke­zet. Miskolcon intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a tagszövetkezet az ál­lami vállalatokkal közös tár­sulásban, átutalási betét­számla alapján szedje már lehetőleg a jövő év január­jától a közüzemi díjakat. A megyében már 14 tagszövet­kezetnél dolgoznak számító­gépek. A feladat erre az év­re az, hogy a további hét szövetkezet is valósítsa meg a számítógépes adatfeldolgo­zást. Elhatározta a megyei választmány azt is, hogy Miskolc székhellyel jogi sze­mélyiséggel rendelkező szer­vet (bank, egyesülés, rt, vagy például leányvállalat) hoz­nak létre, amely a tagság érdekeit képviseli majd. A szervezésre és az alapsza­bály kidolgozására megala­kult hattagú bizottság veze­tőjévé dr. Sass Tibort, a me­gyei választmány titkárát választották. Érdekesnek tű­nik az a döntés is, amely­nek értelmében a megyei választmány közös jogtaná­csost foglalkoztat, aki min­den takarékszövetkezetet a helyszínen segít ezentúl. beazonosíthassák, melyik sá­tor kié. Amelyik gazda nélkül marad, azaz nem jelenti be senki, ott is kiderítik, ki a tulajdonos, ám ez már kellemetlenebb következményekkel jár. Néhány nappal ezelőtt ar­ról írtunk lapunkban, hogy több mint 1100-an jelentkez­tek eddig a városi tanács hivatali szerveinél. Azt vi­szont helytelenül írtuk, hogy száz-százötvenen kérték vol­na sátorgarázsuk újbóli el­helyezését. Száz-százötvenen azok voltak, akik a felmé­rés után helyezték el sátor­garázsukat, de jelentkeztek a felhívásra, s bejelentették a sátrakat A félreértés ab­ból származott, hog^ a sátor- garázs-rendelkezések meg­születését megelőző viták­ban szó esett arról: talán valahol a városban kijelöl­nek olyan területeket, ahol nagyobb tömegben el lehet helyezni védősátrakat. Erről azonban testületi döntés nem született. De arról igen, hogy 1989. április 30. az a vég­ső határidő, ameddig a sátorgarázsok maradhat­nak a miskolci közterüle­teken. Csak azokra a sátorgará­zsokra érvényes ez a határ­idő, amelyek jó állapotban vannak, szabványos kivite­lűek. Azokat a sátorgará­zsokat, amelyek már megle­hetősen megviseltek, vagy csak házilag barkácsoltak, az idén tavaszig el kell bon­tania a tulajdonosnak. Az az 500-600 sátorgarázs- tulajdonos, aki még nem tett eleget bejelentési kötelezett­ségének, február 1. és 28. között még megteheti ezt a vá­rosi tanács vb-hivatalában. Amennyiben ekkor -sem rea­gálnak a felhívásra, a mű­szaki osztály elrendeli a be­jelentetlen védősátrak le­bontását. Ha a gazdáik nem fognak hozzá időben a szét­szerelésükhöz, a hatóság bontja le a sátrakat. Irodalmi Kávéház A Molnár Béla Ifjúsági Házban működő Irodalmi Kávéházban dr. Gyárfás Ág­nessel egy régi borsodi író eddig ismeretlen drámájáról beszélget Máté Iván. Az ér­deklődőket január 27-én (kedden) délután öt órára várják. A takarékszövetkezeti választmány javasolja Gyorsítják az ügyintézést Célrészjegyekből: üzletházak Stop, egy percre! Megfiatalodnak a zebrák Miskolc tanácsi kezelésű útjain 246 gyalogátkelőhely található. Horváth Ferenc- től, a városi tanács forga- lomszervezőjétől tudjuk, hogy évente kétszer, szük­ség esetén háromszor frissí­tik fel az útburkolat meg­kopott jeleit, s a megfakult zebrákat. Ezt a munkát az idén a tanács kezelésében lévő uta­kon, a Városgondnokság megrendelésére, a Miskolci Közterület-fenntartó Válla­lót szakemberei végzik el. Munkájukat lényegesen megkönnyíti, hogy elkészült a miskolci utak festett felületeinek pontos nyilvántartása. Ha az időjárás megengedi, rögtön hozzálátnak a műve­lethez. Üjrafestik a felező-, záró- és terelővonalakat. Ugyancsak elsőbbséget él­veznek a csomópontokban, s az iskolák mellett található átkelőhelyek. Hová kerül ebben az év­ben új zebra? A lakosság kéréseinek jo­gosságát a helyszínen mérlegelik, a döntés meg­hozatala előtt. Sok körülményt vesznek fi­gyelembe, például a kör­nyék közvilágítását. Általá­ban az általános iskolák igazgatói kérik a gyalogát­kelő felfestését, például a közelmúltban a Kabar utcá­ból érkezett ilyen igény. Idén egyébként a Thököly utcánál várható a gyalogát­kelőhely áthelyezése. Vére-valahára —- az első fél évben — teljesítik az avasiak régi óhaját: zebrát festenek a Cement­ipari Gépjavítónál található kereszteződésbe, s így biz­tonságosabbá válhat az itte­ni, három buszmegálló kö­zötti közlekedés. A megyei tanács közleke­dési osztályán a többi út — közéjük tartoznak a Közúti Igazgatóság kezelésében lé­vők — felől érdeklődtünk. Gyurik László főelőadó el­mondotta, hogy a kezelők felkészültek a burkolati je­lek felfrissítésére. Ök valamelyest gyorsab­ban cselekedhetnek majd a maguk szabta ütemterv szerint, hiszen egyúttal kivitelezők is. De csak akkor láthatnak munkához, ha már tartósan legalább plusz 16 fokot mu­tatnak a hőmérők, azaz vár­hatóan márciusban. B. A. afc Hétből íme hat Máté-csemete. Családi korben • Öt—kettő a fiúk javára — Az lenne az igazi, ha legalább egy napot, reggeltől estig nálunk töltene — mond­ja Máté János, az édesapa. — Az óvodába, az iskolába indulás, a délutáni zajos ösz- szejövetelek vagy az alvás­hoz készülődés nem olyan egyszerű ceremónia, mint az egy-kétgyermekes családok­ban. ízelítőt azonban így is ka­punk. Az édesanya azzal fo­gadott, hogy sajnos kicsit köhög a kéthetes Balázs. Várják az orvost is. A szü­lészet jó melege után bizony hűvös ez a Melinda utcai, földszinti lakás, s valószí­nű, hogy meghűlt a kicsi. De már a nyolcadikos Bri­gittáért is izgul az édesany­ja: Perecesre jár iskolába, s már itthon kellene lennie. Hogy miért ilyen messze? Mert ő ott tanított, és a két rangidős gyerek is vele járt az állandó délelőttre. Az édesanya telefonál, s kide­rül, hogy az osztály orvosi vizsgálatra ment. így már nyugodtabban beszélgetünk. Az elsős Levente el nem mozdul a pici mellől, ha te­heti, egy-egy puszit nyom a fejére, cirógatja kezét-lábát. Egyedül Gáborral, a legna­gyobb fiúkkal nem talál­koztunk, aki pesti diák lett. • A TEHETSÉGESEK KOLLÉGIUMÁBAN — A televízióban hallot­tuk a íelhívást. hogy tehet­séges gyermekeket keresnek a Táncsics Mihály egyetemi előkészítő kollégiumba. Te­lefonáltunk, érdeklődtünk, majd jött egy értesítés, hogy utazzunk fel Budapestre egy kis beszélgetésre. Ebből az­tán nagy meglepetésünkre egésznapos felvételi lett, ami szerintem vetekedett az én főiskolai felvételimmel — mondja az édesanya —, este már meg is mondták, hogy Gábort felvették. Tu­domásunk szerint a kétszáz jelentkezőből tizenkettőt. Az általános iskolában nem volt kitűnő tanuló, csak minden iránt érdeklődő, kivált a számítógépekért rajongó és jó szervező. Igaz, én min­dig rávettem a kolléganői­met, hogy a kétes jegyeiből inkább a gyengébbet adják. Volt is vele emiatt nézetel­térésem. Most már nem szól­hatok, de szerencsére jól is startolt. Az Árpád Gimnázi­umba jár délelőtt, de dél­után a kollégiumban ugyan­olyan intenzíven tanulnak, osztályzatot kapnak. • A SZÜLÖK JOBB KEZE Közben megérkezik Bri­gitta, aki szintén figyelem­reméltó egyénisége a csa­ládnak. Csupán ä véletlen hozta így. hogy két héttel ezelőtt Dudáséknál szintén Markovii* László egyik ta­nítványával tafSfkoztwnk. Brigittát is 6 „fanatizálja” az MVSC csapatában a csel­gáncsra. S hogy nem min­den eredmény nélkül, azt itt is egy szekrényre való érem bizonyítja. A 36 kilós lányok kategóriájában ő az orszá­gos listavezető. De az ügyes­ség bajnokának a háziasság is erénye: az édesanyja di­csekszik, hogy ő a szülők jobbkeze, mindent el tud lát­ni a kicsik körül. Amikor Pestre utazott szülői érte­kezletre, önállóan -még egy tepsi piskótát is sütött a testvéreinek. S nemcsak őket pátyolgatja. A kedvéért a szomszédok nebulói is ide- sereglenek, játszani, bábot készíteni. A szülök szerint a lányukat az isten is óvónő­nek teremtette. így a felvé­teli lap kitöltése előtt már nem is kell töprengeni. Most is ő megy a három óvodá­sért, hogy hazahozza. A kicsik berobbannak. Gergő a nagycsoportos, Jut­ka a középsős és Bence a kiscsoportos. Mindegyik kör- berajongja, puszilgatja a kis Balázst. Akkora a csipogás, a repdesés a családi fészek­ben, hogy a saját hangun­kat sem halljuk. Gergő min­denáron a kis Balázst akar­ja ölbe fogni. Jutka, Bence és Levente az uzsonnának esnek neki. De már menné­nek is ki. Ám előbb még le akarják hívni a szomszédból az ikreket. • A KOCSOGKASSZA Ugye összeszámolták ? Ez annyi, mint hét gyermek. És a viszonylag nagy, a kettő plusz két fél szobás lakás itt kicsinek bizonyul. Egy-két év múlva már öt íróasztal­ra lesz szükség. A legna­gyobb szívfájdalom, hogy a konyhában nem tudnak le­ülni egyszerre étkezni. Így az egyik félszoba erre szol­gál. Dédelgetik a gondolatot, hogy elcserélik otthonukat egy családi házra, csak az itteni lakótársaktól válnak meg nehezen. ★ A házi feladat ellenőrzé­se, a bevásárlás és a pici fürösztése az édesapa re­szortja. — Szerintem ilyen nincsis másutt. Ügy élünk, mint egy kis faluban, egy mindenki­ért, mindenki egyért — tart­ja a férj. A feleség már mondja is: — Annyi sok szép tipegőt, gyermekholmit kap­tunk a „váratlan” csemeté­nek a szomszédoktól, hogy alig kell újat venni. Gábori­nak viszont kell. A 46-os Sí­rnod cipő ára 1820 forint. — A fiú tehát nagy Iá-, bon él. És a család mit en­gedhet meg magának? — Semmi luxust. A ka­tedrától sokat voltam távol, így a fizetésem 20 év után 2200 forint. A férjem a Bor­sod Megyei Tejipari Válla­lat műszakvezető raktárosa, és ő is ennyit keres. A csa­ládi pótlék 5020 forint, s ha­vonta 1100 forint nevelési segélyben részesít bennün­ket a tanács. Van egy kö- csökünk, ez a családi kasz- sza, de hónap végére nem sok marad az alján ... Oláh Erzsi + Az édesanya és a kéthetes kis Balázs. (Kerényi László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom