Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)

1986-12-15 / 291. szám

I if. flgen step lesz m Technika Haza. ha felépül Társadalmi munka, 1987 Betegek a tölgyesek Talán egy rejtélyes vírus ? Kutatják a kór okát Új lendület kell r Elfogadta Tarosunk lövő éri társadalmi munkaprog­ramját a városi tanács vég­rehajtó bizottsága. A testü­let legutóbbi ülésén jóval szenvedélyesebben és hosz- szabban vitáztak a prog­ramról a városatyák, mint tavaly vagy azelőtt. Ennek oka volt az iß, hogy az idén várhatóan nem teljesül ma­radéktalanul az 1986-os munkaprogram. Bár a 70 millió forint körüli ered­ményre is büszkék lehetünk, a tervezett 100 milliót még­sem sikerült elérnünk. ♦ IRÁNYVÁLTÁS? Memrég írtunk arról, bogy a város vezetői megvitatták a társadalmi munka helyze­tét. Megváltoztak a körül­mények, szigqj-odott a válla­lati elszámolás, nincs többé „társadalmi anyag"’, a ta­nácsnál is kevesebb pénz jut e munkák támogatására, és a nehezebb gazdasági hely­zetben a városlakók áldo­zatvállalási készsége is csök­kent. Mindehhez e tanács­kozáson azt is hozzátették: az új helyzetben másként, jobban kell szervezni a tár­sadalmi munkát, reális prog­ramra van szükség, jól meg­válogatva a célokat. Az 1987- és programban egyelőre még nem sok jelét láthatja a változásoknak a figyelmes olvasó. Látványos irányvál­tásra nem is nagyon lehetett számítani, hiszen a közel­múltban sok nagy vállalko­zásba kezdett a város, s ezeket jövőre folytatni kell. ♦ LÁMPAOSZLOP ÉS NÉZŐTÉR AZ UDVARON Tovább épül a Tudomány és Technika Háza, a hejő- esabai lovasiskola és a Ga- radna-völgvi ipari emlék- és kirándulópark. Szintén tár­sadalmi összefogással szeret­nék megvalósítani városunk fogadókapuinak kialakítását. Épül egy MHSZ-lötér is, és a kiemelt fontosságú, de egyelőre még a tervezés, előkészítés fázisában lévő feladatok közé sorolták a városi úttörőtábort. A prog­ramban szerepel a Szabad­ság tér rekonstruált öntött­vas lámpaoszlopainak elhe­lyezése, a komlóstetői sport- komplexum építése, az ava- si liget tereprendezési mun­káinak folytatása, növények ültetése. Nézőteret szeretné­nek kialakítani a Hámán Kató Kollégium udvarán, és társadalmi összefogással tor­naterem épülne a 36. Számú Általános Iskolában. Az idén is lesznek ae egész várost megmozgató ak­ciók. és nem feledkeztek el a társadalmi munkában, il­letve állami beruházásban épült létesítményeinek üze­meltetéséről, karbantartásá­ról sem. Természetesen 1987- ben is számítanak a ráros- lakók környezetükért régzett munkájára. Erre azért is nagy szükség lesz, mert 1987 a városüzemeltetés éve: ezt hirdeti a munkaprogram j borítólapján lévő felirat. + KIT KÉRDEZZENEK? A társadalmi rrumkában tapasztalható nitütoipanas konstatálása nem ronthatja azoknak a kedvét, akik ta­valy is sokat tettek a vá­rosért, hiszen felépült a má­sodik műjégpálya, átadták a vértranszfúziós állomást, ha­marosan megnyílik a Kós- ház. De, mint annyi min­dent az ország életében, a társadalmi munka szervezé­sét is meg kell egy kicsit reformálni. Tímár Vilmos, a városi pártbizottság titkára azt javasolta a végrehajtó bizottsági ülésen, hogy job­ban kell szelektálni a cé­lok között, és meg kell kér­dezni a vállalatokat, intéz­ményeket: vajon mi az. amit szívesen megtennének a vá­rosért? Ne csak a tanács­tagokat kérdezzék meg. ha­nem a javaslatukat támasz­sza alá szakértői vélemény, műsaaki felmérés is — ezt Homolya Gizella, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkára mondta. Az el­fogadott program persze nem saentírás: új javaslatokkal Szívesen foglalkoznak készí­tői. — Sok minden változott a társadalmi munkában — ír­tuk az előbb. Csak egyva­lami maradt változatlan, mégpedig az. hogy a város­lakók önkéntes áldoaatvál- lalására óriási szükség van ma és holnap is. ffcfos) Rejtélyes betegség pusz­títja a tölgyfákat. Az erdő­járók már csaknem egy év­tizede észrevették, hogy sok tölgyfa levele nyaranta is sárga marad, törzse pedig kiszárad, eikorhad, s kidől. Vajon milyen betegség pusz­títja erdeinket? — kérdez­tük Kisházi Zoltántól, a Borsodi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság erdőművelési osztályvezetőjétől. — Először 1978-ban ész­leltük a tölgyesek kiszára­dását. A szakemberek azon­nal megkezdték a vizsgála­tot, de idáig nem sok ered­ményt hozott. Jelenleg két feltételezésünk van a kór keletkezéséről. Az Erdészeti Tudományos Intézet, vala­mint az erdészeti egyetem valamilyen különös vírus­ra, baktériumra vagy gombára gyanakszik. A Jakucs-féle elv viszont a levegő elszennyeződésének tulajdonítja a bajt: az ipar­területek közelében a föld elsavanyodik, és elpusztul­nak azok a gombák, ame­lyek a tölgyek gyökérzetén élnek. Ezek a mikroorganiz­musok szelenként működ­nek. s aszályos időben ned­vességgel látják el a gyökér­zetet. Ezeknek a gombáknak a hiánya okozhatja az érté­kes fák pusztulását. A tudományos intézet szakembereinek a megálla­pítása biztatóbb, mint a Ja­kucs-féle hipotézis. Szerintük a rejtélyes vírus álvonuló­ban van területünkön, las­san, de megszűnik a töl­gyesek kiszáradása. Jő lenne ha ez bebizonyo­sodna, ugyanis a tölgy erdők 32 százaléka vált a rejtélyes kór áldozatává 1978 óla. összesen 300 ezer köbméter értékes tölgyet — köbméte­re 3500 forint — kellett emiatt kitermelni. Csupán az idén 45 ezer köbmétert dol­goztak fel. Rcménytkellő, hogy több területen már csökkent az áldozatul esett tölgyek száma. Körülbelül öt esztendővel ezelőtt egy-egy erdőrész 10 százaléka is megfertőződött; mostanában ez a szám alig haladja meg a 2 százalékot. Kisházi Zoltán erdészeti szakmérnök szomorúan mue tatta a kipusztult fákról ké­szült fotókat. Gyógymód, vagy bármilyen ellenszer nem létezik a tölgyek meg­óvására. Kritikus a helyzet a bor­sodi dombvidéken m a táilyai erdészetben. A fertőzöttnek látszó fákat rögtön kivágják, elkülönítik; az ebből származó népgaz­dasági kár jelentős, mivel az egyébként 200 évig is fennmaradó tölgyeket nehéz pótolni, s a beteg fát csak jelentős árcsökkentéssel ér­tékesíthetik. Cikkünk nyomán Érdeklődéssel olvastam 1986. október 3-án megjelent számukban ..Stoo, egy perc­re! Elsősegélyből elégtelen” című figyclemkeltö cikkü­ket. Az írás napjaink valós gondjaival foglalkozik. Tud­juk. hogy a lakossági első­segélynyújtás gyakorlata nem mindig és mindenütt felel meg a kívánalmaknak. A szükséges, alapvető ismere­tek elsajátítása érdekében az illetékes szervek számos in­tézkedést tettek és tesznek ■ap iáinkban, és terveznek a jövőben is. E tevékenység egyik ered­ménye az a kiadvány — amit az írás szerzője hiá­nyol —, mely első ízben 1984-ben látott napvilágot és Hol itt a logika? Leláncolták a tapolcai boltot Arany város a dzsungelben Az ecuadori őserdő mé­lyén, a perui határ közelé­ben megtalálták Valladolid- nak, a spanyol gyarmati idők virágzó aranybánya­városának a romjait. A latin-amerikai ország délkeleti részén található te­lepülés felett négy évszáza­da burjánzik a buja trópusi vegetáció. Az utcamaradvá­nyokat, csatornákat, falakat borító növényzet olyan sűrű, hogy már nem pusztította, hanem az oxigéntől elzárva mintegy konzerválta a vá­rost, ahol a spanyol konk­visztádorok annak idején lázasan kutatták El Doradót, a bennszülöttek által emle­getett mesés aranylelőhelyet. Valladolid végül is az indi­ánok lázadása miatt népte- lenedett el. A közelben- ma is működ/k egy szerény ka­pacitású aranybánya. A Rghs kefl különösebb szakértelem abhoz, bogy u ember tudja: a boltokhoz nemcsak a vásárlóknak, de az árut szállítóknak is hoz­zá kell férniük. Világos: a portékának valamilyen úton- módon be kell jutnia az üz­letbe. Hogy gondoltak-e er­re azok, akik elrendelték Tapolcán, a 2Z4-es élelmi­szerüzlet előtti járda lánc- korlátozást, az enyhén szól­va kétséges. A Martos Flóra utca 1. szám alatti üzletépületről van szó, ahonnan Bonyhádi Ernő boltvezető fordult szerkesztőségünkhöz panasz- szál. — Lassan lehetetlenné vá­lik az áruellátásunk. A Vá­rosgondnokság ugyanis — minden előzetes megbeszé­lés nélkül — körbeláncolta az üzletünket. A Fűszert és a tejipar áruszállító teher­autói csak úgy tudnak meg­közelíteni bennünket, hogy rátolatnak a lánckorlát vé­géről a lépcsősorra. Most még ugyan sikerül ez a bra­vúr, de elképzelni sem tud­juk, hogy mi lesz, ha leesik a hó, lefagy az út. Hiszen száraz időben sem bizton­ságos ez a fajta rakodás ... Azt már Márton Ferenc- töl, a Városgondnokság fő­előadójától tudtuk meg, hogy éppen a teherautók elől kívánták elzárni a jár­daszakaszt. A nehéztestű járművek ugyanis újra meg újra megrongálták a járdát, s emiatt szakadatla­nul toldozni-foldozni, javít­gatni kellett. Hogy ezek után mi legyen a szállítmá­nyok sorsa? Egyszerű: vi­gyék úgy be az épületbe, hogy ne érintse a járdát a gépjármű. if Tz a semminek tűnő lánckorlát okozza a nagy gondot a kereskedőknek A dolog szépséghibája csak az, hogy — mint a boltvezető panaszából kide­rült — télen ez megoldha­tatlan. Az áruk túlnyomó többségét ugyanis konténe­rekben kapja az üzlet, ölben tehát aligha vihetik a rak­tárhelyiségbe. Kénytelen volt belátni ezt a Város- gondnokság is, és elfogadni egy kompromisszumot: a járda körül épített lánckor­lát közül kiemelnek egy ak­kora szakaszt, amelyen át az üzlet elé fér az áruszál­lító kocsi. Oda is kerítenek, ugyan néhány méteres lán­cot. amit csiki-csukiszerűen nyithatnak, zárhatnak majd a boltosok. Igaz, hetek óta várják az ígért megoldást — mindhiába. Már-már at­tól tartanak a kereskedők, hogy szállítóik megtagadják a rakodást a körülményes és nem biztonságos hely­zetben. Márton Ferenc megígérte: most már igazán mihama­rabb utat nyitnak a járdán a kocsiknak. S az ígéret ez alkalommal valóban gyorsan — péntek délelőtt — telje­sült. jóllehet a kereskedők szerint még nem kapta meg végleges — és biztonságos! — formáját a „járda-feljá­ró .. Mindenesetre a dolog logi­káját a lánckorláton nyitott „kapu” megkérdőjelezi. Mert hogy is van ez? Azért épí­tették a lánckorlátot 50—60 ezer forintért a járda köré, hogy a teherautók ne jussa­nak fel rá. Most meg azért nyitnak rajta „kaput”, hogy a járművek beférjenek. Ki érti ezt?! (r) 1985-ben és 1986-ban ismé­telten kiadták. A 91 oldalas, laikusok számára készített, ábrákkal és tesztkérdésekkel ellátott könyv, melyet a té­ma oktatásában gyakorlott szerző: dr. Pap Zoltán, az Országos Mentőszolgálat fő­orvosa írt, az ATI kőtelező tankönyve, s a gépjárműve­zetők vizsgaanyagának be­épített része. Címe: Közúti elsősegélynyújtás, s a Mű­szaki Könyvkiadó gondozá­sában jelent meg, minden esetben nagy példányszám­ban és olcsó áron. Örülök » gondolatébresztő soroknak, mert alkalmat adott arra, hogy a jogosítványukat ré­gebben szerzett autósok, és más érdeklődők fi gyeiméi felhívjam a Közúti elsőse­gélynyújtás létére és hasz-í nára. Dr. Tnry Peregri* főorvos Országos Mentőszolgálat Tízmillió éves koponya Az embef származása szem­pontjából nagyjelentőségű emberszerű ősmajom 10 millió éves koponyájának töredékei­re bukkant a múlt év szep­temberében Rudabányán Her­nyók Gábor geológus. A világon szinte egyedül­álló lelet a Rúd—77 sorszá­mot és a Rudapithecus Hun- garicus nevet viseli, s mind­össze Pakisztánból és Kíná­ból ismeretesek hasonló ko- ponyamaradványók. A 101 csonttöredékből és nvole fogból álló rudabányai lelet tudományos értéke azonban jóval nagyobb, mint a ko­rábban Ázsiában talált csontoké, mert ez a kopo­nya épebben maradt, s vizs­gálatából több hasznqs kö­vetkeztetés vonható le a3 ember származását illetően. A lelőhely —, amely egyko­ri mocsár üledéke, a szén­ás lignitrétegek határán — korának ismeretében meg le­hetett állapítani, hogy a ko­ponyamaradvány tízmillió éves, s feltehetően attól a Dryopithecustól származik, amely az ember és a csim­pánz közös őse volt. A re­konstruálás során a jelleg­zetesen megnyúlt koponya a ma élő csimpánzokéhoz ha­sonló, ugyanakkor a szemöle dökív fölül hiányzik az erő­sen kidomborodó -sont, s a varratok nélküli koponvate- tő sem emlékeztet a ma él 5 emberszabású majmok ko­ponyájára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom