Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)

1986-12-08 / 285. szám

Háromnegyed század zöld-fehérben ★ A felvétel 1958. június 15-én készült az MVSC NB 1-be jutott labdarúgócsapatáról. Állnak, balról jobbra: Dobos László intéző. Károlyi, Siklósi. Buna, Nyíri, Péter, Tiba, Simonyi, Sztrányai József edző. Guggolnak: Gyetván, Zoller, Kovács, Csorba. Volt egyszer egy aranycsapat Pontosan 75 évvel ez­előtt, 1911. december 9-én az akkori MÁV Mű­hely éttermében tartotta meg alakuló ülését a Miskolci Vasutas Sport Club. Az ülés résztvevői Dicsőséges múltra tekint­het vissza az 1912-ben ala­kult atlétikai szakosztály, amelynek tagjai már az el­ső években ifjúsági és fel­nőtt rekordokat javítottak, bajnokságokat nyertek. Az egyik legeredménye­sebb versenyzőjük Apró Jó­zsef volt, aki több országos rekordot ért el 2000 méte­ren és a 3000 méteres aka­dályfutásban. 1952-ben részt vett a Helsinkiben meg­rendezett olimpián. Itt kell megemlítenünk Dévai Ele­mér, Erős László és Mező­si Béla nevét is. Az elmúlt évtizedekben az MVSC-ből számtalan olyan atléta ke­rült ki, akik tagjai lettek a különféle válogatott kere­teknek. A legifjabb nemze­dék közül csak néhány név r Bereczky József. Szabó Zsolt, Mádai Mónika ... Sajnos, a vasutasok atlé­tikai szakosztályát is? utol­érte a nevelő egyesületek sorsa. A tehetséges fiatalok — iskolai tanulmányok, hon­megválasztották a tiszti­kart. Az elnök Vidats Já­nos, ügyvezető elnök Koll- mann Armand, alelnök dr. Kanyó Géza, titkár Fux Lajos, pénztáros Peres Nándor, a jegyző pedig Szalay Pál lett. Fennállásának háromne­gyed évszázados jubileu­mához érkezett az MVSC, amelyet holnap délután díszközgyűléssel köszönté­nek. Összeállításunkban — a teljesség igénye nél­kül — az eltelt 75 év né­hány epizódját elevenít­jük fel. védelmi kötelezettség, jobb lehetőségek — rendszerint más sportkörökbe igazol­nak. Az MVSC-nek csak az a dicsőség marad, hogy itt kezdték pályafutásukat... A kerékpárossportol 1935- től Jegyzik” az MVSC-nél. A kezdeti időkben is szép sikereket értek el a külön­féle bajnokságokon, körver­senyeken a vasutas porfel­hőlovagok. Az 1942—44-es években Szakolcai Bertalan, G. Ko­vács Károly, Povázsai Já­nos, Viszlay László, Polgár Kálmán és Bende Miklós neve — ez utóbbi a váloga­tott tagjaként részt vett Val- henburgban a világbajnok­ságon — fémjelezte a szak­osztályt. Az 1952—54 közöt­ti időszakban G. Kovács Károly és Povázsai János Eleire kel a Kubik A történeti hűség kedvé­ért meg kell említeni, hogy Bottka Attila, Szalay Pál és Ligeti Károly MÁV igazga­tósági díjnokok már 1910- ben labdarúgó-bajnokságot szerveztek Miskolcon, öt if­júsági csapat részvételével, és a vasutas fiatalok MTK néven indultak, s az első he­lyen végeztek. Ez a csapat alkotta a ge­rincét az 1911-ben megala­kult MVSC-nek. A MÁV Vezérigazgatóság a jelenlegi területet jelölte ki sportpá­lya építésére, amit akkor kubikgödrök — víz, sás, nád — borítottak. A spor­tolók és a vasutasdolgozók százai társadalmi munká­ban alakították ki a lab­darúgó- és atlétikai pályát, a lelátókat, öltözőket. Az egykori krónikák tanúsága szerint az avatás után • a MÁV Műhely munkásai he­tente két alkalommal szer­veztek tömegsportversenye­ket. A Kubik sok-sok vihart ért meg. Az első világhábo­rú után csak romok marad­tak a létesitmények helyén. Elhamarkodott lépésként a Sajó-parton jelölték ki az új vasutas-sporttelep helyét. Hozzá is kezdtek az építke­zéshez, ám rövid idő alatt kiderült,.., hogy a helyet rosszul választották ki. A MÁV Igazgatóság támoga­tásával ismét a Kubikban láttak munkához, ahol — a jelenlegi helyén — felépítet­ték a vasutas-sporttelepet A második világháború me­gint nagy károkat okozott a létesítményekben, ám a vas­utasdolgozók ' önfeláldozó munkájával sportolásra al­kalmassá tették azokat. Nagyarányú korszerűsíté­sek voltak 1959-ben. Füvesí­tették a labdarúgópályát, kialakították a lelátón a körlépcsőt, majd a hatva­nas évek közepén — társa­dalmi összefogással — eme­letet húztak az öltözőkre, s felépült a tornacsarnok is. Azóta megépült a cselgáncs- terem, a kajak-kenu tan­medence, bevezették a köz­ponti fűtést, új vízitelepet alakítottak ki a Csorba-te­lepi tónál. A MÁV Miskol­ci Igazgatóságának támoga­tásával a 75. éves jubileum tiszteletére megszépült, meg­újult a Kubik valamennyi létesítménye. lett tagja a válogatottnak. 1961-ben Polaneczki Dezső, majd később Eszlári követ­te őket a sorban. G. Ko­vács Károly 1959-től edzője a kerékpárosoknak, azóta több mint 20 vasutas kerék­páros volt tagja a különféle válogatott kereteknek. A legszebb sikerekkel Gé- ra Imre dicsekedhet, aki a békeversenyeken több alka­lommal is szakaszgyőzelme­ket aratott. Részt vett az 1968-as mexikóvárosi olim­pián ahol a magyar váloga­tott — országúti csapatver­senyben — máig is a legjobb eredményt érte el, 6. lett Az idősebb nemzedékhez tartozó labdarúgó szurkolók az itt közölt fotót nézeget­ve minden bizonnyal nosz­talgiával gondolnak az MVSC hajdani „aranycsapa­tára.” Sem előtte, sem pe­dig azóta nem szerepeltek a zöld-fehér focisták az élvo­nalban. . Nehéz és rögös voít a fel- kapaszkodás. Az MVSC 1912 őszén kapcsolódott be elő­ször a bajnokságba, 1913 ta­vaszán 1-0-ra legyőzte a DVTK-t. Az 1920—21. évi küzdelemsorozaton megnyer­ték Észak-Magyar ország baj­nokságát A duplázásra az 1925—26. évi szezonig kel­lett várni. Ekkor az ország legjobb vidéki csapata címet is a vasutasok érdemelték ki. A második világháború után 1946—47-ben kerületi bajnokságot nyertek s ettől kezdve az NB Il-es bajnok­ság egyik legkiegyensúlyo­zottabb csapata lett a vas­utas gárda. A nagy kiugrás éve 1958 volt. A Népkert- bem, az akkori MMTE pá­lyán június utolsó hetében 16 ezer néző előtt győzte le az MVSC a Debreceni Vas­utast, s ezzel megnyerte a bajnokságot, bejutott az NB I-be. A legtöbb alkalommal a következő összeállításban léptek pályára: Károlyi (1925) — Buna (1929}, Sik­lósi (1928), Péter (1936), Zol­ler (1931), Kovács (1932), Si­mon (1934), Csorba (1927), Tiba (1928), Nyíri (1939), Gyetván (1932). Sajnos nem sikerült meg­kapaszkodni az NB I-ben. Kilenc döntetlent értek el, 3-0-ra verték a Szombat­helyt, 2-1-re a Dorogot és a BVSC-t, 1-0-ra pedig a Bp. Honvédőt. Ám a 13 vereség megbosszulta magát, kiestek az élvonalból. A labdarúgó-bajnokságok átszervezése következtében szerepeltek az NB I B-ben, majd onnan is kiestek. Az NB Il-es átszervezések sem hoztak lényeges változásokat a vasutasok háza táján ... A hullámvasútnak nem akart vége szakadni. Területi baj­nokság, majd megyei I. osz­tály. Onnan ismét vissza a területibe. Űjabb kiesés, s ma ismét a megyei bajnok­ság. A maroknyi MVSC szurkoló most bizakodik. Joggal, hiszen kedvenceik az első helyen zárták az őszi szezont. Megvan a reális le­hetőség arra. hogy visszajus­sanak a területi bajnokság­ba .. . Az évtizedek során kitű­nő mesterek nevelték a vas­y Hajdú Gyula, az MVSC és Miskolc első felnőtt vi­lágbajnoka. Amikor 1934-ben néhány lelkes vízisport kedvelő meg­alakította az MVSC evezős szakosztályát, aligha gondol­tak arra, hogy utódaik, a kajak-kenusok neveihez fű­ződnek majd az első világ- bajnoki érmek, amelyeket az egyesület sportolói nyer­nek ... A Sajó abban az időben még kristálytiszta vizű fo­lyó volt. A vasutasok 1934- ben országosan is egyedül­álló vízitelepet, strandfür­dőt hoztak létre. Élénk volt az evezős élet, még színhá­zi előadást is tartottak a csónakházban. A második világháborúban bombatalá­lat érte az épületet, amelyet a felszabadulás után Tátrai Béla. Szádeczky Zoltán, Szá- deczky László, Goralszky LAszló. Favárí Zoltán és Fa­vári Aladár segítségével is­utas labdarúgókat. Gondol­junk csak Sztrányai Józsi bácsira, Halász Károlyra, Kemény Tiborra, Saentmar- jay Tiborra. A Kubikban kezdte pályafutását a mai élvonalbeli játékosok közül Veréb György, Rabcsák At­tila. Vajon a jövőben lesznek-e követőik...? mét használhatóvá tettek, s 1948-ban megalakult a ka­jak-kenu szakosztály. Jen­esei József irányításával 1950-től fellendült a ver­senysport. Országos bajnok­ságot nyert 1953-ban a Hal­mos László, Rusznyák Gyu­la, Laboda Sándor, Oprável István alkotta kajak né­gyes, első helyezést ért el a klub a SZOT-bajnokságon. A vasutasoknál kezdte pá­lyafutását Hovanyecz And­rás, az Uglyai és Kökény fivérek, akik az ország él­vonalába kerültek. Az MVSC és a szakosztály tör­ténetében felejthetetlen év volt 1970, amikor Koppenhá­gában Svidró József az első világbajnoki bronzérmet sze­rezte kajak egyesben a zöld­fehéreknek. Svidró később iskolai tanulmányai miatt elkerült Miskolcról, 1975- ben mór a SZEOL-nak nyerte a VB-aranyat. Abban az időben tűnt fel — már a Csorba-telepi ta­von — egy tehetséges, if­jú kenus, Hajdú Gyulának hívták. Sorra győzött az if­júsági és utánpótlás, maid a felnőtt bajnokságokon. Be­került a válogatottba és 1977- ben kenu egyesben már 4. volt a világbajnokságon. 1978-ban 2., 1981-ben ismét 4. Következett 1982, amikor kenu párosban az MTK- VM-es Sarusi Kiss Jánossal világbajnokságot nyert. Hajdú Gyula ma már a szakosztály vezető edzője, a jövő nemzedékének adja át rendkívül gazdag tapasztala­tait. Segítőivel, Berki Edit­tel és Oprável Istvánnal ab­ban bíznak, hogy a ma ti­zenévesei közül ismét lesz olyan, aki világbajnoki ér­met lapátol majd össze a zöld-fehéreknek. Fedettpályás atlétikai EB, Budapest. Bereczky (50-es számai) a mezőny élén. A — mint atlétika Összelapátolt VB érmek

Next

/
Oldalképek
Tartalom