Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)

1986-12-05 / 283. szám

Stop, egy percre! Kevesebben vezettek ittasan Tanulságos történet egy báburól és a közlekedési morálról Családi körben A véletlen jó sorsrendező sjc Most már túl vannak az első hetek nehézségein. A Borsod-Abaüj-Zemplén Megyei Közlekedésbiztonsá­gi Tanács értékelő, elemző és szerkesztő szakbizottsága a közelmúltban megtartott ülésén egyebek mellett tá­jékozódott az év eddig el­telt időszakának közlekedési moráljáról. Az adatokat összevetették az egy eszten­dővel ezelőtti azonos idő­szakban regisztráltakkal. A megállapítások igen tanulsá­gosak. Megyénkben 1986. októ­ber 31-ig 12’TO sérüléssel já­ró közlekedési, baleset tör­tént. Kevesebb a halálos ki­menetelű (73 helyett 77) és a súlyos sérüléssel járó (496-tál szemben 479) köz­lekedési baleket, ugyanak­kor nőtt a könnyű sérülést szenvedettek száma (673-ról 716-ra). Tavaly 281. közúti balesetnél játszott szerepet az alkoholfogyasztás novem­berig, s az idén is még min­dig elképesztően sokszor, 236 esetben színeződött el a szonda! A területi eloszlást vizsgálva Miskolc és von­záskörzete, magasan ve­zet, az eddigi balesetek kö­zül 536 itt történt, s ez csaknem ,félszázza’ több, mint a megelőző év azo­nos időszakában történt bal­esetek számá. • Az előidéző okait vizsgál­va, ismét csájt. á gyorshaj­tás áll az élen. A tavalyi 304 esettel szemben az idén már 321 alkalommal ezt ál­lapíthatták meg a helyszí­ni vizsgálók. Az elsőbbségi jogot 179 ízben sértették meg, szabálytalan kanyaro­dás miatt 157 baleset tör­tént, a követési távolság be nem tartása 38 alkalommal okozott balesetet. A gyalo­gosok 206 baleset okozói voltak, s két ízben a tilo­son való áthajtás volt az ok. A legtöbb baleset május­ban és augusztusban történt, a hét napjai közül a pén­tek és a szombat számit a csúcsnak. Délután 14—15, valamint 18—19 óra között történik a legtöbb karám­ból. Végül hallhattunk egy történetet, amely jól mutat­ja: milyen a közlekedési morál. Dr. Vincze László igazságügyi műszaki szak­A három oltásból álló gyer­mekbénulás elleni oltássorozat utolsó kampánya december 8— 13. között, lesz. Oltásra kerülnek azok a gyer­mekek, akik 1983. július 1 és 1986. szeptember 36. között szü­lettek. Első alkalommal része­sülnek gyermekbénulás elleni védőoltásban azok a csecsemők, értő elmondotta: egy köz­lekedési baleset helyszíne­lését követően elhelyezték az út szélén a bizonyítási eljárásnál használatos bá- bút, mintha balesetet szen­vedett gyalogos feküdt vol­na ott.. Rövid időn belül tíz személygépkocsi haladt el a bábu közelében — vala­mennyiük reflektorának fé­nyében jól látható voltba fi­gura —, ám mindössze ket­tő állt meg. Az egyikben orvos, a másikban rendőr utazott. A bábu mellett el­haladók közül néhányat megállítottak, s amikor meg­kérdezték őket, miért nem nyújtottak segítséget, ha lát­ták a „sérültet”, mintha ösz- szebeszéltek volna, egyön­tetűen azt válaszolták: „Azt hittük, részeg fekszik az út szélén...” T. Z. ■kik 1986. július 1.—szeptember 36. között születtek. A védőoltást Sabin-cscppcknck teában szájon át történő beadá­sával végzik, ezért a szülők, il­letve hozzátartozók kávéskana­lat, valamint az oltások idejé­nek bejegyzése miatt a gyermek oltási könyvét is vigyék maguk­kal. Amennyiben a .kötelező oltág-^, i* kijelölt kozú gyermekek hoz., zátartozói — átköltözés vagy egyéb ok' miatt — az oltási ér­tesítést nem kapnák meg, a la­kás szerint illetékes gyermek- körzeti rendelőben jelentkezze­nek. Miskolc Megyei Várost Állami Közegészségügyi- áátványügyi Felügyelőség Budinszki Bertalannal a munkahelyén, az ÉMÁSZ Igazgatóságán beszéltük meg a találkozót. A szomszédban, pár perc járásnyira a Faze­kas utca 5. szám alatt lakik. Amíg átértünk, arról beszélt, hogy ez a lakás szerencse a szerencsétlenségben. Első há­zassága balul sikerült. An­nak idején szép nagy tár­sasházban laktak a Derko- vits utcában, annak az árán kellett két lakást venni úgy, hogy ő OTP-kölcsönt vállalt. Az új családjogi törvényt is gyorsan megvitatjuk ennek ürügyén. A véleménye: nem baj, hogy meghosszabbodik a válás ideje, hiszen meggon­dolásra készteti azokat, akik „hirtelen felindulásból”, vagy valamilyen bagatell nézetel­térés miatt adják be a váló­peri keresetet. Az ő ügyük már megmásíthatatlan volt. Gyermekük nem született, ami könnyítette az elhatáro­zást. S aztán megállapodtunk abban: lezárt ügy ez, amiről jót, de inkább semmit... • MÁSFÉL SZOBÁNYI BOLDOGSÁG — Ügy rendezkedtem be ide, ebbe a másfél szobás lakásba, hogy egyedül élde­gélek majd. Aztán a baráta­im elcsábítottak horgászni a Tiszára. Nem adtam rá egy­könnyen a fejem. A húgo- mék építkeztek, egész nyá­ron ott segédkeztem. De ad­dig agitáltak, amíg elmen­tem. Ott ismerkedtem meg Ibolyával, a feleségemmel. A véletlen ilyen nagy rendező­je a sorsnak. A másfél szobás lakás va­lóban parányi, de olyan, mint egy ékszerdoboz. S ben­ne van már a legértékesebb is, a héthetes Dalma, aki mindennél drágább. Pár perc elteltével a kívülálló is úgy érzi itt, hogy a boldogságuk szinte kézzelfogható. Édes­anya, édesapa kifogyhatatla­nok a kislányuk becézéséből, de nem gügyögve babusgat­ják. Ibolya mihden, nekünk szánt,mondandóját úgy adja elő, hogy közben a kislányá­hoz is beszél. Ö pedig csoda hálás hallgatóság. • NAGYAPA FARAGTA BÖLCSŐ Túl vannak már. az első hetek ijedelmén és az akkori mepróbáltatásokon, amikor sok volt .a sírás-rívás. Az édesapát már vagy fél tu­catszor menesztették az or­vosért, az ügyeletre. Kőrakó főorvosnőnek ismerős volt az eset, s megkérdezte: ugye el­ső baba? Nem sajnálta az időt, s olyan alapos instruk­ciókkal szolgált, hogy sike­rült megnyugtatni a nagy- . - mamai és az anyai kedélye- o két. A szaktanácsok bevál- • tak, most már Csak akkor s i hallatja a hangját a bébi, ha - éhes. — Az első két hétben na-: ■ gyón jó dolgom volt; akkord.i a nagymama mindenben se­gített. A szüleim Sárospata- ' kon laknak, az édesapám vasutas, vonatvezető, nem gond az utazás. Igen gyak­ran meglátogatnak. De hi­szem, jönnének akkor is, ha v- fizetni kellene a jegyért. BW,* ső ,-unoka.. a családban,- és y rettentően várták: Négy bÓH--.- napos, terhes voltam, umikor édesapám hozzákezdett egy-'*’ bölcső faragásához. Kész re- :■ • mekmű; már ki is próbál- > tűk otthon. Tele van a la­kás és az udvar az ó fara­gott munkáival. A nagyapának a meggya­rapodott család új hobbit is ^ hozott: vejével együtt ő iSg„ eljár horgászni. Bertalannak ezenkívül van még egy kedv­.... telese; a vadászat. Családi'5' örökségként kapta. Az Avas- alja Bérkilövő Társaság szer- vező titkára. Ennek a vadász-'';' társaságnak nincs saját terű- lete, mert olyan emberek a tagjai, akik elfogultságuknál fogva nem tudnak rendsze- résén vadászni, s az ezzel járó sok-sok társadalrhi munkának eleget tenni. Q DALMÁÉ MINDEN PERCE. Budinszki Bertalannak mun­kahelyi tennivalója sem ke- : vés. Mint az ÉMÁSZ URH-' műszerészének, program sze­rint kell járnia három me­gyét, hogy a vállalat hatal­mas rádióparkja mindig üzembiztos legyen. A terv­szerű megelőző karbantartá­son túl a váratlan hibákat is ők javítják ki, ha a hely­beli kollégák nem tudják ki­küszöbölni a bajt. Az autóz- gatás miatt aggódik is ele­get a felesége. Különösen most, a ködös időben alig várja, hogy hazaérjen. Ibolya azt tervezi, hogy a gyermekével marad három évig. Noha nagyon szereti a szakmáját, annál még job­ban a kislányát. — A Sárospataki Áfésznél kezdtem a pályámat, mint bolti eladó. Aztán a nővé­remmel éreztünk annyi am­bíciót magunkban, hogy le­érettségizzünk. Sikerült, S addig nyafogtam a főnöke­imnek, hogy én kirakatren­dező akarok lenni, mígnem megüresedett egy állás, és az lehettem. Most ősszel in­dult volna a levelező tago­zat, amit elvégezhettem vol­na, de ez most már elhalasz- tódik. Azt sem mondom, hogy sajnos. Dalmáé minden percem, s olyan órarendem van, mint egy iskolásnak. Oláh Erzsi r. : A DIÓSGYŐRI PAPÍRGYÁR FELVÉTELRE KERES 18. életévüket betöltött -fiatal férfi munkavállalókat oltott gépi munkára: 3 műszakos és folyamatos munka­rendbe, (Folyamatos munkarendben 60%>os műszakpótlékot fize­tünk.) Jelentkezés személyesen a gyárban, vagy az 51-333-os te­KARÁCSONYJ MEGLEPETÉSKÉNT szerezzen örömet gyermekének, családtagjainak. COMMODORE 16-OS : szeityi szállón 9800 Ft f Előjegyezhető, illetve megvásárolható: Ezermester Kisáru- ház, Miskolc, Széchenyi út 11-13. sz. alatt Az igényeket 1986. december 10-től folyamatosan teljesít­jük. Várjuk megrendelésüket! További felvilágosítás a 15-607-es telefonon. A Miskolci Vendégláióipari Vállalat 575. sz. Molnár csárda (szerződéses üzlet) 087765-től 087800-ig sorszámon ELLENŐRZŐ BÉLYEGE ELVESZETT, melyet érvénytelenítettünk. Az 575. sz. Molnár csárda bélyegzője csak a rajta sze­replő szerződő fél egyező személyi igazolvány felmutatásá- ...: val érvényes. Meghallgattam a Mikulást Még <dig múlt reg­gel 9 óra, de a Tél­apó már meglehető­sen bizonytalanul állt a lábán, nem messze az ABC-töl. Rögtön felismertem jellegze­tes öltözékéről és a kiegészítőkről: piros köpeny, piros süveg és piros orr, vattá- szakáll, puttony. Azt hittem, ő is felismert engem, mint egykori gyereket, mert ma­gához intett. Gondol­tam, megsimogatja harminchat éves buksi fejem, barac­kot nyom rá, meg­dicsér, hogy jól vi­selkedtem a munka­helyemen, meg hogy hazaadtam a fizeté­sem a feleségemnek, azután ad egy aján­dékcsomagot. De nem ez történt, hanem akadozó nyelvvel afelől tudakozódott, hogy hol talál a kö­zelben egy óvodát. — ön ivott — je- gyeztem meg, miután nagyjából útbaigazí­tottam. Rám emelte bánatos szemeit: — Igen, ittam, wram, de kiváncsi vagyok arra, maga vajon kibírná-e jó­zanul az én helyem­ben. Megfogta a vállam, nem annyira baráti­kig vaom atyailag, mmt inkább azért, hogy megkapaszkod­jék bennem. — Tudja, mi van itt? — mutatott kör­be szabadon maradt kezével, úgy, hogy a lendülettől majdnem felbillentünk. — Harc. Ma Magyaror­szágon Mikulás Mi­kulásnak a farkasa. Struggle for life — tette hozzá, a körül­ményekhez képest elég jó kiejtéssel. Láttam, hogy lelke van, és tulajdonkép­pen kíváncsi is vol­tam rá, ezért illedel­mesen így szóltam az öreghez: — Palit fogott pa­pa, vevő vagyok a meséjére, adja elő, de csak röviden, mert fázik a cipőm talpa. Akadozva törtek elő szakálla mögül a szavak, némi cse- resznyepálinka-spray kíséretében: — Nagy a konku­rencia. A maga ide­jében, amikor még gyerek volt, egyedül uraltam a terepet, és bár voltak évek, amikor meglehetősen elnyomtak ideológiai­lag, viszonylag köny- nyen átvészeltem azokat az eszten­dőket, mert aján­déknak való sem igen akadt akkoriban. Ma I viszont majdnem I mindenki Mikulás. Tele van velük az utca, minden iskola, művelődési ház, vál- < lalat, óvoda, és tele van velük a csiz­mám. Egy-két apuka lelkesedésből, társa­dalmi munkában csi­nálja, de a túlnyo­mó többség pénzéh­ségből adja ki magát nekem. Mindkét fajta roppant kárté­kony. Az egyik a dilettantizmusával járatja le a szakmát, a másik meg azzal a hakniszellemmel, ami ledaráltatja vele a szöveget, azután us- gyi egy házzal to­vább. Én meg el­vesztem a kuncsaft­jaimat, felkopik az állam. — He hát maga nem tó győzné egye­dül! — vetettem köz­be. — Annak idején győztem. Való igaz, hogy mára megnőt­tek az igények a Télapó-szolgáltatás iránt, de lehetne ta­lálni áthidaló meg­oldást. Már így sem egy nap a Mikulás, hanem kettő, vagy inkább három. Hát legyen egy hét! Vagy egy hónap! Annyi idő alatt le tudnám járni az összes cí­met. — Nem sajátíthat­ja ki magának a tél- apóságot! Más szol­gáltatásokban is megnőtt nálunk a magánszektor szere­pe, miért pont ez lenne kivétel? Azt mondja, hogy annak idején győzte. Hát most meg az van, hogy győzzön a job­bik! — No, ezért iszom én — mondta bána­tosan az apó. — Merthogy én már nem bírok verse­nyezni — fette még hozzá, azután hátra­nyúlt a puttonyába, előhúzott egy üveget, és a szájához illesz­tette. Komolyan mon­dom, megsajnáltam. Sajnáltam volna még egy darabig, de saj­nos nem szánhattam rá több időt. A fal­hoz támasztottam és otthagytam. Sietnem kellett, mert félórán belül négy helyre vártak Télapónak. Valamiből nekem is meg kell vennem az ajándékot a csalá­domnak. Különben is! Mi­ért olyan élhetetlen az öreg? Ha nem kell mint Mikulás, menjen el kará­csonyfának! Szabados Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom