Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)

1986-12-04 / 282. szám

Költöznek, bontanak az építők ar’tStc • Ml A fi > 11 Felvonulási telep helyén park jfc Csaknem két évtizedet élt meg a Vörösmarty utcában a BÁÉV telephelye. Ki ülhet a szirénázó autó volánjához? Felelős hivatás a mentőápolóké Mint hallottuk, kevés a hetegápoló a fővárosi men­tőszolgálatnál, s ez időnként már a szolgálatellátás biz­tonságát is veszélyezteti. Vajon mi a helyzet nálunk? — kérdeztük dr. Kubassy Lászlótól, a megyei mentő- szolgálat vezető főorvosától. — Szerencsére Borsodban korántsem ilyen aggasztó a helyzet. Itt sok olyan, 18 és 35 év közötti fiatalember van, aki élethivatásának te­kinti a pályát. Másképp ezt nem is lehet csinálni. Saj­nos, egyesek hagy lelkese­déssel jelentkeznek, ám kis idő elteltével búcsút mon­danak. A mi munkánk egész embert követel, nem min­denki képes megszokni, hogy naponta többször is az élet legnehezebb pillanatai­val találjuk szembe magun­kat. így aztán, akik örök­re elkötelezik magukat ezzel a hivatással, biztosan nem csak a pénzért teszik. Szép perspektíva a fiataloknak, hogy a jól dolgozókat javasol­juk az egészségügyi főis­kola elvégzésére, s akkor már mint mentős­tiszt, orvosi feladatokat is elláthat. Körülbelül öt-hat betöltetlen poszt van a me­gyében. Felvételre keresünk mentőápolókat, Izsófalván és Özdon. Sátoraljaújhelyen vi­szont a kelleténél is többen lesznek, mivel a most le­szerelő fiatalok mindany- nvian vissza akarnak térni régi munkahelyükre. Nagyobb gond, hogy ke­vés orvos jelentkezik men­tős szolgálatra. Nálunk nem számottevő a mellékes kereset, így ezen a téren a jövőben sem szá­míthatunk kedvező válto­zásra. Szerencsénkre, a ki­A Rádiótól kérdezték — a OH válaszol sebb jövedelműek közül az altatóorvosok, az orr-fül- gégészek és a röntgenesek gyakran vállalnak ügyeletet a mentőállomásokon. — Számunkra az sem le­het közömbös, hogy ki ül a szirénázó fehér autó volán­jánál. Csak olyanokat al­kalmazhatunk, akik a pálya­alkalmassági vizsgálaton az első osztályú minősítést megszerezték. Ez nagyon szigorú próba, nemcsak az egészségi al­kalmasságot, hanem a tö­kéletes lelkiállapotot is megkövetelt Előfordult, hogy ilyen első kategóriás gépjárművezető többször vétett a közleke­dési szabályok ellen. Vizsgá­latra küldtük, és ott sajnos kiderült: nemhogy mentő­autó, de semmilyen jármű kormányzására nem alkal­mas. Ilyen veszély bárkinél fönnállhat, ha megkülönböz­tető jelzést viselő jármű vezetéséhez szükséges pró- baaikalmassági ellenőrzésre küldjük. Ezért még a hiva­tásos volánforgatók közül is többen ódzkodnak ettől a megmérettetéstől. Üdülő- és pihenőterülete­ink állapotáról adott számot egy tanácsi jelentés augusz­tusban a párt városi végre­hajtó bizottságának ülésén. Mint e táj természetes ide­genforgalmi központjának, Miskolcnak a városképi meg­jelenéséről, rendjéről és tisztaságáról is sok sző esett a tanácskozáson. Elhangzott egyebek között, hogy a vá­rosszerte dolgozó építőipari vállalatok — bevégezvén egy-egy területen a munkát — sokszor valóságos csata­teret hagynak maguk után: törmelékkupacokat, feldúlt főidet, elárvult felvonulási épületeket. Az „ideiglenes” állapot idegesíti a környéken lakó­kat, hiszen szeretnének mi­előbb rendet, tisztaságot lát­ni új lakásuk környékén. Akik a Vörösmarty utcai bérházakba költöztek az el­múlt két évtizedben, ugyan­csak megunhatták a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat felvonulási telepé­nek a szomszédságát, mert azóta állnak itt a fából ácsolt épületek, amióta el­kezdődött a nem éppen szép emlékű Gordonnak nevezett városrész, bontása és az első házgyári épület szerelése. Az ő nevükben is megköszöntem — csak úgy gondolatban —, amikor a végrehajtó bizottsági ülésen azt hallottam dr. Kovács László tanácselnöktől, hogy a lehető legrövidebb időn belül lebontatják a magas­építőkkel a Vörösmarty ut­cában és másutt meglevő, de immár felesleges barak­kokat, felvonulási telepeket. Decembert írunk, meg­kaphatja-e a környék — akár karácsonyi ajándékul — a Vörösmarty utcai te­lephely lebontását? — kér­deztem Kelemen lstván vá­rosi főépítésztől, aki azt ígérte, hogy jó hírekkel ér­kezik szerkesztőségünkbe. — Ha karácsonyra nem is, de tavaszra lebontják a felvonulási telephelyet a Vö­rösmarty utcában és hozzá­látunk a parkosításhoz — ezzel kezdte a főépítész. Az­tán elmondta, hogy ez is része lesz annak az általá­nos rendcsinálásnak, mely­nek keretében a vámé in­nács például „tisztába teszi” a sátorgarázsok ügyét. A tanács vezetői a Borsod Me­gyei Építőipari Vállalattal közösen számba vették — a kölcsönös egyetértés jegyé­ben —, melyik telephelyre van még szükség, s melyi­ket kell máshová költöztet­ni, vagy megszüntetni. Ahol marad telep, ott is kötele­zik az építőket, (ez nem csak a BÁÉV-re vonatko­zik !), hogy rendezzék kör­nyéküket és ültessenek nö­vényeket. A Vörösmarty ut­cában egy kis parkot ala­kítanak ki a tavaszon, mely csatlakozik a környékbeliek társadalmi munkáját dicsé­rő játszótérhez. Amikorra ez a cikk meg­jelenik, a Vörösmarty és Vándor Sándor utca talál­kozásánál levő felvonulási barakknak már csak a he­lye látható. Mivel azonban az MTESZ-székház építésé­hez szüksége van telepre a- magasépítőknek, a megyei könyvtár mögötti parkoló egy részét veszik igénybe érre a célra. A Vándor Sán­dor utca sarkára — a fel­szabadult területre — egyéb­ként emeletes gépkocsitáro­lót, és kisebb kereskedelmi egységet tervez a tanács. Az avas! városrészben, a Klapka György utcában lé­vő — Matyó étterem mel­letti — felvonulási barakk­ját december 31-ig ugyan­csak eltávolítja a BÁÉV. Szedelőzködnek a Bokányi Dezső utcában — a hidra­ulikai alállomás mellett — is. Innen a Medoyánszky ut­ca déli oldalára költöznek • felvonulási épületek. A sza­baddá váló területen 148 la­kás épül 1987—88-ban. ■ ■ A Május 1. telepen beton- készítő részlege működik az építőknek. Működési enge­délyük 1996-ig szól ugyan, ám a jelenlegi — áldatlan — állapotokat fel kell szá­molniuk: növényekkel, rek­lámfelületekkel takarva a szépnek nem mondható részleget. A VII. ötéves terv végén megkezdődik és a követke­ző tervidőszakban folytató­dik a Bodótető beépítése. Ennek a nagy munkának az előkészítésére települt a BÁÉV és az ÉÁÉV az Elő­re pálya mögötti területre. Szorgalmazza a tanács azt is, hogy a BÁÉV bontsa le a Patak utcai ideiglenes épületét és a belváros re­konstrukcióját a jövőben egy végleges jellegű épület­ből irányítsa. A BÁÉV után következik a többi építőipari • vállalat, és a tárgyalások eredménye­képpen, reméljük városszer­te, felszámolják az „ottfe­lejtett” barakkokat, kisebb- nagyobb telephelyeket. Be­fejezésül még egy fontos, biztató hírt közölt Kele­men István: a jövőben a ta­nács mindig szigorúan elő­írja az építési engedélyben, hogy a beruházás befejezé­se után azonnal le kell bon­tani az építők telephelyét, barakkjait és hozzá kell lát­ni a terep rendezéséhes; parkosításához. (beket» Nem dézsmálnak a szállítók Közeledik a tél címmel fórumműsort sugárzott a közelmúltban a Magyar Rá­dió Miskolc Körzeti Stúdió­ja. Az 50 perces élő adás­ban szakemberek nyilatkoz­tak a hűvösebb hónapokra való felkészülésről. A mű­sorban — idő hiányában — el nem hangzott kérdések­re mi kértünk választ. S Hogyan ellenőrizhető a kiszállított szén mennyisége? — kérdezte Fazekas Miklós Diósgyőrből. Amikor a teher­autóról lakása előtt lebillentik a fuvart, csak szemmértékre hagyatkozhat, és szó nélkül aláírja az igazoló szelvényt. Ismerőseitől pedig — sajnos egyre többet hall a súlycson­kításról, de a hírek ellenőriz­hetetlensége miatt tehetetlen. Tanácstagi fogadóóra Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját: Máger Ágnes, Derkovits u. 10. sz„ 17—19 óra között. Lehet, hogy évtizedek éta megkárosítják? válaszol: Cser- vák Ferenc, az Észak-magyar­országi Tüzép Vállalat igaz­gatója. — Az úgynevezett „mű­től szállított” szén automa­tikus mérlegelés után kerül a fogyasztóhoz. Ennek meny- nyisége bármikor ellenőriz­hető. Meg kell mondanom, olyan bejelentést, vagy ész­revételt soha és sehonnan sem kaptunk, hogy a sze­net szállító jármű út köz­ben megállva valahol, a rajta szállított árut meg­dézsmálták volna. Az ilyen eseteket elkerülendő,, ellen­őreink viszonylag rendsze­resen visszafordítanak jár­műveket az útról a kiadó­helyre, és újra mérlegelte- tik a fuvart. Ám súlycsök­kenést még ók sem tapasz­taltak eddig. Természetesen joga van a vásárlónak —ha az áru megérkezésekor súly- csökkenést tapasztal — új­ra mérlegeltetni. S ameny- nyiben igaza van, rendelke­zésére bocsátjuk a hiányzó mennyiséget, felelősségre vonjuk a vétkeseket és a mázsálásra való visszaszál­lítás fuvardíját is állja a vállalat. ♦ A Vándor Sándor utca sarkán is barakk állt. Reméljük,« maradékát is eltüntetik! (Kiss József felvételei) Ki a legjobb gépírónő? Gyors- és gépírók verse­nyét rendezték meg hagyo­mányosan a megyei tanácson, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójának tiszteletére a közelmúltban. A kétfordulós vetélkedésben gyorsírásban első helyezést ért ei Varga Béláné (mező- gazdasági osztály!, második Borsodi Gabriella (munka­ügyi osztály), harmadik Gre- nyó Judit (szervezési és jogi osztály) lett. A gépírás ver­senyének első helyezettje Tarr Lajosné (igazgatási osztály). Második lett Klek- ner Lászlóné (tervezési osz­tály), a harmadik helyezett Grenyó Judit (tervezési és jogi osztály). Helyesen: IM-Avas Még jót emlékszem m mézé&es fürtöket érlelő szőlőtőkék rendezett soraira, a terheiktől roskadozó gyümölcsfákra — öreg Avasunk veröfényes déli oldalán. Gyermekkoromban mindig erre szabtuk meg gyalogjáró utunkat, ha fürdőzés­re vágytunk a Görömbölyhöz tartozó Tapolcán. Soha ki nem bírtuk odáig, már útközben kóstolókat vettünk, meg­mártózva a Hejö melegen hömpölygő, kristályos tisztaságú, lassú sodrású vizében. Persze az igazi kóstolások alkalma­it a Dél-Avas gyümölcsöskertjei jelentették. Ki gondolta volna akkor, hogy a szőlőket, gyümölcsfákat majd kivágják, és 10 emeletes beton-mundéron, házgyári panel-szörnyek meredeznek a helyükön. A Dél-avasi lakótelep épületei bizonyára féezek-melegü otthont jelentenek az ott élőknek. De valójában nem hi­szem, hogy szeretik azt a helyet, hogy jól érzik magukat ott, ahol élnek. A lakótelepük megnevezése okán hiszen. Azt mondják és írják is — én a leírásától is irtózom, de először és utoljára meg kell tennem —; Avas-Dél... Bizo­nyosan tudom, így állhatott az építészek tervrajzán, ahon­nét újságkéziratba került a megjelölés, a felületes szerkesz­tő tekintete átsiklott rajta és kinyomattatott. A mai napig ki tudja hányszor leíródott, kimondatott ez a szemet szú­ró, fülsértő nyelvi helytelenség. Amióta a Dél-avasi lakóte­lep létezik, amióta a képtelen elnevezést olvasom és hal­lom, egyfolytában mérgeskedem, bosszankodom. És ne pró­báljon senki azzal csititani ebben az ügyben, hogy már „megszoktuk”. Az, hogy ki mit „szokott meg”, ízlés dolga. S egészen más dolog a nyelvhelyesség meg a nyelvhami­sítás. Szélesítve a példatárat, ugye azt is mondhatnánk: Európa-Közép, Magyarország-Észak, Dunántúl-Nyugat, sark- északi ... Nekem még úgy tanították az elemi iskolában, hogy (a jelzős szerkezetben) elől áll a jelző és utána a jel­zett szó. Még földrajzi nevekben is. Ez valóban elemi tör­vény. Mondjuk hát és Írjuk úgy, ahogyan kell, ahogyan egyedül helyes: Dél-Avas, Déli Avas, — dél-avasi lakóte­lep... Etttefcy Dezső l

Next

/
Oldalképek
Tartalom