Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)

1986-12-01 / 279. szám

Kettejük ereje összegződik is. Európában sok ország­ban elfogadott szokássá vált ez a gyakorlat, az Egye­sült Államokban pedig ki­fejezett kultusza van. # NEM PASSZÍV SZEMLÉLŐ Tévedés ne essék:., nem arról van szó, hogy valami­féle passzív szemlélő a férj a szülőszobán. Nagyon is aktív részese annak a cso­dálatos folyamatnak, amely­nek végeredményeként a házaspár, mint család hagy­ja el a szülőszobát. A va­júdás minden periódusában együtt lélegzik az ember­pár, s kettejük ereje ösz- szegződik az anyai lelkierő­ben. Hogy mikor valósulhat meg Miskolcon is az együtt­szülés, s mikor válhat álta­lánossá minden ilyen igény kielégítése, arra merészség volna akárcsak hozzávetőle­gesen is dátumot mondani. Nagyon sokrétű feltételrend­szere van ennek. Kezdve at­tól, hogy az ilyen házaspá­rokat közösen, s nagyon pontosan kidolgozott prog­ram alapján kell felkészíte­ni a nagy eseményre; foly­tatva azzal, hogy ugyanan­nak a szülésznek kell a fel­készítést elvégezni, aki maj­dan a szülést vezeti, s otvan körülményeket kell hozzá biztosítani, amelyekre je­lenlegi szülőszobáink nem alkalmasak. Az esemény m- timitását ugyanis aligha le­het garantálni négyágyas tea­mekben. A tudományos ülés »Min­denesetre jó ind itta, táöí. adott arra, hogy szülészeink felkészüljenek, előkészítsék az új módszerek alkalma­zására nemcsak önmagukat, hanem munkatársaikat is. A terhesgondozókat éppúgy, mint a szülőszobák és a szü­lészeti osztályok személyze­tét a MOKAN-ról Miskolc felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából megemlékezést tart Borsod- Abaúj-Zemplén megye Bu­dapesti Baráti Körének el­nöksége és a MEASZ Hazai Fegyveres Ellenállás Tago­zatának MOKAN-komité cso­portja. A Hazafias Nép­front Országos Tanácsának székházában, december 2-án délután 5 órakor Rónai Ru­dolf, a baráti kör elnökhe­lyettese. nyitja meg az ün­nepséget, majd Antal Fe­renc, a MOKAN-csoport el­nöke mond beszédet. Ezután Csorba Barna nyugdíjas új­ságíró tart előadást a MO­KAN-komité ,szerepéről és tevékenységéről a hazai el­lenállási mozgalomban. Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját: Bredács Éva, Zrínyi Ilona Gimnázium, 17 —18 óra között; Homolya Gizella, HNF városi bizott­sága (Széchenyi út 70. sz.), 17 órától; Lörincz Zoltán, Mátyás király utcai általános iskola. 18 órától; Szamosi Já­nos, Tokaj szolgáltatóház, I. em. III/3. sz. HNF-helyiség, 16 órától. lapotot, amely a terhes nő­ben a kilenc hónap alatt alakul ki. Hogy a nőkben bevallot­tan. vagy öntudatlanul van valamiféle félelem a terhes­ségtől és a szüléstől, az ős­időktől tudott. Magyaráza­tát a legutóbbi időkig a va­júdás fájdalmaiban gvöke- reztették. Ránk mért bün­tetésként fogalmazza meg a Biblia is, a tiltott alma le- szakításáért sújtja Évát: „fájdalommal hozd világra gyermekedÁm a modern orvostudomány napjainkra már enyhíteni képes a mindeddig természetes vele­járóként elfogadott fájdal­makat, s asszonyaink közül egyre többen kivannak élni vele. • ENYHÜL A FÁJDALOM Szűkebb pátriánkban is sokféle módját alkalmazzák már a szülési fájdalmak gyógyszeres enyhítésének. Néhány egészségügyi intéze­tünkben pár éve összekap­csolták ezt azzal, hogy a szülést megelőző időszak­ban már megismertetik az anyákat a fiziológiás folya­matokkal, s olyasfajta tor- nagyakorlatokkial, légzési gyakorlatokkal, amelyek mind a terhesség, mind a szülés idején biztosítják a jó kondíciót a célszerű ma­gatartást a szülőágyon. Mindez azonban tovább­fejleszthető. A pszichológu­sok és az orvosok együtt­működése révén a szakem­berek ugyanis rájöttek: ha­talmas erőtartalékot mozgó­síthatnak lélektani módsze­rekkel. Olyanokkal, ame­lyekbe belefér az úgyneve­zett együttszülés is. A szü­lőszobák ajtaját sokfelé már régen megnyitották a fér­jek előtt. Magyarországon például a budapeti MÁV Kórházban eddig 1000 olyan szülést vezettek le, amely­nél jelen volt a férj, az apa i Színe és Álmomban az ördög... Dolgoznak az étterem belső kiképzésén is... Bontják az állványzatot Cél előtt az Expressz-ház Hosszú évekig álH áll­ványba burkolódzva, ezek­ben a napokban folyamato­san tűnik elő az Expressz ház homlokzata. A Miskolci Építőipari Vállalat dolgozói az utolsó simításokat vég­zik a stukkókon, az erké­lyeken. A ház — bár igen sokat kellett rá várni — Jellegzetes színfoltja lesz a Széchenyi útnak. Az első darut még 1982 októberében állította fel a MIÉP a ház belső udvarán, az átépítés akkor kezdődött' meg. A miskolciak és a vá­rosban járók közkedvelt és nem utolsósorban olcsó ét­termében. az Expressz' ön- kiszolgálóban az alkalmazot­taknak a búcsűebédet 1983. január 14-én szolgálták fel, s utána lakat került az ajtó­ra. Bezárt az étterem, ki­költöztek a lakók, megkez­dődött a felújítás, amelyet annak idején kétéves határ­időre vállalt a kivitelező. A baráti körben Bár a tervek természet­szerűen készültek, de csak az építőipari munkák meg­kezdése után vált világos­sá: ezek a dokumentációk használhatatlanok. Ugyanis az itt levő nagy la­kásokból kisebb lakásokat kialakítani, a nagy belma­gasság' miatt nem volt cél­szerű. A szobák és kony­hák inkább kéménykürtőhöz hasonlítottak volna, mintsem lakóhelyiséghez. Nem volt mit tenni: át kellett dolgoz­ni a terveket. Ezek megtörténte irtán megváltozott ax épölet funkciója is: a házban nem lakásokat alakítottak ki. hanem szállodai szobákat, házasságkötő termet és egy nagy tanácstermet. Az épí­tők tehát .újból munkához láttak. A tetőtérben kilenc, egyenként kétágyas szobát hoztak létre, turistaszállás­nak. A ház három szintjén miniszállodát építettek, ahol tizenöt kétágyas szoba ka­pott helyet. Itt lesz városunk új, rep­rezentatív házasságkötő terme, s a Miskolci Vendéglátóipa­ri Vállalat tanácsterme, amelyet más vállalat is igénybe vehet. És természet­szerűen újból megnyílik a házban az önkiszolgáló ét­terem. Az elképzelések szerint az átalakított épület avatá­sát 1987. július 30-án tart­ják, vagy legalábbis ekkor­ra elkészülniük a MIÉP- eseknek a munkával. Az étterem azonban lé­nyegesen hamarabb a ven­dégek rendelkezésére áll. A vendéglátóipari vállalat szakemberei a belső kikép­zésen dolgoznál., s várha­tóan ez év végén, jövő év elején már itt lehet gyorsan, s bízzunk benne: olcsón ebé­delni ... L & Az egészség erősítésének programja! — valahogy így aposztrofálta dr. Tiba Já­nos, az Egészségügyi Minisz­térium főosztályvezetője a Miskolci Akadémiai Bizott­ságon elhangzott előadásá­ban azt a feladatkört, amelynek egyeztetésére me­gyénk szülész-nőgyógyászai­nak tudományos ülést ren­deztek. A MAB szakmunka­bizottsága és a Megyei Kór­ház szülészeti és nőgyógyá­szati osztályának vezetője, dr. Gaál József főorvos „Fel­készítés a szülésre” címmel szervezte meg napjaink igencsak aktuális kérdésé­nek tudományos vitáját. A szülésre való felkészü­lés korszerű módja a vilá­gon sokfelé megvalósult már — hívta fel a figyelmet dr. Prónay Gábor, a MAB egészségügyi szakosztályá­nak elnöke, amikor üdvö­zölte a megjelenteket. S no­ha a kezdeti lépéseken mi is túl vagyunk, tagadhatat­lan, Hogy évtizedekben mér­hető az elmaradás. Dr. Gaál József ugyanakkor szükség­képpen hangsúlyozta azt is: nem szabad illúziókat táp­lálni ezekkel a módszerek­kel szemben, minthogy ná­lunk enyhén szólva erősen h iányos a bevezetésükhöz szükséges feltételrendszer. • LÉLEKTANI FELKÉSZÍTÉS Hogy miről Is van szó, az már az előadásokból, s az azokat kővető vitából de­rült ki markánsan. A lé­lektani módszerek alkalma­zását sürgeti korunk a szü­lészetben is. Minthogy a fej­lett országokban már teret hódított az úgynevezett pszi- choprofilaxisQs — vagyis a lélektani megelőzéssel va­ló — felkészítés a szülésre, naiunk is egyre nagyobb az igény rá. A terhe® aayák közül mind többen akarja k tudat, hogy milyen változá­sok zajlanak Je az áldott ál­lapot idején a testükben, az orvostudomány pedig felfe­dezte azt a sajátos JeÉkiáJ­Kissé félve vallom be: le­het, hogy tudat alatt ben­nem bujkál a nagyravágyás ördöge, mert többször ál­modtam már azt, hogy igaz­gató vagyok. Ilyenkor na­gyon boldognak érzem ma­gam, szinte lebegek a ha­talmas íróasztal mögött, gyö­nyörű szőke titkárnőm, sok­sok beosztottam, nagy-nagy gyáram van, és nem kisebb ambícióm. Mindenféle re­formintézkedéseket hozok — mert álmomban persze okos is vagyok —, így például csökkentem az adminisztrá­torok létszámát, tehetsége­sekre cserélem ki a begyö­pösödött agyú osztályvezető­ket, és aszerint fizetem a dolgozókat, hogy mennyire szorgalmasak, tehetségesek. Az álom mindig így kez- dődik, ám röviddel később — sajna’ — szomorkásra fordul az egész. Már nem lebegek, hanem kushadok az íróasztal mögött, öregecske a titkárnőm, és nem hozok re­formintézkedéseket. Éppen ellenkezőleg... Hogy miért? Egyszerű a magyarázat: egy földöntúli hang a fülembe súgja, hogy új irányítási for­mában működő vállalat élén állok, azaz választott igazga­tó vagyok. Körülöttem ott a mindenható vállalati tanács, és én sejtem — mint macska az esőt —, hogy ki vagyok szolgáltatva kényüknek-ked- v üknek. És innentől kezdve már rémálom az egész, mert közöttük van néhány olyan vezető is, akit én alkalmat­lannak tartok a beosztására, és le szeretném cserélni. Rá­adásul tudom, hogy ha az adminisztratív létszámot olyan radikálisan csökkente- ném, mint ahogy — álmom kezdetén — elhatároztam, akkor lenne, aki osztály, il­letve csoport nélkül marad­na. Egy tábornok hadsereg nélkül pedig ugyan mit ér? És ez még mind nem elég. Tudom, hogy a vállalaton belül ki, kinek a rokona, is­merőse, kedvence — hogy egyebet ne is említsek. Eb­ből kifolyólag azt is sejtem, milyen következményekkel járna, ha „leépíteném” mond juk a kis bögyös Kropacsek- nét, aki osztályvezetőjének — a vállalati tanács jeles tagjának — a dédelgetett kedvence. (Hogy mije még, azt nem árulom el. mert ilyen ügyekben még álmom­ban is diszkrét vagyok.) Ezek után természetes, hogy a dolgozókat sem aszerint dotálom, milyen szorgalma­sak, hiszen akikről ee nem mondható el, azokkal ujjat húzni ugyan kinek van ked­ve és mersze?! Almom utolsó szakaszá­ban már csak rutinszerű mozdulatokat végzek — alá­írás, stempli, miegymás —, hosszú, de tartalmatlan meg­beszéléseken veszek részt, várom, hogy eljöjjön a dél­után fél öt, aztán a nyug­díjas korom és közben fé­lek . .félek, hogy valamit véletlenül mégiscsak csinál­tam aznap, és ez ugyebár önmagában is veszélyes. Verítékben fürödve riadok fel — hozzátartozóim szerint azt szoktam kiabálni, hogy minden úgy jó, ahogy van, és nem akarok változtatni semmit! Ilyenkor persze megfogadom, hogy kiűzöm magamból a nagyravágyás ördögét, és még tudat alatt sem akarok igazgató lenni. Egyébként én tökéletesen egyetértek a korszerű irá­nyítási formákkal, helyeslem a vállalati tanácsok működé­sét, és egyáltalán helyeslek mindent, mert úgy van jól, sőt, úgy van a legjobban, ahogy van!.. . Te úristen, most ébren va­gyok, vagy álmodom?! (bekea) (Kerényi fei»J * A könnyűipar nehézipara a pamutfonó. Amíg az ország számos gyárában létszámhiánnyal küzdöttek, a Masterfil Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában mindig volt annyi megtartó erő, hogy elismerésre méltóan tudták tel­jesíteni tervüket. Ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy a dolgozókról való szociális gondoskodást mind magasabb színvonalra emelik. A nehéz fizikai munka után bizony nagy könnyebbség, ha helyben van az orvos, ha gyárkapun belül vásárolhatnak, ha ügyes-bajos gondjaikban személyre szóló segítséget nyújtanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom