Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)

1986-12-29 / 302. szám

„Számunkra a kis munka is munka99 Most már látszik rs a vá­rosban, hogy vagyunk! — mondta Krisztik Pál, a Mis- kolcterv főmérnöke. A ta­nácsi kisvállalat alapítása óta eltelt több mint három év elegendő volt ahhoz, hogy szakmai rangot, nevet szerezzen magának a terve­zők kis csapata, és az első nagyobb tervek megvalósítá­sához hozzáfoghassanak a kivitelezők. A rögtönzött év végi leltárban sok érdekes és szép munka szerepelhet. • A SZÉCHENYI ÚT 107. Ezt a kis céget azért ala­pította a városi tanács, hogy legyen egy tervezői háttér- szervezete, amelyik nemcsak kiviteli terveket készít, ha­nem részt vesz a döntéselő­készítő, elemző munkában is. Széchenyi út 107. — a vá­rosi rendezvények háza. Amikor elbontották az áll­ványzatot a hófehér hom­lokzat elől, sokan elcsodál­koztak: lehet ilyen igényes felújítást is végezni Miskol­con? Nem titok az sem, hogy a Miskolcterv örökül kapta ezt a munkát, s hogy rengeteg gondjuk volt vele: a tervezők többet dolgoztak a helyszínen, mint a rajz­asztalnál. A Miskolci Építő­ipari Vállalat is kitett ma­gáért, és a tervezők is úgy látják: sikerül elérni, hogy valóban harminc évig ne kelljen hozzányúlni semmi­hez a rendezvények házá­ban. Nem dúskál a város az ehhez hasonló intézmények­ben. de jó mozikban sem. A Kossuth Filmszínház még a nyáron zárta be kapuit, felújítás miatt. A tervező: a Miskolcterv. • HANG ÉS KÖRNYEZET Élvezhető hangminőség, kulturált belső környezet, új székek és n»zitecton*kai gyón a gyógyító munka. (Azt mar csak mi tesszük hozzá, hogy remélhetőleg jobban tiszteletben tartják majd a tervező elképzelése­it, mint a Tanácsház téri park esetében.) Levelet küldtek a lakók­nak, hogy írják meg: mi az, amit megóvásra érdemesnek tartanak házukban, van­nak-e olyan rejtett értékek, amiről a tervező csak így szerezhet tudomást. Ez is jelzi azt az új szemléletet, amellyel a tervezők bekap­csolódtak a belváros reha­bilitációs munkáiba. Nekik is köszönhető, hogy ebben az ötéves tervidőszakban „utolérte magát” az épület- felújítás: van elegendő, ma­gas színvonalú terv. A miskolci hidak felül­vizsgálata, útkataszter, gáz­vezeték, faapríték-hasznosító üzem, magánlakás-építés — a tervezők a Miskolcterv- nél „mindenevők”. Hitvallá­suk ma is az. ami az in­duláskor volt. Krisztik Pál: — Számunkra a kis mun­ka is munka. Nem a forint­érték határozza meg a ran­got. az igényességet. A va­lódi építészeti értéke sok­szor nagyobb lehet egy iga­zán jól megtervezett pavi­lonnak, portálnak, mint egy tízemeletes irodaépületnek. Mi lokálpatrióta tervezők vagyunk: minden részleté­ben szépíteni, gazdagítani akarjuk a várost. (k—ói a riporterhez hasonlóan :— kíváncsiak voltunk. Mondta, hogy még így is alakulhat, úgy is alakulhat a dolog, bejátszhatnak ilyen meg olyan körülmények stb., stb. Csakhogy amikor szóra bír­ták a mikrofon előtt, egy negyedév sem volt hátra az évből!... Lehetséges, hogy ilyen rövid idő alatt oly gyökeres változások zajla­nak le egy vállalat életé­ben, melyek döntően befo­lyásolják az egész gazdasá­gi évet? Vagy elképzelhe- tő-e egy vállalatvezetőről, hogy rosszul van informál­va? Nem, kedves olvasó, sem ez, sem az. A sok-sok szómagocska nekünk volt szánva, hogy elverjük vele (információ-) éhségünket. Más kérdés, hogy nem lak­tunk jól. Lehet, csak azért nem, mert telhetetlen a ben- dőnk. Telhetetlen, mert ki­tágult a rendszeres etetés­től, így például „begyre szedtük” (ez egy madártani szakkifejezés) azt a fagy- gyúcskát. hogy a vállal­toknál folyó munka ered­ményessége közügy. azaz mindannyiunkra tartozik. Szóval. tisztelt olvasó, etetjük mi néha egymást is, hogy pontosabb legyek: etetnek bennünket sokan. Remélem, nem azért, mert madárnak néznek bennün­ket, hiszen nem is tollas a hátunk. (békés) ★ Míves munkával újították fel a Széchenyi út 107. számú házat. Hűtőszekrény, Gázrezsóval egybeépített hűtőszekrényt konstruáltak a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár. valamint a jászberényi Lehel Hűtőgép­gyár szakemberei elsősor­ban a hétvégi házak és a lakókocsik tulajdonosaira gondolva. Az ötvenliteres hűtőszekrényt ké'tlángú gáz­rezsóval építették egybe, gázrezsóval természetesen gondoskodva a kellő hőszieetelésről is. Mindkét berendezés működ­tethető pb-gázzal, de a hű­tőszekrény autóakkumulá­torral és 220 voltos hálóza­ti árammal is. Az új termék sorozatgyártása — a megren­delésektől függően — az új évben kezdődik. 11 a berendezések, lejtős nézőtér — ilyen lesz a Kossuth, ha elkészül. Felújítják a stuk­kókat, aranyozásokat a fa­lakon. a lépcsőházban visz- szakerülnek a helyükre a díszes kandeláberek, és lesz végre ruhatár is. A terve­zők számára a legnagyobb gondot az jelentette, miként oldják meg a mozi — pon­tosabban a nagyterem és a filmklub —. valamint a ven­déglátóipar kényszerű együtt­élését a házban. Majd meg­látjuk jövőre, hogyan sike­rült ... A városháza nem csupán hivatal, hanem egy kicsit jelkép is. Ez sajnos, azért is igaz, mert tanácsházánk hasonlít a városra: sok tol­dalékból, a legkülönfélébb korú épületszárnyakból jött létre. Sem megfelelő helyet a szervezet munkájának, sem méltó környézetet a vá­rosi testületek üléseinek nem tudott már nyújtani — ezért kezdődött meg a fel­újítás, a Miskolcterv elkép­zelése szerint. Lassan a vé­géhez közeledik a tanácste­rem átépítése. így hamaro­san a régi helyén ülésezhet a városi tanács testületé. • MIT MONDANAK A LAKÓK? A Miskolcterv nevéhez fű­ződik a Népkert és a tapol­cai park rekonstrukciós ter­veinek elkészítése is. Mind a két parkra ráfér már na­tanácsijaiéi Kossuth moziig aK Újjászületik a tanácsháza is. Hűtőházi hajrá Pirított hagyma, exportra Az ér utolsó napjaiban is dolgoznak a Miskolci Hűtő­házban. A hazai és export­piacra kerülő árukat esotno- golják, de működnek a fel­dolgozó sorok is. Az év végi műszakokon, a külföldi megrendelők kíván­ságára, pirított hagymát ké­szítenek exportra. Ugyan­csak gyártják a sárgarépa­kockát, valamint a burgo­nyakrokettet. Ezek a készít­mények hazai forgalomba is Pisztráng­nász Megkezdődött a Bor­sodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság ga- radnai tógazdaságában a sebespisztrángok mesterséges megter­mékenyítése. A Lillafüred fölött levő pisztrángostele- pen a több mint 110 darabból álló törzsál­lományból az anya­pisztrángokból kifejt ikrákat a hímek tejé­vel termékenyítik meg. Az így megter­mékenyített petéket oxigéndús vízbe helye­zik a keltetőházakban, ahol hat hét alatt kel­nek ki. Ezek a vé­kony törzsű lárvák mástél hónap múlva tormás kis halakká fej­lődnek. s a bükki és a zempléni hegyvidék tiszta vizű. zuhatagos vizeibe te'eoítik őket. A garadnai piszt- ránntelepen az idén kezdik meg a kam- loovs nevű hibrid- visztrángok szaporítá­sát. F.zt a hagyomá- mios és eddig ismert Pisztrángoknál koráb­ban ’vő és gyorsabban növő tajtát kísérlet- kériven honosítják meg. s a tapasztalatok alapion gondoskodnak maid az elszaporítá- svkról és i elépítésük­ről. a tervek szerint fél­millió ikrát fejnek ki, amebteket keltetöeaé- nyekben, megfelelő hő­mérsékleten ..keltenek életre”. kerülnek. Nehéz esztendőt tud maga mögött a hűtőház: a szeszélyes, aszályos időjá­rás miatt több terményből nem tudták elkészíteni a ter­vezett mennyiséget. Ezek kö­zé tartozik az egres, a sza­móca, a szomolyai cseresz­nye. A főterméknek számító borsóból is csak a tervezett­nek mintegy 90 százalékát sikerült gyorsfagyasztással tartósítani. Ezzel szemben, részben a hiány pótlásara, többet dolgoztak fel málná­ból, szederből, burgonyából. A fogyasztók a kereskede­lem hűtőpultjain minden­esetre megtalálják a keresett gyorsfagyasztott termékeket. L'j év, új lakásban Egyre több lakás ablakai világosodnak ki ezekben a napokban a Marx tér szom­szédságában, a Győri kapu­nyugaton épült lakótelepen. A BÁÉV által épített és a városi tanács által üzembe helyezett lakásokban már az új évet ünnepelhetik a csa­ládok. A múlté lesz a házgyári panelek egyhangúsága. Az idén itt átadott 478 lakásnak már csaknem a felébe be­költöztek, s folyamatosan be­népesült a többi is. Ezen a lakótelepen a piros palával fedett, magastetős épületek színes erkélyeikkel váltakoz­nak a lapostetős, színezett épületekkel, kellemes megje­lenést nyújtva. Egy részük alatt garázsokat, más részük alatt pedig üzlethelyiségeket alakítottak ki. Itt kap helyet többek között a gyógyszertár is. Az üzlethelyiségeket a jövő évben nyitják meg, ad­dig a meglévők látják el a lakosságot. Színe és „A tél beálltával menet­rendszerűen megjelenik a Magyar Madártani Egyesü­let felhívása: etessük vé­dett madarainkat! Különö­sen a rovarevő szárnyasok szorulnak rá a hideg havas napokon a begymelegítő, tápláló faggyúra, egyébre. Szívesen adom tovább az or­nitológusok emberséges ké­rését, sőt, amennyire tőlem telik, eleget is teszek kí­vánságuknak. Madáretetőt sajnos, nem tudok felállíta­ni kiskertemben, ama saj­nálatos oknál fogva, hogy kertem nincs. Mindössze annyit tehetek, hogy az ab­lakpárkányra kifüggesztek egy kis maradék, szalonnát. Ezt azonban teljesen önzet­lenül teszem, mert az in­gyenkoszttal odaédesgetett cinkék aligha raknak majd nálam fészket.” — így kez­dődik egy olvasónk levele, ám néhány sorral lejjebb érdekes meditációba csap át: „Higgyék el, néha-néha már irigylem az erdők, me­zők szárnyas lakóit, hiszen velük többet és Önzetleneb­ből törődünk, mint egymás­sal.” Természetesen nem in­gyen eleségre ácsingózik ol­vasónk — megélhetése biz­tosított —, hanem humánus gesztusokra, figyelemre, se­gíteni akarásra. Leveléből kitűnik, hogy idősebb em­ber, és elvétve is alig-alig tapasztalja, hogy segítené­nek neki a buszra, villa­mosra való fel- és leszállás­Etetés nál, vagy ősz tincsét méltá­nyolva, ne löknék félre a boltok pultja előtti sorban. Ellenkező előjelű élménye annál több volt az elmúlt napokban, a karácsonyi csúcsforgalom és vásárlási láz idején. Anélkül, hogy vitatnám a tisztelt levélíró panaszának jogosságát, szeretnék neki így. újév táján némi vi­gasszal szolgálni — olyan önzetlenül, ahogy ő az ab­lakpárkányra függeszti a ci­negéknek szánt faggyúda­rabkát. A zsurnaliszták ked­venc fordulatával élve: nem vizsgázunk mindig jelesre emberségből mai napság. Ám a téli (nyári, tavaszi és őszi) etetés szép gesztusát nem csupán az erdők, me­zők madarain, hanem egy­máson is gyakoroljuk. Talán a tisztelt olvasó is hallotta néhány héttel ez­előtt a rádióban az egyik vállalat Igazgatójának a nyi­latkozatát. Arra kellett vol­na választ adnia, hogyan alakul náluk az idei év, nyereségesek, vagy vesztesé­gesek lesznek-e. Nos, az igazgató beszélt erről, be­szélt arról, de bárhogy he­gyeztük is a fülünket, az istennek sem tudtuk kihá­mozni feleletéből, amire —

Next

/
Oldalképek
Tartalom