Déli Hírlap, 1986. december (18. évfolyam, 279-304. szám)
1986-12-24 / 299. szám
*A művészet „haszontálán” ágából Feledy festményei A b«rsod-miskolci Múzeumban látható, nagyon szép kamaratárlat katalógusa elé irt előszóból Feledy Gyula Kos- suth-dijas grafikusművész egy mondatát nem értettem: „Hosz- szabb ideje már, hogy létezésem feltétlenül szükséges üzemköltségeit, ha nem művészeten kívüli, mindenképpen mesterségem egyszerűbben meghatározható — funkcionális ■— tartományaiban igyekszem előteremteni.’' Rákérdeztem. — Feloldhatatlan probléma számomra, hogy immár sok évtizedes pályám során a művészetemből kell megélnem. Figyelnem kell (kellene) a képkereskedelem szempontjaira, amelyek más számára elfogadhatóak, de nekem alkati okoknál fogva egyszerűen nem megy. Nem tudtam arra berendezkedni, hogy a képeimből kelljen megélni, mert akkor nem tudok választ adni a legfontosabb kérdésre: mivégre fest az ember, vagy mivégre rajzol? öt éve lassan, hogy állásba mentem elszegődtem a Napjaink főmunkatársának. és felszabadultam egy elviselhetetlennek tűnő nyomás alól. A kép minden időben áru is volt, mégse portéka, hogy áruljam, viszont tudok egy mesterséget. Ha alkalmazom, a „grand art”, a nagy művészet szemszögéből elítélheted de ez egy olyan tudás, amelyet mégsem kérhetsz a péktől. Röviden: az újságrajzot, könyvillusztrációt teljes értékűnek tartom, tudok mellette érvelni, sőt örülök, hogy a nagy művészet szemszögéből ez egy körülírható viszonylat, mert nekem a szorosabb szolgálati viszony jobban megfelel. Emberközelibb talán. Szívesen látom el a mesterségem funkcionális feladatait, ma többre becsülöm az alkalmazott művészeteket, mint fiatalon, de nem erre készültem. A művészet haszontalan ágának képviselője vagyok. ♦ A kiállítás eime Feledy ’86, és festmények élnek a falakon. A grafikusművész kihívása ez? — öt éve lassan, hogy inkább festek, nem foglalkozom — látszólag — a sokszorosító grafikával. Amikor abbahagytam a litográfiát, rézkarcot, mindenki meglepődött. Egy szabályos pályaív igényéhez képest talán túlságosan „szerteágazó” vagyok, de szemérmetlenül verset írok holnap, ha' verset kell Írnom. Dehogy kihívás ez, inkább felszaba- dultság. Hogy nem vagyok érzelmileg függő viszonyban. Én, aki eminens Szőnyi-nö- vendég voltam, nem vagyok függő viszonyban még a festészettel sem. Nem festek szereplési vágyból, nem festek megrendelésre, és ha a mai képkefeskedelmet nézem, igenis még „grafiku- sabb’ szeretnék lenni. A kép hathat a reveláeió erejével, Szamovár bár A Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban december 26-án, pénteken az UNI együttes nosz- talgiazenéjére táncolhatnak a Szamovár bár látogatói. A műsor délután 6 órakor kezdődik, és éjjel 11-ig tart. jfc Piéta. A festményeket mutató kiállításon csak dóként" szerepelnek a rajzok. .installábennem csak annyi történt, hogy tisztázódtak a jókedvemet meghatározó viszonylataim. + Huszonhat festmény, egyedi rajzok a tárlat anyago. Hogy fért egy évbe ennyi munka? — Én is megdöbbenek, mi minden fér egy esztendőbe. Nem idő, de az ember belső életében mérhetetlen is lehet. Amit kiállítottam, csak egy része az elvégzett munkának. A rajzok installációként szerepelnek. + Mitől volt 1986-ban jókedve? — Éppen nem volt jókedvem — elmondtam. A mindig azonos ember mégis meghatározó változásait, a felismerést drágán adják. ♦ A dy... festmény is Fele— Nyilván ugyanazok a személyiségjegyek a nonfiguratív, vagy líraian követhető témákban. Plasztika, festészet, sokszorosító grafika — gőg nélkül mondhatom, hogy tudom. Megengedhetem azt is. hogy kevered jének. Nem kötnek szabályok. Lehet, hogy mégis jókedv ez? + Maradjunk a kérdésnél: mivégre festünk? Most például olajtemperával. És hogyan sikerült a ritkán kiállító Feledy Gyulát éppen a múzeumnak kiállításra bírni? — Dr. Szabadfalvi József, a múzeum igazgatója régen kér, és ráálltam a „műhelykiállítás” bűvszó hatására: tükrözi a törekvéseimet. Hogy mivégre festek olajtemperával? Szeretem az iskolai szabályok szerint szabálytalan, különböző matériák konfrontálását. Az olajtemperát én keverem: rusztikus faktúrákat, relief-szerű hatást, a három dimenzió lehetőségeit rejti. A fába metszésnek olyan egyszerű oka van, hogy megindít egy régi fadarab. A különböző anyagok alkalmazásának egy munkán pedig az a magyarázata, hogy az anyag és eszköztár — mindent kitágít: hagyományost és lehetőséget. Még egy „műhelytitok”: kimeríthetetlen forrást találtam a néhány évé közelebbről is ismert ikonfestészetben. Gyönyörű. (makai) Hírünk az országban A Turista Magazin decemberi számából megtudhatjuk, hogy a Borsod Megyei Természetbarát Szövetség másodszor rendv.'.ett ..teljesítménytúrát a Bükkben”, ahol 155-en álltak rajthoz. „Az 1500 méter szintkülönbséget tartalmazó útvonal főbb állomásai: Fehér- kőlápa — Bükkszentkereszt Háromkő, Tarkő.... Nagygalya ... Csanyik voltak. ... A legfürgébb turista a miskolci Kiss János barlangász. Ideje szenzációs, hiszen csupán hat és fél órát használt el az engedélyezett 12-ből! A második legjobb időt — 8 óra 50 percet — holtversenyben Czél László és Soóvári Péter, a Miskolci Városgondnokság természetjárói érték el.” A rendező szövetség elnöke, Lendeczky László elmondotta: már most tervezzük a jövő évi útvonalat. Az a célunk, hogy évente más-más részeit ismertessük meg a hegységnek.” Szakszervezeti vezetőket kérdezett meg Udvarhelyi András arról, hogyan segíti a szakszervezet a területpolitikát tájegységünkben. „A lakótelepi közérzet sem közömbös” című írásból (Népszava, december 12.) városunk és megyénk több szak- szervezeti vezetőjének véleFraneia turné és újévi koncért Emléklap a zenekarnak Az őszi, nyugat-európai operaturné sikerességét bizonyítja, hogy az elmúlt hetekben ismét foglalkoztatta a Miskolci Szimfonikus Zenekart az Inter- koncert. November 28-tól december 21-ig franciaországi körúton játszott az együttes egy része: olasz dirigenssel és énekesekkel Rossini Sevillai borbély című operáját mutatták be. La Rochelle, Boulogne, Blois és Párizs Mai- sons Alfort kerülete voltak az egyes állomások. Tizennégy előadás után karácsonyra érkeznek haza. Az Interkoncert felkérése nemzetközi bekapcsolódási lehetőség, de itthoni elismerést is hozott az 1986-os esztendő vége. A Szerzői Jogvédő Hivatal emléklappal és pénzjutalommal ismerte el a igazgató-karmester Kovács László és külön a Miskolci Szimfonikus Zenekar tevékenységét. Azokat a sikeres koncerteket, amelyeknek a műsorán mai magyar művek szerepeltek. Az együttes az ünnepek kivételével keveset pihen a következő napokban: kezdődnek a próbák az immár hagyományos újévi koncertre. Ä hangverseny január 5-én, este fél nyolckor lesz a Miskolci Nemzeti Színházban. A dirigens Kovács László, a Bécsi Zeneakadémia hallgatói énekelnek, a műsort Kulcsár Imre konferálja. Strauss-müvekből (Bécsi vér, Denevér-részlet), Lehár-operettekből (A mosoly országa, . A harmincas évek közepén történt, amikor a bányászok „porjadkáztak”, vagyis a hat munka napjából csak kettőt-hármat dolgoztak, dolgozhattak, mert nem kellett a széii. Azért emlékszem, emlékezhetem arra a borús, hóeséses délutánra, mert a kará- csonyvárás gyereki izgalma rögzítette mélyen, ami akkor történt. Nagyapámék az Akna utca végén laktak, nem messze az újaknai bányától. Mi itt csúszkáltunk, szánkóztunk a fekete törzsű kakasfákkal tűzdelt domboldalon. Már túl voltunk a déli krumplilevesen, szom- junkat hóval oltottuk, miközben célba dobtunk a kemény hógolyókkal. Csak akkor maradt abba a gyermekzsivaj, amikor megpillantottuk a homályos délutánban a távoli karbidlámpák csillogó fényét. Egyesével, párosával ballagtak hazafelé, házuk felé munka után a bányászoké Ahovyan erszkedtek lefelé a hegyről, úgy nőtt meg alakjuk, már látszott sildes sapkájuk, karima nélküli kalapjuk, rövid, prém nélküli lajbijuk. vállukon a tarisznya, ceignadrá- gos lábuk, alul a bőrből készült szárvédö a kincstárból kapott bakancs fölött. A fáradt karbidlámpák vörösen-kormosan pislákoltak a kezükben. Álltunk és vártunk, őket vártuk, nagyapáinkat, apáinkat, keresztapáinkat, nagybátyáinkat. Ügy jöttek el mellettünk, csendes leheletü szavakkal, mintha ott sem lettünk volna. Mi pedig utánuk, nagy lábnyomaikban. A téglapadlójú konyhában téglából rakott tűzhelyen a nagy mosófazékban szinte forrt a víz. Nagyapám leült a sámlira, megpróbálta a bakancs szíját kikötni. De nem sikerült, mert az úton ráfagyott az ormótlan bakancsra a víz, a bányavíz, amelyben egész műszak alatt dolgoztak. A gémbere- dett ujjak nem bírtak a merevre fagyott bakkancsszíj csomójával. Erős termetű nagyanyám letette a konyha téglaburkolatára a bádoglavórt, letérdelt mellé és beletette nagyapám két lábát nagybakancsostól. Aztán a legnagyobb bádogbögrével merített a mosófazék forró vízéből, s lassan ráöntötte a bakancsra ... Már a tűzhely rácsán száradt a kapca, mire a mosószappannal megtisztálkodo^S nagyapám. Az asztalnál a saját helyén ült, bajuszát törölgette a leves és a kenyér után. Aztán a pipájáért nyúlt. Én már ott álltam a tűzhely ajtajánál, hogy meggyújtsam az előre odakészített fenyöpálcikát, tűzzel ^szolgáljak a pipához. Az első szippantások után nagyapám kopasz fejemre tette a súlyos kezét. Nem mozdította, de én úgy éreztem, megsimogatott... Oravec János Víg özvegy), Puccini Bohémélet című operájából játszanak, felhangzik a Császárkeringő, és az ilyenkor elmaradhatatlan, jókedvébresztő polkák, indulók. ményével ismerkedhetünk meg. Básti János, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára rávilágított arra, hogy milyen nagy szerepe van a lakóhely és a munkahely kölcsönható • nak: „egy-egy nagyvállalat meghatározza környezetének infrastrukturális fejlődéséi.” Tájegységünkben naponta százezer embernek kell ingáznia, „mintegy százötven településen nem megfelelő a helyi kutak vize... a mező- gazdasági üzemek az országos átlagnál kedvezőtlenebb feltételek között dolgoznak.” „... Miskolcon az érettségizett nők és a szakma nélküliek nehezen tudnak elhelyezkedni. A szakmaközi bizottság útján kértük a városi tanácsot, hogy létesítsen számukra új munkahelyeket.” A szakszervezetek a tanácsok munkáját igyekeznek támogatni, együttműködési szerződés keretében, hiszen a gondok azonosak, „a szak- szervezetnek nemcsak a munkahelyi érdekvédelem a feladata ... negyvennyolc vállalati szakszervezeti bizottság véleményét kértük és juttattuk el a tanácsnak, és ezek alapján módosították a terveket... készül Miskolc új lakásügyi rendeleté.” Összeállította: Hernádi Istvánná Zsöci a Metál Company-ben Megszűnt a P. Box Elbúcsúzott o közönségtől egy heavy metal banda: megszűnt a P. Box. Es még csak azt sem lehet elmondani, hogy valami túl nagy barátsággal váltak volna meg legutóbbi énekesüktől, Vikidál Gyulától. A P. Box történetét Zse- lencz László idézi fel. Az a Zselencz László, aki az Eddából igazolt át — annak búcsúkoncertje után — a pesti együttesbe: — A P. Box 1980-ban alakult meg, három nagylemezt készített, és számos sikert tudhat maga mögött. Jómagam egyébként a harmadik lemezen vagyok rajta. Varga Miklós után Vikidál Gyula lett az énekesünk, de idén májusban már ismét Miki ugrott be Gyula helyett a zenekar NSZK-beli turnéjára. Vikidál egyre ritkábban ért rá, István a királyozott, azután jött a Jézus Krisztus szupersztár, mi pedig kénytelenek voltunk vendég énekessel dolgozni. Igaz, nem akárkivel: Deák Bili Gyulával. Ám ez a formáció csak átmeneti volt. Átmenet a megszűnésbe. — Nyáron még felléptünk Prágában, ősszel itthon turnéztunk — az NSZK-beli Blues Company-vei —, de már érlelődött a búcsú gondolata. Nekem még adódott egy nagyszerű lehetőség: egy különleges trióban zenélhettem. Olyan trióban, amelyben voltunk vagy tucatnyian. Miskolcon is fellépett ez az alkalmi együttes, a Gárdonyiban játszottunk. A felállás: szólógitár, dob, basszus. Papp Tamás dobolt, én basszusoz- tam, ami pedig a lényeg: a legjobb szólógitárosok együtt léptek pódiumra ebben a bandában. Tátrai, Bencsik, Szűcs Antal, Závodi és még négy gitáros játszott együtt és felváltva; tizenöt bulit nyomtunk le, úgy, hogy mindenki majd elszállt örömében. Én remélem, hogy nem csupán a zenészek, hanem a közönség is. Sok-sok próba előzte meg a fellépéseket, alaposan kidolgozták, kidolgoztuk a számokat. Talán ennek köszönhető, hogy jövő tavasszal nagylemez is megjelenik ezekből a koncertekből — a Petőfi-csarnok- ban volt a felvétel —, amelynek a másik oldalán saját számok, illetve feldolgozások vannak. Ilyenek, mint a Dongó. Beethoven Örömódája, vagy Tátraitól egy blues. — A P. Box után Bencsik Sándorral, Pálmai Zolival és az énekes Babárik Józseffel megalakítottuk a Metal Comvany nevű együttest. Marad a fémzene. és remélem, maradunk mi is. A mellékelt fotón az új együttes látható. Addig is, amíg személyesen találkozhatunk a miskolci fiatalokkal. Sz— jJc Az egyik legújabb heavy metal együttes: a Metal Company
