Déli Hírlap, 1986. november (18. évfolyam, 256-277. szám)

1986-11-04 / 258. szám

Ma délután: Zenedoboz a miskolci rádióban Hívja a 35-510-et, s ha jól válaszol a miskolci rá­dióban ma 17 óra után né­hány perccel kezdődő mű­sorban elhangzó zenei rejt­vényekre, az itt közölt juta­lomlistáról ajándékfelvételt választhat. Szó lesz az adás­ban a Miskolci Szimfonikus Zenekar nyugat-európai tur­néjáról, és a közeljövő zenei eseményeiről is. Jó szórako­zást kíván á műsor szerkesz­tője. Íme a lista: 1. Valerie —. Joy együttes 2. Bolero — Fancy együttes 3. Te vagy a szerelmem, és az életem — Patty Ryan 4. Tánc a plafonon — Lio­nel Richie 5. Délibáb — Scotch együt­tes 6. Montegó öböl — Ama- zulu együttes 7. Féltékeny szív — Mo­dem Hungária 8. Nomen est Women — Z’Zi Labor 9. Vidd el, vagy hagyd itt — Giorgia 10. Csintalan palancsinta — Dolly Roll 11. Nosztalgia egyveleg — Kuttkai Éva 12. Ajánlott levél — Szöré­nyi Levente 13. Gondold meg magad — Sandra 14. Bankrablás — E. A. V. együttes 15. Fekszem az ágyon — V’ Moto Rock együttes 1«. Megteheted — Dein Juan 17. Ave Maria — Jennifer Rush 18. Nincs szükségünk újabb hősre — Tina Turner 19. Meggondolatlan suttogás — George Michael 20. Diszkó banda — Scotch együttes Megjavított ajtók kemények: így készül a télre a MIK Szeles Sándortól, a MIK hibaelhárítási üzemvezetőjé­től kérdeztük: milyen mun­kákat végeztek el a télre va­ló felkészülés jegyében? — Városszerte 9 kazánhá­zunk van. A legfontosabb­nak azt ítéltük, hogy ezek a fűtési szezon kezdetére min­denütt üzemképesek legye­nek. A Borsodtávhő szolgál­tatásának kezdetén mi is zavartalanul kezdhettük a fűtést hiszen nyáron ezért munkálkodtak szakembere­ink. Másik fontos dolgunk a kémények reparálása volt Bár ezek . állapota cseppet sem megnyugtató, azt mégis elmondhatom, annyira rossz nincsen közöttük sehol Mis­kolcon. ami miatt ne juthat­nának meleghez a lakók. Ar­ra is felkészültünk, hogy ha bárhonnan a tüzelést akadá­lyozó kéményhibát jelente­nének be, azt még aznap ki­javítsuk. A kitörött lépcső­házi ajtó- és ablaküvegeket is mindenütt kicseréltük már. Ehhez nagy segítséget nyúj­tottak nekünk a házkezelösé- gek, melyek munkatársai már a nyár vége felé min­denütt összeírták, hova kell új tábla. Így a mostani telet a korábbi esztendőknél lé-' nyegesen felkészültebben várhatjuk. Természetesen, van azért félnivalónk is. A szakemberek „mumusa” a lapostető. Télen is gyakorta szorul reparálásra a nem Is túlságosan ritkán beázó fe­lület, ám ezt a nedvesség, a hó miatt nem könnyű meg­javítani. Mire felfedezzük a sérülés helyét, a hólapátolás közben gyakran mi magunk is megsérjük a burkolatot. A javítandó felületet ráadásul lángszóróval kell kiszáríta­nunk, hogy foltozhassunk. Országi lesi képviselő fogadóórája Értesítjük a 6. sz. ország- gyűlési választókerület (Kil- liáni lakótelep, diósgyőri városközpont, Berekaija, Pa­pírgyár és környéke, Lilla­füred, Ómassa, Bükkszent- lászló) lakosságát, hogy Si­mon Béla, országgyűlési kép­viselő november 5-én (szer­dán) 17—18 óra közötti fo­gadóóráján várja választó- polgárai közérdekű javasla­tait, bejelentéseit a Vár u. 5. szám alatti pártalapszerve- zetben. Miskolc Városi Tanács V. B. titkársága Csövek és dobozok Városi szépséghibák Űj parkfű-fajta A szarvasi Öntözési Kuta­tó Intézetben Janovszky Já­nos új parkfű-fajtát neme­sített ki. Mivel igen erőtelje­99 Egészségünkre r’ »009 Kora reggel sodor magával két embercsoport. Előttem is négy-öt ember, a hátamnál is ugyanannyi. Helyet keresünk a vonaton. Alig akad egy-két hely, az Is csak a uohanyzo szakaszokban, de az én útitársaim „Itt is büdös van! felki­áltással elszántan csörtetnek tovább. Sodródom velük, mást amúgy sem igen tehetnék. A vonat elején akad hely mindnyájunknak. Alig ülünk le, nyikkannak a dugók, bomlanak a táskák, kosarak,^ s el­kezdődik a terülj, terülj asztalkám nevű össznemzeti tár­sasjáték, ami jó hatvan kilométeren át megszakítás nél­kül folyik. Udvariasságból? Szívélyességből? Vagy csak, mert úgy du­kál? — hozzám is elkerülnek az üvegek, de amikor már a harmadik fajta finom almát és finom törkölyt iszom, kezd számomra levegőtlenné válni a füstmentes szakasz... Rá­gyújtás ürügyével kikéredzkedem az ablak mellől a folyo­sóra, s onnan figyelem az üvegek útját. Bizony, szájról száj­ra járnak, mint a népköltészeti alkotások. Később, már egy másik városban, és estefelé, hullaré­szeg fiatalasszonyt támogat egy nem egészen színjózan fér­fi. Lehet, hogy a férje, lehet, hogy nem. Látványnak egyik esetben sem szívderítők. De ki törődik velük? — Akinek nekimennék, vagy -esnek, szó nélkül odábball. — Ennyi! Hogy is van ez? Miközben világméretekben féltjük a tü­dőnket a kátránytól, sejtjeinket az elrákosodástól, veredé- nyeinket — beleszámítva a szív-koszorúeret is — az ösz- szes szűkülésektől, csak ritkán jutnak eszünkbe a májzsu­gor, a különféle gyomorbántalmak, a lép felpúffadása, s az idegrendszer teljes lerobbanása — az ivás, az alkoholizmus lehet, hogy nem szakszerűen felsorolt, de azért fenyegető következményei. Dohányozni tehát nem, de inni, úgy látszik, lehet még akárhol. Mert cigarettás dobozomra következetesen rá­nyomják, hogy „A dohányzás káros az egészségre!” — sőt ha rá merek gyújtani, még italos helyekről is kiakolbólita- nak, de mind ez idáig még egyetlen olyan italos üveget sem láttam, amelyre ne díszes címkét, arany, meg ezüst ér­meket nyomtak volna, hanem — teszem ázt: „Vigyázat, nagy mennyiségben káros!”, vagy „Nagy mennyiségben mé­reg!” De valószínűleg, ilyet nem is fogok látni soha. Az ivás, ha nem okoz közbotrányt, még erkölcsi ellenállásba sem ütközik. Az emberek magánügynek tekintik, ami ha nem „káros szenvedély”, mint ugye a dohányzás, akkor nem is lehet ártalmas a környezetre. Ihatnak hát körülöttünk akármennyit, az a mi egészségünket nem rongálja. Ez azért megnyugtató... Gyöngyösi Gábor sek az oldalirányú hajtásai, jól állja a taposást, és ami nemkülönben fontos, jól tű­ri a szárazságot is. A Park nevű vöröscsenKesz fajta ér­dekes tulajdonsága, hogy a tenyéssidőszak alatt mind­össze őt-hat alkalommal kell nyírni, szemben a ma is gyakran használt fűfélékkel. Ezek közül több 15—20 nyí­rást is megkíván; márpedig ez aránytalanul megnöveli a gyepgondozási költségeket. Hiába építünk szép házakat, ha a gyalogjáró ember kör­nyezete nem szépül meg részleteiben is. A Vörösmarty tér díszeivé lettek Budapesten a csator­nafedők. Ez a teljes mér­tékben gyakorlatias célokat szolgáló vaslap, ha mívesre öntik, és szép burkolatba il­lesztik, megtorpanásra kész­teti a járókelőket, hogy le­nézzenek a lábuk alá is. A városnak működnie kell, s a közművek, kábelek szöve­vényének, gépezetének ele­meivel mindenütt találko­zunk. Sajnos, ezek többnyi­re nem díszítik a várost, hanem csúfítják, holott a csatornafedő példája bizo­nyítja: lehetne fordítva is— Bizonyára emlékeznek még rá, hogy megírtuk: a Korvin Ottó utca mentén felépült Lottó-tömbben levő V-alakú tetővel ellátott épít­mények a közműalagút le­járói. Ebben az esetben az h'ncésgazdák, ügyelem! Rendteremtő k'tvége „Tisztelt A vasi Pincetu­lajdonos! Értesítjük, hogy a Városi Tanács, a Miskolci Közterü­letfenntartó Vállalat és a Városgondnokság szervezé­sében 1986. november 8-án és 9-én lomtalanítást és sze­métszállítást szervezünk a Kis- és Nagyavason, az ava- si pincék, illetve az avasi hegyoldal tisztasága érdeké­ben. Kérjük a tisztelt Pin­cetulajdonost, hogy e két napon a kihelyezett konté­nerekbe. illetve a vállalat • által biztosított járművekre társadalmi munkában he­lyezzék el a környéken levő hulladékot. E felhívással, il­letve ennek teljesítésével szeretnénk elérni, hogy az Avast megtisztítsuk a sze­méttől, hulladéktól, s utána rendben legyenek a miskol­ci pincesorok, a pincetulaj­donosok és a város érdeké­ben.” Ezt a rövid levelet a Mis­kolci Közterület-fenntartó Vállalat eljuttatta minden érintetthez. Néhányan a pin- césgazdák közül javasolták, hogy végre valamit tenni kellene a nagyobb rend ér­dekében: így született meg az akció ötlete. Nagyon jó volna, ha valóban sikerrel járna az avasi nagytakarí­tás, hiszen a pincesorok ret­tentő módon elszemetesed- tek az elmúlt években. A présházakban is sok hulla­dék halmozódott fel, de a legelszomorítóbb állapotban a közterület van; azok a lej­tők, amelyek két pincesor között találhatók. Az volt ugyanis eddig a szokás, hogy a szemetet, hulladékot egy­szerűen kiöntötték a lejtőre, rá a lentebb levő pincék te­tejére. Jó lenne, ha ezeken a területeken is összeszed­nék a hulladékot az avasi- ak. Ha ugyanis sikerülne rendet teremetni, akkor van esély arra is, hogy a jövő­ben gondoskodjanak az ille­tékesek — a pincésgazdák- kal karöltve — a rend meg­tartásáról. Szó van egyesü­letalapításról, s természete­sen a szemetelök megbün­tetéséről is. ík-á) építők igyekeztek a megszo­kottnál formásabb, díszesebb megoldást kéresni, ám nem nagyon sikerült. Ha beépül­het a Lottó-tömbi foghíj, akkor a két lejárót el is tün­tetik a jelenlegi helyéről: majd az épület földszintjé­ről lehet lemenni a közmű­alagútba. Ha néhány lépés­sel tovább ballagunk, s megállunk az Uitz Béla és a Korvin Ottó utca sarká­nál, az Ifjúság Áruházzal szemközt, egy rejtélyes be­tontömböt találunk, amely ott terpeszkedik a járda melletti zöld sávban. Ez va­lószínűleg szellőző, de itt már nem is foglalkoztak az­zal. hogy valamiféle elfogad­ható külalakot teremtsenek számára. A városlakó úgy gondolná, hogy a csöveknek a fold alatt van a helye, ha csak nem valamilyen gyár területéről van szó. A Ze­nepalota háta mögött a Szinván át vezettek egy öles csővezetéket, amely úgy fest most alumíniumruhájá­val a jelenlegi környezeté­ben, mint a csillogó fémfog a többi egészséges között. Sok példát felsorolhatnánk még, a trafóházaktól kezd- ■ ve a különféle mérnöki lé­tesítményekig. Azért szúr­nak mostanában különösen szemet ezek az apróbb-na- gyobb szépséghibák, mert miközben a város arculatá­nak szépítésére a nehéz anyagi körülmények ellené­re sokat áldozunk ezekre valahogy nem futja az ener­giánkból. Szándékosan nem írtunk pénzt is az energia mellé, mert nem valószínű, hogy egy sok milliós beruhá­zásnál épp egy szellőző „fel- öltöztetése” terhelné meg elviselhetetlen módon a költségvetést. Egyébként a' Szegedi Nemzeti Színház mellett is vannak szellőzte- tők, nem is kicsik. Az épü­letet csodálatosan felújítot­ták, s arra is gondot fordí­tottak, hogy a szellőzőket stílusban, formában hozzá­igazítsák az épület homlok­zatához. Aki nem tudja, mi célt szolgálnak a kis házi­kók, ki sem találja.. * A gyalog járó embert egy szép kanálistető is megállít­hatja —> írtuk. Érdemes ezekre az apróságokra fi­gyelmet, gondosságot áldoz­ni, mert építhetünk bármi­lyen szép házakat, ha a vá­roslakók útja séta közben vagy munkába menet szürke betontömbök, rejtélyes bá­dogládák között vezet. K. L. * Nem hisszük, hogy csak pénz kérdése lenne szebbre for­málni a szellőzőket, kapcsolószekrényeket, dobozokat. Ünnepi tudományos ülés Ma délután 2 órakor ün­nepi tudományos ülést ren­deznek a megyei tanács közegészségügyi-járvány­ügyi állomásának új, Bacsó Béla utcai székházában, ab­ból a2 alkalomból, hogy a megyei Köjál szervezete birtokba vehette a nemré­giben elkészült székházát, A tudományos ülésen dr. Hu­tás Imre egészségügyi ál­lamtitkár tart előadást a közegészségügy szerepéről, az egészségmegóvó társadal­mi programban. Dr. Takács Sándor, a megyei Köjál fő­igazgató főorvosa pedig a borsodi közegészségügy 35 évéről beszél majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom