Déli Hírlap, 1986. november (18. évfolyam, 256-277. szám)
1986-11-01 / 256. szám
Kassai testvérlapunkban olvastuk •zas Testvérvárosi kapcsolatok fűzik össze városunkat Kassával. Rendszeresek a tapasztalatcsere-látogatások a párt- és állami vezetők között. A kulturális együttműködés jegyében pedig a színházak is gyakran vendegszerepelnek egymásnál. E kapcsolatok elmélyítését szolgálja az a megállapodás is, mely a kassai városi lap, a Vecer és a Déli Hírlap között létrejött. Megállapodtunk kassai kollégáinkkal abban, hogy időről időre kölcsönösen tallózunk lapjainkban, és a legérdekesebbnek talált cikkeket — természetesen csak kivonatosan — ismertetjük. Ezentúl tehát kéthetente jelentkezik rovatunk a fenti címmel. Szerkesztője Mács Ildikó, aki - mint bizonyára sokan tudják — a Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiójának munkatársa, és a szlovák nyelvű adást sietA Vecer első oldalán rendszeresen helyet kapnak azok a jegyzetek, amelyek a széles néprétegeket érintő, a jobbítást szolgáló észrevételnek adnak hangot Ilyen jegyzetet olvastunk legutóbb; azzal foglalkozik, miért nem látni soha a kassai boltokban népi ellenőröket A kérdést a lakosság tette fel. A válaszban pedig azt olvashatjuk, hogy nem is kell látniuk őket, hiszen munkájuk összetett, és sok esetben nem az eladópult előtt találják őket hanem az éttermek, boltok raktáraiban, ahol a minőséget és az egészségügyi előírások betartásét ellenőrzik. A kassai Állami Ellenőrzési Bizottságnak 40 alkalmazottja van, s jó munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ebben az esztendőben az üzlethálózat 2750 boltját ellenőrizték, és a rossz minőség miatt kétmillió Korona értékű áru forgalmazását tiltották be. Szintén közérdekű téma a Kassát sújtó vízgond, amelyről a Vecer terjedelmes vezércikkben számol be. A helyzet — akárcsak nálunk — nem éppen rózsás. A város víztartályából naponta 1450 liter víz fogy másodpercenként, ezért jelenleg a bukoveci víztárolóból is pótolni kell. Ennek ellenére néhány lakótelepen mégis komoly gondot okoz a vízhiány. Az utóbbi időben a városban négy új kutat létesítettek, amelyek másodpercenként 163 liter vizet adnak, de mivel a lakosság nem tartja be a vízkorlátozási előírásokat, ez sem elég. Ezért kellett október 20-tól bevezetni a vízszabályozási rendeletet, mely szerint reggel 5-től 10-ig, és 16- tól 21 óráig biztosítanak vizet a lakosságnak. A vízgond végleges megoldására 1991-ben kerül sor, amikor a város vízellátásába a Sta- rina és a Domasa víztárolók is bekapcsolódnak. A Vecer péntekenként „Az alkotók galériája” című állandó rovatában olyan emM. Kristóf Ágnes kiállítása A vasgyári kórház kultúrtermében hétfőn délután fél 3-kor nyitja meg Dusza Árpádné, a Miskolci Galéria igazgatója M. Kristóf Ágnes festőművész kiállítását. A tárlat november 10- ig tekinthető meg. bereket mutat be, akik valamivel többet tesznek a közösség asztalára, mint a nagy többség. A Kelet-szlovákiai Vasmű hideghengerművében is akad egy brigád, amely ma már fogalom. A 22 fős ifjúsági szerelőgárda, melynek vezetője Imrich Hudák, a daruk karbantartásáról gondoskodik. A szűk pénzügyi keretek miatt elsősorban arra törekszenek, hogy megelőzzék a bajt, és saját erőből korszerűsítsék a gépeket Mivel az egész országban nem akadt kivitelező a daru emelőszerkezete elosztó szekrényeinek gyártására, maguk láttak hozzá. Újítóik segítségével rövidesen el is készültek. S mivel a beszerelésük is sokba került volna, azt is maguk végezték el. Munkájukat siker koronázta. Amely- lyel a csehszlovák kormány elismerését is kivívták. A Veder hasábjairól sem hiányozhatnak az úgynevezett iskolai témák. A jegy- zetiró azokról a törekvésekről szól, amelyek a gyerekeknek az életre való nevelését szolgálják. Kassán az üzemek iskolákat patronálnak, s ennek fejében a gyerekek állandó látogatói, szemtanúi a termelőmunkának. Villanyszereléssel, lakatosmunkával, kertészkedéssel ismerkedhetnek, hogy csak néhányat említsünk a választható foglalkozások gazdag tárházából — írja a Veéer. Az eredmények pedig kézzelfoghatóak. A múlt esztendőben az általános iskolát befejező 3922 diák közül 2157 jelentkezett különböző szakközépiskolákba. A Vecer első oldalán olvashatunk a kassaiak büszkeségéről, a sétálóutcáról, amelynek hírét ők maguk viszik el Pozsonytól Prágáig. Pedig büszkeségre nincs sok okunk — jegyzi meg a cikk írója. A sétálóutcát papír, cigarettacsikk, almacsutka és sok más szemét borítja. Nem bántja a szemét? — fordíthatnánk le magyarra a szlovák újságíró bosszúságát, hiszen mi miskolciak is hasonló gondokkal küzdünk. Ügy látszik, az állampolgári fegyelmezetlenség „határtalan.” fíakarskszövet: ezetek 'uia,máz A takarékossági világnap alkalmából megyei takarékszövetkezeti ünnepi munkaértekezletet tartottak a megye takarékszövetkezetei Ózdon. A Domaházi Általános Iskola úttörői és citerazenekara, valamint az iskolai takarékszövetkezet tagjai színes műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. Szunyogh János, a MÉSZÖV elnöke értékelte a betét- gyűjtési szocialista munkaversenyt és jutalmakat, kitüntetéseket adott át a legjobbaknak. Karcsúsító szabásvonalak Blűzparádé A nők tőrháránok aligha van praktikusabb ruhadarabja, mint a pulóver vagy a blúz. Ez utóbbinak egyik nagy előnye, hogy alig van szezonhoz kötve, hiszen télen kardigán alatt, nyáron „szólóban” hordható. Éppen egy tucatot mutatunk be, s mindazok válogathatnak belőle, akik egy kicsit „csalni" szeretnének a látszaton. A tettebbeknek apró mintás anyagból, spicces, hosz- szú gallért, ék alakú hegyes kivágást, végig futó, esetleg kétsoros gombolást ajánEleink emlékezete Tóth Pál, az iskolateremtő Tóth Pál nevét viselte az a volt református nőnevelő intézet, leánygimnázium, amely Miskolcon a mai Pá- lóczy és Fazekas utcák által határolt területen állt. Ki is volt Tóth Pál, aki városunk közoktatási és művelődési életében annyira emlékezetes szerepet töltött be a múlt század második felében? 1843. december 6-án született Miskolcon, az egykori Sörház utcában, Tóth András tímármester, s lengyel származású Rozvánszky Mária ötödik gyermekeként. Szülővárosában végezte az elemi, majd a helyi református gimnázium tanulójaként a középiskolai tanulmányokat is. Végig kitűnő diák volt, különösen a humán tárgyak vonzották. Szüleit korán elvesztette, s őt is a többi kisebb testvéréhez hasonlóan a legidősebb testvér, Zsuzsanna nevelt. Érettségi után a sárospataki református akadémiára iratkozott be. Ott egy évig bölcseletet, három évig teológiát tanult. Befejezvén a tanulmányait, Erdélybe került, ahol gróf Bethlen Sándor családjánál nevelősködött. Az itt keresett pénzzel a zsebében a pesti egyetemre iratkozott be, ahol az 1870—71-es tanévben a magyar—latin szaktárgyakat hallgatta. A szatmárnémeti református főgimnázium választotta meg tanárának. Rövidesen azonban hazatért szülővárosába, Miskolcra. Az egyházkerületi közgyűlés, az eltávozott Dóczy Gedeon helyébe őt hívta meg a miskolci főleánynevelde élére. Az iskola fejlődésére, tere- bélyesedése elsősorban neki köszönhető. Számtalan újítása, pedagógiai módszere az iskola hatékony nevelési munkáját szolgálta. 1887-ben az intézmény átalakult négy osztályos felső leányiskolává, s ugyancsak az ő működése alatt internátussal is bővült. Munkálkodása során a jeles tanítványok egész sorai. bocsátotta útnak. Egyik volt tanítványa így emlékezett rá: „Szinte látom azudr varon végigmenni dús fekete, kissé már deresedő hajával, nagy, fekete beszédes szemével. Mekkora szeretet, milyen jóság sugárzott ezekből a szemekből”. Nagyszerű pedagógiai tevékenységét, népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy 1938-ban egykori iskolája, adózva nagyhírű igazgatója emlékének, Tóth Pál nevét vette fel. Szabó Jenő, az iskola akkori igazgatója írta róla: „Az iskola főhatósága, amikor őróla nevezte el iskolánkat, csak azt szentesítette, ami a köztudatban már kitörölhetetlenül benne volt, mert ezt az iskolát már a hivatalos elnevezés előtt mindenki a Tóth Pál iskolájának nevezte.” Pedagógiai munkája mellett jelentős közéleti és irodalmi tevékenységet is kifejtett. Tagja volt a városi képviselőtestületnek, elnökévé választotta a tanügyi kör. s betöltötte a köz- művelődési egyesület alelnöki tisztjét is. 1898. május 30-án a miskolci Kossuth- szobor felavatásánál ő méltatta Kossuth szerepét, hazafias tevékenységét. KSReményeit, s különböző, érdeklődésre számot tartó publikációit a Borsod, a Miskolcz, a Miskolc és vidéke, valamint a Sárospataki Lapok közölték. írt tankönyveket is a leányiskola hallgatói számára, így az 1882-ben Miskolcon kiadott Erkölcstant és a következő évben megjelent Magyar Nemzeti Irodalomtörténetet. De behatóan foglalkozott történelmünk eseményeivel is. Több tanulmányt írt, többek között jelentős a Lórántffy Zsuzsáról megjelent feldolgozása. Elbeszélései A tűzhely körül címmel jelentek meg kötetben, összegyűjtött verseit pedig Költemények címmel adta ki. E versek többsége, a kor divatjának megfelelően, álmodozó, melankolikus hangvételű. Irodalmi tevékenységét, pedagógiai munkáját az Ellenzék című miskolci újság így méltatta: „Irodalmi működésében a tiszta esz- ményiség, a társadalomban a jónak önérdek nélkül való cselekvése, tanügyi téren az odaadó lelkesedés, egész általános tevékenységében az önfeláldozó becsületesség voltak vezérelvei és világító csillagai’’. Hatvan esztendőt ért meg, 1903. október 27-én halt meg. Hamvai Miskolcon, a Deszka-temetőben, a felső kriptasoron nyugszanak. Miskolc város fáradhatatlan munkásának emléke előtt tisztelegve, álljanak itt a volt iskolája falán elhelyezett emléktábla sorai: (Az emléktábla jelenleg a sárospataki református tudományos gyűjteményben található.) „... Az eszményi szép iránti lelkesedésével, költői lelkületű, a leányok kedélyvilágát átérző egyéniségével és irodalmi munkásságával, nevelő erejével a kis mustármagból terebélyes fát növelt. Legyen áldott emlékezete”. Molnár István lünk. Slankítanak az enyhén karcsúsító szabásvonalak, függőleges tűzések. Kerüljék a szűk, a keresztben csíkos blúzokat, ruhákat, a nagy masnikat, zsabókat. Aki viszont az ellenkező alkatiak csoportjához tartozik, nyugodtan hordhat nagy, fodros gallérokat, rátett zsebbel, zsebkendővel díszített blúzokat, zeimlivel, piével díszített, erősen húzott felsőrészt. Lehetőleg kerüljék az erősen kivágott, függőleges varrásokkal nyújtott, magasnyakú, és a hegyes gallérú ruhákat Eaoy siker voll!... A Moszkvai Állami Filharmónia Szimfonikus Zenekara a vezető szovjet zenekarok sorában a legfiatalabb. Az együttes előadói stílusát kiváló karmesterek sora alakította ki; Szamuil Szamoszud, Natan Rahlin és a hazánkban is jól ismert Kirill Kondrasin. 1977- től Dimitrij Kitajenko a vezető karnagyuk; betegsége miatt magyarországi koncertkörútju- kat Mark Ermler vállalta el. Megítélésem szerint a moszkvai együttes a világ egyik legjobb szimfonikus zenekara; rendkivUl érzékeny, szép, tiszta, ugyanakkor egyöntetű és dús hangzással muzsikálnak. A zenei anyagot nem általában, hanem aprólékos gonddal megvalósítva, a zenemű szolgálatában játsszák el. Ermlernek nem volt nehéz dolga a „beugrásnál”. Az volt az érzésem, hogy a kiváló együttes karmester nélkül is tökéletes összhangban, differenciáltan muzsikálna... A miskolci hangverseny csúcspontját kétségkívül Csajkovszkij V. szimfóniájának előadása jelentette. Ermler és a moszkvai zenekar olyan magától értetődően állította elénk a mű eszmeiségét, olyan képszerűen ábrázolta az alaptéma változásaival jelképezett hősi egyéniség küzdelmét és diadalát, hogy a rendkívüli zenei élmény hatása alól nem tudtuk kivonni magunkat. A részletek szépsége tekintetében pedig hadd utaljak a mű kezdetének sejtelmes indítására, a teljesen homogén klarinét-dallamra, vagy az Andante csodálatos kürtszólóiára. melyet ilyen gyönyörűen megoldottnak még sohasem hallottam. A másik öuáUó zenekari szám, Liszt Hungária című szimfonikus költeménye nyilván az évforduló kapcsán került a zenekar programjára. Nem tartozik a sokszor játszott művek közé, pedig legnagyobb érdeme, hogy szerzője a kor magyar zenéjét, a verbunkos muzsikát nemesíti meg benne a nyugat-európai szimfonikus stílus eszközeivel. A két rokon jellegű, verbunkosszerű dallam, s a befejezés csárdás hangulatának magas szintű feldolgozását a moszkvaiak korrekt modem interpretálták. A Csajkovszkij-műhöz hasonló nagy élményt jelentett Valenyin Zsuk szólójával Prokofjev D-dúr hegedűversenyének előadása. A fiatalkori első koncert érdekes formálású: két lassú tétel fog közre egy gyorsat. A kitűnő szólista ragyogó technikai és zenei felkészültséggel rendelkezik. Különösen a mű második részétől szárnyalt ihle- tetten a hegedű hangja (a Scherzo már azokkal a prokofjev! stílusjegyekkel rendelkezik — humor, sokszínűség —, amit megszoktunk). A finom hangszere- lésű, igényes mű magas színvonalú megszólaltatóját hosszan ünepelte a közönség. Valentyin Zsuk egy Bachrtétellel. a zenekar Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának fergetegesen előadott nyitányával köszönte meg a tapsokat. Bari» Péter
