Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1986-10-18 / 244. szám

A jövő hétfői ' \ Útbaigazító táblák az vason Cseppet sincsenek köny- nyű helyzetben városunk legnagyobb lakótelepén, az Avason élők. Még a tősgyö­keres lakóknak is gondot jelent a tájékozódás, s ma már csak legyintünk, ha va­lamilyen fórumon azt hall­juk: a mentők, tűzoltók a kritikus pillanatokban — amikor minden másodperc számit — csak kóvályognak a panel-rengetegben, s nincs aki vagy ami útba igazítsa őket. Tarthatatlan a helyzet, s ezt már a tanács illetékesei évekkel ezelőtt megállapí­tották. Nem maradt el az intézkedésük sem: útbaiga­zító táblákat szereltek fel a legszükségesebb helyekre. Ám ezek meglehetősen ala­csonyra kerültek, keze ügyé­be a pusztító kedvűeknek. A legtöbb ilyen táblácská­nak mára csak a csonkja maradt. Az igény viszont változatlan: legyen ami út­baigazít a házak tövében. Ifjabb döntés született tehát, ismét a táblákról. A Magyar Hirdetőn keresztül meg is rendelték ezeket Bonyhád­iéi, zománcozott kivitelben. Örömmel hallottuk a hírt Farkas Györgytől, a Közte­rület-fenntartó Vállalat igaz­gatójától, hogy az újabb táblák elkészültek, s ha minden igaz, az október 20- ával kezdődő héten kezdik felszerelni szakembereik eze­ket a lakótelep II. építési ütemében. S hogy miért csak itt? Az első ütem gya­korlatilag csupán két utcá­ból áll, s a házak szabályos utcarendben helyezkednek el. Itt tehát könnyű tájéko­zódni. A III. ütem építése pedig egyelőre még tart a Pattantyús utcánál, s ha mindenüvé beköltöztek már a lakók — s kerül rá pénz — itt is felszerelik majd az útbaigazítókat. S hogy a lábiák küllemé­ről is szóljunk: négerbama alapon sárga betűk, jelek mutatják majd a második ütem sarokpontjain az út­irányt. Ráadásul v okulva a korábbi tapasztalatokból — ezeket már csaknem két méter magasan helyezik el, s így nem sok esélyt adnak a vandáloknak a feltűnés­től mentes rongálásra. A szereléssel egyébként azért kell a már említett időpon­tig várni, mert az itteni köz­műveket fenntartó vállala­tokkal is egyeztetniük kell a táblák helyét a közterület­fenntartóknak. B. A. Foqatb jtásíól a csihósbemutatóiq Lovasnap Grümi ölyön Bizonyára Miskolcon is sokan kedvelik a lovakat, a lovassportokat. Ám manap­ság ugyancsak kevés talál­ható a szelíd négylábúak- ból, azok is többnyire a kü­lönféle lovasiskolákban. Kétszáz év krónikája A borsodi szén' ányászat iparvidéket teremtett Kétezer példányban az idén jelent meg „200 éves a borsodi szénbányászat” cím­mel a borsodi szénbányászat szakemberei, a Borsodi Szén­bányák Vállalat £s a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem szer­zőgárdájának nagyszabású vállalkozása több, mint 220 oldalon, fényképekkel, térké­pekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrálva. Szak­szerű tanulmányok vezetik el az olvasót a hazai és a borsodi szénbányászat kez­detétől napjainkig, sőt a jö­vőbe is. A kötet előszavában Kiss Dezső vezérigazgató olyan történelmi tényekre hívja fei a figyelmet, melyekből ki­tűnik, hogy a legnagyobb magyar szénmedence 200 éves történelme során szá­mos esetben az európai kon­tinens szénbányászatában út­törő szerepet töltött be. Az itteni szénbányászat és az annak bázisán kiépülő bor­sodi vaskohászat, az acél­ipar alapjává vált. A mis­kolci, a borsodi, a gömöri ipar, napjainkban pedig Le- ninvárostól a Sajó mentén Özdig és Borsodnádasdig ki­terjedő nagy iparvidék ezen a szénbázison születettt meg, fejlődött .és korszerűsödik napjainkban is. A jubileumi kiadvány — készült a Borsodi Nyomdá­ban — elsősorban a szén- bányászati szakemberek szá­mára hasznos. De jól fel­használhatják a történészek, a pedagógusok, egyes feje­zetei, pedig élményt jelen­tenek a laikus olvasónak is. Ilyen például a Bányaüzemi krónika, melynek keretében Miskolc környékének bá­nyászatáról is átfogó, hite­les képet kapunk. A Diósgyőr—Pereces kör­nyéki bányászat már 1830 körül elkezdődött, és a vas­kohászattal szoros összefüg­gésben fejlődött. A Diósgyő­ri Vasgyárat erre az alapra telepítették annak idején. A nagyarányú vasútépítéshez egyre több sínre volt szük- ■ ség, ezért a MÁVAG, a Di­ósgyőri Vasgyár gazdája — saját kezelésébe vette a bá­nyákat. A vasgyárhoz köze­li Pereces, Parasznya, ké­sőbb pedig Lyukóbánya volt a gyár szónszállítója. Ba­ross-aknán 1882-ben kezd­ték meg a munkát. Ez a bánya 1964-ig termelt, je­lentősége az egész szénme­dencében vitathatatlan. Ez volt az első koncentrált ak­naüzem, ahol a megye első függőleges aknája korszerű szállítóberendezéssel műkö­dött. Hosszú időn keresztül látta el kénszegény szénnel a Diósgyőri Vasgyárat, a Péch Antal által tervezett vasút- és alagútrendszeren keresztül. A Diósgyőr környéki bá­nyák közül a legfiatalabbat, Lyukóbányát a 30-as évek végén kezdték feltárni. Az európai kontinens első fo- gyasztásos aknamélyítését Lyukóban hajtották végre, sikerrel. A borsodi szénme- rencében azonban számos olyan eljárást dolgoztak ki, illetve honosítottak meg el­sőként a hazai szénterme­lés történetében, s ezek ré­vén olyan termelési eredmé­nyeket; sikereket értek el, amelyekre a külföld . is fel­figyelt. Lyukóbányánál ma­radva ennek az aknának a nagyüzemi fejlesztése az 1960-as években kezdődött meg, s ma már —, mint köztudottt — évente több mint 1 millió tonna szenet ad a népgazdaságnak. A munkásmozgalmak, a bányászok élete, munkakö­rülményei című fejezet be­mutatja a borsodi bánya­munkásság szervezkedésének állomásait, megmozdulásait, sztrájkjait, harcait. A bá­nyászok mindig is á mun­kásmozgalom élvonalában haladtak, hiszen a közösen végzett munka, a föld alatti sok veszély hamar megtaní­totta őket az összetartozás, az egymáson való segítés fontosságára. A felszabadulás új lapot nyitott a borsodi szénme­dence bányászainak történe­tében is. A Kitekintés a jö­vőbe című fejezetben té­nyekkel, adatokkal támaszt­ják alá a szerzők, hogy a borsodi szénre még hosszú távon szükség van. Legna­gyobb fogyasztói a lakos­ság és az erőművek. Gazdag szénvagyon áll rendelkezés­re, és hozzáértő szakmun­kásgárda, hogy mindenkor kielégíthessék az igényeket. (pravec) Érdekesnek, látványosnak ígérkező programokat láthat­nak holnap délelőtt 9 órától mindazok, akik kilátogatnak a görömbölyi pályára. A borsodsziráki Bartók Béla Mezőgazdasági és Ipari Ter­melőszövetkezet lovasiskolá- ja harmadik alkalommal rendezi meg a miskolci lo­vasnapot. Szilvásváradtól kezdve a Hortobágyig, az ország minden részéből ér­keznek a „szereplők”. Lesz fogathajtás, kutya-, voltizs-, póni_ és csikósbemutató, díj­ugratás, díjlovaglás és ki- tartásos verseny. A szeren­csés nézők értékes jutalma­kat is nyerhetnek a tombo­lasorsoláson, Novemberben fizetjük a pótfűtést Megírtuk, hogy a Borsod Távhő az októberi hideg na­pok kezdetén, a hivatalos fűtési szezon előtt megkezd­te a lakások melegítését. A hét elején még nem tud­hatták, hogy mikor számláz­zák a pótfűtést, most azon­ban már eldöntötték. Jó, ha tudjuk: a távfűtéses lakások tulajdonosai, bérlői 11 napos pótfűtésről kapnak számlát, novemberben. + Elfogadható termést ad a cirok — mondják a szövetkezet szakemberei. XKerényi László felvitelei Vágják a cirkot A kiszáradt töldle is vetni kell •• Összetorlódtak az őszi munkák a Lenin Termelőszövetkezetben Porzik a határ a gépek nyomában. Olyan a meg­szántott föld, mint a meg­tört beton. Lég-száraz — mondja és mutatja Szakacz- ki János, a felsőzsolcai Le­nin Termelőszövetkezet nö­vénytermesztési ágazatveze­tője. — Kevés csapadék hul­lott errefelé is, de most már novemberig akár ne is es­sen; mert összezsúfolódtak, egymásra torlódtak a mun­kálatok. Nyújtott műszakban, reggel 7-tő este 10-ig dolgoz­nak a földeken, ahol egy­mást érik a betakarítás, a különféle talajmunkák, a búza vetése, illetve előtte a műtrágyázás. De nyújtott mű­szak van a központi gépmű­helyben is. Az őszi búza vetését októ­ber 6-án kezdték, és ahogy számítják, 25-ig 1300 hektá­ron kerül mag a most mos­toha vetőágyba. Közben foly­nak a talajmunkák, tárcsá­val, gyűrűshengerrel készítik elő a vetőterületet. Teljes erővel dolgoznak a 250 ló­Társadalmi ösztöndíjjal Az egészségügyi intézmé­nyeknél dolgozók utánpótlá­sára az idén is több mint 150 egyetemi és főiskolai hallgatóval kötött társadal­mi ösztöndíjra szerződést a megyei tanács egészségügyi osztálya. így került sor például a majdan védőnőként dolgozó egészségügyi főiskolásokkal is szerződés megkötésére. A már működő mezőkövesdi, és a közeljövőben betegeket fogadó ózdi reumakőrházak is szükségessé tették gyógy­tornászok képzését. Közülük az idén 15 fővel kötöttek megállapodást, akik Buda­pesten és Szegeden sajátít­ják el a szakmai tudnivaló­kat. A társadalmi ösztöndíjakat elsősorban azóknak juttat­ják, akik az úgynevezett hi­ányszakmában kívánnak szakképesítést szerezni. Pá­lyamódosításra azonban idő­közben természetesen lehető­ség nyílik — a mindenkori egészségügyi kívánalmaknak megfelelően. Vonatkozik ez természetesen a miskolci kórházakra, gyógyintézmé- nyekben dolgozókra is. Tanácstagok fogadóórái Hétfőn tartja tanácstagi fogadóóráját: Nagy Árpád Gárdonyi Géza Művelődési Háa, (Sütő János u. 42. szü 17.30 órától; Halász András III/5. sz. pártalapszervezet (Gorkij telep 1. sz.) 17 órá­tól. Hosszú és mély repedések jelzik az aszály útját a földe­ken. erős Rába Steiger traktorok, nyomukban már tükörfénye­sek a tárcsák a kemény föld­től. A közös gazdaság gyü­mölcsöskertjében vagy szá­zan szorgoskodnak, szedik, válogatják és csomagolják az almát, java részt exportál­ják. A szövetkezetben az idén először termesztenek cirkot. A termésátlag — az aszály ellenére is — elfogadható. Ez a növény kedveli a me­leget, de csapadékot is kí­ván. Alsózsolca határában két kombájnnal péntek esté­re befejezték 35 hektáron a betakarítást. A kombájno- sok, Kádas Gyula és Bakó László szerint a cirok job­ban porzik ilyenkor, mint a rozs. A gépeket viseli meg leginkább. Gyakran kell tisztítani, cserélni a levegő­szűrőket. Tulipán György, a központi gépműhely műszaki főmérnöke szerint — sze­rencsére — alkatrészhiány nincs, szűrő is van bőven, bár elég drága. A szerelők — ha lehet — kint hárítják el a hibákat, ha ez nem le­hetséges, akkor az eltört al­katrészt gépkocsival szállít­ják a műhelybe, javítás után pedig azonnal vissza, hogy minél kevesebb idő essen ki a munkából. A központi mű­hely területén teljes erővel dolgozik a Sirokkó típusú szárítóberendezés, most a takarmánycirok szárítása, tisztítása van soron. Az idő a legfontosabb té­nyezők egyike e napokban a mezőgazdaságban. Idejé­ben és veszteségmentesen kell betakarítani az aszály által megtizedelt termést, késedelem nélkül kell elvé­gezni a talajmunkákat, idő­ben és jó magágyba kell juttatni a magot, jövő évi kenyerünket. Ezért dolgoz­nak szombaton és vasárnap is. O. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom