Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1986-10-28 / 252. szám
KOMODOK KÜLFÖLDRE November 1-től: a pénztáros nem blokkolhat szeszes italt Megszűnik a reggeli csábítás... A nagyüzemek környékén műszakváltáskor sem! az export az Avas Bútorgyárban Az Avas Bútorgyár termékeinek közel 10 százalékát a tőkés exportpiacokon értékesítik. S hogy ez sok-e vagy kevés — az a viszonyítási alaptól függ. Egy biztos: a külföldre készülő tetszetős kisbútorok — komódok, ci- pősszekrények — nálunk is keresettek. Az utóbbi időszakban, az itthoni üzletekben is kapható bútoraik ugyancsak elnyerték a vásárlók tetszését. — Az exporttermelés serkentően hat a munkamorálra — mondja Deák István igazgató. — Elsősorban azért, mert új anyagokat, technológiákat kell meghonosítani. Ez bizony nem kis feladatot jelent, ám ha sikerül — mint ahogyan sikerült is —, akkor a tapasztalatokat, az eredményeket a hazai piacra való termelésben is hasznosítani lehet. — Hogyan jutott el az Avas Bútorgyár idáig, hogy az egyre nehezebbé váló világgazdasági helyzetben szigorodó, piaci viszonyok között is fokozni tudta a tőkés exportját? — A bútoriparon belül mi csak 10 éve exportálunk nyugati országokba. Először Franciaországba küldtünk, majd NSZK-ba is. Az egész úgy kezdődött, hogy vásároltunk tőlük egy gépet, amelynek árát devizával kellett ellensúlyoznunk. Ezt mint ismeretes csak tőkés exporttermeléssel lehet előteremteni. Kezdetben kis tételben exportáltunk. Később, miután azt tapasztalták partnereink, hogy jó minőségben, határidőre eleget teszünk az elvárásoknak, bővítették kereskedelmi kapcsolataikat velünk. Végül is lett egy állandó partnerünk, az NSZK-beli IMK Bútor- nagykéreskedő cég. Ök kezdettől fogva arra törekednek, hogy állandóan növeljük az exporttermelésünket. Az ARTEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül az eddig szállított mennyiséget 50 százalékkal emelték, és kérték egy új mintadarab elkészítését is. Gyárunk kísérleti műhelyében megcsináltuk. A gondunk csak az hiába van meg a piaci lehetőségünk — nem bírjuk kapacitással. Mi mindent megpróbálunk. Ez konkrétan újításokat, célszerszámok alkalmazását jelenti, így szeretnénk áthidalni az eszközgondokat. — A külföldi partnereknek milyen igényeik vannak termékeikkel szemben? — Szigorúbbak, mint a hazai piacon. Tőkés partnereink ugyanis többféle bútort, több helyről' vásárolnak. Ezeknek azonban harmonikusan illeszkedniük kell egymáshoz egy lakásban. Például ha megvásárolnak tőlünk egy • cipősszekrényt, akkor nemcsak a színét, pácolását, lakkozását, hanem a felhasznált anyagok azonos típusát, minőségét is megkövetelik.' A mintadarabból mindig két példány készül. Egyiket a tőkéspartner viszi el. a másik itt marad. A szállítmányokat pedig ennek megfelelően, szigorúan ellenőrizve veszik át. — A továbbra sem köny- nyű exportpiaci helyeztben hogyan tudják a meglevő pozíciójukat megtartani? — Nem könnyen. Állandó fejlesztő, kísérletező munkával a kísérleti műhelyünkben folyamatosan alakítjuk ki az új bútordarabjainkat. Ezenkívül a piac megtartása termelési és anyagbeszerzési rugalmasságot is követel. Ennek csupán egy akadálya van. Hazánkban az anyagbeszerzés — legalábbis a bútoriparban — sz^z- húsz-száznyolcvan napos előrendelés nélkül nem megy. Ugyanakkor a tőkés partner a megállapodástól számítva 35—40 napon belül várja a terméket. A szerződést így is teljesítenünk kell __ Soltész Rudolf Rég bevált fogása a kereskedelemnek, hogy a legjobb hasznot ígérő árut pillantásfogó helyre teszi a boltban. S ha a „csaliba” belebotlunk, az isten sem óvja a pénztárcánkat, heg- jobb szándékunk ellenére is elcsábuiunk, s kosárba kerül a csábító portéka. Nem véletlen, hogy abban a széles körű programban, amelyet az alkoholizmus elleni küzdelem javára terveznek, az első intézkedések között kapott helyet az, amelyik a szeszes italok forgalmazásának korlátozásáról szól. A vásárlói lélektan legjobb ismerői szerint, ha a csábítás alkalmait csökkentjük, bízvást építhetünk egyéb gyengéinkre: a kényelmességre, feledékehység- re. Tény: november 1-től a városi tanács kereskedelmi osztálya — az elsőfokú hatóságokkal egyetértésben — Miskolcon és a városkörnyék községeiben az állami, a szövetkezeti és a magánboltokban egyaránt szeszesital-értékesítési tilalmat rendelt el üzletnyitástól 9 óráig. Ezzel egyidőben a nagyüzemek környékén levő további 23 élelmiszerboltban, valamint a Vasgyári Vásárcsarnok élelmiszerárusító helyein műszakváltáskor — 13—15 óra között — szüneteltetni kell a szeszes ital árusítását. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — kérdeztük Kovács Gábortól, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetőjétől. • A TILALOM ÓRÁIBAN — Azt jelenti az értékesítési korlátozás, hogy november 1-től a tilalom óráiban a pénztárosok a szeszes italok árait a pénztárgépekbe nem üthetik be, alkohol vásárlásához tehát senkit sem segíthetnek hozzá. — S ha mégis előfordulna...? — Aki a tilalmat megszegi, azzal szemben szabálysértési eljárást kezdeményezünk, s akár tízezer forintos pénzbírsággal is sújtható a szabályszegő. Ha pedig ismétlődik az eset, súlyosabb felelősségrevonást is lehet alkalmazni. — _ Van ilyen tilalomra törvényes lehetőség Magyar- országon? — Mondom a számát is: az 1978. évi I. törvényt, amely a belkereskedelemről rendelkezik, idén módosították az 1986. évi 18. sz. törvényerejű rendelettel. Ez pedig kimondja, hogy a szeszes ital árusításához külön hatósági engedély szükséges. Az alkoholtartalmú italok árusítása tehát korlátozható vagy megtiltható. • AKIK KÉT LÉPÉST SEM TESZNEK ÉRTE... — Néhány miskolci üzletben már korábban bevezették a forgalomkorlátozást. Mi volt a tapasztalat? — A június óta tartó folyamat eredményeképpen eddig 14 kereskedelmi egységnél vezettük be a reggeli órákban a szeszes italok árusítási tilalmát. Ennek a „kivételezésnek” az volt a következménye, hogy — noha a vásárlók közül jó né- hányan lemondtak az alkohol vásárlásáról — a túlnyomó többség elzarándokolt a távolabbi boltokba. Ott okoztak zsúfoltságot, akadályozták az egyéb portékák bevásárlásának lehetőségét. Ráadásul okkal-jog- gal érezték úgy azok a kér reskedők, akiket a korlátozás eddig már érintett^ hogy az ő rovásukra s más kereskedők javára átcsoportosítottuk a keresletet és a kínálatot. Az eredeti célt pedig —, hogy ugyanis csökkenjen az alkoholvásárlás, legalább a munkakezdés előtti órákban — nem értük el ezzel. Ezért is helyesebb, ha ezt általánosságban kiterjesztjük az egész városra, s a városkörnyék községeire. Ha sehol setp kínálnak lehetőséget a pá- linkázásra, de még a beszerzésére sem, törvényszerűen csökkennie kell az italvásárlásnak és -fogyasztásnak. — őszintén hisz ebben? ' — Feltétlenül! Tapasztalatból tudom, hogy igen sokan vannak olyanok, akik ha alkalom van rá, elcsábíthatok egy-egy palack ital megvételére. Ám két lépést sem tesznek azért, hogy hozzájussanak. • MÁSRA KAPATNI A VÁSÁRLÓKAT — És mit szólnak hozzá a kereskedők? — Nézze; ha azt mondaHétfőtől, a Búza téren Ruhát vehet, kilóra mérve A politikai könyvnapok megyei megnyitója * Ma is sok a vásárlója az extraolcsó boltoknak, ahol zömmel külföldi használt ruhákat kínálnak. ■ (Kerényi László felvétele) Az idén 25. alkalommal rendezik meg a politikai könyvnapokat, melynek megyei megnyitó ünnepségét Sárospatakon, a Művelődés Házában tartják, november 3- án, hétfőn délután 3 órától. Az ünnepséget ^Pásztor András, a sárospataki pártbizottság titkára nyija meg, beszédet dr. Vancza János, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságáriak igazgatója mond. A könyvnapok alkalmából politikai könyvekből — a Kossuth Könyvkiadó anyagából — rendeznek kiállítást a Művelődés Háza kiállítótermében. A tárlat november 3-g és 9-e között, naponta, délelőtt tíztől délután öt óráig tekinthető meg. Azt kérdeztük annak idején: hogyan került a csizma az asztalra? Jogosnak tűnt a kérdés, hiszen a fodrászszövetkezetben döntöttek úgy: azzal próbálnak nyereségre szert tenni, hogy olcsó használtruha-boltokat nyitnak a megyében és Miskolcon. Városunkban ma 4 működik ezekből az üzletekből, s nem titok: vonzónak bizonyult a megfizethető ár, s a legtöbb boltban már kialakult a törzsközönség is. A válogatott áru a Tema- forgtói érkezik, tisztítás és árazás után kerül a boltokba. A választék, akár csak az árak, széles skálán mozog, 20 forinttól 1200-ig. A zakókra nadrágokra, ruhákra, kabátokra elsősorban a nyugdíjasok soraiból kerülnek ki a kuncsaftok, de például a Bajcsy-Zsilinszky úti üzlete ben azt is megtudtuk, hogy a tehetősebbek is szívesen válogatnak a holmik között. Időközben új bolttípus tűnt fel a horizonton, amit az Élet és Irodalom című lap legutóbbi számának riportja a köznyelvi használat alapján „rongyosbót”-ként titulált. Itt az ugyancsak Nyugatról érkező használt ruhákat kilóra kínálják. Egy-egy blúzt mondjuk 16—20 forintért vehet meg a vásárló, 200 forint alatt pedig akár őszi, bélelt kabáthoz is juthat S mivel időközben népszerű lett a kilósbolt, s megyénkben is működik már néhány, megindult a találgatás: lesz-e lálást már csak az is indokolta, hogy napjainkra az extraolcsó üzletekkel már nemcsak a fodrászok rendelkeznek. Érezhető számukra a konkurencia a Patyolattal, ez a vállalat is ruhaeladásra adta a fejét más tevékenysége mellett. Kovács György, a megyei fodrászszövetkezet megbízott elnöke kérdésünkre elmondotta, hogy hétfőn nyit a kilósboltjuk a Búza téren, a korábbi extraolcsó helyén. A tervek szerint az úgynevezett vastag áruk — zakók, kabátok — kilóját 240-ért adnák, a vékony árukért kilónként 360 forintot kérnének. A ruhát továbbra is a Temaforgtól szerzik be, s a nem túlzottan kelendő cikkeket is a Búza téren kínálják, leértékelve. Biztosan lesz persze, aki vitatkozik arról: divat, vagy szükség kérdése-e az ilyen „rongyos- botok” léte. A vevő viszont, különösen ha csak keveset költhet ruházkodásra, örülni fog az immár Miskolcon is elérhető i szolgáltatásnak. nám, hogy tapssal fogadták a körleveleinket, hazudnék. Soha annyi telefont, mint amennyit ezekben a napokban ez ügyben kapok. Nincs az az ellenérv, amit ne hallottam volna már. Közöttük jó néhány olyan is, amelyről feltétlenül gondolkodnunk kell. Nekünk is és a kereskedőknek is. Tény például, hogy a forgalom- csökkenéssel számolni kell. Ám hiszek abban, hogy a jó kereskedők meg fogiák találni a módot arra: kevésbé káros portékákra ra- passák rá vásárlóikat, s ezzel pótolják a bevételben a szeszes italok forgalmazásának korlátozásával keletkező hiányt. — A rendelkezés a legérzékenyebben a nagyüzemek környékén levő boltokat érinti, hiszen ott nemcsak reggel 9-ig. de délután 1 és 3 óra között sem lehet alkoholtartalmú italt eladni. Nem fogja ellehetetleníteni a tilalom ezeknek az üzleteknek a helyzetét? — A magam részéről biztos vagyok benne, hogy nem. De talán kérdezze meg tőlük is. (Folytatjuk) l)u *ó a belvárosban A Vörösmarty utca Korvin Ottó és a Vándor Sándor utcák közötti szakasza valóban nagyvárosi: legalább is ami a forgalmat illeti. Most már rendszeresek a forgalmi dugók: olyan hosszú a kocsisor, hogy az utcán áll_ a közlekedés, s ez nemcsak a csúcsidőszakokban fordul elő. Az okok eléggé nyilvánvalóak: egyre több az autó, az úthálózat pedig nem nő a kellő tempóban. De ez túl’általános igazság. Konkrétabb tényező az, hogy mióta a Széchenyi sétálóutcává lett, ezen az útvonalon megnőtt a forgalom. S hogy miért pont itt, ezen a rövidke szakaszon torlódik a kocsisor? Mert a jelzőlámpa a Korvin Ottó utcánál csak rövid ideig enged egyenes irányban tovább autózni. Kitudhatatlan okból nem a tehermentesítő, nagyobb forgalmú útvonal élvez előnyt, hanem épp^fordítva: itt a Vörösmarty utca sarkán és odébb egy kicsit az OTP-irodaház Szemere utcai sarkánál is a kisebb forgalmú, keresztirányú utak kapnak elsőbbséget. Jo dolog hogy megépültek a tehermentesítő utak, sok millióért. De csak akkor látják el jól szerepüket, ha ezeken autózni egyet jelent a gyorsabb célbaéréssel... ilyen Miskolcon is. A sptkuB. A. (k—ő) R. a + Hazai piacon is közkedvelt a praktikus cipösszekrény.
