Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)

1986-09-16 / 216. szám

Folyamatosan szállítják a boltokba Kár a kávét spájzolni Kevés a boltokban a kávé; gyakran tapasztaljuk mosta­nában, hogy hiánycikk a jó minőségű fekete, s alkalman­ként az egyszerű keverékek is eltűnnek a polcokról. Mi az oka a kávéhiánynak? — érdeklődtünk Tóth Mihálytól, a Belkereskedelmi Miniszté­rium osztályvezetőjétől. — Ebben az esztendőben is, a tavalyihoz hasonlóan, 125 millió dollárt költünk ká­vé vásárlására. A COMPACK és a Budapesti Édesipari Gyár annyi kávét szállít a kereskedelemnek, mint az el­múlt esztendőben. Elmaradá­suk nincs, megfeszített tem­póban dolgoznak, hogy min­den igényt kielégítsenek. Nem rajtuk múlik, hogy a boltok gondoláiról meglepe­tésszerű gyorsasággal eltűn­nek a kávécsomagok. Az or­szág egyes részeiről az utób­bi időben a szokásos meny- nyiségnek majdnem a négy­szeresét rendelik meg a fel­dolgozóktól. Aligha hihető, hogy hirtelenjében négysze­resére nőtt volna a napi ká­véadag ... A felvásárlási láz oka szerintem a „hiánypszi- chózus”. Megjelent ugyan­is a gazdasági lapok egyikében, hogy Brazíliában rossz volt a kávétermés, s emiatt áremelkedésre számít­hatunk a világpiacon. Csak­nem ezzel egyidőben hivata­los helyről cáfolták a kávé hazai áremeléséről szóló híreszteléseket. Mégis aki csak tehette, spájzolni kez­dett. Megfeledkezve arról, hogy a kávé olajos magva 6 hét után a leggondosabb tá­rolás ellenére is izzadni kezd; minősége romlásnak indul, s aromája élvezhetetlenné vá­lik. Tudomásom szerint a fel- vásárlási hullám kialakulá­sához a kereskedők is hoz­zájárultak. Jómagámat is többször figyelmeztették is­merős boltokban: igyekezzek kávét venni, mert kevés van, és felmegy az ára. Mit mond­hattam volna ezekre a jó­indulatú tanácsokra? Hiába erősködöm, hogy az idén az országba behozott kávémeny- nyiség a tavalyinál is több, sőt kávékeverékből az elmúlt évinél nagyobb igények ki­elégítésére is képesek va­gyunk. Ha ezeket a tényeket képesek lennénk megértetni a közvéleménnyel, bizonyára mindenki csak a mostani igényeinek megfelelő mér­tékben vásárolná a feketének valót. (szántó) Tranzit-gólyák Seregélyek a városban A molnárfecskék orszá­gunk egyes vidékein — a főváros, a Balaton környé­kén például — még nevelik fiókáikat, pedig társaik már hetekkel ezelőtt elindultak Afrikába. Ezek a madarak évente általában kétszer mindaddig, amíg fel nem készítik kicsinyeiket a nagy útra. Gólyák is sáskáznak, poc- koznak még pusztáinkon. Ezek azonban nem honi madarak; északi szomszéda­inktól és még távolabbról érkeztek. Pihennek egy ide­ig, aztán folytatják útjukat. A „magyar” gólyák hetek­kel ezelőtt útra keltek. Ezekben a napokban te­tőzik a költöző madarak vo­nulása. Egyes fajok sok ez­res csapatokban, mások egyenként repülnek a déli vidékekre országunkból és Európa északi területeiről. Most hagyják el kertjein­ket, erdeinket a barátposzá­ták, a fitiszfüzikék. Indulás­ra készülődnek a kékcsőrű récepárok. Az utóbbi na­pokban megérkeztek hoz­zánk észak, északkelet felől a csízek előőrsei. Ezek na­gyobb csapatai októberben várhatók. Egyik, részük ná­lunk marad, másik részük továbbrepül dél felé. A tö­mörkényi halastavaknál fel­tűnt egy, hazánkban ritkán előforduló madár; az ék- farkúhalfarkas, amely a tengerpartokon él. Szeptem­ber végén, októberben vár­hatók a nagy őrgébicsek, a vetési ludak, a lilikek. Ezek az időjárástól függően ná­lunk telelnek, vagy déli vi­dékekre húzódnak. Október közepétől folyamatosan vo­nulnak el a seregélyek. Ezekben a napokban óriási csapataik a nagy nádasok­ban éjszakáznak, kisebb csoportjaik pedig a váro­sokban behúzódnak azok­nak a házaknak az udvará­ra, ahol sűrű lombú, éjsza­kázásra alkalmas fák van­nak. Alkonyaikor Budapes­ten is megfigyelhetők a se­regélyek éjszakázásra érke­ző csapatai. Számos madárfaj már el­ment. Júliusban elsők kö­zött hagyták el országunkat a szép, tarkatollú gyurgya­lagok, a karvalyposzáták, a nagy fülemülék, a sarlós- fecskék. Augusztus második felében, szeptember elején keltek útra a nádiposzáták, a szürke és az örvös légy­kapók. jfc Ha elveszti az ember a mértékletességet, kialakulhat az alkohol-függőség, amely együtt jár a személyiség eltorzulásával. Az alkoholistának romlik a felfogókészsége, « logikája, az önkontrollja. Zavarok keletkeznek ítéletében, érzelmeiben, alkalmazkodó­képességében, s elgyengül az akarata. Ez az alkoholos karrier... Az alkoholizmus elleni küzdelem hónapja Cselekedtek a józan többség! r Uj stratégia — a mértékletességért Kóboros szekereken Útra keltek a bükki meszesek Kiégtek a mészégető bok­sák, s ismét útra keltek a bükki meszesek, A vászon­nal fedett, úgynevezett kó­boros szekereken keresik fel a dél-biikki községeket, de elszekcreznek a szabolcsi és a Tisza menti, alföldi ré­szekre is. Az egykori koronaurada­lom által a 18. században a Bükkbe telepített szlovák nemzetiségű községekben apáról fiúra szálló mester­ség volt a faszénizzítás és a mészégetés. A családiház­építkezések fellendülésével — több évtizedes pangás után — ez az utóbbi évek­ben újra életre kel. Külö­nösen a bükkszentkeresztiek jeleskednek benne. Számo­sain váltottak kisipari enge­délyt, s nem egy családban apa és fia űzi ezt az ősi mesterséget. Tavasszal, s ilyenkor ősszel, mikor ismét rendbe teszik a falusi portá­kat, nagy keletje van a bükki másznék. Elsősorban mert kevés a kő benne, má­sodsorban pedig, mert a bükki kőből égetett mész sűrű, jól fedő bevonatot ad. „Olyan, mint a tejföl”, mondják használói. Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében a szeptember 16. és október 16. közötti idősza­kot az alkoholizmus elleni küzdelem hónapjaként hir­dette meg a Megyei Bűn- megelőzési Tanács és az Alkoholizmus Elleni Bizott­ság. A ma délután kezdődő gazdag programsorozatot az­zal a hangsúlyozott céllal szervezte meg a két testü­let, hogy a mértéktartó em­berek minél szélesebb réte­geit nyerhessék meg a mér­téktelen alkoholfogyasztás megfékezéséhez. Az alkoho­lizmus elleni küzdelem hó­napját ma délután 2 órakor, ünnepélyes külsőségek között nyitják meg a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár földszinti előadótermében. A sokat ígérő programsorozat­ról Nagy Józsefnével, a Me­gyei Alkoholizmus Elleni Bizottság titkárával beszél­gettünk. ♦ Aligha okod olyan em­ber, aki egy kiadós részeg­ség után fel ne tette volna már magának a kérdést: mi­ért nem volt ereje idejében letenni a poharat? Miért ivott addig, míg el nem ve­szítette önkontrollját? Kap­hatnak-e választ erre a köz­napinak tűnő, ámde alapve­tő „miért”-re az előadások és rendezvények résztvevői? — A programot igyekez­tünk úgy összeállítani, hogy tudományos igénnyel ugyan, de a legpraktikusabb ma­gyarázatot adjon a gyakor­lati élet „miértjeire”. Az előadásokban megpróbáljuk feltárni az alkoholizmus egyéni okait csakúgy, mint társadalmi gyökereit. Orvo­sok és jogászok, pszicholó­gusok és szociológusok, pe­dagógusok és rendőrök mondják el mindazt, amit napjainkban tudni kell az alkohol romboló hatásáról, az alkoholizmus elleni küz­delem jogi és társadalmi eszközeiről, s hívják fel a figyelmet arra, hogy ennek a — nálunk is már népbe­tegség méreteket öltött — kórnak a legeredményesebb gyógyítása — s ezért a leg­biztosabb is — a megelő­zés. + Olvastam egy statisztikai kimutatást arról, hogy meny­nyit költöttünk például a múlt esztendőben alkoholos italokra. Több mint 50 mil­liárd forint ára szeszt enged­tünk le a torkunkon. Szükebb pátriánk hol helyezkedik ei ebben a mezőnyben? — A felmérések azt mu­tatják, hogy a lakosság a jövedelmének a 10 százalékát költi el alkoholos italokra. Különösen aggasztó, hogy nálunk az égetett szeszes italok fogyasztása az orszá­gos átlagot is meghaladó mértékű. A kereskedelmi forgalomból kiderül, hogy fejenként fél literrel több égetett szeszes ital fogy Bor­sodban, mint általában má­sutt. + Okolható ezzel valami­féle borsodi specialitás? — Talán a ivászat köz- megítélése elnézőbb, mint másutt. Az alkalmi lerésze- gedést, a munkahelyi szesz­fogyasztást bocsánatos bűn­nek, a káros következmé­nyeket — a családi viszá­lyokat, a gyermekek alkoho­los veszélyeztetését — ma­gánügynek tekintik. + Mennyi alkoholista «an Borsodban? — Becsült adatok alapján 14—15 ezer alkoholistával é? 32—34 ezer iszákossal szá­molunk. Közülük Miskolcon négy-; négy és fél ezer alko­holista, és nyolc-kilenc ezer iszákos él. S szomorú, de igaz: terjed az alkoholizmus a nők körében is. ♦ Sokszor leírtuk, elmond­tuk, olvastuk, hallottuk már, hogy milyen sokba kerül, mekkora károkat okoz társa­dalmunknak a betegessé fo- juló alkoholfogyasztás terje­dése. Ez azonban aligha tart vissza bárkit is attól, hogy akár csak egy pohár­ral is kevesebbet igyon?. Van-e új stratégiája az al* hólizmus elleni küzdelem­lemnek? — Mindenekelőtt talán az, hogy ma már nem a teljes absztinenciáért széliünk sík­ra. Az ivási szokások meg­változtatásáért, a mértékle­tességért emelünk szót, az egészséges életmód presztí­zséért küzdünk. Az egyéni érdeket hangsúlyozzuk. Azt az ijesztő tünetet, amit az Egészségügyi Minisztérium elemzése tárt fel: minden betegségcsoport hátterében egyre növekvő arányban ott van az alkohol, az alkoho­lizmus. A májzsugor, a has­nyálmirigy-gyulladás, az idült gyomor- és bélbetegségek, de a szív- és keringési be­tegségek körében is kimutat­ható a közvetlen kóroki sze­repe. S mind több megfi­gyelés utal arra, hogy köz­rejátszik a daganatos meg­betegedéseknél, a neurózi­soknál is. ♦ Közismerten éppen at érintettek a legkevésbé ké­pesek belátni, hogy az al­kohol az önpusztítás eszkö­ze... — Ebből indultunk ki, amikor az alkoholizmus el­leni küzdelem hónapjának programját összeállítottuk. A józan többséget keressük, őket szólítjuk összefogásra és cselekvésre. Mert azért nemcsak egyéni érdek, hogy szembesítsük önmagunkat és környezetünket a helytelen életmóddal, a káros szenve­délyekkel. Bádogosok az újjászülető Kós-féle ház tetején. Üde, piros cserepekre cserélik a régieket, és igényes, szép munkát vé­geznek a bádogozók is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom