Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)
1986-09-29 / 227. szám
A katona Mindössze egy hónapja, hogy az újoncok bevonultak. Azóta egy sor olyan ismeretet sajátítottak el, ami a katonaéletben nélkülözhetetlen. S bizony, a korábbi - olykor kényelmes - életritmusuk megváltozott. Meg kellett barátkozniuk az állandó fegyelemmel, s megtanulni a katonai mozgáselemeket, alaki fogásokat, míg a vérükké vált, hogyan kell egy alegységnek egyszerre „verni a vigyázzt" ... Reggelenként olykor álmos szemekkel pattantak ki az ágyból; friss levegőn végzett torna volt az igazi ébresztő... Érdekes volt megismerkedni a fegyverek szerkezetével. Az alap- kiképzés végén a többségük már a céltábla közepét is eltalálta ... Aztán eljött az eskü napja, ami valamennyiük számára emlékezetes marad. A hgza szolgálatára és védelmére ünnepélyesen tettek fogadalmat. Az újoncok igazi katonákká váltak. (Kerényi László felvételei) Az ©Häuf nyugdíj nyomában Hónapokig keresték az özvegyasszony aktáját Özvegy Almási Istvánné idén júliusban hiába várta a nyugdijat. Teltek a napok, s a postás csak nem hozta. A 2500 egynéhány torint természetesen igencsak hiányzott. A miskolci özvegyasszony körül nincs tehetős rokonság, s egyébként is egyre jobban idegesítette, hogy ugyan mi történhetett? Július utolsó napjaiban végül felkerekedett, s az 1. sz. Postahivataiban — a 26-os szobában — érdeklődött, hogy mi van a pénzével. — Biztosan alá tetszett írni valami kezességet, az adós meg nem fizetett, s nyilván levonták a nyugdíjból — mondta az ügyintéző. S hozzátette: — Várjon türelemmel, ha pedig nem érkezik meg, keressen fel újra... » B „ADMINISZTRÁCIÓS HIBA MIATT .. Almási néni újra ment és újra ment, minthogy a pénze csak nem érkezett meg. Végül is a lánya táviratozott a budapesti Nyugdíjfolyósító igazgatóságra. A táviratra végre válasz érkezett, amelyben — augusztus Klán — az alábbiakat közölték Almási Istvánnéval: ,,Tájékoztatjuk, hogy adminisztrációs hiba miatt ellátását 1986. VI. hó végével beszüntettük. Szíves elnézését kérjük, egyben az 1986. VII. 1-től IX. 30-ig járó nyugdíját, 7572 forint ősz- szegben kiutaltuk. Aláírás: Szabóné. Özvegy Almási Istvánná még csodálkozott is, hogy ugyan vajon miért utalták ki augusztusban már a szeptemberi nyugdíját is? Ám megnyugodott: elvégre intézkedtek. Csakhogy a pénz a „szíves elnézés” ellenére sem érkezett meg. Az özvegyasszony szívbeteg. Éjszakáit, nappalait keserítette meg ez az érthetetlen helyzet. Ezért határozta el magát szeptember 18-án, hogy panaszával felkeresi szerkesztőségünket, és segítséget kér. B HOLTTÁ NYILVÁNÍTOTTÁK? Az elképesztő história miatt telefonon hívtuk fel a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság levelét aláíró Szabónét. Aki is magyarázkodott: adminisztrációs hiba történt, a miskolci illetékes (?!) özvegy Almási Istvánnét holttá nyilvánította — mondta. De- hát ő most nem tud foglalkozni ezzel az üggyel, millió dolga van, egyébként is kevesen vannak, legyen a néni türelemmel. Szívósságunknak köszönhető, hogy Szabóné megígérte: lemegy a pincébe az aktáért (!), 22-én pedig hívjuk újra. Szeptember 22-én természetesen ismét jelentkeztünk nála telefonon. Az akta nem került elő, és Szabóné meg volt sértődve. Mindenki csak zaklatja őket — mondta —, holott ő már Almási néni lányának’is megmondta, hogy legyenek türelemmel! Vagy pedig adjanak fel sürgető táviratot. Dehát miből? — kérdeztük. — Elvégre a néni pénz nélkül van. Akkor pedig hívjuk mi 24-én ismét őket — adta Szabóné a tippet... Tanácsát persze megfogadtuk, s szeptember 24-én ismét tárcsáztuk a pesti számot. Ahol is Szabónét nem találtuk meg. Mégis szerencsénk volt, mert Kiss Fe- rencné főelőadó „pontos” felvilágosítással szolgált: ők szeptember 15-én (!) kiutalták az összeget. (Vajon honnan került elő az akta, amely 18-án és 22-én nem volt meg1') Nem tehetnek róla, hogy ilyen sokáig húzódott a kiutalás, a „gépeseknél” volt a hiba, elromlott a számítógép, különben is miért nem lehet megérteni. hogy ahol dolgoznak, ott hibáznak is ... Egyébként pedig, ha neki így elmagyaráznák, hogy miért nem kapta meg háromhavi bérét, ő bizony türelmesen várakozna ...! B NEM ROMLOTT EL A GÉP! Bizalmunk enyhén szólva megrendült az ügyintézők szavahihetőségében, ezért további információért a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság számfejtési osztályvezető-helyetteséhez, Fries Istvánné - hoz fordultunk. Az első információ, amit kaptunk tőle, az volt, hogy nem romlott el a gép! A második pedig az, hogy a számfejtési osztály szeptember 22-én kipostázta az özvegyasszony pénzét. A napokban mindenképpen meg kell érkeznie a címzetthez... Már csak arra voltunk kíváncsiak, hogy lehetett volna-e gyorsabban, netán soron kívül intézkedni az „adminisztrációs hiba” korrigálására? Fries Istvánné szerint természetesen lehetett volna. Véleményét magunk is osztjuk. Ha ugyanis a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hozzátartozói ellátások osztályán Az iparkiváltásnak egyebek mellett anyagi, vagyoni követelmények is határt szabnak. Egy műszerekkel jól felszerelt autójavítóműhely például legalább egymillió forintba kerül. A jövedelem után pedig adózni kell. Lehet, éppen emiatt szaporodtak cl Miskolcon is a jogosulatlan ipartevékenységet folytatók, azaz a kontárok. — Az országban egyre csökken a főfoglalkozású kisiparosok száma — mondja Martossy György, a KIOSZ megyei titkára. No, ez még pem jogcím arra, hogy bővüljön a kontárok köre. Annál is inkább, mivel ezzel párhuzamosan megnövekedett a munkaviszony megtartása mel'ett, engedéllyel folytatott kisipari tevékenység. Amíg 1981-ben csak 60fi-an voltak munkaviszony mellett iparosok. 1985-re elérte számuk az 1043-at. Ennek meglátásom szerint ^két fő oka van. Az egyik, hogy aki egyedül dolgozott éveken keresztül, és mostanra valamilyen oknál fogva megcsappant a megrendelése — inkább úgy döntött, elmegy egy vállalathoz dolgozni a szakmájában és csal« munkaidő után folytat kisipari tevékenységet. Mások úgy gondolkodtak: enyhíteni tudnak családjuk anyagi gondjain, ha kiváltják a munkaviszony megtartása melletti kisipart. Amikor a céhek megalakultak, már akkor is akadtak, akik a könnyebb utat, a kontárkodást választották A ma jogosulatlan ipartevékenységet űzők többsége ért a szakmájához, és jól is dolgozik. Velük az a baj, hogy nem adóznak, kivonják malevő ügyintézők magyarázkodás és türelemre intés helyett energiájukat az ügy intézésére fordították volna, s emberséges lelkiismeretességgel, a tőlük mindenképpen elvárható megértéssel kezelték volna Almási néni jogos reklamációját, már réges-régen elfelejthették és elfeledtethették volna. Lel- ketlenségük azonban túlnőtte még ,a legkomiszabb bürokráciát is! * S most már csak annyit ** ügyhöz: Cseh Lajos, a Társadalombiztosítási Igazgatóság megyei igazgatóhelyettese tájékoztatott bennünket arról, hogy Miskolcon semmiféle illetékes nem nyilvánította holttá özvegy Almási Istvánnét. Hát ennyit az ügyintézők szavahihetőségéről.. Itt tartottam, amikor két újabb telefonbeszélgetés következett. Panaszosunk értesített bennünket arról, hogy végre megérkezett a nyugdíja. A postás — noha már letelt a műszakja — visszafordult a hivatalból, ahova a délelőtt folyamán befutott a pénz. Soron kívül kézbesítette Almási néninek ... A másik telefonbeszélgetés őszinte sajnálkozásról biztosított. A Nyugdíj- folyósítási Igazgatóság osztályvezetője, Bukucs Tiborné, mind a maga, mind az osztály, mind pedig az intézmény nevében kért — rajtunk keresztül — elnézést a történtekért... Radványi Év« gukat — a kisiparosokkal szemben — e teherviselés alól. Vannak azonban olyan kontárok is, akik lényegesen olcsóbban dolgoznak a kisiparosoknál, viszont rosz- szabb munkát végeznek. S ezek is elveszik a megrendelést a kisiparosok elől. A Kisiparosok Országos Szervezetének az a célja, hogy ezeket felderítse. Nem akarják őket feljelenteni. Csak rá szeretnék bírni őket arra, hogy ha már van szakmájuk és gyakorolják is azt, akkor váltsák ki az engedélyt hozzá. A jogszabályok szerint a kontárok felderítése és büntetése a tanácsok és azok szakigazgatási szerveinek feladata, Viszont nagvon nehéz bizonyítani — a tettenérést kivéve — a kontárkodás tényét. Sőt még ez utóbbi esetben is két tanú szükséges. Sajnos a lakosságban van egyfajta együttérzés a kontárok iránt. Nem jelentik föl őket, nem tanúskodnak ellenük. Minden építkezéshez meg nem tudnak elmenni az illetékesek ellenőrizni ... A gond ott kezdődik, amikor a kontár az előlee felvétele után nem az előre megállapodott összeget kéri a munkájáért. Ilyenkor csak a bírósághoz lehet fordulni. A bíróságok általában — a fővárosi bíróság állásfoglalása alapján — úgy döntenek, hogy az elvégzett munkáért bér jár. De a perlekedők nem ússzak meg ennyivel, mert mindketten szabálysértést követtek el. és ezért mindkét felet megbüntetik. Engedély nélkül ugyanis sem dolgoztatni, sem dolgozni nem szabad... (soltész) Iparűzés, munka után Kockázatos a kontárkodás r
