Déli Hírlap, 1986. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)
1986-09-24 / 223. szám
A DH várospolitikai fóruma $ így fest majd a toronyház helyére kerülő lakóépület. Közkívánatra: négy szinttel kevesell) A lakók szava győzött • Székház helyett lakóház A Lottó-tömbben Hussavikára, húszezer? Tisztítómű, a start előtt Húszadikára húszezer — ez a talányos cím, amely egy, még a nyár elején megjelent cikkünk felett volt olvasható, azt jelentette, hogy augusztus húszadikára, az épülő sajóládi vízmű húszezer köbméter tisztított ivóvizet adhat majd a városnak. Utánajártunk, vajon valóra vált-e a szakemberek jóslata? Sokszor írtunk már róla, hogy a sajóládi vízmű már jó ideje ad vizet a városnak, csak a tisztítóberendezés nem készült el. A tisztítóművet próbaüzeme után kapcsolhatják be a hálózatba. Az új egység napi bekapcsolása mennyi időbe telik, s mikor érezteti hatását a város vízellátásában. A napokban a sajóládi vízmű jóval több, mint húszezer köbméter tisztítat- lan vizet ad a városnak, mert az aszályos időjárás' miatt a karsztforrások vízhozama kicsi. A tisztítómű bekapcsolása a hálózatba is az aszállyal függ össze, ugyanis ehhez a művelethez egy rövid időre „el kell zárni a csapot” Sajó- ládon. Remélhető, hogy hamarosan esősebbre fordul az időjárás, s lesz annyi ivóvíztartalék a városban, hogy ezt meg lehessen tenni. A fogyasztók azonban mangánszennyezést kiszűri ugyan a vízből, de a vezetékhálózatban továbbra i* ott marad a már felhalmozódott sárgás üledék. Ezért elszíneződés továbbra is előfordulhat, javulásra csak hosszabb idő elteltével lehet számítani. Eddig úgy használták fej a Sajóládról érkező tisztítat- lan vizet, hogy megfelel* arányban keverték olyan vízzel, amiben nagyon kevés volt a vas és a mangán. Logikusnak tűnik, hogy ha tiszta lesz a sajóládi víz, akkor ezzel több vizet kaphat naponta a város, határain túlról. Ezt azonban Nem akarunk toronyházat a szomszédba — így lehet egy mondatban megfogalmazni annak a levélnek a lényegét, amit a Korvin Ottó—Szemere utcák határolta „Lottó-tömb” lakói juttattak el az elmúlt év végén városunk tanácselnökéhez. A lakók az ellen tiltakoztak, hogy az újonnan felépült épülettömböt kettéválasztó Demeter-közben épüljön meg a régebben oda tervezett, nyolcszintes ÉVIZIG-székház. A hatalmas épület beárnyékolná a lakóházak homlokzatait, zsúfolttá tenné a most még kellemes környezetet, nem illeszkedne a lakótömb eddig kialakított építészeti arculatába. A levél nyomán új döntés született.-. Lapunk hasábjain is helyet kapott az a vita, az idén tavasszal, ami a székház-ügy körül robbant ki. A lakók azt is felrótták, joggal, hogy amikor eladták nekik sok százezer forintért a lakásokat, nem tájékoztattaák őket arról, hogy mi épül majd a szomszédban. Ez számukra zsebbevágó kérdés is, hiszen nem mindegy, hogy egy esetleg eladásra kínált lakás ablakaiból milyen panoráma nyílik... A városlakók többsége is egyetértett a Lottó-tömbben élőkkel, hiszen a miskolciaknak már meglehetősen elegük van a toronyházakból, emberibb léptékű, barátságosabb környezetet teremtő épületeket szeretnének látni, legalább a belvárosban. Dr. Kovács László, a városi tanács elnöke ez év márciusában nyílt levélben válaszolt a lakóknak. Levele az eredeti döntés meg- másítását tartalmazta. ■ ■ A tanácselnök leírta, hogy amikor a lakók levelét kézhez kapták, már többször tárgyaltak az ÉVIZXG-gel, ugyan ist úgy tűnt, hogy a székházépítés egyre késik. A város vezetőinek pedig az a feltett szándéka, hogy az építési területeken minél hamarabb teljes rendet teremtsenek, elkerülve az örökös félkész-állapotot. A lakók észrevételeit is mérlegelve, született a döntés: a foghíjba a székház helyett lakóház kerüljön, mégpedig olyan, amelyik illeszkedik környezetéhez, nem zavarja meg a már kialakult harmóniát. Üj terv készítésével bízták meg az Északtervet, és a tanácselnök levelében is ígérte: mielőtt az új terveket elfogadnák, a lakók véleményét is kikérik. Az új tervek mára elkészültek. Pontosabban, olyan tanulmánytervet tettek le a tervezők az építész asztalára, amiről már lehet beszélgetni a városlakókkal. Október elején invitálják maid meg a lakókat az eszmecserére: a pontos helyről, időről lapunkban is informáljuk majd az érdekelteket. A házról talán a rajzok mondanak el a legtöbbet. Az építész — Szakonyi Adrien — földszint plusz három- emeletes házat tervezett, olyat, amelyik magastetőjé- vel együtt sem magasabb, mint a környező házak, amelyek földszint plusz négyszintesek. A lakóépület oszlopokon áll majd, mellette elsétálva az árkádok alatt, átláthatunk majd a tömbbelső parkjára. Azzal, hogy a házat lábakra állítják, nemcsak a gyalog járó ember környezete lesz kellemesebb, hanem új parkolási lehetőségek is adódnak. A ház törtfehér színt kap majd, az ablakok dióbarnák lesznek, s a tetőn sötétbarna cserepeket láthatunk. Huszonkét lakás lesz a házban, erkélyekkel, teraszokkal. Ha megépül a ház, azzal á haszonnal is jár, hogy lebonthatják azokat a lepkékre emlékeztető formájú, félresikerült építményeket a Demeter-köz elejéről és végéről, amelyek a közműalagúthoz tartoznak. Az alagút Körzetközponti tanácskozás Körzetközponti tanácskozást rendez ma délután fél 3-tól a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tanácstermében a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bi- aottsága a városkörnyéki népfrontaktívák részvételével. Az értekezleten egyebek között terítékre kerülnek az iskolatanácsok, illetve a szülői munkaközösségekkel való kapcsolat kérdése. lejáratait ugyanis beépítik az épület lépcsőházi részébe. * Sokszor írunk és sokszor nyilatkoznak is az illetékesek a nyílt várospolitikáról. A Lottó-tömb hajdani toronyházának története azonban többet mond, többet jelent mindenki számára, bármilyen ügyesen formált beszédnél, a nyílt várospolitika fontosságát bizonygató nyilatkozattóL <*Í8S» Hasonlíthatunk Átutazóban járt kedves barátain abbém « városban, öntetben hosszabb ideig éltem. Jóleső érzéssel hallottam, hogy röpke egy-két óra alatt — ott ebédelt és utána sétálgatott egy kicsit — milyen kellemes benyomásokat szerzett. „Nagyon szép, rendezett a központja, s egyáltalán az egész város” — zengte a dicséretet, és én nem akartam megingatni abbeli hitében, hogy röpke húsz év alatt sikerült csodálatos várost varázsolni az alföldi homokra. Pedig... A belváros rekonstrukciója valóban jól sikerült, no de jobbak is voltak az adottságok hozzá. Egyszerűen azért, mert ezek az alföldi települések egy központi nagy tér köré szerveződtek és van hely mindenre. Ehhez persze hozzá kell tenni — remélem, nem lesz sértődés belőle! —, hogy a város vezetősége némi túlzással szabad kezet adott a rekonstrukció idején az igen tehetséges főépítésznek és a köré tömörült tervezőgárdának. De mindent összevetve is azt kell mondanom — miután évente többször megfordulok a szóban forgó városban, rokoni látogatás címén —, hogy nem olyan szép a menyasszony, mint amilyennek az első pillanatban tűnik. Néhány száz méterre az igényesen megújított belvárostól, bizony jócskán lerobbant részeket találunk, azaz a város nagyobbik hányada szegényes kisváros maradt. Más kérdés, hogy ott nem hagyott örökül a múlt egy Szondi- telepet, vagy egy Békeszállót. A kedvezőbb topográfiai adottságok miatt több hely jutott az új lakótelepeknek is. Azt azonban, hogy a házgyári épületek sokkal szebbek, változatosabbak lennének, mint a mieink, senki sem állíthatja. Miért mondom el mindezt, azt is vállalva, hogy hajdani lakóhelyemen élő rokopaim, barátaim renegátnak neveznek? Nos, azért, mert úgy érzem, hogy egy kicsit igazságtalanul hasonlítgatjuk mostanában Miskolc fejlődését más városokéhoz. Köztük olyanokéhoz, melyek sokkal gazdagabb építészeti örökséggel, kedvezőbb adottságokkal jutottak el a rekonstrukció időszakáig, mint mi. Fájdalom, nálunk viszonylag kevés a műemlék, de még a műemlék jellegű épület is. És nem hagyott olyan szép „nyomokat” a városon például a barokk stílusú építészet, mint Sopronon, vagy Győrön. Tévedés ne essék, nem állítom, hogy a hatvanas évektől napjainkig itt Miskolcon mindent megtettek a döntéshozók, tervezők, kivitelezők azért, hogy ne csak mennyiségi, hanem minőségi fejlődésről is beszélhessünk. Hogy mást ne mondjak, az avasi lakóteleppel nincs mit dicsekednünk. Az sem kétséges, hogy az igen rossz lakáshelyzet béklyójába verve is korábban hozzá lehetett volna látni — akár apró lépésekben — a történelmi városmag rehabilitációjához. De szeretném, ha kevesebb lenne az igazságtalan összehasonlítás, és néhány órás tartózkodás, rosszabb esetben a belvároson gépkocsival való átszáguldás után nem azzal térnének vissza országjáró útjukról a miskolciak, hogy mindenütt minden szebb, mint nálunk. Nem akarok senkit vádolni, de néha-néha azt tapasztalom, hogy éppen azok sajnálják le Miskolcot, akik szülővárosuknak nevezhetik: Vagy úgy van ez is, hogy „a saját fiamat megpofozhatom, de a szomszédét nem”? (bekéri húszezer köbméter szűrt vizet képes, produkálni. A legfrissebb információk szerint ma, azaz szeptember 24-én ülnek össze az illetékesek, akik rábólinthatnak a próbaüzemi eredményekre, és az Észak- ma gyaror- szági Regionális Vízmű pedig átveheti üzemeltetésre a szűrő-, tisztítóegységet. Nyilvánvalóan mindenkit az érdekel leginkább, hogy vajon a startengedély megszületése után a tisztítómű nem nagyon fogják észlelni, hogy a tisztítómű már dolgozik. Ugyanis a sokat panaszolt sárgás elszíneződés okozóját, a vas- és most már az akadályozza, hogy nem épült meg még a Sajóládtól Miskolcig vezető nagy átmérőjű ivóvízvezeték utolsó szakasza. Kiállított a Váti Nemrég rendezték meg a Váti — Városépítési Tudományos és Tervező Vállalat — kiállítását az MTESZ- székházban. A kiállítás azért tarthatott számot érdeklődésre, mert a tervezők bemutathatták annak a dokumentumnak egyes résziéit, amely az országgyűlés terület- és településfejlesztést hosszú távú feladatait meg. határozó döntései nyomán született. A' kiállítás- azt a célt is szolgálta, hogy U. lusztrálja: a hazai tervező^ vállalatok ma már verseng genek egymással. Alaposan „megtépázták” a néhai görög kereskedő házát az építők. A Rákóczi u. 11. számú épület műemlék, s most az Országos Műepnlékvédelmi Felügyelőség szakemberei eredeti szépségében állítják helyre. A ház nagyon rossz állapotban volt már. Helyreállítása azért húzódott hosszú éveken át, mert nem talaltak megfelelő gazdát az épületnek. Végül is ideális megoldás született: a hajdani lakóházban az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség észak-magyaror- szagi irodája kap majd helyet. i
