Déli Hírlap, 1986. augusztus (18. évfolyam, 178-202. szám)

1986-08-22 / 195. szám

Családi körben Stop, egy percre! Taxiknak tilos Nem aratott osztatlan sikert a miskolci taxisok körében egy. közelmúltban hozott dön­tés; augusztus 15-én, reggel 8 órától a Széchenyi úton ál­talános tilalmat vezettek be a taxik részére. Persze, nemcsak ök morgolódhatnak, esetleg kuncsaftjainak is gyalogolni­uk kell ezután, ha le akarták inteni a kockásokat. Miért volt szükség a tilalomra? A taxi­sok ezt már a döntés kihirde­tése előtt megtudhatták, ami­kor a városi tanács építési és közlekedési osztályán az illeté­kesek elmondták nekik az okokat. A rendőrség tovább szeret­né javítani városunk főutcá­ján a közbiztonságot. Ez pe­dig enyhén szólva is nehéz­ségekbe ütközik, amikor az esti órákban a centrumtól tá­volabbi, ám korábban bezá­ró szórakozóhelyekről a ka­patos társaságok taxival haj­tatnak a belvárosi mulatókba. S ez még csak hagyján vol­na, de az innen való távo­zás 'után —• ehhez ugyan­csak sokan gépkocsit vesz­nek igénybe — előfordultak bűnesetek. Könnyű belátni: egy kis séta ezen alkalmak­kor a borgőzzel együtt a markecoiási szándékot is ki­szellőztethetné a fejekből... A másik indok az volt, hogy napközben sok taxis behajtott a Széchenyi útra, s ott drosztolt. Ezzel pedig növekedett az itt tartózkodó autók száma. Augusztus 15-től tehát ti­lalmas terület a kockások­nak a főutca. A paragrafus persze megengedi, hogy bi­zonyos alkalmakkor feltűn­jenek itt ezek a járművek, így például délután 6 és másnap délután 1 óra kö­zött áruszállítás okán be­mehetnek a taxisok. Termé­szetesen más alkalmakkor is méltányosan jának el; nem gördítenek akadályt az elé, ha mondjuk egy fiatal pár a Széchenyi úton szeretné magát lefényképeztetni éle­tük jeles napján, a házas­ságkötéskor. Ugyancsak ilyen megítélés alá esik az él ek­e­men tes, az egészségügyi el­látás. A taxisok mit tehettek, mást, elfogadták a főutca forgalmi rendjének újólag történt szabályozását. Aliban Is megállapodtak a tanácsi­akkal. hogy a taxisok fel­mérik, a jelenlegi állomások — a Tanácsház téren, a Bé­ke mozinál, a Szemere, a Régiposta, a Szűcs Sámuel utcában — elegendőek-e az igények kielégítéséhez. S ha nemleges válaszra jutnának, a tanács segíti újabb megál­lók kialakítását a környéken. Az illetékesek még abba is belementek, hogy ha bármi­lyen gond adódna, ami a mostani szabályozás felül­vizsgálását indokolná, erre hajlandóak volnának. B. A. Erik az erdei gyümölcs Sötétlila a kökény, és fe­ketéink az erdei szeder, s a vad gyümölcsök is előbb értek be a Mátrában. A parádi völgyben beköszön­Zenészballada • Fejezetek Szécsi Pál életéből • Csató Mária: — Fájdalmas arra gondolni, hogy nagyon klassz emberek tönkremen­nek, mert nem megfelelő partnerekkel hozza össze őket az éjét. Pali is,.. na­gyon ; tehetséges volt. Ha olyan (tövei találkozik, aki kitart mellétté, akkor, min­dent la tftidott volna hozni magából, de a lelke miatt mindig megbukott. A kívül­állók nem is sejtették, mi van a nagy nótázás mögött, hogy bent, a színfalak mö­gött — bőg. Biztos, hogy ez­zel magyarázható a labilitá­sa. ö nem volt alkoholista. És mégis, időnként nagyon berúgott. — Mi volt az oka? — Ügy gondolom, a ma­gány. Ha együtt voltunk, olyan társaságban, ahol úgy érezte, összetartozunk, soha nem ívott. A manökenlányok között akadt, aki ivott, nem vedelt, de bedobott mond­juk egy unikumot. Én nem ittam, mert nem szerettem, Pali sem. Ha azt mondták, hogy igyatok már meg egy pohár bort; na jó. akkor megittunk egy fröcpsöt. Nem volt számára fontos, hogy igyék. És mégis, ahányszor örgyllk-y-ágot kibérelt meg előtte m'-"«? 'vott. Biztos akkor ré'ö-t az i-zonyú ma­gányosság. az pedig rettene­tes. Én is átéltem akkor sze­rencsére Csak pillanatnyilag voi'nm •gvedöl. Norvégéban lép'-’nk fel divatbemutatón a íé-iam nem volt velem Nagyon hagy itatással voltak ráki a csodálatos Hordok, a gyönyörű, . tiszta, kék ég, a tenger, n színek, és el bőg­tem m inam. hogy nem tu­dom megosztani ezt az ér­zést azokkal, akiket szeretek. Utána oorsze hazatpiiem és elmeséltem De akinek nem adatik hneg hogy a jót vagy a ro-szat meeosoza valakivel, annak iszonyú lehet El tu­dom képzelni, hogy ilyenkor P»a hazament, és leitta ma- gá /Imbrus Kyri: t- Ha rossz­kedvű volt. megpróbált el- búini a világ elöl. Akkor rá­telefonáltunk, hogy: mi van? — Hogy reagált az érdek­lődésre? — Akit széretett. és elfo­gadott, annak örült. Elmond, o ta, hogy most rossz passz- ban van. De mi bajod? — kérdeztük. „Nem tudom.” Nyűgös volt, nem tudta meg­magyarázni. Én bármikor fölhívtam, vagy fölkerestem, mindig szeretettel fogadott. — Nem akartátok magára hagyni? — Nem Az egyik öngyil­kosságánál, például amikor T. talált rá, és megmentette .. Ugyanis aggódott, hogy mi lehet vele, mert Pali előző este olyan hangulatban volt, hogy az ember arra gondolt, mi történik otthon, amikor egyedül van. Azt mondogat­ta: „Minek ez az egész”, meg „Egyedül vagyok”. Nem értettük; miért lenne egye­dül? Ha valaki, akkor 6 nem volt egyedül soha. — Ügy érted, hogy sok is­merőse volt? — Igen. és társa is. Nagy baráti köre volt, és minden­ki szeretettel fordult felé. — Mégis ... ö kívül érez­te magát, nem? — Ezt csak ő tudná meg­mondani. Hiába vagy te nagy társaságban, olyan magá­nyos lehetsz, mint a Hima­lája tetején, pedig mindenki bájolog veled, és kedves hoz­zád, de te zokogni tudnál, és a pokolba kívánsz minden­kit. Talán te magad se tu­dod megmagyarázni, hogy miért... Szerintem Pali se tudta. = c . Ac"«v'»*«< Dr. Balázs Boglárka: — Néni volt mindig társaság­ban. Sokszor volt egyedül. Előfordult, hogy felhívtuk, vagy váratlanul fölmentünk hozzá, és mindig egyedül ta-1 láltuk otthon. Amikor meg­vette a Margit utcai lakást, attól kezdve szeretett otthon lenni. Lakott a Dembinszky utcában is. albérletben. Oda nem szeretett menni. Em-' iékszem, amikor jöttünk ha­za vidékről, Pali azt mond­ta; engem . hazavihettek a. legvégén is, úgyse vár sen­ki. így, félvállról mondta; úgyse vár senki. Igazi barát­ja nem, hiszem, hogy volt. Inkább társaságok, haverok. Magányos volt. — Ünnepeken egyedül ma­radt? Mondjuk, karácsony-, kor? — Igen. Karácsonykor egye­dül volt. Vagy Katival. Nem. tartozott soha egy olyan ... (elbizonytalanodik). — Sehová, senkihez? (Bólogat.) — Nem is akart? — Szeretett volna. — Beszélt erről? — Amikor' férjhez men­tem, és sokszor feljött hoz­zánk, megjegyzéseket ejtett • el, hogy „na majd, amikor az én feleségem készíti a ra­kott krumplit”. Vágyott rá, de nem mindenáron. Mert akármikor ‘ megnősülhetett volna ... Csotó Mária: — Nem vol­tak gyökerei. Mindig félt, hogy jön a szombat, a va­sárnap — aminek mindenki örül —, hogy akkor mit csi­nál majd. Ezért kitaláltuk például, hogy menjünk el a Vidám Parkba (elmosolyo­dik), mert gyerekkorunk óta nem voltunk. Hívtuk Palit; nem jössz? Mintha spontán lett volna, pedig direkt csi­náltuk, hogy ne legyen egye­dül. Vagy elhívtuk kirándul­ni, és akkor jött, virágot sze. dett. csodálta a természetet. Mindenért tudott lelkesedni, ha nem volt egyedül. Azt hi­szem, egyedül nem tudott mit kezdeni magával... (Folytatjuk) Paulina Éva Együtt kanalazva ízesehb az étel Alaposan felmálházva ér­kezett a Leskó család au­gusztus 20-án a Csanyikba. Még „vizet is hoztak a ten­gerbe”, azaz egy szatyor fát. Nem csupán azért, mert éj­jel esett az eső. és a vizes fa csak senyvedne a bogrács alatt. Tudván tudják, évek ta­pasztalataiból, hogy a kirán­dulók már régen kitakarí­tották a rozsét az erdőből. Mondják, hogy nem kis utá­najárás, amíg a főznivaló- hoz tüzelőt találnak. (Talán érdemes lenne a későbbiek­ben a. családfő ötletét meg­szívlelni : üzemeinkből, gyá- rankból biztosra jutna egy kis kocsira való hulladékfa legalább ezekre az alkal­makra.) # TÖBBET LEHETNÉK EGYÜTT Leskóék — ha tehetik — minden csanyiki ünnepre el­jönnek. Állandó táborhe­lyük valamelyik tűzrakóhely környéke. Volt, amikor á nagyszülőkkel, máskor mun­katársakkal jöttek ide fő- zőcskézni. Most így szűk családi körben, öten. A férj éppen az ágast fa­ragja a kisbaltával, a fele­ség a húst kockázza, amikor társaságukba szegődünk. — Az ünnepről ném mondtunk le, annak ellené­re sem, hogy én éjszaka dolgoztam -»-.-mondja Mar­gitka, aki a Borsod Volán üzémanyag-ell^ppye. — Na­gyon vágytunk mór arra, hogy kint a szabadban, egész nap együtt légyén a csalód. S ez most némi anyagi ál­dozat árán sikerült is: -a fejjem munkahelyet változ­» tátolt. A Miskolci., Közlykf:- ■ déái Vállalatnál volt autó- . buszvezető; úgy hiszem, az ő . Szolgálatuk időbeosztását netn kell különösebben ecse­telni. Én három műszakban dolgozom; amikor 6 jött, én rendszerint mentem. Alig találkoztunk ... Változtatni kellett, hogy mindennek a há­rom lányunk ne lássa ká­rát. Annak 'idején szüksé­günk volt arra az ezer fo­rintra is, amennyivel most kevesebbet keres, de a sza­badidő, a családdal való tö­rődés ennél többet ér. 6 mindent megtett, hogy töb­bünk legyen: dolgozott a vállalati gazdasági munka- közösségben is, ám ennek az volt az ára, hogy már alig láttuk. Addig volt szük­ség erre, amíg lakáshoz nem jutottunk, amíg szépen be nem rendeztük. • SOK-SOK SZORGALOMMAL — Az eredeti szakmám lakatos, de nagyon szeret­tem a buszvezetést. Végig­' hajtottam 250 ezer kilomé­tert baleset nélkül. Kiváló ★ A mama a főszakács. tam egy ajánlatot a felső- zsolcai GAMESZ-től. Itt egy ; kis .mikrobuszt vezetek reg­gel 7-től délután 4-ig -r mondja a férj. Szorgalom­mal és csöndes szerénység­gel jutottak mindahhoz, ami­jük van. íme, az ünnepen készült számvetésük: — Mályiban három, Fel- sőzsolcán pedig hat évig laktunk albérletben. Ez idő alatt mindössze négyszer jártunk a tanácson; nem vagyunk a hvatalokat ost­romló fajta. A harmadik gyereket azért is vállaltuk, hogy minél előbb lakáshoz jussunk ... Dédelgettük az építkezés gondolatát is a si­kertelenség láttán, ám há­rom lány mellett nem mer­tünk belevágni. Végül a Vörösmarty utca 50. szám alatt kaptunk egy szép, há­romszobás, megüresedett lakást. — így meséli el az otthonhoz jutásuk történe­tét az édesanya. © BUSSZAL - INGYEN S mindennek áldozatául esett az autójuk is, hiszen — De eljutunk Volán­busszal fttoigiíen, sok íhelya^, * hiszéh á” féléiéin , siabadjegyet kap' a család. Ezen a nyáron Debrecenben, Leninvárosban a csodálatos strandon, a Rakacái-tónál’ töltöttünk egy-egy napos. s> többször utaztunk a Mélyí­tőhöz — mondja az édes­apa. A csanyiki sütés-főzés na­gyon tetszik a lányoknak. ^ Mária, aki most hatodik • - V./> osztályba megy, édesanyja- ., nak igyekszik segíteni. A B éves Ilona és a 8 éves Hen­rietta szívesebben tesz-vesz a tűz körül. Közben a nagy­táskából előkerül a mirelit májgaluska, a tavaszi zöld- ^ ség és a friss karfiol, ezek ízesítik a bográcsost. Illata után ítélve fölséges lesz. Különösen így, együtt kana» lazva... Oláh Erzsi dolgozó voltam, aranyjelvé­nyes brigádtag, és szakszer­vezeti bizalmi. Aztán kap­az öreg jármű felújítására nagyon sokat kellett volna költeni. + A tűzrevalót magukkal hozták A Belkereskedelmi Mi­nisztérium által in.tott | vas-, műszaki, járnia- ;ul- I túrcikk- és Tüzéo-vál laiatok aiágazati tűzoltóv •>■-.Hívét i ebben az csó%<en:\ó'cén a 1 VASVILL Ker^kedeirg, Vál­lalat rendezi ' nee A mea- ! hívott 14 válla«: 21 ■<" -"ó- 1 csapata — összesen m. gy 210 fő — szomoalon lel- j előtt a Miskoic Vi’ősi Tuz- oltóparancsnokság kikeoző > pályáján (a 28 sz. fő köz- l lek ed:-sí úton. Miskolc hatá­rában) méri össze tudását i tűzoltó váltó stafétában és t osztott suaérsz^t elésben. A rendezők úgy tervezik, hogy j délután fél 3-kor már ered- ' ményt is hirdetnek, s átad­ják a legjobbaknak iáró -• serleget, oklevelet és pénzju­talmat. I tött a nyári ősz; sárgulnak az akácok, rozsdabarnák a gesztenye- és bükkfák ko­ronái.

Next

/
Oldalképek
Tartalom