Déli Hírlap, 1986. augusztus (18. évfolyam, 178-202. szám)
1986-08-21 / 194. szám
Máris versenyben áll a két biztosító (L) Zsebből fizet az ÁB A magyar pénzlntézményi rendszer korszerűsítési folyamatának egyik lépcsőfokaként ez év június 30-án kormány- határozattal megszüntették az Állami Biztosítót. Ezzel egyidejűleg megkezdte működését az új Állami Biztosító, valamint a Hungária Biztosító. Többen vélték úgy: mindez csupán sok hűhó semmiért, hiszen más lesz a feladata az egyiknek, más szolgáltatásokat nyújt a másik, azaz versenyről szó sem lehet. Minek akkor az egész átszervezés? A másfél hónap azonban már szolgált tapasztalatokkal, sőt talán meglepetésekkel is. Ezekről beszélgettünk a két intézmény borsodi igazgatóival. — Hadd kezdjem azzal — mondja Kovács Lajos, az Állami Biztosító Borsod megyei igazgatója —, hogy nálunk az átállás zökkenőmentes volt; sikerült megőriznünk, sőt megerősítenünk az elmúlt harmincöt év alatt kivívott pozícióinkat. Ismeretes, hogy elkerült tőlünk a gépjármű-biztosítás, a nemzetközi biztosítás és a vállalatok vagyonának biztosítása. Ám, bármelyikünk foglalkozhat továbbra is ' ár- milyen biztosítással. Ehhez tartva magunkat, ezután is kötünk például casco-bizto- sítást. — De hiszen a gépjármű- biztosítás a Hungáriához került... — Igen, a június 30-ig kötött összes casco-állomány. Nálunk is köthet azonban az ügyfél új cascót, s tudjuk, hogy már a Hungária is köt például életbiztosítást. Azaz; a verseny (igaz ugyan, hogy egyelőre még teljesen azonos díjtételek mellett) máris kialakult. — Azért a 35 éves múlt tapasztalatai mégiscsak előnyt jelentenek az Állami Biztosítónak ... — Kétségkívül így van. Ám. korántsem erre építünk, számos újdonsággal rukkoltunk elő. Például a kárszakértők 5000 forint értékhatárig a helyszínen, zsebből fizetnek ügyfeleinknek, akik ezzel igen sok utána iárást spórolhatnak meg maguknak. Borsod megyében az elmúlt másfél hónapban már mintegy ötszáz kárt rendeztünk ily módon, mindkét °él megelégedésére. Vagy említhetem a nyilatkozatos kárrendezés kiterjesztését is. Ugyancsak ötezer forintos felső határig, írásos nyilatkozatra azonnal kifizetünk üve- gezési számlát, baleseti ruhakárt, vagy például a személybiztosítási károkat. Igen nagy sikere van annak is. hogy panelházakban, lakótelepi lakásokban vizelöntés és csőrepedés esetén, 2000 forint alatti károkat helyszíni szemle nélkül fizetünk. Eddig, ha valakihez betörtek, csak a nyomozás befejezése után fizetett az ÁB. Most — 5000 forintig — már a feljelentést követően fizetünk kórt, vagy előleget. E rugalmasságra egy másik példa. A miskolci SZÜV-től délután három órakor felhívtak bennünket hogy szeretnének szállítmá- nyi biztosítást kötni. Jó, mondtuk, tessenek holnap bejönni. Meglepő választ kaptunk: a szállítmány másnap hajnalban indul... Azelőtt elképzelhetetlen lett volna az ügy olyan villámgyors elintézése, mint ahogyan most történt! — Számithatnak-e az ÁB ügyfelei további újításokra? — Kínálatbővítő elgondolásaink bőven vannak. Ilyen például a nyugdíjkiegészítő biztosítás új változatának kidolgozása, amely a jelenleginél értékállóbb lesz. rugalmasabban alkalmazkodik ajr Még állnak... Szakszerűen, nyíltan, szabályosan Bontásra ítélt butikok Végeláthatatlan vasúti szerelvény lenne háromezer teherkocsiból. Pedig ennyi gördült be és ki az első fél évben a MÁV Miskolci Járműjavító tízeméből. S volt rajtuk jócskán javítanivaló is. hiszen valamennyit olyan üzembiztos állapotba kellett hozni, hogy helytálltának az őszi csúcsforgalom idején. A zavartalan forgalom biztosítása érdekében már úgy határozták meg a járműjavító első félévi tervét, hogy öt százalékkal több vasúti kocsit kell kis- és nagyjavítás alá venni, mint egy évvel korábban. Az előkészületeknek és a jó szervezésnek, tervezésnek köszönhető, hogy még ezen is túltettek, így sikerült hatvan vasúti tehergépkocsival többet kijavítani. A testvérvállalaton, a MÁV-on túl más gyárak és üzemek is ide küldik a belső szállításhoz szükséges kocsijaikat; így orvosolták körülbelül 380 teherkocsi hibáját. Ezzel az eredménnyel érték el a 105 százalékos tervteljesítést, ami elismerésre méltó eredmény az ország járműjavító üzemei között folyó munka verseny ben. Az emberi erővel, az anyaggal és az energiával is úgy tudtak eközben gazdálkodni, hogy nem lépték túl a MÁV erre szánt fenntartási keretét. az életszínvonal alakulásához. Egy biztos: a verseny serkenti munkánkat, s arra kényszerít bennünket, hogy az eddigieknél jobban figyeljünk az ügyfélre, aki e verseny középpontjában áfi. (Folytatjuk) vnyikes) Hosszú hónapok óta mere- dezik két butik csontváza a Korvin Ottó utcában. Lévén magánépítkezésről szó, szokatlan ez a csigalassúságú ütem. Amióta összeszerelték a vasvázat, tízszer is befejezhették volna a házikók építését, sőt tekintélyes hasznot is hajthattak volna már gazdáiknak. Az építkezés mégis álL Vajon miért? Ha azzal kezdjük a magyarázatot, hogy a butikok tulajdonosai igen közeli rokonságban álltak két olyan tanácsi dolgozóval, akiknek ha nem is döntési, de igen nagy beleszólású joguk volt abba, mi és hol épül a városban, akkor már sejthetik az okot. De ez még nem minden __ Olyan ez a két butik, mint az állatorvosi egyetem sokat emlegetett szemléltetőeszköze, az a bizonyos ló, melyről minden betegség leolvasható. Szedjük hát az ujjúnkra a nyavalyákat! Rosszul döntöttek, akik úgy döntöttek, hogy az új lakóépület falához szinte odatapasztva butikokat kell építeni. Rosszul döntöttek már csak azért is, mert az épület földszintjén boltokat alakítottak ki, melyek akkor is „takarásban” lennének, ha az eredeti terveknek megfelelően, egyszintesre építik a butikokat. De hogy, hogy nem, kétszintesek lettek, azaz csak lennének... (Igaz, van olyan butikcsoport a Vörösmarty és az Vándor Sándor utca sarkán, melynek szélső tagját csupán centik választják el az egyik lakás erkélyétől, de ezt a fertelmes építészeti „megoldást” megismételni semmiképpen sem lett volna kívánatos.) Ám ez csupán egyszerű építészeti malőr lenne, akárhogy is nézzük. A következő szabály, amit megszegtek az — időközben szigorúan felelősségre vont — tanácsi dolgozók, az volt, hogy a butikok értékesítése pályázati rendszerben történik. Ök nem pályáztattak, úgy vélték, hogy e központi hely igen alkalmas lesz közvetlen hozzátartozójuknak. Azt természetesen bölcsen elhallgatták felettesek előtt, hogy kik költöznek majd az emelettel is megtoldott üzletecskékbe. Rosszul számítottak, mert alighogy elkezdődött az építkezés, fegyelmi vizsgálatot indított a városi tanács vezetősége. A szóban forgó két dolgozót fegyelmi úton elbocsátották, az építkezést leállították, s kiadták a bontási határozatot. Akkortájt lapunkban is foglalkoztunk a Korvin Ottó utcai butikok ügyével. Hogy Miskolcon tartják a magyar—finn baráti körök II. országos találkozóját október 17—19. között. A rendezvény ismét műsorra tűzzük, és éppen most, annak jó oka van: lejárt a határidő — a fellebbezést is elutasították —, és most már csak a bontás van hátra. Ha ezt a boldognak egyáltalán nem nevezhető tulajdonosok nem hajtják végre, akkor a tanács bontatja el a „csontvázakat”, természetesen az ő költségükre. Erre egyébként napokon belül sor kerül. Dr. Kovács László, a városi tanács elnöke az elmondottakhoz azt is hozzáfűzte, hogy a fegyelmi során feltárt tények alapján, büntetőeljárást kezdeményeztek két volt dolgozójuk ellen. Ez az eljárás napjainkban is folyik. (Megfelelő időben természetesen lapunkban is visszatérünk a büntetőeljárás, illetve . a vizsgálat eredményére, következményeire.) A tanácselnök hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy e kirívó szabálytalanság, két dolgozó súlyos mulasztása nyomán valamiféle magánkereskedő-, illetve magánkisiparos-el- lenes hangulat uralkodna a tanácson. Éppen ellenkezőleg: továbbra is támogatják a magánerő bevonását a város ellátásába, a választék bővítésébe. Mindez azonban nem kerülhet ellentétbe a nagy közösség érdekével, nem születhetnek olyan megoldások, melyek ellentétesek a lakosság igazságérzetével . Szigorúan szabályozzák a butikok építésének és értékesítésének minden mozzanatát. És nem elégednek meg azzal, hogy konzultálnak a szakemberekkel; a döntésekbe be kívánják vonni a lakosságot is. Elsősorban úgy, hogy véleményt kémek az illetékes tanácstagtól és a társadalmi szervezetektől. így például a városszépítő egyesülettől. Szakszerűség. nyíltság, őszinteség kell, hogy jellemezze a továbbiakban az engedélyezési eljárásokat. * A fedetlen butikvázakon könnyű átlátni, de ki hitte volna, hogy ennyi — nehezen felfedhető — hiba, szabálytalanság lappangott á csontvázszerű szerkezetek bordázata mögött?> Békés Dezső előkészítésére a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bin zottsága operatív bizottságot alakít. A járműjavítóban mindenki megtette a magáét annak érdekében, hogy az őszi szállítási csúcs zavartalan legyen. Az őszi csúcs előtt A járműjavítók óriás szerelvénye Emelem poharam Percekkel hajnali S óra után többedmagammal áffuftk álmosan a pénztárgép előtti sorban. A kosarakban tej, zsömle, parizer, az egyikben néhány karika téliszalámi is akad. Csendben nézünk a semmibe. A pitymallati álom maradéka üli meg a boltot. A már-már meghitté vált maganyunkból vastag hangú káromkodásra riadunk fel, amit aztán kamasz- mutálás vált fel. Jóska bá’! Három kétdecis cseresznyét? Azt hát! Elég lesz annyi reggeliig, öcskös! — jön az öblös válasz a gondolák felől. A szemünk sem rebben, mindennapi eset ez. A bolti szomszédok, szakik maiteres munkaruhában. Errefelé csak úgy mondják: az építők. Reggel, délelőtt egy-két üveg erősítőt vételeznek; déltájban pedig a sörök következnek... Életünk szerves része ez, természetes esemény, senki sem háborodik fel. De még el sem gondolkozik rajta; hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Valóban? És meddig? Jó ez nekünk? Józsi bá’ azt mondta az imént — biztosan az inasának, bocsánat: a szakmunkástanulójának —, hogy reggeliig elég az a 6 deci cseresznye. Nem tudom, hányán vannak rá — talán az egész brigád. Ügy brigádvezetöstől, szakszervezeti bizalmistól, kultúr- és sportfelelőstől, csoport- és művezetéstől. Mert ugye, ebben az országban szabadság van, tehát ne tiltsa meg nekik senki, hogy hajnali 6-kor pálinkát vásároljanak, hiszen állami üzletben, jó magyar forintért vették. Nem főzték, nem lopták; tehát egészségükre, meg is ihatják. Kedves egészségükre? A miénkre is? Töprengek — mást úgysem tehetek. Hiszen ha reggeliig lecsúszik 6 deci, akkor addig biztos, hogy nem dolgoznak. Majd jő a reggeiiidö, és még mindig áll a munka. Persze a pálinka hat, netán új decikre sóvárog a gyomorban, de ha azt nem is kapja meg, jön majd a felmentőüdítő sör! És ebben a fene rohadt melegben egyébként is kinek van kedve dolgozni? Emelje föl, tolja arrább, lökje össze, akinek táncosnő volt a nénikéje, de nem én! Józsi bá’! Mindjárt 4 óra, mikor hagyjuk már abba ezt a fránya melót? Várják a haverok, nekem meg vissza kell vinni az üres üvegeket! Lehet, hogy nem így van; talán csak a reggeli hőségtől és a sorbaállás unalmától fűtve gondolom mindezt. De az a 6 deci, az nem volt álom! Azt betették a kosárba! És leengedik a torkukon az épülgető lépcső alatt, vagy a félig kész állványzat gerendái mögött. Bátran koccinthatnak. Csak tudnám, hogy hol vannak a vezetőik? Látnám már, hogy az tvás ellen radikálisan fel is lépnek! Hinném el. hogy egy-két renitenst fegyelmivel el is tudunk zavarni! Csak lenne jogkörük hozzá. Csak élnének vele, s ne tűrnék meg a mámoros fejjel végzett munkát. Hiú remény: a boltajtóban újabb Józsi bakkal találkozom. Én ki, ők be. Egy másik brigád, másik munkahelyről, másik vezetővel, akinek teljesen mindegy, hogy a beosztottjai munkaidő alatt hol vannak... Riportot megyek készíteni egy vállalat igazgatójához. Korán beszéltük meg a találkát. Leültet a fotelba, márkás cigarettával kínál. Kávét? Konyakot vagy valami mást? — kérdezi természetes megszokásból és figyelmességből. Köszönöm, nem, ma már nem tudok a konyakra nézni — mondom. Nem ért meg. de egészségemre emeli a csinos titkárnője szervírozta pohárkáját. Egészségünkre... — szólok, és eltűnődve nézem, hogyan emeli poharát fel. feljebb, még feljebb .... (kecskés) Baráti körök találkoznia
