Déli Hírlap, 1986. július (18. évfolyam, 151-177. szám)
1986-07-16 / 164. szám
_________________________________IIIIIIIWBI IHTHIM———IM—I—!■■■■!■ II I I I ' i- ....................................................................................... .....— " —‘ A DH várospolitikai fóruma Miskolc 1990-ig — és tovább, 2000-ig A lakáshelyzet Nemcsak építeni • A magánerőé marad a vezető szerep • A minőség is fontos cél ★ A Blaha Lujza utcában két műemlék ház áll egymás mellett. A több mint kétszán éves épületek egyikén már nincsenek meg az esőcsatornák (balról). A jobb oldali képe* látható műemlék épület csatornáját éppen most teszik tön kre... Mi közünk hozzá?,.. ^ Így kezdődik a Bertalan utca. Nemrég fogadta el városunk tanácsa Miskolc VII. ötéves tervét és a város, valamint környékének hosszú távú településfejlesztési koncepcióját. Mielőtt a testület kimondhatta volna az igent, nagyon sok véleménnyel, ötlettel gazdagodtak a tervek, hiszen több, mint nyolcvan helyen, fórumon, vitatták meg az elképzeléseket a szakemberek és a városlakók. A VII. ötéves tervben a fejlesztéspolitikában változatlanul első feladat a lakáshelyzet javítása: megelőzve a hálózati rendszerek, közművek fejlesztését, valamint az oktatási és az egészségügyi intézményrendszer gyarapítását. A társadalmi vitában nagyon sokan szóltak a lakáskérdésről. Miskolcon több mint kilenc és fél ezer lakásigénylő van. s minden második igénylő a kiemelt kategóriába — gyermekét egyedül nevelő, vagy sokgyermekes, fiatal házas — tartozik. Azt a programot azonban, amely a kiemelt kategóriába tartozók lakáshoz juttatását célozta: Miskolcon három év alatt nem képes teljesíteni. Mi lehet a kivezető út? A hosszú távú településfejlesztési koncepcióban a mennyiségi és a minőségi lakáshiányt egyaránt fontos és leküzdendő tényezőnek tartják. A 2000-ig szóló programban a fő cél, hogy az önálló lakáshoz jutás feltételeit megteremtsék minden igényjogosult család' számára. Nem véletlen a megfogalmazás, mert nem egyszerűen építésről van szó, hanem komplex lakásgazdálkodásról, amibe beletartozik az elavult .városrészek rehabilitációja, a lakáscserék elősegítése, a lépcsőzetes lakáshoz juttatás, a pénzügyi támogatási rendszer. A 2000-ig felépítendő 19 ezer lakás kétharmada telepszerű, többszintes lesz, egyharmada családi ház. A 15 év egyik célja, hogy felszámolják a szociális követelményeknek meg nem felelő lakótelepek felét. A minőség kérdésével különösen sokat foglalkozik a hosszú távú koncepció. Gazdagodnia kell a lakásválasztéknak, emberi léptékűnek kell lennie a beépítéseknek. Nemcsak jól. hanem szebben is kell építeni! Nagyobb összefüggő terület beépítésére 1990 után számíthatunk — Bodótető, északi domboldal, majd Szirma és Martintelep. Még egy nagyon fontos információ: 2000-ig is a magánerős lakásépítésé marad a vezető szerep! A VII. ötéves terv úgy váltja aprópénzre a hosszú távú koncepció elgondolásait, hogy a már ismertetett alapelveken túl külön figyelmet fordít a kiemelt kategóriába tartozókra, s a pénzügyi támogatás rendszerére. Ma úgy látjuk, majd 4000 lakás épülhet meg állami erőből és OTP-szervezéssel, telepszerűen. Több mint másfél ezer társasházi lakás és családi ház is az öt év terve. Növelik a fiatalok pénzügyi támogatását, és 954 telekkel javítják azt a telekkínálatot, amit városrendezési lépésekkel, építési tilalmak feloldásával is gyarapítónak. Megkezdődik a belvárosi rehabilitáció első üteme: felújítják a Tulipántömböt. A lakásépítés valamennyi területét nehéz lenne felsorolni, ugyanis szinte mindenütt a városban, ki- sebb-nagyobb mértékben épülnek új otthonok. Az avult lakótelepek felszámolását is folytatni akarják, amennyire azt a város pénztárcája engedi. A helyzet reális megítéléséhez tudni kell azt is. hogy az újonnan megépült lakások jelentős részét a lebontott lakásokból kikerülők elhelyezésére kell felhasználni a tervidőszak elején. Ez annak a következmenye, hogy elő kell készíteni a jövő lakás- építési területeit, s itt a belvárosi rehabilitációt is. A VII. ötéves terv „sávosan” készült, tehát kedvező és kedvezőtlenebb változat megvalósulásával kell számolni. A kedvezőtlenebb variáció esetén a megépítendő állami bérlakások számát 520-szal csökkenteni kell öt év alatt. (k—ól A Széchenyi út első szakaszának átépítésével nemcsak a vállalkozók szereztek tapasztalatot, hanem a városlakók is: jól tudják, hogy mivel jár az, amikor munkához kezdenek sétálóutcánkon a kivitelezők. Talán segíthet valamit a kényelmetlenségek elviselésében, ha pontosan tudjuk, mikor, mire számíthatunk a Széchenyi út második szakaszának átépítésekor, amit a napokban már el is kezdett a versenytárgyalásnyertes Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat. Nézzük a legfontosabbat: a befejezés határideje 1987. május 25. A második szakasz alatt pedig a Széchenyi úti Húsáruháztól a Szemere utcáig — pontosan a Szemere utca nyugati falsíkjáig — terjedő területet kell érteni, de a Szemere utcán a Szinva patakig is kezdődnek az építési munkálatok. Az ÉÁÉV és a MIBER tájékoztatása szerint két ütemben végzik el a Széchenyi üt második szaka.. hogy olyan a város, mint amilyen? A házak lábazatát fedő műkő békés, türelmes jószág. Könnyedén elviseli a szürke festékkel rászórt betűket, feliratokat, ábrákat, amelyeket az ember szeme-esze annál inkább nehezen visel-tűr meg. Nemcsak azért, mert sok esetben hiábavalóságokat tartalmaznak ezek az „üzenetek”, nemcsak azért, mert a grafomániában leledző „szerzők” a helyesírás alapvető szabályait sem ismerik, hanem elsősorban azért lesz ideges a járókelő, mert ezeket a színesen ordító ronda- ságokat nem lehet — egyelőre — eltüntetni a házak faláról. Még a szakemberek is tanácstalanok! Mi közünk hozzá, hogy milyen a városkép? Hogy a rendszeres takarítás ellenére is szemetesek az utcák, a terek, a parkok, a vízfolyások. A szemét, a hulladék nemcsak a szemet bántja, hanem az orrot és a tüdőt is. Az szénák felújítását. Először kiépítik az ideiglenes, „repülő” villamosvágányt, a Húsáruháztól a Széchenyi út 36. sz. házig. Ezzel egy- időben a Szemere utca páros oldalán bekötik a csapadékcsatornát a Szinvába. Ez körülbelül 10 napig tart, némi kényelmetlenséget okoz a virág-, a dohány-, a szuvenírüzletekbe tartóknak, valamint azoknak, akik az újságárusbódékhoz, s a nyilvános telefonokhoz igyekeznek. Ezután megkezdik a Széchenyi úton keresztben áthaladó közműalagút bővítését. Visszatérve a villamosra: ha már működik az ideiglenes vágány, mindkét eredeti sínpárt felszedik, újrafektetik, s ezzel egyidő- ben a Széchenyi út északi oldalán kiépítik az új víz- és gázvezetékeket. Az üzleteket részint a nemrég megnyitott feltáró útról töltik fel áruval,- másrészt az utcán keresztbe épített hidakon keresztül, kézi szállítással. Az ütemterv szerint ez év november végére minden eddig felsorolt munkálattal végeznek. A villamos átkerül a megépült vágánypár állampolgárok, a városlakók egészségére rendszeresen vigyáznak. Miért nem vigyázunk eléggé erre saját környezetünkben ? Nem bántja a szemét? — kérdezi a Miskolci Közterület-fenntartó északi oldalára, s ugyanezen az oldalon már ott lesz a betonburkolat is az új közművek fölött. Tekintettel az év végi ünnepekre, a déli oldalion a munkát csak 1987- ben folytatják. Jövőre azonban nemcsak a déli oldal az építők feladata, hanem a Szemere utca Széchenyi út és a Szinva közötti szakaszának rendezése is. A Széchenyi út átépítésének ideje alatt a megkülönböztető jelzést használó járművek természetesen meg tudják majd közelíteni a házakat! A lezajlott versenytárgyalásnak nem volt tárgya a Royal-köz, s az ott lévő híd felújítása. A tervek most készültek el, s kivitelezésre külön versenytárgyalást írnak ki. A munkát a vállalkozók úgy kívánják irányítani, hogy a Royal-köz és a híd felújítása is kész legyen jövő év májusára, hiszen a Széchenyi út déli oldalán lévő üzletek végleges árufeltöltését innen oldják meg (k-ó) Vállalat úton és útfélen. A képünkön látható szétszabdalt gépkoesiülést kidobták öt lépésnyire a bérháztól a parkba. A hulladékgyűjtő konténer hasonló távolságra van a bejárati lépcsőtől, csak a másik irányban ... A bádogcsatorna arra szolgál, hogy megvédje az esőtől, a víztől a házak falát. Az erős emberek azonban itt gyakorolnak, ki tud nagyobbat ütni. Talán fogadásokat is kötnek. Közben a levezető csatornák tönkremennek, kilyukadnak. Az eső, a víz áztatja a házak falát. Kívül-ba- lül — a szobában is — megjelennek a salétromfoltok. És akkor ugyanazok, akik tönkretették a csatornákat, elmennek az illetékes házkeze- lőségre, hogy javítsák ki, cseréljék ki a hibás vízelvezetőket. Ott pedig az illetékesek nem mondhatják, hogy „Mi közünk hozzá?” A kör bezárult! O. J. A jövőben jó lenne, ha gyorsabban változna a város egyoldalú ipari szerkezete. A változás elősegítésére központi támogatási rendszert hoztak létre, de ezt sajnos, elég kevesen vették eddig igénybe. Miskolcon átképzési támogatást tavaly a DIGÉP és a Miskolci Építőipari Vállalat igényelt, a területfejlesztési alapból pedig a fel- sőzsolcai Lenin Tsz részesült: radiátorüzemet hozott létre. A foglalkozási rehabilitációt segítő munkahelybővítési alapból pedig a Bartók Béla Ipari Mgtsz kért támogatást a miskolci rehabilitációs üzem letelepítésé» hez. Rossz hírű kocsmák Olvasóink egyetértésével találkozott minapi híradásunk: bezárták az avasi János-pincét. Ahol a sárga agyagig leihatja magát a vendég, sőt a személyzet is úgy megfeledkezik magáról — nyilván alkoholos állapotban —, hogy botrányos jelenetek, mi több: bűntény is előfordulhat, arra az úgynevezett szórakozóhelyre nincs szükség! Sajnos, a János- pince csak egy a sok közül. Számos olyan bejelentés érkezik szerkesztőségünkbe, hogy egyes kricsmik környékét is jó elkerülni, mert a nap minden szakában tele vannak a járókelőket inzultáló, gyerekeket riogató részegekkel, akik nemegyszer a környező kapualjakat használják vécének. E vendéglátóhelyek üzemeltetői fittyet hánynak az előírásokra, így például arra, hogy részeg embert tilos kiszolgálni. Törzsközönségük „java” visszatérő vendég a detoxikáló- ban, csakúgy, mint a rendőrségen. Naivság lenne feltételezni, hogy az alkoholizmus és a bűnözés ellen folytatott küzdelmünk eredményessége kizárólag azon múlik, mennyi kocsma működik Miskolcon és másutt. Aki akar, Ierészegedhet az élelmiszerboltokban felhalmozott bőséges készletből, az utcán, téren, kapualjban, aluljáróban is, hiszen nem állíthatnak minden üzlet mellé rendőrt, vagy közterület-felügyelőt, hogy ellenőrizzék a tiltó rendelet betartását. De ezt tudva is, egyre többen kérik, követelik: tiltsák meg a működését azoknak a kocsmáknak, melyek nem is leplezetten, kizárólag az alkoholforgalomra vannak berendezkedve, függetlenül attól, mi olvasható a cégtáblán. Az „ételkínálatot” e helyeken legfeljebb néhány füstben pácolt szendvics — vagy még az sem — szimbolizálja, noha „büfé” vagy „bisztró”, esetleg „eszpresszó” a fedőnév. Sokan és joggal vélik úgy, hogy a kelleténél több működési engedélyt adtak ki mostanában magánosoknak is. Az eddig elmondottak azonban távolról sem csak a magánkézben lévő vendéglátóhelyekre vonatkoznak, szép számmal előfordulnak rendőri kifejezéssel élve: fertőzött helyek a vállalati tulajdonban lévő és szerződéses üzemeltetésű kocsmák között is. Még egy érv a működési engedélyek felülvizsgálata és a közvélemény által sürgetett rendcsinálás mellett: számos rossz hírű szeszforrás a város központjában, azokon a részeken buzog, ahol gyakran megfordulnak hazai vagy külföldi vendégeink is. S ha most valaki azt mondja, hogy más magyar nagyvárosokban sem sokkal jobb a helyzet, akkor talán igaza van. De ezt az érvet nem tartjuk elfogadhatónak. Mi itt élünk, nekünk az a fontos, hogy Miskolcon javuljon a közbiztonság, itt legyen jó közérzete a városlakónak, vendégének egyaránt, és ez sokkal fontosabb szempont, mint az, hogy ne kelljen sokat sétálnia — akarom mondani: támolyognia — t szesztestvéreknek kocsmától kocsmáig. De fontosabb annál is, milyen gyorsan vastagszik a vendéglős bukszája. Tévedés ne essék, senki sem veszi egy kalap alá a kulturált szórakozó- és vendéglátóhelyeket a szeszen kívül semmit sem nyújtó koszos, bűzös kocsmákkal. Azt szeretnénk, ha az előbbiekből több lenne, az utóbbiakból jóval kevesebb! (békés) Híd is épül f Széchenyi úti menetrend
