Déli Hírlap, 1986. július (18. évfolyam, 151-177. szám)
1986-07-12 / 161. szám
a|c A színészek naponta több próbát is tartottak. Bemutató július 1i*.-én Figaró a miskolci nyárban A tokaji magabztalám zenében Kedvez az idő, híznak a fürtökön a bogyók a tokaj- hegyaljai szőlőkben. A ma is világszerte ismert történelmi borvidéken termett „nektár” nemcsak a történelem lapjaira került, de megihlette a költőket, zeneszerzőket egyaránt A gazdag programú Miskolci Nyár rendezvényei között előkelő helyet foglalnak el a zenekari esték, ám hiányoznak a „tokajit” dicsőítő zeneművek. Pedig bizonyára sokan ismerik a halhatatlan zeneszerző, Beethoven véleményét a tokaji borról. A Collegium Musicum koncertsorozat következő elő. adása július 14-én, hétfőn lesz az avasi templomban. Lehotka Gábor orgonaművész estjén Sziklai/ Erika működik közre (ének). A hangverseny műsorán Mendelssohn, Viem, Bach, Liszt Magyarországi barátjának, Brunszvik Ferencnek írt leveleiben magasztalta, a neki küldött tokaji bort, amelyet a család tokaj-hegyaljai szőlőjében szüreteltek. Ennél is többet tett Schubert — aki megénekelte a tokaji bort. Mindössze 18 éves volt, amikor a „borok királya” dalra ihlette. Ba- umberg Gabriella bécsi költőnő — Batsányi Jánosnak, a forradalmár költőnek felesége — „Lob des Tokayers” című költeményét zenésítette meg, a zene nyelvén dicsőítette a tokaji bort. művei, illetve régi olasz dalok szerepelnek. A közönséget este hét órára várják, jegyek a Filharmónia Kossuth utcai kirendeltségén, a Városi Művelődési Központ elővételi pénztárában, és előadás előtt a helyszínen válthatók. 4 magányosok klubja rendezi Rózsabál a Hámorban Aki a virágot szereti... jeligéjű nagy társas összejövetelre várják a résztvevőket a magányosok klubjának vezetői. Kérik a férfiakat, hogy néhány szál rózsát hozzanak magukkal, hogy majd átnyújthassák a hölgyismerőseiknek. vagy az énpen itt kiválasztottaknak. Ha nem is millió, millió rózsaszállal, de több tuoatpyival biztosan játszanak majd, hiszen azt ígéri a játékvezető, hogy aki a legtöbb virágot kapja, annak jutalom dukál. A rózsabált ma 18 órakor kezdik a Hámor étteremben, ahová a me-< gyéből is várják a vendégeket. A műsorban a Miskolci Nemzeti Színház művészei működnek közre. Ezen a rendezvényen beszélik meg a nyíregyházi kirándulásuk részleteit is, amit augusztus 16-ra terveznek. Lehotka Gábor orgonái Szinetár Miklós rendezi A sevillai borbélyt 4 század magyar művészete Festészet, szobrászat Almaviva gráf könnyen hesülő szíve lángra gyűlt egy bájos kislányért Ablaka alatt szerenádot játszat. A zene elhangzik, s a válasz elmarad. Csalódottságában már éppen távozni készül, mikor jó sorsa régi szolgájával, a ravasz Figaróval hozza össze. Kiderül, hogy az imádott hölgy Bartolo doktor gyámleánya, akit a há- zsártos vénember, hogy örökségét megkaparintsa, éppen aznap készül feleségül venni. Nincs tehát idő sok fontolgatásra, sürgősen cselekedni kell... A történet bizonyára ismerős az operabarátoknak. Miskolcon azonban ritkán van lehetőség arra, hogy e műfaj egy-egy darabját iás- suk-halljuk. A Miskolci Nyár ’86 rendezvénysorozat egyik kimelkedő bemutatója lesz hétfőn A sevillai borbély. Rossini operáját Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendező, a Magyar Televízió főrendezője ültette át szabadtéri színpadra. A Hámán Kató leánykollégium udvarán már napok óta folyik a próba, a színészek szinte reggeltől estig a színpadon vannak. Az egyik próba szünetében váltottam néhány szót Szinetár Miklóssal. — Ezzel párhuzamosan Budapesten is bemutatnak egy operát az ön rendezésében. Ezek szerint a prózai darabok kicsit háttérbe szorultak? — Dehogy, 30 éve rendezek operát, s emellett természetesen más jellegű darabokat, filmeket. A zene mindig is érdekelt, nem tudok elszakadni tőle. Budapesten a Carmen kerül színre, ez a tavalyi előadás felújítása. — Hogyan jött létre a kapcsolat a miskolci szervezőkkel? — A szimfonikus zenekar vezetője, Kovács László kért fel, s örömmel vállaltam. Annál is inkább, mert mély benyomást tett rám az együttes, s a karmester személye. — Milyennek találja az előadások helyszínét? — Bensőséges itt a hangulat és ami igen fontos, csen- ' * Szinetár Miklós beállít egy jelenetet. des a környék. Azt hiszem, máskor is érdemes volna Itt bemutatni színdarabokat és operákat. — Van-e különbség a szabadtéri és a színházi rendezés között? — Tulajdonképpen nem sok, csak annyi, hogy színház és színház között is van különbség. Talán a néző számára nagyobb élmény itt végignézni egy darabot, hiszen jobb kontaktus alakul ki a színész és a közönség között. Úgy tűnik, mintha csak neki játszanának, hiszen nincs zenekari árok, ami távolságot is tart... — Hallhatnánk valamit m szereplőkről is? — Mind igen tehetségesek, örömmel jöttek Miskolcra, bár még így együtt sohasem szerepeltek. Friss csapat, nagy kedvvel játszik. Almaviva grófot Fülöp Attila, Bartolo doktort Szüle Tamás, Rossina gyermeklányt Csonka Zsuzsa, Figarót Csúfja Tamás, Bassilió zenemestert Begányi Ferenc, Bertát Molnár Anna és Fiorillót Kovács Pál énekli-játssza. — Milyen tervek foglalkoztatják a közeljövőben?-— Hamarosan hozzáfogok a Radnóti Színpadon Calderon Az élet álom című darabjának rendezéséhez, jövőre pedig szeretném filmre vinni Johann Strauss A denevér című operettjét. * Ma és holnap még rész- próbák lesznek, július 14-én, hétfőn este fél 9-kor kezdődik az előadás. A sevillai borbély díszlettervezője Fehér Miklós, jelmeztervezője Szekulesz Judit. Albumot az. gyűjt, akinek szakmája a művészettörténet, vagy pedig annyira közel áll hozzá egy-egy nagy tárlat, messze földön hires múzeum valamely gyűjteménye, hogy egymása helyezett, nagy alakú, és nagy értékű könyvekben is biztos helyen, magáénak kívánja tudni. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa több ennél. A 20. századi magyar festészet és szobrászat című könyv, a Galéria és a Képzőművészeti Kiadó közös vállalkozása hiányt pótol. Hasonló, átfogó jellegű kiadvány századunk festészetéről és szobrászatéról még nem jelent meg. Az intézmény változásaiban keresendő az egyik ok, hogy csak mostanra jutott el oda, hogy az őt megillető helyre kerüljön minden, legelső hazai gyűjteményünkben őrzött műkincs, és természetesen hatalmas munkára volt, a szándékkal együtt szükség. A kötet megírásában, a kéziratot megelőző kutató munkában 35 művészettörténész vállalt részt, akik a könyvhöz kapcsolódó tárlat rendezését évekig tartó tudományos munkával készítették elő. A legismertebbnek, legjelentősebbnek ítélt alkotások — általában a 20. századi művészetünk gerincét alkotó művek — mellett ez alkalommal az évtizedeken keresztül raktárban porosodó festményeket, elfelejtett, vagy agyonhallgatott mestereket állítottak az őket megillető helyre. A könyv alfabetikus sorrendben 162 művész életrajzát, 554 mű adatait és elemzését tartalmazza. Mindegyik cikkhez bibliográfia, a művekhez a kiállítások jegyzéke társul, amelynek eredményeként a katalógus lexikális értékű. A képzőművészeti album nem tankönyv, a Nemzeti Galéria állandó kiállítása elsősorban nem a közoktatást kívánja megtámogatni. De éppen ennek a kiadványnak az esetében újra eszébe jut az embernek, hogy menynyire nem tanítunk művészettörténetet, hogy szomorú eredményre jutnánk, ha megkérdeznénk bármelyik fiatalt, mit tud a nagyoá- nyai iskoláról, az alföldi festészetről, a posztimpresz- szionistákról, a római iskoláról, vagy akár olyan óriásokról, mint Csontváry, Rippl-Rónai, Gulác'sy, Der- kovits, Aba-Novák, Szőnyi István, vagy mit jelent számára a legutóbbi nemzedék egyik óriása, Kondor Béla. A magyar művészetet legalább fő vonalaiban ismernie kellene — ezért e könyvnek kiemelt helye van a könyvespolcokon. Azokban a magánkönyvtárakban biztosan megtaláljuk, amelyeknek a tulajdonosai gyakran járnak tárlatokra, és gyakran hiányolják a látottak igényes és közérthető ismertetését. (temesi) A divat és a levéltelvek Tegnapi számunk Ma reggeli telefon című rovatában dr. Gyurkó Péter, a Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szakmérnöke válaszol arra a kérdésre, hogy lehet és kell-e védekezni az elmúlt hetekben rendkívüli mértékben elszaporodott apró rovarok, levéltetvek ellen. Nem ismétlem meg, amit mondott, inkább kiegészítem. A cikkecske címe: A sárgára szállnak. Így van: ezek a parányi micsodák főleg a sárgára szállnak, de úgy tapasztalom, hogy a világoskékre, fehérre, rózsaszínűre, darappra és halvány- feketére is. Meg az ember szemébe, fagylaltjára, hajába. És pont most szaporodtak el, amikor a nyár legfőbb divatszíne a sárga. Tessék megnézni a lányokat, asszonyokat. Sárga blúzban, szoknyában, nadrágban pompáznak, magukra vonva a férfiak tekintetét és ezeket a rovarokat. Magam is hiába próbáltam meggyőzni a feleségemet arról, hogy divatilag hagyja ki ezt a nyarat, hiába érveltem rovartani ismereteimmel, ő is besárgult. Sétálunk az alkonyaiban, egyik kezemben a nejem keze, a másikban rovarirtó spray, a harmadikkal a szememből dörzsölöm ki, vagy a feleségem tunikájáról csipegetem le ezeket a kis szárnyasokat. Mindez eddig csupán a tények regisztrálása. Ám mo~st jön a felfedezésem: rájöttem az összefüggésre. Levéltetvek soha nem látott felhőnyi rajokban — sárga a divatszín: nyilvánvaló a kapcsolat. Ha egy erdőben elszaporodnak a nyu- lak — mert például kiváló a répatermés —, megnő a rókák száma, ezzel arányban a vadászoké. Vagy: sok hal, sok fóka. sok eszkimó. Így történt ez a le- véltetvekkel is. Eszük ágában sem lett volna ilyen mennyiségben előfordulni, ha a divat életre nem kelti őket. A rovarszülők, amikor látták a sok sárgát, azt hitték, elérkezett számukra a Kánaán, minden virágba borult. Nosza, népesítsük be a világot — gondolták, és a tettek mezejére léptek. Hát ennyi. Világos, hogy mindenért a divat a felelős. Egy módon lehet hatásosan védekezni: le a sárgával! Ajánlhatom helyette például a málnaszínt. Igaz, arra meg a medvék jönnek. (szabados) + Berény Róbert: Csellózó nő. (1928) i
