Déli Hírlap, 1986. július (18. évfolyam, 151-177. szám)

1986-07-26 / 173. szám

Hiába keressük a dinnyén a hevesi matricát Jogszerű-e a lékeltetés? Az ellenőrzések fokozásá­ról szóló utasítások ellenére úgy látszik, a visszatartó erő még mindig kevés. Leg­alábbis erről árulkodik az a statisztika, amelyet a Me­gyei Kereskedelmi Felügye­lőségen készítettek az első fél év ellenőrzési tapaszta­latairól. A testület — részben tár­sadalmi ellenőrök közremű­ködésével — ebben az idő­szakban 673 vizsgálatot vég­zett, 18 százalékkal többet, mint a múlt esztendő faa­A középfokú oktatásban jóval drágábbak a fejlesztések, mint az általános iskolákban, mert például a szakmák elsajátításához jól felszerelt tanműhelyekre is szükség van. ^ Miskolc 1990-ig, és tovább 2000-ig (V.) Még tavasszal panaszkod­tak a horti dinnyetermesz­tők, hogy szerte az ország­ban visszaélnek a hevesi dinnye jó hírével. Akármer­re járnak, a zöldségesek he­vesi mézédes dinnyeként hirdetik portékájukat. Ennek következménye, hogy az ál­taluk termesztett valóban jó minőségű gyümölcs ára csökkenőben van. Ezért úgy határoztak, az idei szezon­ban különleges matricával látják el a valóban hevesi dinnyét. A piros csemegét kedve­lők azonban hiába keresik a matricás dinnyét a piaco­kon. Ezzé] szemben még a Szentpéteri kapui kórház előtti zöldséges is hevesi mézédesként hirdeti dinnyé­jét. A matricáról azonban ő sem hallott sosem. Bak Ist­ván, a Búza téri piacfel­ügyelőség áruforgalmi veze­tője hivatalból is járja biro­dalmát. de még ő sem lá­tott hevesi emblémával je­lölt gyümölcsöt. Ezek sze­rint a tavaszi terv valami okból csak nem valósult meg. Noha ez nagyon jó lett volna valamennyiünk szá­mára. Ezzel a módszerrel ugyanis egyszerűen megaka­dályozhatták volna, hogy valótlanul reklámozzák a Hevestől távoli földeken termett görögdinnyét. A dinnyeszezon idején gyakori a vita az eladó és a vásárló között. A vevők többsége csak lékelés után hajlandó átvenni a gyümöl­csöt. Az eladó viszont nem minden esetben szánja el magát arra, hogy kóstolót adjon a gyümölcsből. Igaz, ha ezt megtagadja, okunk van rá, hogy elálljunk a vá­sárlástól. De mi van akkor, ha a harmadszori lékelés után sem találjuk elég za­matosnak a dinnyét, folytat­hatjuk-e a próbálkozást? Ha az eladó is ezt látja jónak, ne hagyjuk abba a kísérle­tezést, ha nem, akkor in­kább más standon próbál­junk szerencsét. A jogszabály — amire a vásárlók gyakorta hivatkoz­nak — valójában nem léte­zik. Nincs olyan rendelet, amely a dinnyék kötelező lékelésével foglalkozna. Csu­pán egy belkereskedelmi minisztériumi állásfoglalás született ebben az ügyben, ami lassan átment a köztu­datba. S nem árulunk el műhelytitkot, ha elmondjuk, a zöldségesek, maguk a ke­reskedők is mintát vesznek a dinn.vetermelőktől való vásárláskor. Bevált szokás, hogy ha 12 dinnyéből há­romnál több töknek bizo­nyul, az alkura nem isznak áldomást. (szántó) Fokozott ellenőrzés a boltokban Visszafizettetik a többletbevételt sonló időszakában. Az el­lenőrzések fele, szám szerint 334, felelősségrevonással vég­ződött, 221-szer pedig pénz­bírsággal is sújtották az el­lenőrök a szabálytalankodó­kat Az ily módon befolyt összeg elég magas: 634 900 forint. A személyre szóló át­lagbüntetés sem volt cse­kély, hiszen 2872 forintra rú­gott. Ez az összeg 34 száza­lékkal magasabb, mint a múlt év első fél évében volt A kereskedelmi felügye­lők úgy találták, hogy vál­tozatlanul a vásárlók meg­károsítása, a hamis mérés, a szabálytalan számolás a leg­gyakoribb vétség. Tizenkét gazdálkodó szervezetet és magánkereskedőt büntettek ebben az időszakban súlyo­sabban, s indítványozták a jogtalan többletbevételük el­vonását Főleg a jövedelem­érdekeltségű üzletekben pró­bálnak meg „ügyeskedni” árdrágítással. Akiket ez al- kalomal tetten értek, azok­nak 1 343 000 forintot kellett összesen visszafizetniük. Biztató, hogy az elmúlt fél évben csökkent a vásár­lói panaszok száma. Mind­össze 81 bejelentés érkezett Növekedett viszont a névte­len bejelentők száma, s akadtak közülük rosszakara- túak is. Mert a kereskedel­mi felügyelőség munkatársai a bejelentéseknek alig több mint a felét találták jogos kifogásnak. Ebben a fél évben hét or­szágos témavizsgálatba kap­csolódtak be a megyei ke­reskedelmi felügyelőség mun­katársai. A csecsemő- és bé­biruha, valamint a cipőel­látást, ezenkívül a szállodák és turistaházak osztályba so­rolását vizsgálták. Terítékre került a bútor- és az építő­anyag-értékesítés helyzete, a tej és tejtermékek forgal­mazása, s a vendéglátó egy­ségek fogyasztói érdekvédel­mének helyzete. Jelenleg pe­dig az idegenforgalmi terü­letek vendéglátó egységeit veszik sorra. Kz alma materek Sok fórumot megjárt vá­rosunk VII. ötéves terve, va­lamint Miskolc és környé­kének hosszú távú település- fejlesztési koncepciója, mi­előtt a tanácstestület elfo­gadta volna ezt a két fontos dokumentumot. A vitában elhangzott ja­vaslatokat beépítették és be­építik a tervekbe. Mi azt próbáljuk nyomon követni, hogyan lett tervvé a közös gondolkodás. • EGY MŰSZAKBAN Várható volt, hogy a vi­ták során nagyon sokan te­szik szóvá az oktatás, az általános és középiskolák helyzetét. Lakótelepeinken a demográfiai hullám eredmé­nyeként rendkívül zsúfoltak lettek az iskolák, és ahhoz is komoly erőfeszítések kel­lettek, hogy egyáltalán le tudják ültetni az összes diá­kot. A 2000-ig szóló hosszú távú tervkoncepcióban azt jósolták a szakértők, hogy a város lakossága nem gyara­podik, de mégsem lesz köny- nyebb a? oktatás feltételei­ért felelősek helyzete. Lesz­nek területek, ahol csökken a feszültség, de ugyanakkor másutt növekszik majd. Az óvodáskorúak létszáma a 90- es években folyamatosan emelkedik, ezért akkor több óvodát keil majd építeni. Az általános iskolákban viszont az ezredfordulóig csökkent­hető a zsúfoltság, mert keve­sebb lesz az első osztályba lépők száma. Az a cél, hogy egyműszakos tanítás legyen az egész városban. Ugyanak­kor az új lakótelepeken szükség lesz új általános is­kolák építésére is, és nem Könnyűbúvárok találkozója Mályihan Az MHSZ Országos Köz­pontja és a honvédelmi szö­vetség miskolci könnyűbú­várainak Neptun klubja a mályi bázison rendezi meg a sportág művelői összetett honvédelmi versenyének or­szágos bajnokságát. A sor­köteles és a 17 éven aluli ifi. valamint női könnyűbú­várok, összesen mintegy két­százötvenen vesznek részt a találkozón. Változatos felada­tok megoldása vár rájuk. A víz alatti úszást és a vízből való mentést követően aMá­lyi-tó partján kézigránáttal célba dobnak, kispuskával célba lőnek, a terepen fut­nak, „sebesültet” szállítanak, s végül a versenybírók előtt politikai jellegű és a sport­ággal kapcsolatos kérdések­re kell válaszolniuk. A nagyszabású verseny szombaton, augusztus 2-án délelőtt 10 órakor kezdődik, s az esti órákig, majd va­sárnap fél 9-től délig tart. T.I. halasztható a régi, elavult alma materek rekonstrukció­ja sem. • MINDENÜTT TORNATEREM Üj kisegítő iskolát szüksé­ges építeni a szellemileg el­maradott gyermekeknek, s több intézményt is tető alá kell hoznunk, ha valóban hathatósan segíteni akarunk a hátrányos helyzetű gyere­keken. A tervekben bentla­kásos kollégium, gyermek- otthon, gyermek- és ifjúság- védelmi intézet szerepel. Jó volna, ha lenne 2000-re min­den iskolában megfelelő mé­retű tornaterem. A középiskolákban a 80-as évek végétől gyorsan nő a létszám, ideér a demográfiai hullám. A csúcs 1991-re vár­ható. Ezért ha meg akarjuk őrizni az oktatás színvona­lát, most, a VII. ötéves terv­időszakban kell új középis­kolai tantermeket építeni. Köztudott, hogy már épül az avasi, 16 tantermes gim­názium, amely egyben kul­turális centruma is lesz az új városrésznek. Tervezik, hogy épül még egy 16 tan­termes általános szakközép- iskola, ám ha a kevésbé op­timista változat szerint ala­kul a tanács pénzügyi hely­zete, akkor a vállalkozás csak 1990 után fejeződhet be. Ezen felül bővítik a meg­levő szakközépiskolákat, It tanteremmel, hogy megte­remtsék a technikusképzés feltételeit. • 1990. UTÁN Városunk VII. ötéves ter­ve nem kelt illúziókat: a 44 középiskolai tanterem létre­hozásával is csak a jelenlegi színvonalat tudják tartani a középiskolai oktatásban — olvashatjuk a dokumentum­ban. Még néhány szó az ál­talános iskolákról: 1990-ig Komlóstetön, a Martintele­pen, az Avason, a Győri és a Szentpéteri kapuban épül iskola, összesen 60 tanterem­mel. Egy új, 12 tantermes iskola pedig a szellemileg elmaradott gyerekeket fo­gadja majd. Jó lenne, ha egyszerre tudnánk a mennyiségi köve­telményeket kielégíteni és javítani a minőségen, ám er­re nincs elegendő pénz. Ma úgy tűnik, hogy 1990 után csökken a középiskolák túl­terheltsége, s mód nyílik a színvonal emelésére. Hosszú távon a szakértők szerint a középfokú oktatásban meg kell változtatni az arányo­kat az érettségit adó képzés javára. Az viszont nem hosz- szú távú, hanem mai gond, hogy a korábbinál több pénzt kell fordítani az is­kolák gép- és műszerállo­mányának kicserélésére. (Folytatjuk) (k—<n A gépipari technikum új épületszárnnyal való bővíté­se is már annak érdekében történt, hogy sikerüljön meg­birkózni a középfokú oktatás területére átcsapó demográ­fiai hullámmal. afcN Íme a „mézeskalács” házikó. A mézeskalács­házikó Ha azt mondjuk, gyár, üzem, műhely, akkor lelki szemeink előtt megjelenik egy füstös, rideg épület, a hozzá tartozó udvarral, ahol rozsdás vasak, tartályok, fel- ismerhetetlen kupacok tar­kítják a képet. De nemcsak így lehet gyá­rat, üzemet, műhelyt építe­ni. Lehet szép is az, ahol a fő cél a hasznosság. Ha Pest felé suhanunk az exp^esszel, láthatjuk például az Athe­naeum Nyomda ügyesen szí­nezett, esztétikus épületét. Miskolcon mi az apróbb eredményeknek is örülünk, de nemcsak azért, mert itt esetleg szerényebbek a lehe­tőségek. Más praktikus oka is van ennek, jelesül az, hogy a városban nagyon sok apróbb telephely, üzemecs- ke, műhely működik, néha csak egy udvart, házat el-- foglalva. (A telephelyekből sajnos jutott bőven a bel­városba is.) Ezek egy ré­szét fel lehet, és fel kell számolni, de hát ehhez első­sorban pénz kell, amiből mindig, és főként most, ke­vés van. Az viszont nem pénz, hanem igényesség kér­dése, hogy ha már valami ott van, és azt átépítjük, akkor nemcsak jól, hanem szépen is dolgozzunk. Nemrég nyílt meg a Mis­kolci Sütőipari Vállalat üz­letecskéje a Nagyváthy ut­cában. A mézeskalács hom­lokzat mögött ugyanolyan épület rejtőzik, mint amilyet száz más helyen láthatunk a városban, de az egyszerű, mégis kedvesen hivogató homlokzat eltakarja, amit kell, és szépíti az utcaképet. A miskolci pékek sincsenek olyan helyzetben, hogy két kézzel szórják a pénzt, még­is futotta nekik egy kis szépségteremtésre. Higgyük el, megéri! (kiss)

Next

/
Oldalképek
Tartalom