Déli Hírlap, 1986. július (18. évfolyam, 151-177. szám)
1986-07-23 / 170. szám
A DH várospolitikai fóruma * Az injekciós üzem építkezésén szó esett az itt alkalmazott rendkívül korszerű, s egyben gyors technológiáról is. r /■/• A városi vezetők az EAE V-nél II Csanyiklól a belvárosig Felülről lefelé építenek • Tartják a határidőket Rugalmas irányítás, sikeres vállalkozások Lilláiüreden kevesebb a rongálás A Palotában jobban vigyáznak? Nem sok olyan cég akad ma az építőiparban, amelyik képes újítani, talpon maradni, kiemelkedően jó eredményeket produkálni. Külön szerencse, hogy az Északmagyarországi Állam Építőipari Vállalat bizonyítványában a jó jegyeket miskolci vállalkozásaival is jelentősen gyarapíthatta. Ma ott tartanak, hogy egyetlen „csúszó”- határidejük sincs, pedig három nagy munkába kezdhettek a városban: építik a Chi- noin ampullagyárát, a belvárosi telefonközpontot, és ők dolgoznak a Széchenyi út rekonstrukcióján. Először a Széchenyi útról: az ÉÁÉV vezetői elmondták, hogy örültek a versenytárgyalási győzelmüknek, és szeretnék, ha a teljes Széchenyi úti rekonstrukciót az ÉÁÉV végezhetné majd el, hiszen már megszerezték a kellő gyakorlatot ebben a nehéz munkában. A gazdasági szempontok is amellett szólnak, hogy szünetek nélkül, egyszerre lehessen végezni a sétálóutca rekonstrukcióját. Városunk vezetői is a gyorsítás mellett szavaznak, ám nagyon nehéz előteremteni ehhez a pénzt — mondta Székely László, a városi tanács elnökhelyettese. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik fontosabb ügy Miskolcon: a távbeszélőhálózat bővítése, korszerűsítése, vagy a belváros rehabilitációja. Egy bizonyos: ha nem épülne meg az új telefonközpont, nem lehetne tovább javítani a telefonhelyzetet sem Miskolcon, sem a megyében. A több mint kétmilliárdos építkezés rendkívül jó tempóban halad — erről a helyszínen győződhettek meg városunk vezetői. Ügy tűnik, hogy most már a szükséges pénz is együtt lesz a vállalkozásra — hallottuk a látogatás alkalmával —. mert a hiányzó százmillió forintot lassanként összeadják a telefonfejlesztésben érdekelt vállalatok, intézmények. 1988-ban bent az épületben már a postai szerelőknek kell dolgozniuk. A csanyiki építkezés, a készülő injekciós üzem látványosságnak sem utolsó. Szokatlan módon, felülről lefelé épül, zsalusüllyesztéses technológiával. Ekkora acél térrácsot, amelynek a mérete több mint 2000 négyzetméter, még nem emeltek föl Magyarországon — hallották a vendégek az építkezésen. Különleges követelményeknek kell itt eleget tenniük az építőknek: a környezetet szigorú előírások védik, maga az üzem pedig bonyolult berendezéseknek ad majd helyet. Az építők itt is tartják a határidőket. Nagy gond azonban, hogy nem készültek el határidőre a tervek: elsősorban a már említett kényes épületgépészeti berendezések dokumentációi hiányoznak még. Az építők azonban mindent megtesznek. hogy pontosak legyenek, már csak azért is, mert itt hamarosan rengeteg alvállalkozó kezd munkába: egyszerre több száz ember fog dolgozni a csanyiki építkezésen. A város vezetése elégedett az ÉÁÉV munkájával — mondotta Dudla József, a városi pártbizottság első titkára. Ügy lát juk — tette hozzá —, hogy az ÉÁÉV vezetése rugalmas, alkalmazkodóképes, bebizonyították a cég életképességét. Ez a korszerű, a korunk követelményeinek megfelelő munka, erre kényszeríti a gazdálkodókat az élet. Ami pedig a határidők betartását illeti — fejezte be Dudla József —, ez kell. hogy jellemző legyen a jövőben minden vállalatnál. Látszólag apróság az, ami a pár órás program során több vendégnek feltűnt, de mégis többet mond, mint bármilyen statisztika: a sok száz milliós vállalkozásokat mindenütt fiatal, rátermett szakemberek irányítják. S még valami: ennél a cégnél sokat adnak arra, hogy emberi körülmények között dolgozzanak a munkások, s a munkahelyi vezetők. Mert igazán jó minőségű munkát csak így lehet megkövetelni. (k—ó) Leszaggatják a tapétát, besározzák a fotelt, kiégetik a padlószőnyeget, és eltulajdonítják mindazt, ami mozdítható a Balaton-parti üdülőkben. Mindezt elborzadva láthattuk, hallhattuk a televízió A Hét című műsorában. A balatonszéplaki Ezüst-part új nagy szállodájának igazgatója panaszkodott; nem győzik a rongálások nyomait eltüntetni és pótolni az ellopott fogyóeszközöket, poharakat, tányérokat, s a kanalakat. Mint a riportban elhangzott, sajnos ez jellemző az ország valamennyi SZOT-üdülőjére. Őcsai Márton, a lillafüredi Palotaszálló üdülőigazgatója jó hírekkel szolgált: a Nevet keres „gyermekének” a Lenin Kohászati Művek és a Kohászati Gyárépítő Vallalat. A két cég — mint ahogy azt már korábban megírtuk — a közelmúltban fizemeltetésre átvette a Medicor miskolci gyáregységét. Igen ám, de ezt az egységet — profiljából adódóan — orvosi elektronikai gyárnak, rövidítve OREL-nek hívták. A kohászat és a KGYV pedig — ez természetes — nem diagnosztikai táskát, orvosi műszereket akar itt gyártani, ezért tehát — s ez is érthető — az OREL nevet sztor- nózzák. Palotának sajátos miliője van, s ez fékezően hat még azokra is, akik kevésbé ismerik a szocialista együttélés szabályait. Természetes, hogy egy szemetes villamos- megállóban könnyedén elhajítjuk a csikket. Ám egy patyolattiszta járdaszigeten meggondoljuk, hogy hová tegyük a parázsló cigarettavéget. A vendégek többsége is így van ezzel a Palotaszállóban. Látják, hogy mindenütt a rend és a tisztaság uralkodik, így maguk is igyekszenek megtartani ezt a kellemes környezetet. A szobaasszonyok jó gazdái az emeleteknek, nagyon A kérdés adott: minek nevezzelek? Mi legyen a neve az újdonsült kohászati gyáregységnek? Az már többé- kevésbé eldőlt, hogy mi készüljön itt. Elsősorban kohászati, méréstechnikai célú műszerek, berendezések előállítására specializálódik a volt OREL. Tehát akkor legyen a neve ... Mi is? A két vevő a nagyközönség segítségét kéri. Ötleteket, javaslatokat várnak olyan fantázianévre, amely jelzi a gyár tevékenységét, s kifejezi a hovátartozását Van egy ötletünk: hívják az új gyárat... Mégsem áruljuk el! Tessék gondolkodni! Az LKM és a KGYV közös bírálóbizottsága minősíti az LKM kereskedelmi igazgatójához beküldött pályázatokat, s az első három helyezettet 5, 4, Illetve 3 ezer forint jutalomban részesíti. Ügy kell postázni az ötletüket, hogy augusztus 10-ig beérkezzen. ritka, hogy valamilyen leltári tárgynak lába kél. Itt is előfordul, hogy elvisznek az étteremből egy-egy tányért, kanalat vagy poharat. De ez nem hasonlítható össze a balatoni méretű fogyóeszközfogyással. Egy-egy turnusban 350-en pihennek a Palotaszállóban. A nyári hónapokban mindig legalább 100 gyermek tartózkodik az üdülőben. Érthető, hogy ők nagyobb mozgásszabadságot, teret követelnek játékaiknak. Ennek helyet biztosítanak, s mindent megtesznek, hogy kellemesen szórakozzanak. Ez is előfeltétele annak, hogy a fiatalok ne á bútorok rongálásában, a berendezési tárgyak tönkretételében leljék örömüket (szántó) r Az Északterv és a Miskolci Galéria építészeti mo- dellkiállítást rendez azzal a céllal, hogy a nagyközönséget beavassák az építészet műhelytitkaiba, megmutassák azt az utat, amely a tervezői elképzelés megszületésétől a kész épületig tart. Maketteken, fotókon láthatók már megvalósult épületek, s a látogatók megismerkedhetnek ezenkívül a tervezés, vagy kivitelezés alatt álló ipari, köz- és lakóépületekkel, közintézményekkel. A hazai nagy tervezővállalatoknak mintegy a fele képviselteti magát az ilyenformán országos jellegű bemutatón, amelyet július 25- én, pénteken délután négy órakor Borvendég Béla. Ybl-díjas építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke nyit meg a Galériában. Puttó-sirató helyett... A „vásárhelyi híres promenádon” az ország minden tájáról érkezett városszépítők sétálgattak, nézelődtek a múlt hct végén. Ugyanis Hódmezővásárhely adott otthont a városszépítő egyesületek országos tanácskozásának. Sok okos gondolat hangzott el a kétnapos eszmecserén, és ezek közül — bevallom — teljesen önkényesen választottam egyet. Hogy miért pont ezt, az a továbbiakból kiderül. Van annak már két éve is, hogy dr. Kozák Imrével, a Miskolci Városszépítő Egyesület elnökével együtt sajnálkoztunk ,egy puttó halálán. A pufók kis szárnyas lény — gipszből mintázva — az egyik miskolci ház homlokzatát díszíti. Illetve csak díszítette, egészen addig, amíg be nem vezették a gázt az épületbe, és ki nem lyuggatták a homlokzatot a szellőző-rózsákkal. Az egyik ilyen plébtányér csúnyán megcsonkította a puttót. Rajta már nem segíthettünk, legfeljebb el meditálhattunk afölött, miért nem találtak jobb megoldást — itt és másutt — a gázszerelők. Szomorkás gondolatainknak a puttó nekrológjában adtam hangot. Válasz nem érkezett — mint rendszerint. Ám, hogy nem csupán két lelkes váro?szépítő kákán is csomót kereső aggodalmaskodása volt ez, arra nyertünk igazolást a hódmezővásárhelyi tanácskozáson. Vásárhelyen ugyanis elpanaszolták. hogy a közművek — utólagos — bevezetésekor, vagy javításakor pótolhatatlan károkat okoznak számos épületen. A komfortnak természetesen mindenki örül, ám a két szempont (kényelem és városkép) összeegyeztethető lenne. Ráday Mihály tévéműsoraiban is számos riasztó példát '-áthatunk arra, hogyan semmisítenek meg freskókat, gyönyörű ólomüveg ablakokat, erkélyrársokat, csak azért, bogy a legrövidebb úton (értsd: legprimitívebb módon) vezessék a közművek csöveit. Talán mondanom sem kellene, hogy az ügy szószólója is Ráday Mihály volt a tanácskozáson. Ügy tűnik, hogy az ilyenfajta munkálatok terveit — esztétikai szempontok alapján — nem zsűrizi senki. Magyarán szólva: a közművek gazdái azt csinálnak, amit akarnak. Jó lenne tehát, ha a városszépítő egyesületek nem elégednének meg az utólagos észrevétellel, s a szolgálatukba szegődött újságíró puttó-sirató helyett arról Írhatna, milyen ügyesen, értékőrző módon dolgoztak ismét a közművek szerelői. (békés) % Csaknem egy hónapig kisfiúk és kislányok népesítik bd a Vörösmarty Művelődési Házat. Vasutasok gyermekei találnak itt elfoglaltságot a nyári szünidőre; népi játékokat tanulhatnak, megismerkedhetnek az irodalmi alkotásokkal, * filmet vetítenek a számukra és különféle vetélkedőket rendeznek. A gyermekfoglalkozáson harmincán vesznek részt. (Temesi felvj) OREL volt, mi lesz? Fantázianév kerestetik