Déli Hírlap, 1986. június (18. évfolyam, 126-150. szám)

1986-06-30 / 150. szám

Nem sikerült elérni a kitűzött célt... Kajak-kenu Kevés i §é verseny A Miskolc Városi Kajak- Kenu Szövetség serdülő, if­júsági és felnőtt minősítő versenyt rendezett a Csor­ba-telepi tavon. Némi meg­lepetésre mindössze 160 ne­vezés érkezett a szakosztá­lyoktól. Több edző is bosszanko­dott azért, mert sok szám­ban olyan kevés volt az indulók száma, hogy ver­senyzőik nem kaphatták meg a minősítési pontokat, így kénytelenek lesznek sportolóikat az ország más részeibe utaztatni versenyre, ami ugyancsak megterheli majd a költségvetéseket. So­kan nosztalgiáztak, emle­getve azokat az időket ami­kor Miskolcon több százan álltak rajthoz egy-egy ver­senyen. Ám panaszra így sem le­het ok, ugyanis a legtöbb számban izgalmas, jó verse­nyeket vívtak a kajakozók, kenuzók. Különösen a ser­dülők és az ifjúságiak di- csérhetők. Most is a DVTK szerepelt a legeredménye­sebben, 13 első helyezést ér­tek el, míg az MVSC öt győzelmet szerzett. Makatura Erzsébet, a DVTK egykori kiváló válo­gatott kajakozónője jelenleg edző. Nem lányoknak és nem kajakosoknak adja át gazdag tapasztalatait. Ke­nusoknak! — Tavasszal amikor fel­ajánlották a kenusokat, rá­adásul a gyerekeket nehe­zen álltam kötélnek... Most már nem bánom. Aranyosak a gyerekek, van közöttük jó néhány tehetség. Azt hi­szem, sikerült megalapozni sportpályafutásuk jövőjét — jegyezte meg az edzőnő. Az időjárás sajnos nem fogadta kegyeibe a verseny­zőkét. Amikor a legfiatalab­bak futamai következtek, el­eredt az eső. Ám a gyere­kek becsületére legyen mond­va. végigevezték a 2000 mé­teres távot. Eredmények. Férfi kajak. K— 1. 300 m: 1. Zaccaria (MVSC), 2. Szépe (Szarvas). 3, Cziáki (MVSC). Ifjúságiak. K—I. bronz­jelvényes 300 m: 1. Kerekes (Olefin SC), 2. Fodor (DVTK), 3. Császár (Olefin SC). K—I. B- jelv. 1000 m: 1. Császár, 2. Ke­rekes (mindkettő Olefin SC). 3. Fodor (DVTK). K—II. B-jelv. 300 m: 1. Csabai, Gersei, 2. Ka- lidi. Dudás (mindkettő MVSC). Serdülök. K—I. 300 m: 1. Tóth. 2. Mertinkó (mindkettő MVSC). 3. Taskó (Polgár). K—I. 500 m: I. Takács. Bari, 2. Torzsa». Ko­vács (mindkettő MVSC).. Mk—I II. korcsoport 2000 m: 1. Czibe- re. 2. Kiss. 3. Kemény (vala­mennyi DVTK). Mk—I. III. kcsp. 2000 m: 1. Kandik, 2. Losonczi, 3. Szabó (valamennyi DVTK). Mk—I. IV. kcsp. 2000 m: 1. Sza­bó (DVTK), 2. Kocsis (MVSC), 3. Kolacsek (MVSC). Kenu. Ifjúságiak. C—I. E—B jelv. 500 m: 1. Simon, 2. Tom­kovics, 3. Vass (valamennyi DVTK). C—I. E—B jelv. 1000 m: 1. Tomkovics, 2. Révész, 3. Si­mon (valamennyi DVTK). IC— IV. II—III—IV. kcsp. 2000 m: 1. DVTK .,D** (Bódi, Berecz, Hor- nyák, Jandl), 2. DVTK ..A” (Demény, Berják, Simon, Már­ton), 3. DVTK ..B” (Göncze, Ba­lázs. Bányai. Vályi). Lányok. Ifjúságiak. K—I. B- jelv. 500 m: T. Homér, 2. Rusz, 3. Takács (valamennyi DVTK). K—II. B-jelv. 500 m: 1. Rusz— Homér (DVTK), 2. Dósa K. — Takács (DVTK), 3. Kiss — Ber­ki (MVSC). Serdülők. K—I. 500 m: 1. Bogdanovics, 2. Sztra- hárszky. 3. Szilvási (valameny- nyi DVTK). K—II. 500 m: 1. Bogdanovics—Dósa Gy., 2. Szil­vási—Bobák R., 3. Jenet—Sztra- hárszky (valamennyi DVTK). K —IV. 500 m: 1. Bogdanovics, Dó­sa Gy., Szilvási, Bobák (DVTK), 2. Jenet, Szírahárszky, Ádám, Bartha D. (DVTK). K—II. úttö­rő III. kcsp. 2000 m: 1. Kazal— Bükkfalvi, 2. Bodnár—Tokár, 3. Lövei—Gyürék (mind DVTK). Mk —I. HI. kcsp. 2000 m: i. Ha­rangi, 2. Pollák, 3. Virág (vala­mennyi DVTK). Totó 1. FC Liége—Düsseldorf 0-3 2 2. Videoton—FF Malmö 2-0 1 3. Vitosa—FF Kalmar 3-3 x 4. Sigma Olomouc— Hannover 96 3-2 1 5. Ü. Dózsa—Aarhus 1-0 1 6. Grasshoppers—Admira Wacker 2-1 1 7. St. Gallen—FC Magdeburg 2-0 i 8. Widzew Lodz—Bröndby 3-3 x 9. Odense—Siófok 5-4 l 10. Vitkovice—IFK Göteborg 3-1 1 11. Ferencváros—Luzern 2-4 2 12. Szredec—FC Zürich 2-0 l 13. Saarbrücken—CZ Jena 0-2 2 POTMERKOZESEK: 14. NEC Nijmegen— MTK-VM 0-3 2 15. Lech Poznan—Linzer ASK 0-0 x 16. RH Cheb—örgryte 0-3 2 K Tóth Gábor (MVSC) nyerte a serdülő kajakozók 500 mé­teres számát. (Szabó István felvételei) Gyalogló OB Nemzetközi torna az NSZK-ban Elutaztak a Báayáss láayai Tegnap délelőtt Úzdon ide­ális körülmények között ren­dezték meg a 20 kilométeres országos gyaloglóbajnokságot. A 45 versenyző közül a tata­bányai Urbanik Sándor bi­zonyult a leggyorsabbnak, csapatban a DVTK nyert. Eredmények, 20 km-es OB. Egyéni: 1. Urbanik Sándor (Tatabánya) 1:24:54 ó, 2. Farkas (Haladás) 1:26:44, 3. Szálas (Bp. Honvéd) 1:27:22. Csapatban: 1. DVTK (Veréb, Kánya. Kovács) 4:28:05 ó, 2. Haladás 4:32:23, 3. Tatabá­nya 4:33:01. A Borsodi Bányász női ké­zilabdacsapata az utolsó baj­noki mérkőzés után nem sok pihenőt kapott. Mint Szolga Miklós technikai ve­zetőtől megtudtuk: a minap elutaztak az NSZK-ba, ahol nemzetközi tornán vesznek részt; A 19 tagú küldött­séggel tartott Kondiné Bu­dai Ilona is, akinek lábsé­rülése teljesen rendbejött. Nem utazhatott el viszont Nagyilé; a sérülését ismét a sportkórházban vizsgálják. A Bányász együttese július 5-én érkezik haza. Rapszodikus volt ez a DVTK Beszélgetés Gál Béla vezető edzővel Jó két hete annak, hogy befejeződött a küzdelemso­rozat a labdarúgó NB II- ben. Ügy gondoltuk, ennyi idő alatt már leülepedhettek mindazok a gondolatok, ame­lyek egy összegzéshez szük­ségesek. Ezért is csak most kerestük meg Gál Bélát, a DVTK labdarúgócsapatának vezető edzőjét: kettős minő­ségben vegyük górcső alá a csapat teljesítményét. Hiszen az 1985—86. évi bajnokság rajtjánál még szakosztályve­zetőként bábáskodott a csa­pat mellett, a váci fiaskó és Bánkúti László lemondása után viszont vezető edzőként vitte tovább a társaságot. — Amikor a bajnoki rajt előtt beszélgettünk, magad is azok mellett voksoltál, akik a feljutást tűzték ki a csa­pat elé végső célként. Ez a vezető kötelező optimizmusa volt, vagy valóban úgy érez­ted. adottak a feltételek, a játékosállomány erre? — Véleményem ma sem változott: a megfogalmazott cél reális- volt! Persze az az igazság, én akkor is azt mondtam, akkor tartom meg­valósíthatónak a célt, ha a játékosok ennek mindent alárendelnek. Sajnos, ez nem így történt, a csapat ugyanis nem rendelkezett azokkal a jegyekkel, amivel egy felju­tásra esélyes együttesnek kellett volna. Még akkor is igaz ez, ha Diósgyőrött nem volt generációs probléma. Ám. hiába kértük az idősebb játékosokat, foglalkozzanak többet a fiatalokkal, próbál­ják elhitetni velük, mit kell tenni azért,, hogy az- élvo­nalban szerepelhessenek, ez az utóbbiak miatt ritkán si­került. — Véleményed szerint ho­gyan sikerült a csapat felké­szülése a bajnokságra? — A szakmai felkészülési tervet elfogadtuk. Bánkúti László ebben szabad kezet kapott. Bizonyára emlékez­nek rá a szurkolók, a felké­szülési időszakban kirobbanó formában játszotta előkészü­leti mérkőzéseit a csapat, s jól indult a bajnoki szezon is. Az első figyelmeztetés a HÓDGÉP elleni hazai vere­ség volt, de mert később ósz- szekapta magát a gárda, még nem tartottunk semmitől. Az­után jött az utolsó három mérkőzés, s ez már egyértel­műbben mutatta: valami nincs rendben a csapat körül. A tavaszi felkészülés is dö­cögött, a játék elszomorító volt, különösen a lengyelek ellen. Azután a bajnoki rajt előtt a DMVSC elleni 5-1-es győzelem megint „elaltatott” valamennyiünket. Nem vet­jjc A szakosztályvezetőből lett vezető edző, Gál Béla. tűk észre, hogy valami el­szakadt. Úgy gondoltuk, a három pont még behozható hátrány. S azután jött a megalázó váci fiaskó — — Ami után Bánkúti Lász­ló „bedobta” a törülközőt. Ekkor kaptad a szakvezetői megbízatást. Milyen úton in­dultál el? — Mindenekelőtt rá kel­lett jönnünk: a Diósgyőr egykori nimbusza szertefosz­lott. Nemcsak hazai pályán, de Diósgyőrött is bátrabban játszottak ellenünk az úgy­nevezett „kiscsapatok”. S míg az Eger például idegen­ben tudta hozni a döntetle­neket, mi igen sok vereséget szedtünk össze, s emellett ki­ábrándító volt a hazai mér­leg is. Az élmezőnybe tarto­zók ellen jó teljesítményt nyújtott a gárda, az alsó ré­giókba tartozó együttesektől viszont váratlan vereségeket szenvedtünk. Ez egyfajta ta­nulság is keli legyen a jö­vőre ... — Térjünk még vissza a váci mérkőzésre. Hogyan lát­tad ezt a találkozót, amely végül is sok mindent befo­lyásolt? — Az az igazság, már a felkészülést is kissé könnyeb­ben vette a csapat, mint az megszokott volt. Ez meglát­szott a játékon is. Ilyen alá­rendelt szerepet még diós­győri együttesre nem osztot­tak. mint akkor. Ráadásul aznap jól játszott a házigaz­dák csapata, s kiütéses ve­reséget mért ránk. Váratla­nul ért bennünket az a hely­zet. amibe ezután kerültünk. Egy letargiában levő csapa­tot vettem át, három nap alatt kellett őket a követke­ző hazai mérkőzésre felkészí­teni. Számítani kellett az eredménytelenségre. arra azonban, ami bekövetkezett, álmomban sem gondoltam. Kezdetben nem jöttek az eredmények, le kellett szá­molni reményeinkkel, de én ettől sem rettentem meg. Hosszabb távra kaptam bi­zalmat, a játékosok is rájöt­tek, mit akarok, s egyre in­kább szót értettünk. Ekkor következett az erőltetett me­net. a szerda—vasárnap so­rozat. amikor ugye csak karbantartani lehet, s ennek ellenére jó eredménnyel jöt­tünk ki ebből a sorozatból. Egy mérkőzést vesztettünk — de azt sem mi vesztettük el. mint azt annak idején nyilatkoztam is. Sajnos, köz­ben stabilizálódtunk a 4. he­lyen. s ez egyfajta „langyos” hozzáállást eredményezett. Ennek tudható be a szolnoki és a veszprémi vereség. S hogy mennyire rapszodikus ez a gárda, azt az Eger elleni ta­lálkozó bizonyította, ahol megmutatta erejét is a csa­pat ... — Amikor véglegessé vált, hogy nem juthat fel a DVTK, mennyiben változtattál? — A változtatás abban állt, hogy az elkövetkező időszak feladataiban kezdtünk gon­dolkozni. Igyekeztem minél több fiatalt beépíteni, amit igazol: Piel kapuson kívül — aki időközben el is távozott Diósgyőrből —, a 15 mér­kőzésen a keret többi tagja játéklehetőséget kapott. Ál­landó csapat kialakulásáról igy természetesen szó sem le­hetett. de képet alkothattam azokról is, akik kevés játék- lehetőséget kaptak korábban. Azokat kerestem elsősorban, akik nyerő típusú játékosok. — Többször is szó esett * játékosokról. Hogyan értékel­néd a teljesítményüket? — Azzal kezdeném: a vé­delem igen sok gólt kapott, s noha támadósorunk a har­madik legtöbb gólt rúgta, a gólkülönbségünk mégis elég gyenge. Ezt az ellentmondást kell feloldani mielőbb... S ha már gólokról esett szó: Dzurják 25 gólja igen sokat ért, de véleményem szerint a többieknek amolyan Dzur- ják-komplexusuk lett, s olyan helyzetben is őt igye­keztek játékba hozni, amikor akár gólt is szerezhettek volna. Hogy mást ne mond­jak, Lippai például mind­össze két gólt ért el. A já­tékosok. Valamennyiük tel­jesítménye meglehetősen rapszodikus volt. Talán csak Veréb, Szűcs, Lippai, Szlif- ka és időnként Mida nyúj­tott kielégítőt, bár utóbbinak még nagy teher volt a másod- osztályban szereplés. Időn­ként kielégített Oláh és Gör- gei is. Többet vártam Szlo­váktól. Fükötől és Baloghtól, míg a többiek a közepes ka­tegóriába tartoznak. — Tudjuk, hogy Piel és Dzurják távozott. Milyen mozgás van a csapatnál ezen kívül? — Az említettek mellett Kiss. Lippai és Breznai ka­tonának vonulnak be. Leiga­zoltuk eddig Kölnt a BVSC- ből. Barnát a Hatvanból, Munkácsit és Leskót a Ka­zincbarcikából. További já­tékosokkal Is tárgyalunk még, nem lezártak tehát átigazo­lásaink. — A játékosok most sza­badságon vannak. Mi a to­vábbi. program? — Július 3-án találkozunk először. 7-éig napi egy. amo­lyan rávezető edzés szerepel a programban. Ezt követően kéthetes, bentlakásos edzőtá­bor lesz a Rókafarmon, ahonnan a stadionba járunk majd edzeni. Túráról foly­nak tárgyalásaink, s részt veszünk a Miskolci VSC 75 éves . jubileuma alkalmából rendezendő labdarúgótornán. Kétéves szakmai tervet igyekszem emellett kidolgoz­ni. amelynek végcélja to­vábbra is az NB I.! — Köszönöm a beszélg•* tést. Tóth Zoltán * Az ifjúsági kenu egyes 1000 méteren Tomkovics Attila, a DVTK versenyzője győzött. + Dzurják József ismét gólkirály lett az NB ll-ben. A nyá­ron az FTC-be távozott.,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom