Déli Hírlap, 1986. június (18. évfolyam, 126-150. szám)

1986-06-30 / 150. szám

A Dísz-tér és környéke a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nvikes Imre. — Postacím: Dell Hírlap. Miskolc, 3501. Pt. 39. — Tel.: 18-225. Kérjük olvasóinkat, levelezőinket. Bosy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekié, lehetőleg a— is éra között keressenek fel bennünket. Meg lehetett volna előzni a fecskék pusztulását Nagyon elkeserített, amikor a Déli Hírlapban írást olvas­tam „Kiűzött fecskék” címmel. Sajnos, minden felújításra váró ház esetében ez a sors vár rájuk. Négy évvel ezelőtt, a fecskék éve idején, kiváló szakember jelezte a megyei saj­tóban: mielőtt a fecskék megerkéznek, késő ősszel vagy ko­ra tavasszal kell a fészküket leszedni, hiszen a házak fel­újítását már úgyis jó előre tervbe vették. Itt a költési idő. a az első fecskecsapatok hamarosan szárnyra kapnak. Eme elszomorító, lehangoló esetben: csak kapnának. Mert a kér­dés lényege: mi lesz a tojások és a repülni nem tudó kis feeskék sorsa? Megmentik-e őket, avagy mind elpusztulnak? Sajnos: én a másodikra hajlok. Egyet mégse felejtsünk el: törvény írja elő, hogy ötszáz forint a büntetése annak, aki egy fecskét elpusztít, s aki öt tojást vagy öt fiókát oltal­mazó fészket lever, az 2500 forintot fizet. Nem az én feladatom eldönteni, ki a vétkes. De az olt dol­gozó munkások a legkevésbé tehetnek a madarak pusztulá­sáról. Bárhogyan is lesz: az otthonából kiűzött fecske sorsa szinte reménytelen, őszig vagy fészektclcnül kallódik, vagy elpusztul. A. I. • Miskolc Megszépül az óvoda A Diósgyőri Vármú­zeum szomszédságá­ban levő óvoda egyike a város legrégibb ilyen intézményeinek. Bi­zony, ráfért már a fel­újítás, hiszen igen szép környezetben van, a várba, a strandfür­dőre, a szaunába lá­togatók látják, elmen­nek mellette. Minden bizonnyal ez is közre­játszott abban, hogy most megújhádhat: javában dolgoznak rajta a tetőfedők, a csatornázók, a festők. Nem csak az óvodás­korú gyerekek szülei, hanem a környék ösz- szes lakossága nevében köszönjük a tanács­nak! G. T. Miskolc MILYEN KEDVEZMÉNY JÁR ANNAK, AKI A LAKÁSÉPÍTÉSI (VÁSÁRLÁSI) KÖLCSÖNT HATÁRIDŐ ELŐTT VISSZAFIZETI? Ha valaki a fennálló ka­matmentes vagy kedve/.me- nyes kölcsöntartozását (1, 2, 3 es 3,5%-os kamatozású) a vállalt határidő előtt vissza­fizeti, akkor engedményt kap. ^Engedményt az 1983. december 3l-ig nyújtott és fennálló kedvezménjes köl­csöntartozás után lehet igé­nyelni, ha az adós saját pénzeszközeiből rendkívüli törlesztést teljesít. Nem ad­ható tehát engedmény pl. akkor, ha a fennálló tarto­zást munkáltatói, vagy taná­csi helyi támogatás segítsé­gével kívánja csökkenteni vagy kiegyenlíteni. Az en­gedmény mértéke a fennálló tartozás teljes visszafizetése esetén 40%. Itt jegyezzük meg, hogy azonos enged­ményt kell adni az ún. egyéb kedvezményes kölcsö­nök (felújítás, korszerűsítés) rendkívüli törlesztése esetén is, eddig ebben a körben az engedmény mértéke 20% volt. Természetesen a teljes visszafizetést el nem érő egyéb rendkívüli törlesztés esetén az előírt éves törlesz­tési kötelezettségen felül fi­zetett összeg után is jár 40 százalék engedmény. Magasabb kamatozású köl­csönök, bankkölcsönök rend­kívüli törlesztése után nem lehet engedményt nyújtani. Ebben az esetben az adósok érdeke — ha erre van lehe­tőségük —, hogy minél előbb megszabaduljanak a magas kamatterhű kölcsöntartozás­tól. Vakolat az úton A Miskolci Nemzeti Szín­ház egyik tartópillérjének az alja néhány nap óta igen csúnya látványt nyújt — lemállott a vakolat és a kő­törmelék a járdán, illetve a villamossín mellett az úton vár sorsára. Vajon meddig? Tudjuk, hogy tervezik az épület rekonstrukcióját, de nem kellene megvárni, a turistaszezon miatt előbb is helyrehozhatnák. N. P. Miskolc Emberség — és szabályzat Június 19-én, délután hat óra tájt, óriási felhőszakadás támadt. A 34-es buszon ma­radtunk többen is, gondol­ván. elutazunk a végállomás­ra. majd onnan visszafordu­lunk a járattal, s addigra talán eláll az eső. A busz az avas! 23-as posta előtt állt meg, s mi néhányan fenn­maradtunk. A buszvezető erélyes hangon ránk szólt, hogy hagyjuk el a kocsit. Hiába kérleltük, hogy — a nagy esőre való tekintettel —. hadd maradjunk a bu­szon, s mehessünk vele visz- sza. hajthatatlan maradt. Majd, miután a szóváltás nem vezetett eredményre, a fiatal vezető elment, ránk­zárta az ajtót, s két rendőr­rel tért vissza, akik leszállás­ra szólítottak fel bennünket. Tudjuk, hogy a gépjármű- vezetőket kötelezi a szolgá­lati szabályzat. Ám van em­berség is a világon! Semmi baj nem történt volna, ha fennmaradhatunk a buszon, s az velünk együtt fordul meg a végállomáson. Javas­lom ezért, hogy a gépjármű- vezetők az ilyen — talán rendkívülinek is nevezhető — esetekre kapjanak fel­mentést a szolgálati szabály­zat bizonyé* kötelmei alól. K. I. Miskolc Szaga van a tónak Miskolc-Tapolca egyik lát­ványossága és vonzereje a csónakázótó. Az üdülők, ki­rándulók ki is használják a lehetőséget, alig van szom­bat-vasárnap, amikor ne kel­lene sorba állni a pénztár­nál. Pedig a csónakázók nem csupán szép élmények­kel távoznak ... Egyik kifo­gásuk, hogy szagos a tó vi­ze. Az üzemeltető Városi Vízműveknél érdeklődtünk ennek okáról, s ott elmond­ták: a tó vize valóban szenv- nyezett, de minden lehetőt megtesznek annak érdeké­ben, hogy ne így legyen. Am kétségkívül igazság van ab­ban is, hogy minden álló­víznek, így a tapolcai esóna- kázótónak is mindig volt és mindig lesz valami szaga, Olvasóink másik észrevétele: megkopott a KIKÖTÖ fel­irat, ráadásul este — noha a képen láthatóan is neonvilá- gitásról van szó — nem fénylik. Pedig mennyivel szebb lenne úgy ... F. I„ Miskolc 4c Hisszük, hogy ha végleg elkészül, Miskolc egyik szép, mutatós része lesz a Dísz-tér és környéke. Most, sajnos még nem az. noha javában benne vagyunk már az idegenforgalmi főszezonban. Higgyük azt: ami késik, az nem múlik?... Lu F. \ Miskolc I,. f. (MiHcole, Bajeay-Zs. út): Nem értünk önnel egyet. Sze­rintünk az új villamosmegálló- hely fó helyen van a Centrum Áruház előtt. Egész héten át minden bizonnyal többen száll­nak itt fel a Centrumban és a Széchenyi utcán vásárlók kö- zúi. mint ahányan mondjuk piaci napon a régi, Bajcsy-Zs. utcai megállóban felszéllnának. A Centrumnál a villamoshoz buszmegálló is adódik, s a pia­con vásárlóknak pedig ott van az l-es, 181-es, 3-as, >es stb. busz le. Kiss Imre (Miskolc); A gyógyüdülöhelyi díj külföl­di állampolgárok részére általá­ban a dupláia, mint ha ma­gyar állampolgárokról van szó. Vagyis: nem csapták be cseh­szlovákiai rokonait! A gyerek Megkezdődött a szünidő. A magukra hagyott gyerekek szülei napközben aggódva telefonálnak haza, este félve térnek meg otthonaikba, egész nap azzal a gondolat­tal eltelve, nem történt-e valami baja a gyereknek? Mert a kicsik baleseteinek száma minden évben újra és újra megnő a szünidő hó­napjaiban. Ezek azok a hetek, hóna­pok, amikor a szülők min­den járművezetőnek S. O.S.-t szeretnének kiáltani: vigyáz­zanak jobban a kicsikre!JSo- ha ne feledjék, hogy 'sok gyerek minden valószínűség szerint, nem ismeri a KRESZ-t, ugyanakkor nem ismeri a félelmet sem. Rá­adásul a gyerekek többsége nem kertes házban, hanem bérházban él. Mozgásigényük, kalandvágyuk leviszi őket a betonra, az úttestre, s mit sem törődnek azzal, hogv ott gépjárművek közlekednek. Találkozás — 1951-ben végeztünk, az ak­kori Dayka Gábor utcai ta­nító- és óvónőképzőben. Nagy szükség volt akkor arra, hogy olyan fiatalok kezdjék meg pedagógiai pályájukat, akik a felnövekvő nemzedé­ket új szellemben tanítják. Mi az első növendékek vol­tunk, és most 35 év eltelté­vel találkoztunk. „Jöttem karikán .,.* — énekelték a kis óvodások, kö­szöntve bennünket a Killián György utcai gyakorlóóvodá­ból. A 35 éves találkozóra itt gyülekezve, örülve egy­másnak, mosolyogva hallgat­tuk a gyerekeket, kicsiket, nem fél.­Gördeszka, kerékpár, roller, labda — számukra kedves játék, időtöltés, s eszükbe sem jut, hogy egyenként is mennyi veszélyt hordoznak magukban olyan helyeken, ahol forgalom is van. De jusson eszükbe az ott közle­kedő gépjárművezetőknek! Gondolják el, amikor nagy sebességgel végigszáguldanak a lakótelep mellett, vagy a lakótelepen átvezető úton, s éktelenül szidják a szétreb­benő gyerekhadat, hogy sa­ját gyermekük ugyanabban a pillanatban talán hasonló veszélynek van kitéve a vá­ros másik pontján! A köz- lekedésrgndészet munkatársa­it pedig arra kérjük, ellen­őrizzenek nyáron többet, ott, ahol sok gyerek van, s bün­tessék szigorúbban a sebes­ségtúllépőkét, a Stopl-táblá- kat, piros jelzéseket figyel­men kívül hagyókat! F. fi. Miskolc Tanítsuk meg énekelni őket! Miért nem tudnak fiataljaink dalokat, nótákat, induló­kat? — kérdezi tőlem egyik kedves turistaismerősöm. S el­meséli, hogy a közelmúlt egyik természetjáró rendezvényén négytagú csapatok fiataljai sorra megbuktak énekléstudás­ból. Egyszerűen nem tudtak négyen egy dalt elénekelni. Is­merősöm másik megfigyelése: a ballagások legtöbbjén a Szó­zat, a Himnusz, a ballagok búcsúdala magnóról szólt, diák­jaink csak tátogtak hozzá. Miért? Miért nem tanítjuk olyan elánnal együtt énekelni fiataljainkat, mint valamikor? Meg­kezdődtek városunkban is a nyári táborok. Nem ártana, ha naponta legalább egy-egy félórát közös éneklésre, daltanu- lásra fordítanának a nevelők — Javasolja a miskolci turista, követendő példaként említve a természetjáró szakosztályo­kat, ahol szinte kötelező megtanulni a Turistaindulót, s több más szép, a turisták között közismert dalt. —ny—s— 35 év után jövendő óvónőket, zeneművé- szetis növeftdékeket, és el sem hittük, hogy oly gyor­san elszállt ez az idő. Ki vonattal, ki kocsival érke­zett Egerből, Özdról. Gyön­gyösről. De sorolhatnám a legtávolabbi helyeket és a közelieket is, hisz többen Miskolc óvodáiban, vagy a környék iskoláiban név elv e- tanítanak. „Kicsit” megöregedve öl­tünk be volt iskolánk, a mostani Herman Ottó Gim­názium padjaiba — és meg­kezdődött az osztályfőnöki óra. Dr. Zétényi Elek tanár úr kérdezett, és mi — régi osztályunknak már csak a fele — feleltünk, elmondva életsorsunkat, amit végig­kísért a gyermekek szerete- te. Nevettünk, mert a Csák- vári ikrek most is, mint ak­kor a képzőben, egymás he­lyett feleltek; néma felállás­sal emlékeztünk volt tanára­inkra, osztálytársainkra, akik már nem lehetnek többé köztünk. Vargáné Zalán Irén, volt igazgatónk, ha köztünk lehetne, most ve­lünk örülne a sok kitünte­tésnek, s kudarcainkon ő is elszomorodna. Nehéz, de bol­dog ifjúságunk volt, és büsz­kék vagyunk arra, hogy társadalmunk szocialista ok­tatáspolitikájának első neve- velői lehettünk. A mi évfolyamunk tanul­hatott először a pedagógiai oktatás mellett lélektant, ami nagy dolog volt akkor. Osz­tálytársaink között olyan ne­velők vannak, akik számos „óvónőjelöltből” óvónőt ké­peztek és tanítják ma is, hogy a gyermeket szeretve lehet szépre, jóra nevelni. Első növendékeink a gyer­mekeiket hozzák vissza hoz- zán, és mi úgy éreztük ezen a találkozón, hogy érdemes volt a nevelést, oktatást vállalnunk, érdemes volt óvónőként, tanítóként él­nünk és dolgoznunk. Kívánjuk, hogy a ma fia­taljai, a ma érettségizője! is hivatásból legyenek jó óvó­nők, jó tanárok, hogy az ő életüket is kísérje végig a gyermekek szeretete, ahogy a mi életünket elkísérte 35 éven át. Ernyey Árpádné tanár, Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom