Déli Hírlap, 1986. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1986-05-15 / 111. szám

I A Miskolci Kertészeti Vállalat dolgozói igen sokat tesz­nek azért, hogy kellemesen érezzék magukat a városlakók, vendégek, turisták. A Széchenyi úti beton virágtartó edé­nyekbe például több száz muskátlit ültettek ki, amelyek színpompás látvánnyal bűvölik el az arra járókái. Szemet gyönyörködtető ütemben haladnak munkájukkal az újgyőri (Marx téri) lakótelep építői. Gomba módra nőt­tek ki a földből a házak, és gyorsan rájuk került a piros palatető. Még arra is tellett az építők erejéből és figyelmé­ből — lapunkban annak idején olvasóink nevében külön is kértük őket erre —, hogy jó néhány szép diófát, gesztenye­fát meghagyjanak — minden bizonnyal a lakótelep díszei lesznek hamarosan. De hát nincsen öröm üröm nélkül... Minden építkezés gonddal, felfordulással, adott esetben sárral is jár. Itt sincs másképp. Ha esik. tcrdig ér a sár az egész környéken, jó, ha a gumicsizma szárán be nem folyik. Csakhogy ez az építkezés nem a pusztában zajlik. Körülöleli például a 16. Sz. Iskolát, s néhány lakóházat is. Az iskolásoknak, tanároknak nincs gumicsizmájuk, s a há­ziasszonyok sem járhatna« a piacra abban, vagy munkába az emberek... Azaz — tették szóvá — az lenne jó, ha eső­zéskor az építők jobban ügyelnének a sárra, vagy pedig le­szórnának egy kis sódert, követ a nagyon sáros részeken. S még egy fontos dologról — talán még nem késő szól­ni róla. Az új lakótelep házait központi fűtéssel látják majd el. A 16. Sz. Iskolát olajjal fűtik. Erről át szeretnének állni központi fűtésre. Vajon nem lehetne a kettőt most egy ka­lap alatt elintézni? Sok utólagos munkát, fáradságot, mér­get takaríthatnának meg vele, s talán még költséget is. Ny. L Isméi építőtábor As ónodi várnál Idén is lesz környezetvé­delmi építőtábor Ónodban. A résztvevők a vár régészeti feltárásában segédkeznek majd. A szervezők — a KISZ Miskolc Városi Bizottsága, a megyei tanács és a Herman Ottó Múzeum — várják a tá­borba azokat a középiskolá­sokat, akik szívesen és ön­ként áldoznak nyári pihenő­jükből két hetet a jelentős történelmi értékű vár feltá­rására, s akik nem riadnak vissza a fizikai munkától sem. Elsősorban a már meg­levő kis közösségek, s főleg a fiúk jelentkezésére számí­tanak, de a lányok munká­ját is szívesen veszik. Az adott csoportokat jól ismerő pedagógusok közreműködé­sére is számítanak. A tábor resztvevői négy turnusban váltják egymást. Június 29-től július 11-ig, jú­lius 13-tól 25-ig. július 27-től augusztus 8-ig és augusztus 10-től 22-ig dolgoznak a fia­talok az ónodi várnál. A je­lentkezési lapokat máiiis 20- ig váriák a KISZ Miskolc Városi Bizottságán (Miskolc, MSZB tér 1. 3530). s ugyan­itt részletes fplvbí »"«tMst is kérhetnek az érdeklődők. Ha szívinfarktust kapna az utas Életmentésre készülnek a miskolci buszsofőrök Félmilliónál is több utas­+ Sajnos egyelőre csak azt tudjuk megmutatni képben is, hogy milyen most ez a t>d« rosnegyed. Reméljük, hamarosan közölhetünk a tervező rajzaiból is. Makov2cz Imre tervezi IV öreg parasztház újjászületiüi A városé is legyen a gyűjtemény i Újra i kihajtott 8 > ; az ezeréves I lö!?y A Bódva-völgy egyik [ községének. Ziliznek a i határában hatalmas, • zöld lombkoronájával [ pompázik megyénk i egyik természeti érté- J ke az „ezeréves tölgy". Bár a község nem 1 tartozik a közismert i idegenforgalmi helyek • közé, évről évre so­kan keresik fel, hPgy i gyönyörködjenek az J újra meg újra kilom- I bosodó hibridtölgy i látványában. A hatal- , más famatuzsálem a i botanikusok megítélé­se szerint mintegy i ezer esztendeje áll a } falu szélén. Teljes ép- I ségben vészelte át a I történelem évszázada- t it. Láthatta a honfog­laló magyarok megte- I lepedését, átvészelte a ' török hódoltságot. „szemtanúja” lehetett t a község lakói min- ! devnavi életének. i A védetté nvilvání­• főtt tölgy hntnlmas i lomhkoronája alatt ké- ' nyelmesen meg tud , fordulni egy szénával rakott vontató, s tör­• zsének kerületét 6—7 i ember éri át. A tör- , zséből kinyúló, em- J berderék vastagságú • ágai alatt, a lombsá- ■ tor védelmében, ki- I sebb majálist is ren­dezhetnek. I ________________________ Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Dudás Józsefné. pártalapszervezet (Győri ka­pu 57. sz.), 16—18 óra kö­zött: Vaskó Miklós, lakás- szövetkezet klubhelyisége (Baross Gábor u. 1. sz.), 17 órától. sál találkoznak naponta a Miskolci Közlekedési Válla­lat gépkocsivezetői. A sofő­rök nem egyszer kerülnek meleg helyzetbe. Olykor nem is a forgalom mialt főhet a fejük; gyakran van rá pél­da. hogy valaki rosszul lesz a járművön. A tehetetlenség egyáltalán nem kellemes érzés. De hát mit tehetnének a buszvezetők a bajba jutott utasért? A sofőrök közül már sokan fel­tették maguknak ezt a kér­dést, s végül azzal a javas­lattal álltak elő: szervezze­nek nekik olyan tanfolya­mot, ahol elsajátíthatják azokat a fogásokat, amelyek­kel az orvosi beavatkozásig akár életet is menthetnek. Az MKV állami és szak- szervezeti vezetői eleget tet­tek ennek a kérésnek s a hét elején már el is kezdő­dött a kurzus. A foglalkozá­Már nyitott kocsikkal és a nyári menetrend szerint közlekedik a LÁEV kisvas- útja. Még főleg csak a hét­végeken veszik igénybe a miskolciak, s az ide látoga­tók, bár hétközben is akad néhány iskolás csoport. Ha viszont befejeződik a tanév, a forgalom alapos fellendü­lésére számíthatnak. A kihasználtságról csak annyit: áprilisban tízezer utasa volt a kisvasúinak, vagyis ebben az egyetlen hónapban annyian vették igénybe, mint az első ne­gyedévben. Aki a hétvégi kisvasutas turizmust kedveli, annak sem kell a zsúfoltság­tól tartania, ilyenkor ugyan­sokat hat alkalommal tart­ják. S mivel leginkább sziv- infarktusos esetekkel talál­kozhatnak, elsősorban ezzel kapcsolatban szereznek el­méleti és gyakorlati ismere­teket. Az elméleti foglalko­zásokat dr. Kalló Emil kar­diológus. a Szentoéteri kaDui kórház osztályvezető főorvo­sa tartja. Az így szerzett ismeretek nyilván a megelő­zést is szolgálhatják, hiszen köztudott. ho«v a gépkocsi­vezetők foglalkozása nem tartozik az éppenséggel nvu- godalmasnak nevezhető hi­vatások közé. A gyakorlati fogásokat a miskolci mentősök mutatják be. dr. Horváth Endre men­tőfőorvos irányításával. Olyasmit tanulhatnak így meg a miskolci buszosok, amit a laikusok is bizton al­kalmazhatnak, ha úgy hozza a szükség. is összesen 18 vonat közle­kedik. s a szerelvényeken megoszlik az esetleges utas­áradat. Aki többet, szeretne meg­tudni a LÁEV menetrendjé­ről. az már egy hete meg­vásárolhatja a zsebben köny- nyen tárolható tájékoztatót, amit a killiáni végállomáson és a vonaton árusítanak. A zsebmenetrend szombaton és vasárnap Garadnán is kapható. Ebben azt is elol­vashatják az érdeklődők, hogy várhatóan június l-jétől egy újabb szárnyon is, Ma- hócáig közlekedik majd az erdei vonat. Az erre haladó szerelvények elindítása pe­dig attól függ, hogy a má­jus vége felé esedékes ható­sági bejárás után. hogyan döntenek az illetékesek. Ha biztonságosnak találják az utazás körülményeit, akkor környékünk egy újabb szép pontja nyílik meg a rene­szánszát élő kisvasúti turiz­mus előtt. Szondi Sándor, a* „arany- szarvasos” ember — így is­merhetik olvasóink, ugyanis ő volt az, aki kifaragta újra azt a figurát, amely hajdan az Aranyszarvas patika be­járatát díszítette. (Nagy kár, hogy a mestermunka azóta sem kerülhetett a helyére.) Ezúttal azonban egészen más ügyben kopogtattunk be Szondi Sándorék portájára, a László Jenő utca 1. szám alá. Aki ismeri ezt a negyedet, jól tudja, hogy a Prieszol József, Dózsa György, Attila utcák háromszögében meg­maradt még néhány öreg ház, egy füves grund mellett. Az ítélet már ki is monda­tott a meglehetősen rossz ál­lapotban levő házikókra: ké­szül egy beépítési terv, amin hasonló sorházak szerepeltek, mint amilyenek a szomszéd­ságban épültek. Történetünk Itt kezdődik ... Szondi Sán­dor: — Amikor megvettem itt ezt az öreg parasztházat, na­gyon elkeseredtem, hallván az új beépítési tervekről. Igaz, mondták nekem, hogy természetesen helyet kapha­tok én is az építkezők sorá­ban. De mondtam a tanácsi­aknak, hogy értsék meg: kéntelen vagyok egv beton­dobozban élve alkotni. Szondi Sándor ugyanis né­pi iparművész, csodálatosan míves hangszerek mestere. Ha készül egy sok száz mun­kaórával remekelt tárogató vagy hegedű, nehéz elképzel­ni. hogy közben az alkotó egyszer se nézhessen fel a kék égre, ne segítsen neki az anyaggal való gyürkőzésben esténként az ezer hanggal megszólaló kert. De hallgas­suk csak, mi történt ezután: — Eszembe jutott, hogy együtt dolgoztam a sárospa­taki művelődési ház építésé­nél Makovecz Imrével, neves építészünkkel. Mi lenne, ha őt kérném meg, készítsen egy másik tervet. A tanácsiak pártolták az ügyet, s vállal­ták, hogy állják az új beépí­tési terv költségeit is, annak ellenére, hogy a másik, ré­gebbi terv is jószerivel el­készült már. Makovecz Imre tervei azó­ta már ott fekszenek a ta­nácsiak és Szondi Sándor asztalán. Egyszerűség, a né­pi építészet értékeinek át­örökítése, kapcsolat a ter­mészettel, környezettel — ez jellemzi most is Makovecz Imre munkáját Csak két épületet kell lebontani az egész tömbből, s így 16 la­kást lehet elhelyezni itt. Szondi Sándor háza nemcsak lakóhellyé lesz. hanem ju­tott hely a pici telken be­mutatóteremnek, műhelynek is. A móst még üres rétre egy galériás, félig nyitott, félig zárt épületet képzelt el a tervező, amelyben kis üz­letek kaphatnának helvet. Az egész negyed központja az iparművész háza lenne, hi­szen itt kiállítás várná az érdeklődőket, ahol Szondi Sándor saját és gyűjtött néprajzi alkotásait tekinthet­nék meg a miskolciak. Nem kevésről van szó, hiszen több mint 300 tárgy szere­pel a listán. Valóságos közelharcot kel­lett folytatnia a riporternek Szondi Sándorral, amikor a gyűjtemény sorsáról került szó. Az iparművész ugyanis felajánlotta gyűjteményét a városnak. — Nem szeretném, ha valaki is azt hinné, hogy ezzel valamiféle hírnevet szeretnék itt kiforogni ma­gamnak, vagy egyfajta adok- veszek alapon akartam aján­latot tenni a város vezetői­nek — mondta. — Mindösz- sze annyi a vágyam, hogy itt maradjak Miskolcon, a magam körül láthassam —a Makovecz Imre megálmodta környezetben — kedves hangszereimet, tárgyaimat. Ezt közkinccsé is kell ten­nem. mert igaz, Miskolcnál vannak szebb városok is, de én itt születtem... * Szondi Sándor, ahogy anyagi ereje engedi, hozzá­fog portája átalakításához. Ahhoz azonban, hogy az egész terület úgy szülessen újjá. ahogy Makovecz Imre megálmodta, építtetőket kell szervezni. Reméljük, ebben is olyan segítőkészek és vál- lalkozókedvűek lesznek a ta­nácsi illetékesek, mint tör­ténetünk elején, az ötlet szü­letésénél. (kiss) Építkezés, sok-sok sárral Az árusoknál a zsebmenetrend Kisvasúttal Mahócáig

Next

/
Oldalképek
Tartalom