Déli Hírlap, 1986. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1986-05-26 / 120. szám

A szakácsképzés indj ai g°] faj látják a miskolci gasztronómusok A Diófa étteremben tartot­ta meg összejövetelét a Mis­kolci Vendéglátóipart Válla­lat Gasztronómiai Társasaga. A vállalat legjobb szakem­bereit tömörítő társaság ülé­sén isméi izgalmas témák kerültek napirendre. Zsári Tibor titkár sok-sok érdekes információval tért haza az első ízben megren­dezett országos gasztronó­miai tanácskozásról. A mis­kolciak számára is tanulsá­gul szolgaihat például, hogy az országos szövetség a ver­senyek zsűrijébe be szeret­né vonni a vidéki szakem­bereket is — ha azok haj­landók megfelelően felké­szülni erre. Tanfolyamot is szerveznek e célból. Ismét előtérbe kerülnek a klasszi­kus standard ételek. Ami pedig a cukrászokat illeti — erről később nagy vita is kerekedett —, munkájuk so­rán az eddiginél jobban kell törekedniük az új, korszerű alapanyagok felhasználására. A miskolci gasztronómu­sok tanácskozásán első ízben vettek részt — Lutheran La­jos tanár vezetésével — a Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképző In­tézet tanulói. Náluk most van megalakulóban a Gasztro­nómiai Társaság. Jelenlétük jó alkalom volt arra, hogy heves vita bontakozzon ki a szakemberképzés mai hely­zetéről, visszásságairól. Egy­öntetű volt a hozzászólok véleménye: a szakmunkás- tanulók igen kevés időt for­díthatnak a gyakorlati tudá­suk növelésére, s ezt az egész szakma megsínyli. Szinte hihetetlennek tűnik, de egy utolsóéves szakács- tanulónak egy héten több magyarórája van, mint szak- tantárgya ... Nem maradhatott ei most sem a gyakorlati bemutató. A hetvenhárom éves, a fél világot megjárt Anno István mutatta be, hogyan készíti a bélszínt Sztragonov-módra, illetve, a sertésbordát Ínyenc­módra. Munkái nagy sikert arattak. Ny. I. Konténerben egyszerűbb Megyénkben két helyen fogadják a konténereket: Miskolcon, a Gömöri pálya­udvaron és Sátoraljaújhelyen. Varosunkban még a nagy, úgynevezett húszlábas kon­ténerek’ háztól házig való fuvarozását is vállalják. E két állomás körzetében pe­dig valamennyi helység vál­lalatainak konténerszállítási igényét kielégítik. A Gömöri pályaudvaron a kisebb konténerekből 700-at, a nagyobbakból pedig mint­egy másfél százat adnak fel havonta. Rakottan is^ ugyan­ennyi érkezik, amelyeket az­tán a vállalatok felhasznál­nak. A konténerek iránti igény lényegesen nagyobb, mint amit a MÁV teljesíteni tud. A helyzeten sokat javí­tana, ha a vállalatok gyak­rabban fogadnának konténe­res árut, így a feladáshoz is többet tudnának a rendelke­zésükre bocsátani. Vcgis a SzécIieiiVin A kandeláber-sztori Fórum a miskolci rádióban Műemlékeit védelme, városok arculata A Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiója ma 17 óra 10 perctől fórumműsort su- gáros Műemlékek védelme, városok arculata címmel. Az 50 perces élő adásban szó lesz a műemlékek tör­ténelmi, kulturális szerepé­A csábítás trükkje Ha nincs üzlet, ráfizetnek? Magabiztos hirdetést ol­vastunk m napokban. A Négy kerék autókereskedés úgy reklámozta magát, hogy kár­térítést fizetnek, ha két hé­ten belül nem adnak túl az ügyfél kocsiján. Honnan ez a nagy önbizalom? — kérdez­tük Monoki Lászlótól, a gaz­dasági munkaközösség veze­tőjétől. — Jó reklám nélkül ma már nehéz kereskedni. Mint ismeretes, Miskolcon öt au­tóbörze kínálja szolgáltatá­sait. A mostani ajánlatunk sokak számára csábító; en­nek köszönhető, hogy most is másfél száz négykerekűt kínálunk eladásra. S tartjuk ígéretünket; akinek a kocsi­ját nem adjuk el két héten belül, annak visszafizetjük a raktározási díjat. Ez koránt­sem nagy összeg, ám a tu­lajdonosok többsége már nem szeret ráfizetni arra a kocsira, amelytől szabadul­ni kíván ... És mi nem a tá­rolási díjból, hanem az el­adásból származó haszonból szeretnénk nyereségesek len­ni. Az utóbbi egy hónapban mindössze három ügyfelünk­nek kellett kártérítést fizet­ni. Nagy a kereslet az 50 ezer forinton aluli jármű­vek iránt, s jól eladhatók a három év körüli Skodák és Ladák is. ről, az értékmegóvó tevé­kenységről, az építészeti stí­lusok őrzéséről, az észak- magyarországi városok ar­culatának formálásáról, a régi és az új városközpon­tok összhangjának megte­remtéséről, új épületek és közintézmények helyéről, szerepéről, műemlékileg vé­dett épületek, házak restau­rálásáról, pótolhatatlan léte­sítmények megóvásáról, kas­télyok átalakításáról és hasznosításáról. Ugyanakkor szeretnénk, ha az új város­negyedek emberléptékű for­málásáról is véleményt mondanának hallgatóink. Az adás időpontjában ez­úttal is telefonügyeletet tar­tunk, hallgatóink kérdéseit Miskolcon a 35-510, Egerben a 12-946-os, Salgótarjánban pedig a 11-191-es telefonon várjuk. * Az LKM KISZ-fiataljai már sok munkaórát töltöttek ei az oszlopok elkészítésépei, s mi tagadás, nem volt könnyé számukra a jeladót. Milyen egyszerű kimonda­ni: a régi, díszes homlokza­tok elé olyan kandelábere­ket, padokat, szeméttartókat kell elhelyezni, amelyek stí­lusa harmonizál az épület­tel. Végrehajtani már jóval nehezebb e feladatot, mert hot vannak már azok a mesterek, akik könnyedén formázták a bonyolult öntő­mintákat, és hol vannak azok a eégek, amelyek természe­tesen vállalták is az efféle babratnunkát... Ha azonban akad néhány igazán szívós ember, mégis eredményt le­het elérni. Ugye még emlékeznek rá a kedves olvasók, hogy a Tízig számolni? Rajzos­stúdió A kreál kitást fejlesztő rajzos-stúdió tartja foglal­kozását holnap reggel 8 órától a 20. Számú Általá­nos Iskolában. A gyerekek képzeletét Hegyi Füstös László mozgatja meg, külön­féle rajzok segítségével. Azt mondják, a jó pap hóttig tanul. Lehet. De nem mindig önszántából. Pely- hedző állú legényke voltam, amikor először intettek hig­gadt, megfontolt magatar­tásra. S a minap mit kel­lett hallanom? Csakis ezt: „Előbb mindig számolj tí­zig!” Miért pont tízig? Mert addigra lehűl az ember for­tyogó agy vize? Esetleg. De engem már megkísértett a gyanú: azért emlegetik a tí­zes számot botcsinálta taní­tómestereim, mert eddig tudnak számolni, és nem to­vább. Ha némi rosszindula­tot vélnek kicsendülni az utóbbi mondatból, akkor nem tévednek. Unom már azokat, akik furtonfurt a fék körül matatnak, noha — hegynek felfelé — ko­csink így is alig gurul. A KISZ kongresszusa előtt fiataljaink küldöttérte­kezleteken vitatták meg, ho­gyan lehetne megújítani a mozgalmat. Az idősebb kor­osztályhoz tartozó higgadt, megfontolt elvtárs — aki hivatlaból részt vett az egyik tanácskozáson — nem kis aggodalommal mondta: — Az indulat elragadta egyik-másik gyereket, szél­sőséges véleményeket is hal­lottam. Jobban kellene vi­gyáznunk!... — Jobb lenne, ha tízig számolnának előtte, igaz? — adtam alá a szót. Ügy-ügy, tízig! — helye­selt nagy buzgón. Sőt azzal is egyetértett, hogy nem jó, ha így fejből fogalmazva vitatkoznak ezek a forrófe­jű gyerekek. Helyesebb len­ne a régi és jól bevált mód­szert alkalmazni: előtte szé­pen leírnák a véleményü­ket, bemutatnák a vállalat- vezetőnek, a párttitkárnak, a szakszervezeti bizalmi­nak, a háztömb-megbízott­nak, és csak azután olvas­nák fel a szöveget, miután a tízig kitűnően számoló, nagy tapasztalatú idősebb elvtársak kiirtanának belőle minden felesleges indulatot. Mert nem kell kapkodni ez­zel a bizonyos megújulás­sal sem — ha egyáltalán szükség van megújulásra. Minek az? Ha eddig jó volt így, miért ne lenne jó ez­után is? Hálistennek, fiataljaink nem sokat hederítettek az ilyen véleményekre. Azóta már rácáfolt Pató Pálékra a kongresszus is. De vigyázat! Ök továbbra is itt élnek — s hatnak! — körünkben. Avitt bölcsességüké* nem vetik a sutba, és amikor majd a gyakorlatba kell át­ültetni mindazt, amit a kongresszuson fiaink, lánya­ink elhatároztak, ismét a magasba emelik mutatóuj­jukat, és csak mondják, csak mondják: előbb tízig számolni!... Közben meg telik az idő. A drága idő. S marad min­den a régi. Mint az a bizo­nyos termékszerkezet is. Azt mondják, az a baj, hogy nem változtatjuk. Szerintem előfordulhat, hogy változ­tatjuk, csak nem elég gyor­san. Előbb mindig tízig szá­molunk. A világ meg nem számol, hanem változtat. És mire mi odajutunk, addig­ra ők már messze járnak. A komputerek korszaká­ban élünk. Ki szedi ma már tíz ujjára a tennivaló­kat? Mire az elsőt feleme­li, addigra a gép megold néhány millió műveletet. Bízzuk hát inkább rá a szá­molást. Remélem, senki sem ért félre: nem a fejetlen kapko­dás, csapkodás híve vagyok. Az indulatból is csak a jó­félét kedvelem. Azt, ami mindig is fűtötte a mást, jobbat akaró embert. És nem bánom, ha számolunk. De így: számoljuk ki, mi mindent lehet csinálni az­alatt, amíg tízig számolunk! (békési Tigáz vállalatuk jwbiieuma tiszteletére, elhelyezett két díszes öntöttvas kandelábert a villanyrendőrnél és a Sza­badság téren? Mindenki örült ennek, ám egy idő eltelté­vel kiderült, hogy a kande­lábereket csupán kölcsön kapták Pestről, f. o AZ ÖTLET PÁRTFOGÓI De innen folytassa tovább a történetet Pászk József, a vároffl tanács munkatársa, a „kandeláber-vállalkozás” motorja, szülőatyja: — Két éve már, hogy megszületett az ötlet: legye­nek horhű lámpaoszlopok a Szabadság téren. Az LKM nagyüzemi KISZ-bizottsága és az öntöde KlSZ-szerveze- te pártolta a gondolatot, és vállalták a gyártást. A történetnek van egy harmadik és fontos szerep­lője. Litwin József ipari for­matervező : — A vasgyári templom előtt ma még álló kandelá­ber szolgált mintául, ennek alapján készítettem el a terveket. Egy-, két- és négy­karú változatot terveztem, és a stílusjegyek alapján ehhez tartozó egységes megjelenésű korlátot, szemétgyűjtőt, egesz utcabútor-családot. (Litwin József a nyertese volt annak a pályázatnak, amelyet a Széchenyi út bú­torozására írtak ki. Az ő tervei alapján készülnek ezek a Centrum Áruház előt­ti szakaszra, s ők dolgozzák ki — feleségével együtt — a további terveket is.) Az LKM-ben akkor döb­bentek rá. hogy mit is vál­laltak. amikor hozzáfogtak az öntőmunkához. Cseh Fe­renc. a nagyüzemi KISZ-bi- zottság munkatársa: — Segítségül kellett hív­nunk az öregebb, tapasztal­tabb szakikat, mert csak ne­kik van megfelelő rutinjuk az efféle kézművesmunká­hoz. A városi tanács állta az anyagköltséget, á többit mi teremtettük elő. itt a gyár­ban. • NEM VOLNA OLCSÓ Ma ott tartanak a vaffai- kozók, hogy két kandelá­ber majdnem készen áll, * természetesen kész az önt­vényminta (amellyel még sok másolatot le lehet gyár­tani). A tervek szerint 12 kandeláber a Szabadság tér­re kerül, hat a Tiszai pálya­udvar elé. de telepi lenének belőlük a Tanácsház térre, a színház és a Béke móri ele is. Hogy igazán értékelni tudjuk a vállalkozásban résst vevők munkáját, ahhoz nem árt megismerni, mekkora ér­téket képvisel egy korhű kandeláber. Az öntőmmé* jó egymillió forintba kertié­re. az oszlopok pedig egyen­ként 2b és 30 ezer formt kö­zötti összegbe, ha meg kel­lene rendelni valakitől srr készitésüket... S még eflír fontos tudnivaló: a tervek * társadalmi munkában ké­szültek. Az »tcabútorozási feladattól függetlenül szüle­tett meg ugyanis a Szabadság téri lámpák ötlete, de a tar- verő és a javaslat** felväV tertó tanácsi szakember ttm- nos ügyet képviselt, cgymáa tói függetlenül is. Mikor lehet kirakni a kan­delábereket a Szabadság tér­re? Erre ma nehéz válaszol­ni, és ha arra gondolunk, hogy két év alatt milyen ne­hezen, mennyi küzdelem árán jutott előre az ügy, ak­kor túl közeli dátumokra aligha gondolhatunk. Még egy-két dolog hiányzik a be­fejezéshez, de elsősorban az, hogy többen támogassák szív­ből és hathatósan a lámpa­oszlopokért küzdő tervezői s a tanács képviselőjét. <k—*) 3k Dísze lehet Miskolcnak .. Kozmikus krónika Az űrhajózás negyedszá­zados történetéről tart elő­adást ma este S órától Ha­nts Béla, Kozmikus króni­ka címmel, az Uránia csil- lagvizsgákibaa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom