Déli Hírlap, 1986. április (18. évfolyam, 76-100. szám)
1986-04-14 / 86. szám
■KSK Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap Miskolc. 3501. Pt. 30. — Tét: 18-225. **er)üií olvasóinkat evese/oinüet oogv oaaa£zaikkai, észreveie^fcfcei betíótoi péntekié. ieoew>- let s—14 frra között keressenek fel bennünket. ci mi skoici0l(6 s sző Van egy rossz5 meg egy jó hírünk... Nagyobb felelősséget környezetünk iránt! Sajnálatos, cs igen elszomorító városunk közterületeinek állapota. Vajon kihalt az emberekből a szép, rendezett környezet utáni vágy, az igényesség? Szemetelünk, szemetelünk, és ismét esak szemetelünk. Miért? Erre a kérdésre talán válaszolni sem lehet. De nemcsak szemetelünk. Lépten-nyomon, amerre járunk, rongálunk. Legyen az épület, lift, szobor, telefon. tömegközlekedési eszköz, és még sokáig sorolhatnám, mindazt, ami irritál valamennyiünket. Évről évre igen nagy összegeket fordít a tanács arra hogy környezetünk szebbé, kulturáltabbá váljon. Sajnos, igen elszomorítóak a tények, melyekkel a jobb érzésű emberek nap mint nap találkoznak; az oktalan, vandál pusztítás; tönkrezúzott liftek, telefonfülkék, játszóterek, szilánkokká aprított fák, s széttaposott virágok tömege. Ugyanez vonatkozik utcáink, tereink, közösségi létesítményeink tisztaságára is. Minket gyermekkorunktól a rend, a természet szeretetére neveltek szüléink, tanáraink. Úgy érzem, a mai fiatalság kevesebb segítséget kap ehhez, tisztelet a kivételnek. De ők is kevesen vannak. Munkaköröm olyan jellegű, hogy sokat járok vidékre, és ott mintha más lenne a szemlélet. Több kistelepülésen jártam a napokban, ahol a tavasz beköszöntével, az általános iskolák fiatalsága egységesen, tanári felügyelettel csinosította szőkébb lakóterülete utcáit, parkjait. Jó volt nézni azt a természetes lelkesedést, amellyel ezt a munkát végezték. Talán nálunk is első lépésként ezt a módját kellene meghonosítani a környezet szebbétételének. A fiatalság szervezetten. bizonyos időközönként megtisztítaná iskolája környékét, védnökséget vállalnának egyes parkok, játszóterek felett, s azokat rendszeresen gondozná. Ehhez viszont segítséget kell nyújtani nekik. Elszomorító, hogy a felnőttek, akiknek példát kellene mulatni, és segíteni a fiatalokat, közömbösen, közönyösen szemlélik a szeméthalmokat, a környezetük pusztulását. Örömmel nézem főutcánk szépülését, a fiatal fákat, melyeket gondos kezek ültetlek. De vajon meddig fogják díszíteni a Széchenyit? S meddig lesz az (iszta, ápolt utca? Ügy vélem, ez csak rajtunk múlik. De csakis akkor, ha először a fejekben kezdünk takarítani, tekintetünket a minket körülvevő természet felé fordítjuk, és azt szeretettel óvjuk. Ahhoz, hogy környezetünk jelenlegi elszomorító állapota megváltozzon, hosszú, kemény nevelőmunkára, cs elsődlegesen szemléletváltozásra van szükség. Környezetünk védelmében felelősséggel tartozunk egymásnak, s önmagunknak. Példamutató magatartással, s ha kell, szigorral lépjünk fel valamennyien azokkal szemben, akik környezetünket nap nap után, felelőtlenül pusztítják, szennyezik. Felelősséggel tartozunk a felnövő ifjúságnak is, mi, szülök, az óvodák, az iskolák nevelői. Tettekben megnyilvánuló, példamutató magatartásunk eredményeként talán pár év múlva nem lesznek összefirkált házfalak, megrongált liftek, telefonfülkék, szobrok, köztéri padok. Talán nem lesz annyi eldobott cigarettavég, csokoládés, rágógumis papír, és még sorolhatnám, mi minden, melyből jelenleg egyre több és több található, amerre csak járunk. Kriskó Péter, Miskolc, Vándor Sándor u. 11. Egy szál szegfű Nem száz szál piros rózsáról írok; egy szál íeher szegfűről hangozzék el panaszkodás, melyet nemrégiben az egyik miskolci virágboltban vásároltam. Az egymagában árválkodó szegfű dereka törött volt, de az eladó olyan tüneményes ügyességgel drótozta össze, hogy ezt csak a virág átadása után vettem észre. Pi- ronkodásomat — később — csodálkozás váltotta föl. Az egy szál szegfű 30 forintba került, viszont picinyke megsárgult, hulladozó mirtusz- szál és lenge díszítéssel együtt: már 39 forint. — Joggal elmondhatjuk, sokszor a kellék többe kerül, mint maga a virág ... Krúdy Gyula szerint, az eladóig tévedéseket — már akkor is voltak ilyenek — ne vegye észre a gáláns sze- ladon; így jegyezték fel ezt az Udvarlók Könyvében. A mai virágvásárló talán kicsinyesebb, mint a századelőn, de a virág mipdenkép- pen drágább — ezért a kisstílű eladói ügyeskedést, s a borsosán fölös ’ árakat, ha még virágról van is szó, a vásárlók könyvébe volna érdemes bejegyezni. A. I. Miskolc Azok a bizonyos garázsok A közelmúltban foglalkoztunk rovatunkban azzal, hogy a Chleykó Ede utca térségében, a Szinva-parton lévp garázsok mögötti területet egyesek szemétgyűjtő helynek nézik. Sajnos, a helyzet azóta sem változott, amint azt felvételünk is igazolja. H. A. Miskok Horváth Ernőné (Miskolc, Marx K. u.): A levélben említetteknek hamarosan utánanézünk, s részletes felvilágosítást közlünk, hiszen sokakat érdekel a téma. Kiss József (Szebcni u.): Csak ..ránézéssel” nehéz megállapítani. hogy melyik autós rendelkezik telepengedéllyel, s melyik nem. Ami az utcai autó- szerelést. olajcserét illeti, szerintünk is megengedhetetlen ez egy üdülőhelyen. Levelüket továbbítjuk a tanács szakigazgatási szervéhez, ahol majd kivizsgálták, történt-e szabálysértés, vagy sem? jjc Kezdjük a rosszal: csaknem egy éve látható ez a gödör a tapolcai strandfürdő és a gyermekjátszótér közötti útszakaszon. Ügy néz ki, hogy egy aknafedél süllyedt be a járdába. Jó lenne, ha nem érné meg az egyéves jubileumot... Ugyanezen az útvonalon, alig néhány méterrel arrébb látható ez a kerámiából készült ivókút. Aki erre jár, csak dicséröleg nyilatkozik az illetékesekről, akik ezzel a szép térelemmel díszítették fel * kis teret. (Szabados György felvételeit Hová lett a postaláda ? Cnnep a hazaszeretet jegyében A Tiszai pályaudvar tatarozása előtt a főbejáratnál volt egy postaláda, amelyet igen sokan használtak. Nemcsak mi. magyarok, hanem a Miskolcról elutazó külföldiek is. A héten én is szerettem volna bedobni egy küldeményt, de nem találtam. Megtudtam, hogy amikor az épületet a közelmúltban felújították, levették, s nem tették vissza. Igaz. a pályaudvar mellett levő 2-es postahivatalnál van postaláda. de most az egész postahivatal el van kerítve, nem könnyű a megközelítése. Arról már nem is beszélve, hogy aki siet a vonathoz, vagy nem rendelkezik helyismerettel. meg sem találja. Sokak nevében kérem a Miskolci Postaigazgatóságot, hogy helyezzenek el ismét postaládát a pályaudvar főbejáratánál, vagy kint. az 1- es vágány előtti térségen. I. F.-né Miskolc Tini, Már, cs Mir .. az 1-es postahivatal mögötti nagyberuházás miatt a Horváth Lajos k és a Régiposta u. egy része építkezési, illetve felvonulási terület lett. Ezért a város- gondnokság kezelésében levő Régiposta utcai autóparkolóban a parkolóórákat 1986. január 30-án leszereltetTem, s az ott szolgálatot teljesítő parkolóőrt 1986. január 31-ével más autóparkolóba helyeztem át. Vagyis: ettől az időponttól ott parkolási díjat nem szedünk be. (A választ a lapunkban Sz. I. aláírással, A táblaerdőben jártunk címmel megjelent cikkre kaptuk Varga Zoltántól, a miskolci városgondnokság igazgatójától) Zenekar, zászlók és közönség... A három tavaszi ifjúsági ünnep a mi iskolánkban csakúgy, mint a megye és Miskolc tanintézményeiben, felejthetetlen élményt jelentett a gyerekeknek, hiszen a hagyományokon, a hazaszeretet érzésének erősítésén alapult. Nálunk együtt vannak az általános, a kisegítő és foglalkoztató iskola tanulói. A gyerekek csillogó szeme a bizonyság rá, hogy lehet, és kell a kicsiknek olyan élményt nyújtani, amit sosem felejtenek el. Különösen jól sikerült az április 4-i ünnepségünk, amelyre meghívtuk a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola fúvószenekarát is. Zenélésüknek varázslatos ereje volt. Köszönjük közreműködésüket! Reméljük, hogy iskolánk gyermekei még sokszor ünnepelhetnek ilyen önfeledten és boldogan együtt. Ernyey Árpádné tanár, Alsózsolca, , 2. Sz. Általános és Kisegítő Iskola Miután e rovatban megjelent Tim és Múr című írásom, kedves levelet kaptam a sajtóház portájára. A levelet gyerekek írták. Hadd idézzem: „Tisztelt R. A.! Köszönjük szépen, hogy ki tetszett írni bennünket az újságban. A boltos néni is köszöni szépen a Közdomb utcából és azt mondta, hogy örül, ha timúrosdit játszunk. Neki is van három fia, Attila velünk egyidős. Lehet, hogy öt is beszervezzük a csapatba. Csak az a gondunk, hogy már nem tudunk milyen neveket adni egymásnak. A Tim és a Múr nagyon jó. Én vagyok Tim: Gál-Szabó Róbert. Én vagyok Múr: Dervarics József. Közben a testvéreink közül az enyém (Gál-Szabó Ákos) kitalálta, hogy öt nevezzük Mir- nek. Tetszik tudni, ez oroszul békét és világot egyaránt jelent. Ugye ez jó? De mi legyen az én (Múr) öcsém neve, aki egyébként Dervarics István? Aztán még több srác is akar nekünk segíteni. Helyesebben nem nekünk, hanem velünk együtt az olyan öregeknek, akik rászorulnak. Ilyenek pedig elég sokan vannak ezen a régi lakótelepen, a Közdombon, meg a Pacsirta utcában. Csak lányok ne jelentkezzenek, mert az ő nevükkel meg igazán nem tudunk mit variálni. Bár igaz. hogy Timuréknál is voltak. Mit tegyünk? Tim. Múr és Mir.” A választ a Vologda lakótelepi általános iskola úttöröve- zetőitől szeretném kérni. A gyerekek ugyanis oda járnak. Biztatni, segíteni kell hasznos ténykedésüket. Még ha saját nevükön hívják is egymást... R. A. Miskolc Autók a járdán A Vasgyárban levő városi uszoda a Bulgáriáidét a DIGÉP- pel összekötő, a gépgyáriak által annak idején társadalmi munkában épült járdán közelíthető meg. Néhány nebuló szülei azonban a járdát ösz- szetévesztik az úttesttel. $ gyermeküket egészen az uszoda bejáratáig szállítják, illetve viszik el onnan autóval a stadion felé. A szűk hely miatt természetesen csak a kiskocsik, a Trabant, , Polski 126-os stb. jöhetnek szóba, ám ezek- is eléggé súlyosak ahhoz, hogy összetörjék a járdát, letapossák a füvet, veszélyeztessék a gyalogosok testi épségét. Igaz. tiltó tábla nincs kitéve (bár lehetne!), ám annyira egyértelmű a helyzet, hogy minden autósnak észre kellene vennie; ■nincs ott semmi keresnivalója. —ny—s— v
