Déli Hírlap, 1986. április (18. évfolyam, 76-100. szám)

1986-04-03 / 78. szám

Az egyik, Miskolcon készült kép. Kiállítás a Galériában Barátainknál Miskolc és Vologda testvér- városi kapcsolataiban fontos szerep jut a képzőművészet­nek; a szovjet és a magyar alkotók 1930 óta rendszeresen hosszabb időt töltenek egy­más művésztelepein. Két éve — áprilisban Mis­kolcon, majd novemberben Vologdában — rendezték meg a két város négy-négy művészének első közös ki­állítását, azokból a munkák­ból, amelyek a vendégeske­dés során születtek. Most újabb közös kiállítást ren­dez a Miskolci Galéria azok­nak a művészeknek az al­kotásaiból, akik legutóbb dolgoztak tőlünk Vologdá­ban, az ottaniak közül pe­dig Miskolcon. Dr. Ladányi József, a me­gyei tanács elnöke nyitja meg a felszabadulásunk év­fordulója tiszteletére meg­rendezett kiállítást, ma dél­után 4 órakor. Az azóta már elhunyt Burmagina Henri­etta, valamint Kurago Bro- niszlav, Sabajev Broniszlav és Sebunin Alekszandr, to­vábbá Barczi Pál, Mezey István, Nagy Gy. Margit és | Wieszt József munkáit má­jus 2-ig tekinthetik meg az I Nemrég rendezték meg Győrött a zeneművészeti szakközépiskolák III. orszá­gos fafúvós versenyét. A miskolci Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépisko­la növendékei szépen sze­repeltek, mint erről a dí­jaik is tanúskodnak. A fuvola II. korcsoport­ban első lett Rajz Rita (fel­készítő tanára Tözsér Dá­niel), aki ezzel felvételt nyert a Zeneakadémiára, és ösztöndíjat az idei pécsi nemzetközi zenei táborba. Az oboa II. korcsoportban — ahol első díjat nem ad­tak ki — második dHat ka­pott Váradi Tamás, harma­dikat Trizsi Zoltán. Mind­kettőjüket Kerényi Sándor készítette fel. érdeklődők a Barátainknál című kiállításon a Miskolci Galériában. A klarinét II. korcsoport­ban első díjat érdemelt ki Szatmári Zsolt, akinek ez ugyancsak belépőt jelent a Zeneakadémiára, valamint ösztöndíjat a már említett zenei táborba. A díjjal együtt elnyerte a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának különdíját is. Második lett Kedl László, akinek — akárcsak Szatmá­ri Zsoltnak — Horn András volt a felkészítő tanára. A fagott II. korcsoport­ban Olajos György (Nemes Ferenc tanítványa) második díjat kapott. A felkészítő taná ok kö­zül Tőzsér Dániel a Művé­szeti Alap, Horn András és Kerényi Sándor a Zene­művészek Szövetsége aján­dékát kapta. Fafúvís növendékek sikerei Vologdai vendégjáték II. „Hépeiyhscskékkeí" hófúvásban Élszaki földön Ajándékműsor az Adyban Felszabadulásunk ünnepé­nek előestéjére az Állami Népi Együttest hívták meg az Ady Endre Művelődési Házban. Ma két előadásban — délután fél 3-kor és es­te 6 órakor — lépnek a po­rondra. Műsoruk címe: Val­lomások a néptáncról. A művelődési ház vezetősége mindenkit szeretettel vár, aki kedveli a táncban elbe­szélt népművészetet. A mű­sor megtekintése ingyenes. házban kezdte a munkálko­dást, a 600 esztendő után ideérkező méteres falakat, irdatlanságukban is kecses bástyatornyokat, világra szó­ló kincseket, szépséges temp­lomokat látott a hófüggö­nyön át. Kirillovó évszáza­dokon keresztül volt észak egyik szellemi és gazdasági központja. Egy, csak ott meg­élhető délutánt hoztunk ma­gunkkal. A kirillovói vendéglő ked­ves asszonyai pirogot sütöt­tek nekünk, és jó emlékeze­tünkbe ajánlották magukat. Hogy ki mire emlékezik majd ezután? Neveket írok le, arcok és gesztusok van­nak mögötte. Szergej Fenyvesi magyar származású fiatalember, Cserepovecben él, és ami­óta a vologdai és a miskol­ci színháznak kapcsolata van egymással, azóta tolmá­csol. A Vörös téren. Moszk­vában keményen ránk szólt, hogy aki másfél óra alatt itt látni akar valamit, az ne andalogjon, és Szerjozsa volt a leggyengédebb útika­lauz: — Vigyél haza csip­két. mert olyan leszel vele, mint egy virág, és emlékez­ni fogsz ... A vologdai szín­házat meghívták Miskolcra, találkozni fogunk. Mi mit adunk majd nekik? Jevsz- tafejeva Anasztázia Ivanov­na, a vologdai színház igaz­gatóhelyettese, az egy hetes út háziasszonya, mindenki biztos kezű őrzőangyala egy gyűrűt adott Igó Zsuzsának, a társulat hazai tolmácsá­nak (akit csak azért nem avattak minden idők főtol­mácsává, mert hazafelé jö­vet az egész társaság rajta­ütésszerűen elaludt!, és hoz­zá a tudnivalókat: ha baj­ban vagy, ha bánatod van, de nagyon szeretnél örülni, ha nem kapod meg. pedig jóra vágysz, fordítsd befe­lé, fogd meg erősen. A ben­ne levő követ ,.feom't”-nak híviák és szerencsét hoz. Mi lett volna, ha korábban tudjuk, hogy ez a kő és Násztya létezik? (Vége) Makai Márta 3je A XV. század idején, az orosz állam központosítása so­rán emelték a vologdai Kreml épületegyüttesét. A messzi észak múltját egy hete még jégen kellett megközelíteni. Vitalij Jakovlevics Zsukov, a Vologda megyei pártbizott­ság ideológiai titkára a be­mutatkozást követő napon, a múlt héten hétfőn fogadta Ör­kény István Tóték című mű­vének vendégszereplő társu­latát, a Miskolci Nemzeti Szín­ház vezetőit és azokat, akik az előadást elkísérték. Siker­hez gratulált, és miután rö­viden bemutatta a vendégek­nek a megyét, arra biztatott, hogy az itt töltött napok so­rán minél többet igyekezzenek is megismerni belőle. A kö­vetkező napokban lőttünk rá, hogy miért volt annyira de­rűs, egészen világoskék te­kintete. ö tudta, hogy mit mond. Vologda terület olyan nagy, hogy Magyarország tíz­szer beleférne, kultúrája pe­dig olyan régi és gazdag, hogy ennyi idő alatt nagy fogé­konysággal is csak sejthető. Az orosz táj, a mi viszo­nyainkhoz képest bizony magas észak akkor szép iga­zán — mondták — amikor zöldek a fák, vagy méteres hótakaró borít mindent. A tél végi kora tavaszban is éreztük, milyen lehet itt a január. Az autóbusz 10—20 centiméteres jégen gurult a XVI. századi erődítmény, a vologdai Kreml műemlék- épületei közé. Amíg elcsúsz­káltunk a Zsófia székesegy­házhoz (olyan ez a csodála­tos templom, mintha egyet­len ezüst-szürke márvány­tömbből faragták volna erős falait és kecses kupo­láit), irigykedve emlékez­tünk vissza az idegenveze­tő tájkoztatójára. Vologdá­ban 127 műemléképület van, esztendőnként másfél millió "ubelt fordítanak a templo­mok és a XVI—XVII— XVIII. századi szépséges fa­házak rekonstrukciójára. \zokra az épületekre, ame­lyek megbújva a fák között 'így lénnek hirtelen az em­ber elé, mintha a mesében járnánk. Van helyük rejtőz­ködni: ebben a városban mind a 280 ezer lakosra egyenként 20 négyzetméter zöldterület jut. Észak egyik központiának fiataljai há- *om főiskolából és több mint ?0 iskolából érkeznek a par­kokba az órák után, a város hetven vállalata és üzeme fogadja be a felnőtt fiatalo­kat és küldi haza műszak után. Valóban fiatalok: az átlagéletkor ebben az ősi városban alig több, mint 30 év. A csipkegyárba minden idegent elvisznek, hogy meg­nézzék a szép fiatal lányok boszorkányosán ügyes kezé­nek eredményét, és bebizo­nyítsák, hogy az arany-ér­tékű vologdai csipkét nem véletlenül nevezte el ez a nagyon hazaszerető nép ép­pen hópelyhecskének. A csipke is évszázadok óta ki­séri itt a mindennapokat, és az egyesületnek (ahogyan az egész területre kiterjedő há­lózatot nevezik) több, mint hatezer bedolgozója van. A XIII. században már készül­tek a leheletfinom holmik, iparrá a XVI. századtól vált a csipkeverés, amelyhez ma a 16 évestől a 90 évesig na­gyon sokan értenek. Pillan­gót formázó „hópelyhecské­vel” köszöntek el a vendé­gektől, amely ott lapult az­után mindenkinek a legfél­tettebb dolgai között. Ma­gunkkal vittük Cserepovec- be, és az apró műtárgy ju­tott eszünkbe, míg hallgat­tuk, hogy az óriási iparvá­ros 1955-ben alapított hen­gerművének ezekben a na­pokban adják át a nemzet­közi szakértelemmel emelt ötödik kohóját. Évente öt­millió tonna vasat ad majd, és így került Cserepovecbe a megye ipari termelésének kétharmada. Méretekre és biztos arányokra gondol­tunk, míg elnéztük a fiatal város (olyan jellegű, mint Kazincbarcika, csak sokkal nagyobb) esti előadásra gyü­lekező kedves fiatal közön­ségét az Építők Művelődési Házában. Méretek és arányok vezet­tek bennünket a kirillovói kolostorerődben, ahol utol­ért az orosz tél utolsó hó­vihara. Talán még az ala­pító politikus, kitűnő gaz­dasági szakember Kiril Be- lozerszkij is elnézte volna azt a játékos örömöt, amely ádáz hógolyózásban fejezte ki magát. 1397-ben kicsi fa­KOZÉRDEKÜ KÖZLEMÉNY Tájékoztatjuk Miskolc város és Bükkszentlászló lakosságát, hogy a már meghirdetett limlomtalanítást vállalatunk az alábbi ütemezés szerint végzi. APRILIS 7-ÉN: József Attila u., Zsolcai kapu mindkét oldala, a Szentpéteri kapu, Kazinczy u., Szemere u., Fel­szabadítók útja, Kun Béla út kereszteződésig ha­tárolt terület APRILIS 8-AN: Martintelep, Szirma. ÁPRILIS 9-ÉN: Hejőcsaba, Úttörőpark, Görőmbőly, Tapolca, Május 1. telep, Mésztelep. APRILIS 10-ÉN: Szentpéteri kapu, Kazinczy u., Széchenyi út, Hunyadi u., Tizes honvéd u., Eszperantó tér, Bá- bonyibérc, Forrásvölgy u., Tetemvár által határolt terület. (Vologda, Jókai, Szentpéteri kapu-Ny. la­kótelepek.) APRILIS 11-ÉN; Szemere u., Felszabadítók útja, Csabai kapu, Vörös Hadsereg u., Tapolcai u., Déli terelőút, Ru­zsin, Hidegsor, Nagyváthy u., Eszperantó tér, Tí­zes honvéd u., Hunyadi u., Széchenyi út által ha­tárolt terület, avas-déli lakótelep, Kisavas, Nagy­avas. APRILIS 12-ÉN: Eszperantó tér, Győri kapu, Marx Károly u., Bertalan u., Szarkahegy, Görögszőlő, Kőporos u., Bodósor által határolt terület, bulgárföldi lakóte­lep. APRILIS 14-ÉN: Eszperantó tér, Nagyváthy u., Hidegsor, Ru- zsinszőlő, Déli terelőút, Alpári Gyula u., Bat- thyány-sor, Gázon Lajos u., Muhi u., Lorántffy Zs. u., Marx Károly u., Győri kapu által határolt terület. (Újgyőr, Győri kapu-Dél, Üveggyár kör­nyéke, Komlóstető, Ládi-telep, Gorkij-telep, Var­gahegy és környéke.) ÁPRILIS 15-ÉN: Kilián-Eszak, Kilián-Dél, Tatárdomb, Diósgyőr, Majláth, diósgyőri lakótelep, Mártabánya és kör­nyéke. APRILIS 16-AN: Pereces, Alsóhámor, Lillafüred, Bükkszentlászló Kérjük a lakosságot, szíveskedjen a limlomot a szemétgyűjtő-edényzet közvetlen közelében el­helyezni. MISKOLCI KÖZTERÜLET-FENNTARTÓ VÁLLALAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom