Déli Hírlap, 1986. március (18. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám

Van már engedély... Gázvezeték-felújítás Rossz helyre eímezték az engedélykérelmet a Tigáz szakemberei: a Közúti Igaz­gatósággal akarták jóváha­gyatni a Kazinczy utcai gáz- vezetcü felújítási tervét. A félreértésből sok kelle­metlenség származott. Töb­bek között úgy módosították az építkezéssel együtt járó forgalmi rendet, hogy a ta­nács illetékes osztálya sem­mit sem tudott a történtek­ről. Végül is a Tigáz — né­mi módosítással — a városi tanácstól is megkapta az en­gedélyt a szóban forgó mun­kához. Már a hét végén meg­kezdték az aszfalt bontását, az út kiásását a Földes Gim­názium előtti szakaszon. A gázvezeték felújítását a Pe­tőfi tértől a Madarász Vik­a Kazinczy utcában tor utcáig már tavaly befe­jezték. Az április 4-i ünnep­ség előtt csak a Földes Gim­názium vonaláig bontják fel az utat, a Hősök terétől a Széchenyi úti csomópontig -zután cserélik ki a vezeté­ket. Katona Zoltán, a Tigáz vezetője jómaga is gyakorló autóvezető. Tisztában van azzal, hogy az újabb útfel­bontás, s az ezzel együtt járó útelterelés megannyi kelle­metlenséget okoz majd a kö­zelgő nyári csúcsforgalom idején. A rekonstrukció azon­ban halaszthatatlanná vált. Mindent megtesznek, hogy mielőbb befejezhessék a ve­zetékfelújítást: két műszak­ban dolgoznak, és szakem­bereik a hétvégéket is fel­áldozzák, ha szükséges. (szántó) KISZ-vezetőket választottak A két diósgyőri nagyüzem a szombati küldöttgyűlésén újraválasztotta vezetőit. Az LKM KlSZ-bizottságá- nak titkára Szedlacsek György lett. A KISZ XI. kongresszusára választott kül­döttek: Liptai József kar­bantartó, Zihar László acél­gyártó és Szedlacsek György. A Diósgyőri Gépgyár KISZ-bizottságának titkára újra Filemile Éva lett. A kongresszusra Kánya Tibor tmk-lakatost delegálták a gépgyáriak. Infarktus után tilos Mányozni Ezt a szabályt nem­csak az orvosok, ha­nem a betegek leg­többje is tudja. Ám sok színinfarktuson át­esett ember mégsem tud lemondani kóros szenvedélyéről. ír kutatóorvosok most számszerűen is újra bizonyították azt, ami régóta általáno­san ismert tapasztalat. 384 férfi beteget vizs­gáltak át az infarktus után egy év múlva. Azok körében, akik dohányoztak, tehát nem tudtak felhagyni kóros szenvedélyükkel, 32,2 százalékban került sor szívtáji szorító ér­zéssel és halálfélelem­mel társuló angina pektoriszos rohamok­ra; a nem dohányzók körében ez az arány mindössze 19,5 száza­lék volt. Egy 10 év múlva elvégzett vizs­gálat azt mutatta, hogy a nemdohányzók nem­csak ritkábban kaptak angina pektoriszt, ha­nem jóval tovább is éltek, mint dohányzó társaik. A MISKOLCI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 21. Kávéházak ★ Amikor még kávézó és tejivó volt a Szentpéteri kapu 7. szám alatt... A Pest című napilap 1940. május 22-i számában ezzel a címmel jelent meg egy kiküldött munkatárs tájékoztatója Mis­kolcról. A tudósító úgy látta, hogy „Mis­kolc a templomok, a nagyszerű iskolák és a századokkal ezelőttről ittmaradt régi ut­cák városa. Útjai nem a bankokba vezeti csodálójukat, legfeljebb a kávéházakba. Be­megyünk. Az egyik asztalnál kártyázó tár­saság, még két asztalnál félig alvó, félig olvasó művészemberek. Különben üres a kávéház. Hosszú kopogtatás után csoszog csak elő egy nagyon öreg ember, fején a szakácsok jellegzetes fövegével. Megtudjuk, hogy látott bejönni, de hiábavalónak tartja idejövetelünket, mert ki az, aki ma kávé­házba jár kávézni Miskolcon. Elmúltak a régi szép kávéházi idők. Nem sakkoznak már idebent, nincsenek nagy viták, ame­lyek párbajjal végződtek, minden csöndes, az emberek valahogy nem is beszélnek annyit, mint azelőtt ... Azt látjuk csak, hogy egyik kávéház is eltűnik, a másik is. Ebből áruház lesz, amaz lehúzza redőnyét. Este 10 órakor befejeződik itt az élet. Meg­haltak már azok a régi urak. akik éjfélkor jártak ide, hogy elhuzassák kedvenc nótá­jukat. A cigányok is eltűntek a kávéházak- bói . Nemcsak a muzsika hiányzik a ká­véházakból, hanem hiányzik innen maga az élet is. Elmentek a színészek, meghalt itt minden.” Nem tudjuk, s ne is keressük, hogy új­ságírónk melyik kávéházba tért be — hi­szen az 1940-es években még volt belőlük jó néhány —, mindenesetre ez a sötét tó­nus meglehetősen túlzás. Ugyanis nemcsak Jeles — korábban már említett — kávé­házak működtek, hanem minden miskolci szállodának volt külön kávéháza is. így a Koronának, a Pannóniának, az Abbáziá­nak, a Royalnak, a Grandnak és a Széche­nyinek is. Az Abbázia szálloda kávéházát egy 1910-es miskolci kalauz a következő­ként reklámozza: „Pazar villamos világí­tása és elegáns felszerelése a fővárosi igé­nyékét is kielégíti. Esténként a héten több­ször is cigányzenekar játszik. A magyar hírlapokon és folyóiratokon kívül német, francia és angol lapokat is tartanak. Jó, hideg buffet és olcsó reggeli (kávé és thea vajjal) kapható. A felszolgáló személyzet idegen nyelveken is beszél.” A visszaemlé­kezések ennek ellenére a Korona kávézó­ját tartották a legvonzóbbnak. A szállodai kávéházak közül említésre érdemes a Széchenyi története. (Talán azért is, mert erről tudunk a legkeveseb­bet.) A levéltári adatok és a miskolci mér­nöki hivatal dokumentumai arról tanús­kodnak, hogy már a 19. század végén, a mai Húsáruház közvetlen közelében kávé­ház működött. 1902-ben ennek az épület­nek a lebontására, s egy új objektum fel­építésére kér engedélyt bizonyos Kellner Jakab vállalkozó. Így kerül a telekre eme­letes ház, az ún. Széchenyi vendégfogadó és szálloda, amelynek földszinti helyiségé­ben továbbra is kávéház üzemel. Ez az épület jelenleg is létezik (Széchenyi út 105.), de az egykori kávéház helyén többszörös átépítésekkel lakóházakat alakítottak ki. Az utcai épületrészben hajdan volt földszinti kávéház és az emeleti nagytermek, büfék térkiképzését is megváltoztatták. A környé­ken lakók emlékezetében a „Turul Kávé­ház” elnevezés maradt meg. A 19. századi kávézóhelyeink közül ke­veset tudunk az ún. „Balaton Kávéház”- ról. Városunk monográfusa, Szendrei János jegyezte föl, hogy „1898 nyarán a Balaton Kávéház udvari dalcsarnokában Baranyi Mihály színigazgató kis társulatával nyolc hétig előadást tartott — de — kevés pár­tolás mellett”. Az 1910-ben készült mis­kolci címtárban már nem említik, tehát a századforduló után úgy szűnt meg. hogy helyét sem tudjuk azonosítani. Ennél jele­sebb és ismertebb volt az ún. Sikorszky- féle kávéház. 1910-ben tűnik fel először a miskolci leírásokban. A felszabadulás előtt „Sikorszky Cukrászdája és Kávézója” el­nevezéssel volt közkedvelt. Az államosítás után még egy ideig üzemelt, s 1954—56 kö­zött szűnt meg véglegesen. A házat lebon­tották — a Kazinczy u. 8. sz. helyén azo­nosítható —, s napjainkban itt üres telek található. Visszaemlékezésekből ismerjük a Széche­nyi u. 24. szám alatt működött Polgári Kávéházat, az egykori Munkácsy utca 2. szám alatti Sport Kávéházat, a Király Kóvéházat (Ady Endre u. 18.), a Tűzoltó Kávéházat (Kossuth u. 1.) és a Hunyadi u. 1. szám alatt üzemelt Erzsébet Kávé­házat. Századunk első harmadában jeles helyként emlegették az „Ortodox Kóser Kávéház”-at is, amely a Széchenyi u. 88. szám alatt működött. A városban a felsoroltakon kívül, s ter­mészetesen az avasi, a tetemvári és a bá- bonyibérci pincék, kisebb étkezők, falato­zók és bodegák között is voltak kávézó­helyek. Ilyen volt a ma már nem létező, 18. századi építésű, görög kereskedőházban üzemelő kávézó és tejivó is a Szentpéteri kapu 7. szám alatt. Dobrossy István (Sorozatunk következő része: egy hét múlva) Bajtársi találkozó 0 demokratikus hadsereg miskolci százada Egykori katonák, önkénte­sek. Daj társak találkoztak ma délelőtt az MHSZ székházá­ban. hogy felelevenítsék: mint is volt negyvenegy év­vel ezelőtt, 1945 tavaszán, amikor megalakult a demok­ratikus népi hadsereg 5. had­osztályának miskolci százada. — Kékeknek is neveztek bennünket — emlékszik vissza a század akkori fő­hadnagya, a most nyolcvan­éves Fráter Géza. — A jel­zőt a parolink színe akasz­totta ránk. Egyébként a ne­vünk MOKAN-század is volt. merthogy tagjaink egy része aktívan részt vett az ellen­állási mozgalomban, a MÓ­KÁN -komitében. Fráter Géza katonaigazol­ványa 1945. február 22-én kelteződött. Magyarul és oroszul tudatta, hogy tulaj­donosa főhadnagyi rendfoko­zatban teljesít szolgálatot a miskolci 7. honvéd kerület­parancsnokságnál. s fegyver viselésére jogosult. — Engem Miskolc felsza­badulásának napja a kohá­szatban ért, a háborúban nem harcoltam, a vasgyár­ban dolgozók felmentést kaptak — mereng el a négy évtizeddel ezelőtt történteken a volt főhadnagy. — Katona is csak egy évig voltam, 1930-ban. s a zászlósi rend­fokozatig vittem. A külön­böző gyakorlatok során lép­tettek elő tartalékos főhad­nagynak. A romokat takarították 1944—45 telén a kohászatban Fráter Gézáék. azon voltak, hogy mihamarabb begyújt­hassák a kohókat. A 35 éves fiatalembert vezetőjévé vá­lasztotta a vasszerkezeti üzem, amikor: — Behívót kaptam azzal a szöveggel, hogy jelentkezzem a Szepessy-laktanyában. Jól emlékszem. Szabó Sándor százados fogadott, s elmond­ta: önkéntesekből alakult egy miskolci század, s a ki­képzés után a frontra megy harcolni. Nagyon hamar rá­beszélt: legyek én a század­jjc így történt... parancsnok. A magam 34— 35 évevei a legöregebb vol­tam a században, a katonák — éreztem —, hamar meg­kedveltek. én is szívesen ké­szültem velük a harcra. Nagyon kemény kiképzést kaptak 1945 márciusában— áprilisában. A legemberpró- bálóbb gyakorlat a mezőcsá- ti volt, amely teljes menet- felszerelésben. terepen, har­cászati körülmények között zajlott le. — Készültünk a harcra, de az idő nehezen telt. Egyre türelmetlenebbek voltunk, indultunk volna a háborúba. A Szabad Magyarország cí­mű lap 1945. április 26-án cikket jelentetett meg: „Har­colni akarnak a miskolci önkéntesek” címmel. És a várva várt pillanat május első hetének utolsó napjai­ban elérkezett. A miskolci önkéntesek megkapták az elvonulási parancsot. — A Tüzér laktanyából gyalogmenetben indultunk Budapest felé, én vezettem a századot. Énekelve vonul­tunk. éljeneztek bennünket, s virágot dobtak soraink kö­zé. Az Erzsébet Kórháznál vettük elő a fegyvereket, s díszsortűzzel búcsúztunk a várostól. Akkor senki sem hitte közülünk, hogy nagyon r Újra betonozzák?... Csaknem két hónapig zárva volt a Búza téri benzinkút tavaly nyáron. A Miskolci Mélyépítő Vállalat szakemberei felújították a gödrökkel teli aszfaltot. És alig egy esztendő múlva csaknem ugyanolyan mint volt... Rajkó Zoltán, az üzemanyagtöltő állomás vezetője elmondotta: nem csodál­kozna, ha a nyáron ismét be kellene zárni a benzinkutat, s újrakezdeni a betonozást. Esős, latyakos időben ugyanis annyi a tócsa, hogy akár libanevelést is vállalhatnának. Aszfaltot nem teríthettek a betonra, mivel azt úgyis ki­kezdte volna a benzin és az olaj. Am bizonyára kifelejtettek valamit a betonból, mert a rövid használat után már csak sóderre emlékeztet a kásás betonaljzat. Valószínű, hogy a technika mai fejlettsége mellett létezik már olyan betono­zási mód is, ami akár egy évnél tovább is jó minőségben állja a sarat a benzinkutaknál. Sz. I. hamar ismét köszönhetünk Miskolcnak. Elindult á század. Pesten, az Üllői úti Mária Terézia laktanyában szállásolták el a katonákat, másnap vonatra szálltak, az irány az ország nyugati határa volt. — Izgalom lett úrrá raj­tunk. végre odaindulhattunk, ahová készültünk. A frontra, harcolni. Május 9-én. kora délelőtt értük el Martonvá- sárt. Mint kiderült, utunk végállomását. Még csak rö­vid ideje tartózkodtunk itt, amikor lövöldözésre, kiabá­lásra figyeltünk fel. Rakéták röpültek a magasba ... Sír­tak. nevettek az ott levő szovjet katonák. Megértet­tük: vége a háborúnak...! És határozott Fráter Géza is. Antal Ferenc, a század volt katonája írja visszaem­lékezésében: „Az egyik este Fráter Géza összehívta a szá­zadot és a következőket mondotta: Fiúk! Én megígér­tem. hogy elviszlek benne­teket harcolni a németek el­len. Nem rajtam múlott, hogy nem sikerült. Nekem szakmám van. leszerelek és visszamegyek Diósgyőrbe ... — Nem tudtunk szóhoz jut­ni. Nekünk Fráter Géza több volt, mint egy század­parancsnok ...” — Visszatértem a vasgyár­ba, vissza a vasszerkezeti üzembe. A termelés már megindult, munkába álltam. Később áthelyeztek a finom- hengerdébe. a' kikészítőbe. Innen mentem nyugdíjba, 1966-ban. És most itt Vá­gyók. Kevesen vagyunk már régi katonák, bajtársak: 40— 45-en találkozunk rendszere­sen. És akkor felelevenítjük: mint is volt 1945 tavaszán, amikor harcolni akartunk a szovjet hadsereg oldalán, a fasizmus ellen ... I. S.-------------------------------------------­Margó és Ági i felszabadult A miskolci Kereske- ■ delmi és Vendéglátó- J ipari Szakmunkáskép- ■ zőből négyen jutottak be a kereskedelmi i szakma kiváló tanulója J verseny Egerben ren- ■ dezett országos döntő- ' jébe. A kétnapos meg- ■ mérettetésen a keres- ! kedelem elméleti tud- * nivalóiról, áruismereti | készségükről és gya- • korlati rátermettségük­ről kellett számot ad- i niuk. A legjobbak ver- J senyében Hernádi Mar- i git — aki a Miskolci | Élelmiszer Kiskereske- i delmi Vállalatnál gya- J korolja az eladói szak- i mát —, a 4. helyen 1 végzett (szakoktatója | Dudás Barna). Margó különdíjat is kapott a { legkorszerűbb eladási • módszeréért. Ugyancsak dicséretes i a háztartási felszerelés- J eladói szakmában i Garics Agnes 6. helye- | zése. ö a Centrum i Áruházak különdiját | nyerte el (szakoktatója i Iván Miklós). Mindkét- J ten nyomban kézhez i kapták eredményükért a szakmunkás-bizo- i nyítványt. nem kell a tanév végén vizsgázni- ■ uk. S ami szintén nem mellékes: mostantól ■ már a képesített szak­munkásnak járó fize- ! tés illeti meg őket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom