Déli Hírlap, 1986. március (18. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-11 / 59. szám

Piaci helyzetkép, fehéren-/ekeién Nem az árakkal versengenek + Nemcsak a Szinva, de az építés is egyelőre a mederben folyik Szélesebb és szebb lesz a réginél Hidat vernek a Szinva fölé Arrit fenyegeti az építőket. A Blikkben megkezdődött az olvadás, a Szinva vízszintje napról napra emelkedik. A hídverők homokzsákokkal vé­dik munkaterületüket, de a víz így is a eslzmaszárukat nyaldossa. Ám bizakodóak: meg lesz az új hid, amikorra vállalták... Pontosan tíz nappal ezelőtt fostak hozzá az Észak-ma­gyarországi Állami Építőipa­ri Vállalat munkásai a Her- c/.eg Ferenc utca és Kiss Er­nő utca találkozásánál lévő Szinva-híd átépítéséhez. A munka azért is vált elodáz­hatatlanná, mert a Kiss Ernő utcából a Marx tér felé a hosszabb járművek, a csuk­lós autóbuszok helyszűke mi­att képtelenek voltak kika­nyarodni. A régi hidat végűi is két nap alatt elbontották, s a múlt héten nekiláttak az új híd építésének előkészületei­hez. Nem kis munkával jár ez. El kell távolítani a régi­nek az alapjait — még nem tudják az építők, milyen mélyről kell „kibányászni” —, a posta és az Émász ká­beleit pedig más irányba kel] vezetni. A Szinvát úgyneve­Borsod és Miskolc 1848-ban Ezen a héten ünnepeljük március 15-ét. A szabadság- harcra emlékezve tart holnap délután 5 órakor előadást dr. Veres László, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhe­lyettese, az avas-déli párt- helyiség nyugdijasklubjában. Előadásának címe: Borsod megye és Miskolc 1848-ban. iársada.míinka Már hagyomány, hogv a tavaszi ünnepekre a város kicsinosítása érdekében tár­sadalmi munkaakciót hirdet a városi tanács tervosztálya. Idén sem lesz másként; a mostani munkálatok szerve­zéséről és előkészítéséről ta­nácskoznak ma délután 2 órakor a tanácson az érde­keltek. zett jászolgátak közé terelték, hogy a munkát zavartalanul végezhessék. A vízszint azon­ban emelkedik, s a gátat magasítani kell. Az új híd a régi helyén, a Szinva 7+514-es szelvé­nyében épül. Itt a patak me­dervonalában enyhe törés van. ezt azonban nem kö­vették az új hídfők fcerve­A zésénél, mivel a régi híd­fők is merőlegesek voltak a híd hossztengelyére. A híd szélessége 15,4 mé­ter lesz, s kialakítanak rajta egy öt és fél méter széles járdát is. A hídverők mun­kájának sok a nézője, nem csoda, forgalmas helyen dol­goznak. Az építkezéssel má­jus közepére végeznek. A zöldség- és gyümölcsel­látás témája vörös posztó a városlakók szemében, pedig a családi költségvetésben a zöldségre, gyümölcsre elköl­tött pénz ma is meglehető­sen szerény hányadot kép­visel. A piacokon vásárló háziasszonyokat idegesítik, az időnként magasra szökő árak, s legalább ennyire az, hogy minden évben akad valami hivatkozási alap — rossz időjárás, növénybeteg­ségek — az áremelkedésre. Vajon hogy állunk ma Mis­kolcon a zöldség- és gyü­mölcsellátással, s lehet-e ja­vítani a helyzeten? • A KISKERTEK ÁRUI \ A zöldségtermelés átvo­nult az állami szektorból a másodlagos gazdaságba, a kistermelők, háztáji gazdák kertjeibe. A nagyüzemek számára ez az ágazat túlzot­tan munkaigényes, s jöve­delmezővé tétele olyan be­ruházásokat igényelne, ami­re ma nincs lehetőségük. En­nek következményeként a várost és környékét koráb­ban ellátó mezőgazdasági nagyüzemek ma csak a hű­tőiparnak termelnek zöldsé­get, s primőrt és friss zöld­árut már nem szállítanak a piacokra. A mérleg másik serpenyő­jében találhatjuk például a kertszövetkezeteket — Mis­kolcon és környékén hu­szonegyet. Manapság — a tanács ösztönzésére is — a kertszövetkezetiek, s a hét­végi telkeken gazdálkodók egyre inkább hajlandóak az árutermelésre. Ma ezekből a forrásokból fedezik Miskol­con a lakosság gyümölcsigé­nyének több mint 20 száza­lékát. Eredményesnek mond­hatók a termelőszövetkeze­tek részes műveléses rend­szerei is — a különféle for­mákban működő kisgazda­ságoknak köszönhető, hogy végül is van elegendő meny- nyiségű és minőségű zöld­ség és gyümölcs a piacokon. 9 AMÍG az ötből , TIZENÖT LESZ ... Manapság azt kutatják a legtöbben, hogyan lesz az öt forintosból tizenöt forintos ár, mire a termelőtől a vásár­lóhoz kerül az áru. Kétség­telen, hogy a forgalmazási rendszer megváltozása — a Zöldség monopolheiyzetének megszűnése, a többcsatornás árubeszerzés, a magánkeres­kedelem előtérbe nyomulá­sa — javította a kínálatot, de hátránnyal is járt. Sok a viszonteladó, különösen a hi­deg hónapokban. A magán­kereskedők csak azokat a termékeket forgalmazzák, melyek jól jövedelmeznek — nem céljuk a teljes válasz­ték kialakítása. A versengés nem az áraknál bontakozott ki. hanem inkább az áru minőségével vetélkednek a kereskedők. Az állam köz­vetlen árbefolyásoló szerepe a zöldség- es gyümölcsellá­tásban gyakorlatilag meg­szűnt, így a piaci viszonyok Nem volt fagyszünet a Sajó- szentpéteren épülő gyermek- intézményeknél a legutóbbi zimankós napokban sem. A Borsod Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat munkásai dolgoznak a nyolctantermes általános iskola építésén; a téliesített munkahelyen a szakipari munkákat végzik. I Az épületet az előregyártott és a helyszínen összeszerel­hető borsodi vázpanelszer- kezetből állították össze, s a tervek szerint az új tanév­ben adják át a tanulóknak. változásai időnként kiugró árnövekedést idéznek elő. Miskolcon egyre nagyobb jelentőségűek azok a kispi- acok, ahol a kistermelők ér­tékesíthetik a portékájukat, helypénzfizetés nélkül. Ma 17 ABC-áruház környéké» van kispiac. • FÖLDET KERESNEK Megérett a helyzet arra, hogy a termesztőket, forgal­mazókat valamilyen kölcsö­nös érdekeltségen alapuló gazdasági társulás, rendszer kereteibe vonják. Hogy meg­szűnjenek a piacokon a mai kissé anarchikus viszonyok, ez a kereskedők és a ter­melők érdeke is, nemcsak a vásárlóké. Pénzügyi alap lé­tesítésével csökkenteni kell a termelők és a kereskedők kockázatát, gondoskodva a csúcstermés elhelyezéséről. A városi tanács döntése szerint növelni kívánják Miskolcon az elárusítóhelyek számát, és elősegítik, hogy olyan pa­vilonok létesüljenek, ahol télen is, nyáron is lehet ke­reskedni. Számba veszik, hogy van-e tanácsi tulajdo­nú városközeli föld, amely öntözhető, és a kistermelők zöldséget tudnának termesz­teni rajta. S újra napirend­re kerül a nagybani piac ügye. További lehetőségek rejlenek abban is, ha a vá­roskörnyéki termelőszövet­kezetek több zöldségtermő területet adnak ki részes művelésbe. A szakértők elemzése szerint azonban a közeljövőben sem számolha­tunk az árak számottevő mérséklődésével, csak ak­kor. ha valamiből rekordter­mést takarítunk be. (k—ó) Az iskola mellett a gyerekek testmozgásának elősegítésére tornatermet is felépítenek. Dolgoznak egy másik in­tézmény, a 100 gyermek el­helyezésére szolgáló óvoda építésén is. A növekvő né­pességű bányász- és egyéni családi házak építésével gya­rapodó községben igen nagy szükség van a dolgozó szü­lők gyermekeinek elhelyezé­sére szolgáló óvodára, ame­lyet a tervek szerint ugyan­csak ebben az évben vehet­nek birtokukba az aprósá­gok. MISKOLCI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 19. Cukrászdák és kávéházak A káré és a kávézás meghonosodásáról, a kávémérőhelyek és a kávéházak kialaku­lásáról, a családon belüli vagy egy-egy na­gyobb társasághoz kapcsolódó kávézási al­kalmakról és szokásokról nemcsak Miskol­con, hanem országszerte igen keveset tu­dunk. A kávé annyira természetes számunk­ra, hogy eddig sem a néprajzi, sem a törté­neti irodalom nem tartotta szükségesnek fog­lalkozni vele. Mindössze annyit ismerünk az okleveles adatokból, hogy 1651-ben jelent meg Magyarországon. Az első „kávés-ház”-ról pedig 1706-ban történik említés. A dohány­záshoz hasonlóan, kezdetben a kávézás is az előkelő társadalmi rétegek kiváltsága volt. Akik megízlelték, tudták, hogy keres­kedő-karavánok a távoli keletről szállítják, s nagyon drágán adják a „fekete mag­vakkal A kávé miskolci megjelenését és elterje­dését, a szokás kialakulását ma még pon­tosan nem ismerjük. A kereskedők szám­adáskönyvei, másrészt a vagyonleltárak adhattak eddig érdemi adalékokat. A görög kereskedők üzleti könyveiben 1760-ban tű­nik fel először a kávé, majd egy vagyon- összeírásban 1786-ban ismerkedhetünk meg ezüstből készült kávéskészlettel. Jeles miskolci hírlapírónk, Brósz Károly egy közléséből tudjuk, hogy az első kávé­ház 1788-ban nyílt meg Miskolcon. Ennek működését — egy peres ügy kapcsán — 1791-ben városunk jegyzőkönyve is említi. Eszerint „vámosi inspector Schay József az iránt folyamodván — ti. a tanácshoz —, hogy itt lakos frizer (azaz fodrász) két órá­ját kicsalt olly véggel, hogy azt megveszi, azonban az egyiket a kávéházban kártyán eljátzotta. Erre nézve a titulált úr kíván magának a Nemes magistratus által a fri- zérrel hat aranyig való cautlót tétetni, hogy a frizér ... szokása szerint Miskolcról el ne szökjék.” Brósz Károly leírását városunk történet­írója, Szendrei János nemcsak idézi, ha­nem a következőképpen egészíti ki: A tár­sadalmi élet fejlettségére utal, hogy 1788- ban alakult meg a kávéház, ahová mulat­ni, s főleg kártyázni járt a polgárság. A bérleti szerződés 1788. január 15-én szüle­tett meg a diósgyőri koronauradalom és Novák Jakab tescheni kávés között német nyelven. A kávéház helye a mai Rákóczi utca 2. szám alatt, az ún. Döry-kúria felső, azaz nyugati részén volt. (Ezt az Első Ma­gyar Biztosító Részvénytársaság palotájá­nak építésekor, 1909-ben lebontották.) Egy 1832 33-as uradalmi felmérésből részletesen megismerhetjük a kávéházat. A korábban késrSTt bérteft szerződés megfogalmazza. hogy a három szobából és konyhából álló házban a bérlő köteles tekeasztalt felállíta­ni és üzemeltetni. A vendégek számára „tartani kell kávét, chocholadét, limonádét, rosolist, kétszersültet, s más féle liquőröket, de nem szabad árulni bort, sört, vagy pá­linkát”, s kifejezetten tiltja a szerződés „vendéglő tartását”, azaz ételt sem lehetett felszolgálni. Tehát már kezdetben megkü­lönböztették, és funkciójukban is elkülöní­tették a kávéházat a korcsmáktól és ven­dégfogadóktól. Ez az első miskolci vállalkozás nem lehe­tett jövedelmező és eredményes, mert a szerződés lejárta előtt a „kávés” elhagyta Miskolcot. Üzletét és ingóságait a diósgyő­ri koronauradalom kirendelt megbízottja lefoglalta. A „kávés ház" bérlői ezután gyorsan vál­toznak. Egyikőjük, Malagets Ferenc neve maradt fenn, aki a miskolci görög keres­kedő kompánia jeles képviselője volt. Ne­véről és tevékenységéről a 19. század köze­péig szólnak adatok. Miskolc természetesen ezek után sem maradt kávéház nélkül. 1828-ban Jóst Adolf személyében a vendéglátásnak olyan jeles személyisége települ le Miskolcon, aki a cukrászda és a kávéház összekapcsolásá­val új üzlettípust honosít meg a városban, ö volt a megalapítója a későbbi legendás hírű Rábel-Rorárius cukrászdának is. A kávét természetesen ekkor már nem­csak kávéházakban fogyasztották, hanem a nagypolgári családok étkezésének és társa­sági életének is része volt. Erről szemléle­tes képet fest miskolci látogatásáról írott naplójában Bozena Neméova, a cseh szép­próza megteremtője: „1851. április 28. ... es­te kávézás a háziasszonyomnál. Sok komp- liment, pompás és egyszerűbb aranycsé­szék és egy háromlábú kis serpenvü az asz­talon. ... Mi minden volt itt előttünk az asztalkán! Hányféle tányérka, s mindegyi­ken más és más, az egyiken édesség a má­sikon befőttek! Mind igazán gyönyörű volt: az aranyozott kis csészék, pohárkák, se­lyemmel átszőtt asztalkendők, és középen elhelyezve állt a háromlábú edény tejszín­nel. Ezzel később riinden társas összejöve­tel alkalmával — amikor kávét ittak — ta­lálkoztam. Kávét nem isznak többet, mint egy csészével, nem lehet többet főzni be­lőle.” Dobrossy István (Sorozatunk következő része: egy hét múlva.) * A zöldség- és gyümölcskínálat ma főleg a kistermelőktől függ s’ Lj gyermekintézmények Sajószentpétercn

Next

/
Oldalképek
Tartalom