Déli Hírlap, 1986. március (18. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

Lillafüred9 hőruhában Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postáéin»' Déli (űrlap Miskolc. 3581 Pf 39 — Tel.: I8-Í25. férjül* alvásomnál evtNeyfttPKer ooev oanas^aiKlta*. és^^t: veieJfc»fcfceá aetfótó* péntekig, leneto- ♦—1# or> közöt« keressenek fel oennttoket. * A BM Határőrség Miskolci Kerületparancsnoksága a miskolci szociális otthon lakóinak ezer kötetes, a miskolci 34-es Számú Általános Iskolának pedig háromszáz kötetes könyvtárat ajándékozott. A könyvtárat a szociális oHhon igazgatójának, Szilvást Lajosnak s az iskola igazgatójának, Pecsét Tibornak, illetve rajtuk keresztül az időseknek és a fiataloknak, Birke Miklós határőr alezredes, kerületpa- rancsnok-helyettes adta át. Képünkön: a szociális otthon lakói ismerkednek az új olvasnivalóval. (Adám István felvétele) A határőrség ajándéka KI MILYEN ÉPÜLETET TERVEZHET? Koroknál József (Miskolc, Sík n. 8?.): A tanács pénzügyi osztályához címzett levelének másolatát megkaptuk. Feltételezzük, hogy további másolatokat küldött más szervekhez is. Ezért a le­vél közlésétől eltekintünk, hi­szen a tanács szakigazgatási szerve nyilván intézkedik majd. Zöld rerencné (Miskolc, váro­si könyvtár): Levelében három ügy kap­csán foglalkozik a postával. Ami a táviratot illeti, dr. Esztergá­lyos László, a Miskolci Posta- igazgatóság osztályvezetője még 1885. október 21-én választ adott rá Önnek. A másik két ügyben levelét továbbítottuk a postá­hoz, kivizsgálás céljából. Egyik kedves olvasónk be­hozott a szerkesztőségbe egy kulcscsomót, melyet febru­ár 19-én. a déli órákban ta­lált az Észak-magyarországi A város különféle pont­jain — így a Katalin utca környékén is — fedéllel el­látott műanyag edényekben a síkosság megszüntetését elősegítő szóróanyagot he­lyezett el a Miskolci Közte­rületfenntartó Vállalat. Örül­tek ennek a lakók is, hiszen bármikor vehettek belőle, s leszórhatták a havat, jeget a kapujuk előtt is — a só­val kevert fűrészpor ingyen volt. Valamelyik reggel aztán az egyik lakó elindult a szó­róanyagért. Letisztította az edény tetejéről az éjszaka frissen hullott havat, hogy felemelhesse a műanyag tartály telejét. Akkor látta megdöbbenve. hogy tető nincs, a hó ráesett a szóró­anyagra, s odafagyott. Na­pokig találgattuk, hová tűn­hetett a tárolóedény teteje, mígnem megtaláltuk — a Szinvába dobva. Az eset mindenkit felhá­borított. Nem értjük, kinek ártott ez a fedél? Szerencsére senki sem szenvedett kéz- vagy lábtö­rést a Katalin utcában és környékén. De megtörtén­hetett volna, s csupán azért, mert valakinek útjában volt a tárolóedény fedele. Vajon mit szólt volna az il­lető, ha éppen 6 csúszik el a jeges járdán, s baleset éri? A gipszkötés 6—8 hete közben lett volna ideje ei­Szloboda Istvánné miskol­ci olvasónk azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy szeretne köszönetét monda­ni egy villamosvezetőnek. Meghallgatva őt, szívesen teszünk eleget kérésének. Mint elmondotta, február 26-án, a délutáni órákban, munkából hazafelé jövet a Károly utcai megállóban szállt le. Akkor vette észre, hogy a villamoson felejtette kézitáskáját, összes okira­tával, kulcsaival, s pénzével együtt. Kétségbeesetten ro­hant le a Tiszai pályaudvari villamos-végállomáshoz, s itt nagy örömére, hiánytalanul átadták a táskáját. Mindezt igen köszöni Gömöri Károly- né villamosvezetőnek. Sze­rencsére mostanában egyre több ilyen becsületes em­berrel találkozunk ._ Állami Építőipari Vállalat mellett, a Zsigmondy utcá­ban. Jogos tulajdonosa szer­kesztőségünk levelezési ro­vatánál átveheti. gondolkodni azon, mi értel­me van az ilyen rosszindu­latú vandalizmusnak. Dr. V. A. Miskolc Az építési feladatok mére­teinek és összetételének meg­változásával, az épületfelúji- tások, rekonstrukciók előtérbe kerülésével és a lakossági megbízások növekedésével megváltoztak az építésterve­zési munka iránli igények. Ezekbe a munkákba a nagy tervezövállalatok mellett sok kisvállalkozás is bekapcsoló­dott, s erősödött közöttük a verseny. A kisvállalkozók esé­lyeit azonban sok indokolat­lan kötöttség rontotta, az építtetők pedig nem lehettek biztosak abban, hogy a kapott tervek megfelelnek-e a köve­telményeknek. Ezen a helyze­ten változtat a Minisztertanács most közölt rendelete az épí­téstervezési jogosultság új szabályairóL Az építéstervezésben a nagy- és kisvállalkozásokra is egységes szakmai, műkö­dési feltételeket állapított meg, tehát egyenlő tervezési esélyeket adott a vállalko­zók közötti versenyre. Meg­szüntette azokat a korláto­zásokat. amelyek az építés- tervezési jogosultság mérté­két a vállalkozási formák­hoz — vállalat, szövetkezet, kisszövetkezet, kisvállalat, leányvállalat stb. — kötötte. Az új rendelet a tervezők szakértelmét sorolja első helyre, ezért építéstervezési jogosultsággal csak azok a vállalatok, szövetkezetek, költségvetési tervele, szak­csoportok rendelkezhetnek, amelyek főállásban foglal­koztatnak ilyen jogosítványú tervezőket, vezető tervező­ket. Az építéstervezési jogo­sultság kritériumait a Mi­nisztertanács rendeletével együtt megjelenő külön jog­szabály határozza meg a felsőfokú szakképesítés és a szakmai gyakorlat, valamint a vezető tervezővé történő minősítés alapján. A Minisztertanács rende­lete jelentősen növeli a ma­gántervezők és társaságaik tervezési lehetőségeit. A magántervezők társaságai­nak a hatásköre lényegében korlátozás nélkül kiterjed a lakosság- alapfokú ellátását szolgáló kereskedelmi, mű­velődési, egészségügyi épü­letek, az ehhez kapcsolódó létesítmények tervezésére és az építmények felújítási munkáira is. A Miniszterta­nács rendelete ez év július 1-én lép hatályba, de átme­netileg a korábbi rendelke­zéseket kell alkalmazni az 1987. január 1. előtt kötött szerződések szerint végzett, vagy addig megkezdett épí­téstervezési munkákra. Az építéstervezési jogo­sultság részletes feltételeit az építésügyi és városfej­lesztési miniszter rendelete és annak mellékletei szabá­lyozzák. Ezekből kitűnik, hogy a vezető tervezőnek minősített szakember saját szakterületén bármilyen ösz- szetett építéstervezésre jo­gosult. A kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkező ter­vező meghatározott kisebb feladatok elvégzésére illeté­kes, az üzemmérnök építés- tervezési jogosultsága pedig még szűkebb körű. Hasonló* képoen szabályozza a mi­niszteri rendelet a magán- tervezők és társaságaik éoí- téstervezési tevékenységének és a magántervezői név­jegyzékbe történő felvétel­nek a feltételeit is. Az a szakember ugyanis, aki nem szerenel a névieCTvz°kben — a vállalati gazdasási mun­kaközösségek tagjainak ki­vételével — nem folytathat maoántervezási tevékenysé­get. A környezetformáló. a barmónikus városkén-alakf- tás érdekében a terveket is naevobb hozzáértéssel kell elkfrálni. Az énftósi ense- őéiveket kiaöó eleőfokií épí­tésügyi hatóságok Jelentős része azonban szakmailag még nincs felkészülve erre a feladatra. Ennek piloesö- lvozasára az pnítésüwi és várnsfeilesztéci reieieztc.rr.ck ugyancsak mostani rendelete Szerint építéstervezői czqk­érfei hizettségok alakulnak a fővárosi, a meevei és megvei iosú városi tanáesnk ém'tésügvi hatóságai mellett. Ez a rendelet is a többi új jogszabállyal együtt, júliui 1-én lép hatályba. Falrafirkák + Akármerre járunk városunkban, szembeötlenek az al­kalmi „festőművészek” munkájának nyomai. Fáradhatatla­nul vésik „alkotásaikat” krétával, festékkel a bérházak fa­lára. Nem számít nekik, hogy új a vakolat, számukra az a fontos, hogy kiélhessék kificamodott hajlamukat. Eszükbe sem jut — s talán azoknak sem, akik „munka” közben lát­ják, és megakadályozhatnák őket —, mennyit ártanak vá­rosunk szépségének. H. A. Miskolc Kulcscsomót találtak Eltüntette a szóróanyag-edény fedelét Helyesen így írjuk: Kidián Több olvasónk jóin­dulatúan figyelmezte­tett bennünket arra, hogy Killián György nevét elírtuk, hiszen la­punkban két „l”-le! je­lent meg a név. Nos, nem követtünk el téve­dést. Mert bár a Ma­gyar Helyesírási Ta­nácsadó Szótárnak a korábbi kiadása — ame­lyet a közeljövőben át­dolgoznak — valóban egy „l”-lel írja e nevet, a legvüibb kutatások szerint azonban két „1”- lel írta a nevét a ma­gyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja, azaz így: Killián György. + Még mindig tartja magát a tél. Lillafüred is hópompában várta a hét végén a turis­ták, kirándulók százait. Sokan megragadták az alkalmat, hogy a romantikus kisvasút- tal utazzanak. Pásztor Károly Miskolc Megkerült a táska löbh. mint magyartalan Aki a jármüveken és az utcán igyekszik a tömegben a he­lvét megtalálni, annak a sokaság iramához kell igazodnia. Elég egy fölös mozdulat vagy egy disszonáns szó, s az em­berek már azonnal fölfigyelnek... Miként én is a közel­múltban. amikor az egyik buszmegállóban középiskolás, gyö­nyörű lányok ragyogták volna be a didergő, zúzós kedvű környezetet, hogyha hangos beszédük nem keltett volna ál­talános megbotránkozást. Nem is az zavart hogy önfeledten csiviíeltek, de mondataik stílusa; „A vén atyámtól leakasz­tottam 490 forintot" — mondta az egyik. (A nevezett atya aligha lehet több negyven évesnél.) ,.Én meg jól bckajáltain. aztán tanultam, és agonizáltam egyet” — folytatta a másik. S ekkor már kórusban, lehettek vagy öten, felváltva és is­mételten mondták az egyedi, szörnyű szót, mely mindegyik­kel egymásután többször megtörtént. Végül is, egy közép­korú férfi intette rendre őket, a tömeg helyeslése közben, mire a választékos öltözetű, fiatal hölgyek odébb álltak, sér­tődött és duzzogó arccal, s beszédüket hallván, melyet nem rejtettek véka alá, közismert tanárok neve forgott kockán, — nem túlzók, ha azt mondom: tekintélye. Az ifjú hölgyek távoztával már feledtem volna az egé­szet, ha néhány nappal később, a villamoson, szintén csinos, közép'.skolás lányok ajkáról nem szakad fel a szorongató, valóban hátborzongö szó: agónia. Ök is mondták, miként azok, velük is megtörtént, befőttet, szilvalekvárt ettek, — de nem is folytatom. És naponta hallom hasonló korú lá­nyok mondatfiizéreiből az elkerülhetetlen „nagy igent”, aho­gyan Váci Mihály nevezte, az azonos korú fiúk derülnek szerelmeik incselgésein, és ők mondják napról napra. Pedig: nem incselgés, nem az. Valami szorongató, kicsavart végta­gú divat; nem morcosan-kedvcs, mint középiskolás lányok karján a mackó, és nem bókolásra ingerlő, akár hajukban a masni. Több, mint magyartalan! S végtelenül lehangoló. Árvaságot, szorongást és szomorúságot érzek, ha hallom. Melyikük ajkáról röppent el először, nem tudom, de saj­nálatosan meghonosodott nálunk. „Fiatal életek indulóján” méltatlan hozzájuk az ilyen beszéd. Akác István Miskolc ::1Éͧ vX;XvA wm ÜÉf i m m ÉlÉ$ltM .. a »Nem díszit a tér- plasztika« című cikkben szereplő megrongált elem­részt az adott területről el­szállítjuk. — Az »összeros- kadt...« című cikkben rek­lamált, AM. típusú kerti pad javítását megrendeltük a Miskolci Kertészeti Válla­latnál. (A válaszokat a feb­ruár 10-én rovatunkban megjelent olvasói panaszok­ra Varga Zoltántól, a Vá- rosgondnokság igazgatójától kaptuk.) .. a panaszt kivizsgál­tuk és megállapítottuk, hogy az étteremben szakszerűtle­nül, egyenlőtlenül adagol­ják, készítik el a húsétele­ket. Az egység szerződéses rendszerben üzemel, és a vizsgálat során olyan sza­bálysértést nem tapasztal­tunk, ami miatt felelősség- revonással élhetnénk, így csak javaslattal, illetve szakmai tanácsokkal láthat­tuk el az üzlet vezetőjét.” (A választ a január 20-i számunkban közölt, a Ván­dor Sándor és a Vörösmar­ty utca sarkán található ételbár elleni panaszra kap­tuk a Bükkvidéki Vendéglá­tó Vállalat ellenőrzési osz­tályának vezetőjétől, Máthé Józseftől.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom