Déli Hírlap, 1986. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
Lehet pályázni! Az év lakóhaza 1985 >k Az újságossarok és a „vezérlőberendezés Még pogácsát is kap as Was Komfortkocsival Budapestre Miskolc ériekéi Városunk kulturális, történelmi értékeiről, emlékeiről tanácskoznak holnap reggel nyolc órától a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottságán. Mint ismeretes, a HNF városi bizottsága ajánlást fogadott el ezeknek az értékeknek a felkutatására, megismerésére és megismertetésére. A holnapi megbeszélésen a további tennivalókat veszik számba. Különösen a téli kedvezményes vásár első napjaiban volt nagy forgalom Miskolc áruházaiban, boltjaiban. Sokan keresték fel vidékről is az üzleteket. Nagy keletje volt a drága női csizmának és konfekciónak. A férfiak ezúttal takarékosabbnak bizonyultak: kevesebbet vásároltak. A Borsod Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat 45 millió forintos árukészlettel várta a vásárlókat. A vállalat 121 üzletéből 50 található Miskolcon. A téli kedvezményes vásárhoz csatlakozott a szerződéses boltok többsége is, az erre a célra szánt árukészletével. A hagyományos kedvezményes vásár alkalmával a felkínált áru több mint 90 százaléka elfogyott, Befejezéséhez közeledik a Táncsics mozi melletti Műszaki Áruház építése; áprilisban adják át a kivitelezők. A Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalói akeiAz idén is pályázatot hirdetnek megyénkben az év lakóháza ’85 cím elnyeréséért. Április 2-án déli 12 óráig lehet beadni a pályázatokat a megyei tanács építési és vízügyi osztályára. Pályázni lehet: magánerőből megvalósult bármely kategóriájú lakóépülettel, a hagyományos családi házaktól a társasházakig. De versenybe szállhatnak azok is, akik bővítették vagy korszerűsítették lakóépületüket. A páami a szakemberek számítása szerint 14 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. A vásár sikeréhez hozzájárult a hidegre fordult időjárás is. Sok női csizma talált vevőre, de bőven fogyott a női konfekcióból, a kabátokból és méteráruból is. Az ország 37 Centrum Áruházában a két hét alatt a 400 millió forint értékű árukészletnek csaknem a felét eladták. Miskolcon ennél kedvezőbben alakult a vásár; a Centrum Áruház 17 millió forintos árukészletéből — ezúttal választékosabb is volt — 13 millió forint értékűt adtak el. Itt is elsősorban a női holmikat, a csizmát, a kcmfekcióárut keresték, vásárolták. ezer négyzetméteres áruházát berendezése, és a raktáraknak vas- és műszaki cikkekkel, valamint alkatrészekkel való feltöltése után, májusban nyitja meg. lyázatra az alkotók, azaz az építtetők, a tervezők és kivitelezők közösen vállalkozhatnak. Ajánlott tervvel is lehet indulni, ilyenkor az építtető s a kivitelező a pályázó. Szükséges a pályázathoz használatbavételi engedély is, mellékelni kell az 1:100 méretarányú tervdokumentációt, műszaki leírást, s az épület külső képét bemutató fényképfelvételeket, valamint az épület és az alkotók adatait. Érdemes pályázni, hiszen a megyei díj 25 ezer forint, s a három dicséretre is jár egyenként 8 ezer forint. A díjazott alkotások országos döntőn vesznek részt. Nem valamiféle kacsalábon forgó kastélyok tulajdonosai számára indul ez a pályázat. A bírálóbizottság azokat részesíti előnyben, akik a hagyományok erősítésével, egyszerű, szerény, de igényesen megvalósított házat építenek, terveznek. Kulturált lÉsszáliítás A Borsodi Szénbányák dolgozói 200 településről utaznak naponta a bányákhoz, az aknákhoz, illetve vissza. Ez a vállalatnak évente 86 millió forintos költséget jelent. Ám a bányászok a régi „fakaruszok” helyett autóbuszokon utaznak, kulturált körülmények között. Kris Kristofícrson Hatvan táján már nyakig ült a pácban, amikor magára hagytuk. A Konvoj című film tovább pergett a Borsod exp- resszre kapcsolt komfortkocsi két színes tévékészülékén, mi pedig a MÁV új szolgáltatásáról beszélgettünk az éppen szolgálatos stewardesszel, Czclkov Dórával. A 300 forint ellenértékéként kényelmet, videót, vagy tetszés szerint fejhallgatóval adagolt zene- és rádióprogramot, újságokat, kávét, üdítőt, teát, pogácsát kap az utas. A kocsi tiszta, levegős, a nagyobb csomagoknak, kabátoknak is elkülönített helyük van. A foncsorozott üvegű ablakok mellett összesen 38-an férnek el. A stewardess nem érti, miért vagyunk itt olyan kevesen most — rajtunk kívül három utas ül a dönthető-for- gatható repülőülésekben —, mert sokszor van úgy, hogy húsznál többen is felszáll- nak ide. A kísérőnk fülkéjéből minden kontrollálható, ami az utastérben történik. Itt van a képmagnó monitora, a magnó, a rádió, az erősítő, s a tábla, melyen a kívánságokat jelző lámpácskák gyulladnak ki. A sarokban URH-telefon, ezzel hívható a mozdonyvezető. Ha valahol elakad a vonat, a késlekedés okát a készülék jóvoltából pillanatok alatt megtudhatják az utasok. Próbaként — hogy működik-e a masina — felhívjuk a vezetőt, Megyeri Jánost. Rögtön sorolja, hogy az 507-es számú vonat átlagsebessége eddig 120 kilométer óránként, akadály nem áll az utunkban, tartjuk a menetidőt. Kölcsönösen jó utat kívánunk egymásnak. A komfortkocsi utasai között akadtak már külföldiek, maszekok, hivatalnokok, s voltak, akik csak ki akarták próbálni. Vannak már törzsvendégeik, s gyakori utasok az újságírók is. Belekukkantunk a filmbe, s a nemrégen kigyulladt tévére terelődik a szó. A stewardess éppen akkor nem volt szolgálatban, így nem sokat tud a dologról. Azt azért elmondja: azóta egy újabb biztonsági berendezés gondoskodik arról, hogy ne ismétlődjön meg a kellemetlen eset. Gödöllőt elhagyva kapunk észbe, hogy elröpült az idő. Ilyen körülmények között szinte észre sem venni, hogy utazunk. A kényelmet, tisztaságot persze hamar megszokja az ember, s e komfort később igényessé teszi. Üti társaink véleményét kérdezzük, tapasztalataikról. Az egyik hölgy már törzsvendég; s nagyon meg van elégedve mindennel. Akárcsak ő, Sinyei Istvánná is áruért megy a fővárosba. Szerinte több ilyen színvonalú szolgáltatásra lenne szükség a vasúton. A Borsodi Beruházási Vállalat jogásza, dr. Faragó Péter először utazik így. Az útiköltségének csak egy részét téríti majd meg a vállalata, de neki megérni, hogy a kü- lönbözetet saját zsebből állja. Begördülünk a Keleti pályaudvarra. A peronról kíváncsi tekintetek pásztázzák a kocsit. Valószínűleg közülük is több utas akad majd, ha a már rebesgetett kedvezményekkel a MÁV legalább alkalmanként olcsóbbá teszi a komfortkocsin történő utazást. B. A. A vásár első napjaiban nagy volt a forgalom. (Kiss József felvétele) Májusban nyit a Műszaki Aruház A MISKOLCI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 16. Se tfoző-műhely Mindszenten Az 1724 és 1880 között Miskoletől elkülönült, önálló település sajátos életét élő Mindszent községről ailig-alig ismer konkrétumokat napjaink városlakója. A köztu- dat csupán annyit őrzött meg, amennyit megfogalmaz a „mindszenti templom” és a „mindszenti temető” elnevezésekben. A településnek —, amelyet Miskolc körbeépített, majd bekebelezett — pedig nemcsak önálló fogadója volt (a már bemutatott Arany Bárányt, hanem földesurának, a tapolcai apátnak mindenkor nagy jövedelmet biztosító ser- és pálinkafőző műhelye is. 1709-ből maradt ferm a legkorábbi szerződés. amelyet Petrik András tapolcai apát kötött két mesteremberrel, s amely arra kötelezi őket, hogy „a Mind Szent nevű földön, az apátsághoz tartozó kert mögött sernevelöV’ építsenek. Az épületet úgy kellett berendezni, hogy az pálinkafőzésre is alkalmas legyen. A szerződés kiemeli, hogy „illő áron” kell kielégíteni az apátsági korcsma mindenkori igényét, de külső korcsmákba (azaz miskolci korcsmákba) semmilyen körülmények között nem lehet szállítani seritalt. A serfőzők nagyfokú önállóságát mutatja, hogy nem függtek sem a mindszenti bírótól, sem Miskolc város elöljáróságától, „hanem felölök kizárólag a tapolcai apát, mint saját földesurok rendelkezik.” Egy 1740-ben készült feljegyzés, amely közli, hogy „a Mindszent utcában levő serház puszta lévén”, arra enged következtetni, hogy az eredetileg fától és sövényből készült épület valamennyi tartozékával leégett. Ez minden valószínűség szerint az 1733. évi tűzvész során történhetett. Ezért 1742-ben az apát már utasította mindszenti plébánosát, hogy „akarnám — úgymond —, hogy a sörház kőből épülne, s óhajtanám, hogy ha az építésből tégla fennmaradna, az kovácsműhely, vagy más épület emelésére fordíttatnék.” Rövidesen elkészült a boltozatos új kőház, amelyről sajnos nem maradt ránk illusztrációs anyag. Csupán a későbbi összeírásokból, a számba vett kellékekről és munkaeszközökről alkothatunk fogalmat méreteiről. így egyszerre 80 db nagyobb és 4 db kisebb méretű hordó befogadására volt alkalmas. Lajstromoztak serfőző üstökéi,, különféle kádakat, hűtőé dónyeket, komlótároló eszközöket, árpaerjesztő kádakat, de még a mag tárolására használatos zsákokat is. Hogy mennyi alap- ayagból mennyi italt készítettek a műhelyben, azt egy 1746-ból származó elszámolásból gyaníthatjuk. 1746 januárja és augusztusa között 463 3/4 köböl árpát használtak fel, s ebből 385 hordó sör lett. Tehát havi 48 hordó sört állítottak elő, úgy, hogy havonta — a számadás szerint — három-négy alkalommal is főztek. 1746-ban a sörház, a mindszenti felső korcsma és a mindszenti alsó vendégfogadó készlete mellett számba vették a sorházhoz kapcsolódó, ún. pálinka-ház felszerelését is. Megtudjuk, hogy a pálinkafőzés alapanyagát az apátság tapolcai, görömbölyi és miskolci szőlőiből, gyümölcsöseiből biztosították. A cefrét az apátság pincéiben tárolták, az Avas mndszenti oldalán; az értékesítés pedig az apátsági korcsmákban és a vendégfogadóban történt. A 18 század közepén a több, mint 6000 magyar forint tiszta jövedelem, illetve apátsági évi bevétel felét a sörház és az itt készült italokat értékesítő korcsmák adták. A sörház „a legsizerényebb számítással” évi 1000 rajnai forintot, az a korcsma pedig, amelyben évente 300 hordó bor, 400 hordó sör és 30 hordó pálinka fogy el, évi 2000 rajnai forint hasznot hoz az apátságnak — olvashatjuk a jószágkormányzó jegyzetei között. A serfőzőműhely üzemelésével kapcsolatos adataink, ismereteink 1775 után megszűnnek. Az 1777-ben készült, ún. Reindl- féle telkes térkép ugyan még feltünteti, s 1818-ban egy peres levélben is közvetett utalás történik romjaira. A miskolci kéziratos naplók adatai szerint a mindszenti serház tűz martaléka lett, s mert ekkor még nem tartozott Miskolchoz, nyilván különösebben nem is foglalkoztak vele. Egykori helyét a mai Szamuely utcának a mindszenti templom felé eső keleti sarkán, a volt Lonovich, a mai Földes Ferenc utcával szemben tudjuk azonosítani. Dobrossy István iSorozatunk következő részér * egy hét múlva) Csat leikoztak a szerződéses holtok is Befejeződött a téli vásár
