Déli Hírlap, 1986. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-14 / 38. szám

Be kell csomagolni a kenveret A boltok „vásárlók köny­veiben” olvasható bejegyzé­sek és a kereskedelmi el­lenőrzések tapasztalatainak tanúsága szerint ismét na­gyon gyakori panasz, hogy a csomagolatlan kenyeret a vevők összefogdossák. Ez kü­lönösen azokban az üzletek­ben gond, ahol konténerek­ből árulják a kenyeret, ho­lott ez a forgalmazás leg­praktikusabb, legkorszerűbb módja, de a konténerekre nem írják rá, hogy a kenyér milyen fajta, mennyibe ke­rül és mikor sütötték. A Belkereskedelmi Minisz­térium a tapasztalatok alap­ján ismételten felhívta a ke­reskedelmi vállalatok figyel­mét, hogy tartsák be a ke­nyérárusításnál az alapvető higiéniai követelményeket. Megfelelő mennyiségű és méretű csomagolópapírt biz­tosítsanak, s a félbevágott kenyeret kizárólag csoma­golva tegyék az eladótérbe. A konténerek felett az el­igazítótáblákon pedig min­denkor tüntessék fel a ke­nyér fajtáját és árát. + Közeleg a farsangi szezon vége. A Bánkút Síklub nagy­szerű szórakozást, kikapcsolódást kínál erre a hét végére; ismét megrendezik a Bükk-fennsíkon a síkarnevált, amely­re minden érdeklődőt szeretettel várnak. A látványosnak ígérkező esemény szombaton 10 órakor kezdődik. A vetél­kedőkre reggel 8-tól fél 10-ig lehet jelentkezni a klubház­nál. Azok, akik tombolát is vásárolnak, értékes tárgyjutal­makat nyerhetnek. A fődíj: egy pár márkás síléc. (Szabó István felvétele) Van-e „umbulda” a telefonbekötéseknél? • • Üléseseit a megyei DIEB Időnként fel-felrsap a szó­beszéd a Postaigazgatóság Miskolc Városi Távközlési tizeme körül. Érdekes mó­don éppen olyankor, amikor tömegesen tudnak telefon­igényeket kielégíteni. Így volt ez a múlt évben is, amikor az avasi lakótelepen elkészült a város harmadik távbeszélő főközpontja, amely lehetőséget teremtett rá, hogy több ezer *elelon- kérelmet teljesítsenek. Sorozatban érkeztek a be­jelentések a megyei NEB- hez arról: „Umbulda van” az igényelbírálások körül. Népi Ellenőrzési Bizottsá­gunk a bejelentések alapján természetesen vizsgálatot rendelt el a miskolci táv­közlési üzemnél, tisztázandó: mi az igazság? A vizsgálat megállapításairól jelentés készült, amelyet — egyéb, a napirenden szereplő témák mellett — a megyei NEB tegnap délelőtti testületi ülé­sén vitattak meg, s fogad­tak el a bizottság tagjai. A célvizsgálat munkabi­zottsága mindenekelőtt meg­állapította: a telefonigénylők körében tapasztalható fe­szültség oka, hogy a posta — a szükséges műszaki fel­tételek híján — nem győzi a kérelmeket folyamatosan és teljes egészében kielégí­teni, a városfejlesztés és a távbeszélő-hálózat bővítésé­nek lehetősége nincs össz­hangban. Emiatt Miskolc te­rületén a telefonellátottság változatos képet mutat. A legkritikusabb területek je­lenleg: a klasszikus belvá­ros. a Vologda lakótelep északi része, a József Attila utca és Vásártéri utca kör­nyéke, Pereces, Lillafüred, Berekalja, a Harsányt út mentén épült családi házas telep, valamint Alsó- és Fel- sőzsolca. A múlt év decem­berében mintegy 12 ezer igénylést tartottak számon, s a kérelmezők érthető mó­don türelmetlenek. Ami pedig az „umbuldát” illeti, a vizsgálati jelentés hangsúlyozza: a telefonbe­kötések engedélyezésére jo­gosult vezetők a Posta szi­gorú vezérigazgatói utasítá­sának megfelelő fontossági sorrendben bírálják el az igényléseket, szubjektív meg­ítélés legfeljebb akkor for­dulhat elő, amikor az azo­nos kategóriába tartozó igénylők száma meghaladja a lehetőségeket. Ezek ellen természetszerűleg a kifogá­sok is erősen szubjektivek lehetnek. öt év múlva remélhetőleg minderről már múlt időben beszélhetünk. Mint lapunk­ban is hírül adtuk, 1990-re elkészül az új miskolci re­gionális távbeszélőközpont, amely a Magyar Posta leg­nagyobb beruházásaként két­milliárdos költséggel épül fel a VII. ötéves terv ide­jén. Az új főközpontra har­minchárom ezer távbeszélő­állomás kapcsolható majd, teljes kapacitása pedig 50 ezer állomásig lesz bővíthe­tő. Évezredünk utolsó évti­zedében tehát — amikoris városunkban a száz lakosra jutó távbeszélő helyek szá­ma a jelenlegi 25,1-ről 32,4- re növekszik — aligha lesz ok „umbuldára” gyanakod­ni. A vasutas, a dajka és a szolgáltató Mit vár a kongresszustól? (Folytatás az 1. oldalról) A MÁV Miskolci Igazga­tóságának több, mint 14 ezer dolgozóját képviseli a szak- szervezeti kongresszuson Fe­jes István. Tizenöt éve vas­utas, érettségi után válasz­totta ezt a pályát, a mun­kakönyvében nincs is más bejegyzés a MÁV-on kívül. Üzemirányító. — Voltam én kocsifelíró, forgalmi szolgálattevő, állo­másirányító — mondja. — Nincs még két éve, hogy itt dolgozom az igazgatóságon. A vonatok felügyelete, ope­ratív irányítása a felada­tom. A Miskolc—Hatvan kö­zötti szakasz tartozik hoz­zám, naponta 70—80 teher­vonat és 100—120 személy- vonat útját ellenőrzőm, fi­gyelem. Fejes István felesége is vasutas. A 3 éves és a 8 éves kisfiúk közül a na­gyobbik már érdeklődik ap­ja foglalkozása után. Ö is vasutasnak „készül”. — A családban csak a nagyapám volt vasutas. Jó­magam sokat utaztam, be­járó voltam, s már diákko­romban érdekelt a vonat, a pálya, a mozdony. Meg az­tán az igazság az, hogy a MÁV régen is biztos meg­élhetést adott, s ez most sincs másképp. A vasúttól az évek során sok mindent kaptam; lakást is. Ernődön élünk... Az üzemirányítót tíz év­vel ezelőtt szakszervezeti bizalminak választják tár­sai. 1980-ban már a Vas­utas-szakszervezet Központi Vezetőségének tagja, s egy­ben beválasztják a tizenhét fős elnökségbe is. A Vas­utas-szakszervezet tavalyi kongresszusán megerősítik tisztében. — Sok mindenről beszél­nék, ha szót kapnék a kongresszuson. Szólnék: az égető munkaerőgondokról, síkra szállnék jobb anyagi megbecsülésünkért, elmon­danám azt is, hogy milyen a járműparkunk, milyen rossz az alkatrészellátás, de ki­fejteném az üzemszervezési hiányosságainkat is. Egy éve helyezkedett e! dajkaként Sztanyó Bertalan­ná a Bornemisza utcai óvo­dában. Nagy megtisztelte­tés érte; küldött lesz a szak- szervezeti kongresszuson. Szerencsen született, majd Megyaszón járt általános is­kolába, ezután a kereskedel­mi szakmunkásképző inté­zetben szerzett bizonyít­ványt. Először a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, majd a Zöldért­nél helyezkedett el. 1981 óta miskolci lakos, férje a Vil­lanyszerelő-ipari Vállalatnál gépkocsivezető. Négyéves kisfiúk van, szép családi házban — a közelmúltban építkeztek —, a Martintele­pen laknak. Sztanyó Berta- lanné most 25 éves, tíz éve szakszervezeti tag. Tavaly szakszervezeti bizalminak választották meg, nyolcán tartoznak hozzá. Első ko­molyabb megbízatását ebben a funkciójában januárban kapta, amikor küldöttként részt vehetett a pedagógus­szakszervezet kongresszu­sán. Ott főleg a 40 órás munkahétért szálltak síkra a felszólalók, de ugyanúgy szó volt — többek között — a dajkák bérrendezéséről is; alacsonynak tartják. Ha szót kapna a kong­resszuson, szintén erről be­szélne, mert mint mondta, ez országos problémája az ebben a munkakörben dol­gozóknak. A napközi ottho­nos óvodában egyébként 160 gyerekkel foglalkoznak. A gyerekek szeretete szólította ehhez a hivatáshoz... Mit vár a magyor szak­szervezetek XXV. kongresszu­sától Molnár János, a He­lyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Borsod Megyei Bizottságá­nak titkára? — Az elmúlt ötéves terv a kommunális, közszolgálta­tási és fogyasztási szolgálta­tásban a nagyarányú fejlő­dés korszaka volt. Jó példa erre az ingatlankezelői tevé­kenységnek a népgazdasági fejlődés ütemét jelentősen meghaladó fejlődése. Jólen­A Magyar Kereskedelmi Kamara Észak-magyarorszá­gi Bizottságának elnöksége tegnap délután Egerben tar­totta ülését. Megvitatták a testület 1982 óta végzett ne, ha a kongresszus hatá­rozata támogatná ennek a tendenciának a folytatódá­sát. Meggyőződésem, hogy a szolgáltatást végső dolgozók a VII. ötéves tervidőszak­ban is reflektorfényben dol­goznak majd. Munkájuk és magatartásuk befolyásolja a lakosság közérzetét, hangu­latát, aktivitását, az egész társadalmi környezetre nagy hatással van. A közvéle­mény sokszor a mi mun­kánkon keresztül ítéli meg a szocialista társadalom gon­doskodását. Ezért ez a mun­ka megfelelő felkészültséget, szocialista magatartást, de támogatást is kíván. Arra gondolok például, hogy leg­alább a népgazdasági átlag­nak megfelelő ütemben kell biztosítani ágazatunkban a dolgozók bér- és jövedelmi színvonalának növekedését Természetesen tudjuk, hogy ennek anyagi alapjait csak­is az eddiginél jobb, színvo­nalasabb munkával teremt­hetjük meg. De vannak he­lyek, ahol központi beavat­kozásra is szükség lesz. Ezért például azt várom a szakszervezetek legfelsőbb fórumától, hogy tegyen kez­deményező lépéseket a kor­mánynál. Például, hogy a VII. ötéves tervidőszakban a közszolgáltatások minden te­rületén át lehessen térni a 40 órás munkahétre. Vagy abban, hogy a fürdőszolgál­tatás feszítő gondjai csök­kenjenek, s átfogó, országos program készüljön a meg­nyugtató megoldásra. Mi, HVDSZ-esek mindebben jó partnerei lennénk a kor­mányzatnak. tevékenységéről készült be­számolót, véleményezték az 1986. évi munkatervet, és jóváhagyták a beszámoló és tisztújító tagvállalati ülés jelölőbizottságának tagjait. Ila hirdetik, de nem gyártják... Á rekle m liszfessége Á Kereskedelmi Kamara elnökségi ülése VASVILL Kereskedelmi Vállalat Borsod Megyei Kirendeltsége felvesz ♦ autómotor-szerelőt ^ segédmunkást ^ 3 bolti eladót vas-műszaki eladói szakképzettséggel és 2 aruösszeáilítót. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés; Miskolc, Vágóhíd u. 6. (Bolti eladók jelentkezését a 18-088 telefonra várjuk Madarász Terézia kisker. előadónál.) >fc A miskolci tévéstúdió munkatársai a nyomdában. A stú­dió következő adásában (február 24-én) riportot láthatnak a nézők arról, hogyan készül a Déli Hírlap. A stáb természe­tesen forgatott a nyomdában is. Képünkön Adám Gábor operatőr és Rimaszécsi Gyula hangtechnikus. (Kerényi László felvétele) Ha az agyonreklámozott terméket hosszas keresgé­lés után sem találjuk egyet­len üzletben sem, joggal bosz­szankodunk. s eszünkbe öt- lik a kérdés: tisztességes-e az ilyen hírverés? — Természetesen nem az — mondja Kiss Béláné, a MAHIR megyei kirendeltsé­gének vezetője. — Bárki be­jelentheti nálunk, ha ilyet tapasztal. Amennyiben az adott termék tartós hiányát maga az előállító okozta, a mi feladatunk, hogy abbaha­gyassuk a reklámozást. — De nemcsak a MAHIR foglalkozik hírveréssel... — Ha más vállalat kapta a megbízást a hirdetési ak­cióra, a nálunk történt be­jelentés után vagy mi érte­sítjük őket, vagy a panaszost irányítjuk hozzájuk. — Volt már erre példa? — Nem emlékszem ilyen bejelentésre... — Ez — gondolom — nem jelenti azt, hogy nincs is ha­mis reklám. Külföldön ezt büntetik. És Magyarorszá­gon? — Nálunk nincs rá szank­ció. — Mit lehet meghirdetni? — A hirdetés jogilag sza­bályozott tevékenység. Meg­határozott dolgokat, bizonyos formában, tilos reklámozni. Nem hirdethető például há­romévesnél fiatalabb sze­mélygépkocsi, nem tehető közzé obszcén szöveg. A ter­mékét hirdetőnek a tudomá­sára hozzuk, mit kell elke­rülnie a hírverés során, hogy ne sértse meg a paragrafu­sokban foglaltakat. Ha még­is kötné az ebet a karóhoz, azaz szabálytalanul akarna eljárni, elállunk a reklámtól. — Azt. hogy gyártják-e már a reklámozandó termé­ket, ki ellenőrzi? — Ez nem a mi felada­tunk. Időnk sem volna ezt kinyomozni. De például egv új üzlet nyitásakor különös gonddal ügyelünk az időzí­tésre, hogy ne kezdjünk túl korán a kampányba, s a rek­lámban ne állítsunk valót­lant. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom