Déli Hírlap, 1986. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

Jobbak a munkakörülmények az MKV-nál Infarktus után: óvatosan! Nem jár mindenkinek a forró A forró tea a buszvezetők téli védőitala — tájékoztatta olvasóinkat lapunk hétfői számában a Miskolci Közle­kedés! Vállalat ügyeletes diszpécsere. Másnap sűrűn csengett a telefon szerkesztő­ségünkben: izgatott gépkocsi- vezetők értesítettek bennün­ket arról, hogy már két éve nincs védőitaluk. Mi az igazság? Lipták Györgytől, a közlekedésiek szb-titkárától kértünk felvi­lágosítást. Noha az utóbbi betekben nyugodtnak látszik a mis­kolci „szénpiac”, nem egy olvasónk érdeklődik szén­ügyben. Hogyan kezdődött az új esztendő a Nádasré­ten, a Tüzép 402. sz. szénte­lepén? — kérdeztük Himer Imre telepigazgatót. — Az év végére mintegy 95 százalékban teljesítettük a megrendelők igényeit. A szénfélékből 50—57 ezer má­zsa, tűzifából 3—4 ezer má­zsa tartozásunk van, vagyis ami le van számlázva, de még nincs kiszállítva. A le­maradás egyik legfőbb oka az volt, hogy visszáruznunk kellett 35 ezer mázsa vison- tai lignitet, helyette aztán lyukói darabos, illetve koc­kaszenet adtunk, azaz adunk. Az új esztendőt egyébként jól kezdjük. Január köze­péig — alig tíz munkanap — Az információt adó kol­léganőm valóban tévedett. Mentségéül szóljon, hogy nemrég jött vissza gyesről, s nem tudhatott róla, hogy már két éve valóban nem kapnak védőitalt gépkocsi- vezetőink télen. Ennek a juttatásnak a megszünteté­sét az tette indokolttá, hogy lényegesen javultak a sofő­rök munkakörülményei, jól fűthetők a fülkéik, nincse­nek kitéve az időjárás vi­szontagságainak. Más volt a helyzet tavaly, a rendkívüli hidegben a villamosvezetők­alatt — mintegy 60 000 má­zsa lyukói és importszenet forgalmaztunk. Van olyan éjszaka, hogy 5—6 ezer má­zsa szenet kapunk a jól haj­rázó bányászoktól. Megren­delőirodáink 60 mázsáig elő­jegyzés nélkül adnak el lyu­kói szenet, ha azt a vevő in­nen, a Nádasrétről szállít­tatja. Ezt most viszonylag rövid határidőn belül, leg­később egy-két hét alatt megkapja a vásárló, olykor még hamarabb is. Ha Lyu- kóbányáról kérik a szenet, előjegyzésbe veszik az igényt, s értesítést kap a megren­delő, hoey mikor kapja meg a szállítmányt. Jelenleg a szénellátás jónak mondha­tó. Reméljük, az is marad. Ez persze attól is függ, mi­képpen alakul az időjárás, s hogy időben megkapjuk-e az importszenet. kel: a kellően fűthető fül­kék hiányában ők akkor kaptak forró teát. Idén — kísérletként — megpróbál­tuk megoldani a fűtést a villamosokon. Az első ta­pasztalatok kedvezőek, s úgy tűnik. a villamosvezetők sincsenek már rászorulva a védőitalra. Természetesen, ha tartósan hidegre fordul az idő, és nem bizonyul elégségesnek a fűtés, ismét kapnak forró teát. A nyári gyakorlatunkhoz hasonlóan télen is jár viszont szóda­víz sofőrjeinknek; ehhez a végállomásokon jutnak hoz­zá. A vállalat forgalmi főosz­tályvezetőjének, Szilágyi Ist­vánnak van-e hozzáfűzni valója az szb-titkár által elmondottakhoz ? — A forró tea intézménye nem szűnt meg teljesen az MKV-nál: mindazoknak jár, akik tartósan szabadtéren dolgoznak, például az úgyne­vezett telepes gépkocsiveze­tőknek. vagy a huzamosan a szabad ég alatt tevékeny­kedő takarítóknak. Lesz liszt Január 10-től nem járnak búzát a Miskolci Malom őr­lőgépei: egy hónapig kar­bantartás miatt szünetel a liszt őrlése. Az évi hagyo­mányos karbantartás azon­ban nem befolyásolja Mis­kolc lisztellátását. A január 10-ét megelőző hetekben a molnárok teljesítményükre rátettek még egy lapáttal, bedolgozták szabadnapjaikat, s lisztet a megye más mal­maiból is szállítanak Mis­kolcra. A sütőipar és az üz­letek tehát megfelelő meny- nyiségű lisztet kapnak az el­következő hetekben is. Lyuk óit, a Dádasrélről Nincs £ond a szénnel Színe és A malac farka A mi emberünk címmel glosszázta meg az Élet és Irodalomban „—el—” a la­punkban megjelent hírt; ne­gyedszer nyert malacot a szilveszteri tombolán egy család. Ilyen szerencsés kezű magyarokra lenne nagy szük­ségünk — így a glosszista —. hiszen jó szakemberekből nincs nálunk hiány, szor­galmunk sem átlag alatti, mégsem úgy fejlődik a gaz­daságunk, életszínvonalunk, ahogy szeretnénk. Azokból van kevés, akiknek a kezé­ben malaccá válik a tombo­lajegy (négyszer egymás után). Ha ugyanis több olyan magyar polgár lenne, aki Fortunával cimborái, akkor megkérhetnénk őket. bökje­nek rá a térképre, s ennek megfelelően döntsük el .......mit építsünk, hol épít­sünk. melyik országgal kös­sünk milliárdos üzletet, me­lyikkel ne. egyáltalán: kit szeressünk, kit ne szeres­sünk. iobb. ha ő mondja meg. mit sorvasszunk, mit fejlesszünk ...” A iószerencsét szolgálatá­ba állítani régi vágya az emberiségnek. Ezernvi babo­nás szertartással próbáltuk és Dróbáliák mindmáig el­nyerni kegvét Ismerek egy hölgvet. akinek egész gyűj­töm nye van négylevelű ló­heréből. az ugyancsak értel­miségi pályán tevékenykedő fiata1 házasnár első dolga az. bogv rozsdás patkóiét felsze­gezze ú> lakása küszöbére Titkon gomb után kezdenek kotorászni komoly felnőtt emberek, ha kéményseprővel találkoznak, s olyan is van, aki nem szisztémákra eskü­szik. hanem arra, hogy csak­is bal kézzel szabad kitölte­ni a lottószelvényt. Ha reg­gel fekete macskával talál­kozik. aznap szőke nővel sem szívesen ismerkedik a nagy szívrabló, péntek 13-án pedig ki merne sorsdöntő vállalkozásba fogni? Szóval mindmáig nem nőt­tük ki teljesen babonáinkat, és mert így van, hajlamo­sak vagyunk rá, hogy el­higgyék: több szerencsével többre vinnénk, gyümölcsö­zőbb üzleteket kötnénk a külpiacokon, gyorsabban megtérülő beruházásokba fognánk, és úgy alakítanánk azt a fránya termékszerkeze­tet, hogy egyensúlyba kerül­jön végre gazdaságunk ugyancsak billegő mérlege. Arról nem is beszélve, hogy ha az elmúlt évszázadokban szerencsésebben választottuk volna meg szövetségeseinket és ellenségeinket, akkor ta­lán ... De hagyjuk ezt! Szép emlékű Zrínyi Miklósunk is azt íratta szablyája pengéjé­re. hogy: Sors bona nihil aliud, és lám. hogy végezte a szerencsétlen. Jómagam hajlamos va­gyok egy másik közmondás igazságát hirdetni: Segíts magadon, az isten is megse­gít! Mert a négyszeres ma­lac-nyertest sem teljesen va­kon találta meg a szerencse. Munkatársam, aki jelen volt a sorsoláson, elmondta, hogy 170 tombolajegyet adtak el szilveszterkor abban a bi­zonyos vendéglőben, ahol a család múlatta az időt s ezek közül 40-et ők vásárol­jak meg, darabonként 10 fo­rintért. Könnyű kiszámítani, hogy ily módon 1:4-hez aránylott az esélyük. Nyal­ván hasonlóan járhattak el a korábbi években is, azaz besegítettek egy kicsit a sze­rencse istenasszonyának. Ter­mészetesen a nyereségük is kisebb lett ezáltal, mert ha mondjuk a sivalkodó nyere­mény 1200 forintot ért ak­kor 800 forintot könyvelhet­tél el tiszta bevételként. Magyarán mondva: ésszerű kockázattal járó vállalkozás volt részükről a tombolajá­ték. Ennyit egyébként nyu­godtan kockáztathattak, hi­szen „tőkeerős” a család. És nem azért, mert az asszony­ka pedagógus, hanem azért mert a féri a háztáii gazda­ságban egyebek között 34 ezer csirkét nevel. Tisztelettel azt javasol­nám tehát, hogy országos szinten se bízzunk túl sokat a szerencsére, s ne bököd- tessünk a térképre senkivel, inkább próbáljuk meg „nagyban” utánozni „korunk hősének” módszerét: szor­galmas munkával megterem­tett befektethető tőke, és ésszerű kockázatvállalás. Ha így teszünk, nagy esélyünk van rá, hogy végre megfog­hatjuk a malac kunkori far­kát. (bekcst Szívbetegek rehabilitációja if Rendszeres testmozgás, egyre növekvő adagokban: mel­lékhatás nélküli gyógyszer . „ Hazánkban — miként más országokban is — a leg­utóbbi évtizedben fokozato­san az egyik legnagyobb be­tegségcsoporttá váltak az ér­rendszeri és szívbetegségek (köztük az infarktus). A leg­gyakoribb okaivá kezdenek lenni a javakorabeliek (30— 40 évesek) munkaképtelensé­gének. nemegyszer a termé­szetesnél jóval korábbi ha­lálának. A szakorvosok a hajszolt életmód kiváltotta stresszt, az egészséges mozgás hiá­nyát, a dohányzást, a zsíros — magas koleszterintartalmú — ételek és a tömény sze­szes italok mértéktelen fo­gyasztását említik az előidé­ző okok (rizikófaktorok, az­az veszélytényezők) között. A fizikai'dolgozók és a szel­lemi munkát végzők nagy­jából ugyanolyan arányban kapnak infarktust, amilyen a létszámuk aránya a társa­dalomban. Ami érdekes, s főként alkati sajátossággal magyarázható: a női betegek a férfiak egytiaedét sem te­szik ki. + HAZÁNKBAN ELSŐKÉNT Elsődlegesen az infarktu­son átesett dolgozók újból való munkaképessé tétele céljából, a megyei tanács egészségügyi osztálya 1980- ban létrehozta a Miskolcon működő tüdőkórház elkülö­nített traktusában a kardio­lógiád rehabilitációs részle­get, amely a következő év­ije* önálló osztállyá vált. ISyen az országban addig se­hol sem volt. a következő években azonban Csongrád, Vas, Somogy és Zala megyé­ben követték a borsodi pél­dát, s már Egerben is ala­kulóban ven hasonló rész­leg. Az osztály szorosan együtt­működik a megye kórházai­nak belgyógyászataival, az ezeken gyógyk özeiteknek mintegy a fele kerül az öt kórteremben 35 ággyal ren­delkező rehabilitációs osz­tályra. (A betegek másik fe­le a kórház elhagyása után, orvosi felügyelet mellett, az otthonában házi gyógykeze- lesben részesül.) Az osztály a balatonfüredi szivkórház és szanatórium bevált módszereinek, vala­mint a több országban éve­ken át számos vizsgálatot végzett egészségügyi világ- szervezet, a WHO ajánlásai­nak megfelelően fejti ki te­vékenységét. + FOKOZATOS MEGTERHELÉS A gyógyítás általános is­meretei mellett speciális ké­pesítéssel is rendelkező szak­orvosok, asszisztensek, nővé­rek irányításával a gyógy­szeres kezelés mellett moz­gásterápiában is részesülnek a rehabilitálandók: a kórház jól felszerelt tornatermében naponta testgyakorlást vé­geznek, pingpongoznak. Er- gometriai terhelésnek is alá­vetik őket, s a kórház ha­talmas parkjában, a friss le­vegőn, az orvos által meg­határozott mértékben — fel­ügyelet mellett — sétálgat­nak, ami szintén fokozatos megterhelést jelent számuk­ra. A panasz- és tünetmen­tes betegek a hétvégeken ha­zautazhatnak családjuk kö­rébe. Általában 6—R hét a kezelési idő, de egyes ese­tekben lehet ennél kevesebb is. A rehabilitációs osztályon gyógykezeltek a kezelési ide­jük után visszakerülnek az őket beküldő belgyógyászat gondozásába. Az osztály azonban továbbra is folya­matosan figyelemmel kíséri sorsukat, oly módon, bogy szoros kapcsolatot tart a gon­dozókkal. Az utóbbiak érde­me is. hogy a rehabilitáció­ban részesülteknek mintegy a fele visszamehet eredeti munkakörébe. A többiek kö­zé a rokkanttá nyilvánítot­tak. a nyugdíjasok és a ház­tartásbeli nők tartoznak. + KLUBJUK VAN ÓZDON Sajnos, az a tapasztalat, hogy az infarktusos gyógy- kezelteknek körülbelül az egyharmada a betegség okoz­ta megrázó élmény ellenére sem kerüli el a rizikófakto­rokat. Ugyanazt az életmó­dot folytatják, mint a meg­betegedésük előtt; dohá­nyoznak, zsíros ételeket, tö­mény szeszes italokat fo­gyasztanak ... Ennek újból kórház, s gyakran halál a következménye. Ezért az egészséges életmódra való állandó figyelmeztetés, ösz­tönzés és tanácsadás céljából Ózdon létrehozták a szívbe­tegek klubját, amelyben az érdekeltek hetenként több­ször is összejárnak. Ennek áldásos hatásáról igen jók a tapasztalatok. * Az MSZMP Miskolc Váro­si Egészségügyi Bizottsága a múlt év februárjában hatá­rozatot hozott a szív- és ér­rendszeri betegségek meg­előzéséről, gyógyításáról. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rehabilitációs osztály a határozatban foglaltaknak megfelelően végezte, s két­ségtelenül úgy végzi ezután is gyógyító munkáját. Ebben segítségére van az is, hogy rendelkezik a szükséges gyó­gyászati eszközökkel, műsze­rekkel. Ám tagadhatatlan, hogy e műszerek a rendsze­res igénybevételük miatt a szokásosnál hamarabb cseré­re szorulnak, s ez a beteg- ellátás szinten tartása érde­kében figyelembe veendő. T. L % Műszeres vizsgálatok segítik az orvos munkáját (Kiss József felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom