Déli Hírlap, 1986. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

öfr Kollégisták a galériában. Bemutatkoznak a rajztanárok A rádióban hallottuk Utolsó üzenet Képek a kollégiumban Az alkotó rajztanárok és a Pedagógus Rajzstúdió tagjai­nak munkaiból nyílt kiállítás a 101. Számú ipari Szakmunkás­képző Intézet kollégiumában. A Szakmunkás Galériában hat­van kép, olaj, akvarell, rajz látható. Jó, ha a művészettel fog­lalkozó tanároknak néha al­kalmuk nyílik a nyilvános­ság előtt is bizonyítani ké­pességeiket. A szereplés lehe­tősége kihat szakmai fejlő­désükre, alkotókedvükre. Miskolcon hagyomány, hogy 'akinek művészi ambíciója van, bemutathatja alkotásait, jlyen alkalmakkor bizonyára a tanítványok sem mulaszt­ják el, hogy tanáraik kiállí­tását megnézzék. Ez ösztön­zőleg hat rájuk is, nagyobb kedvvel sajátítják el a rajz alapjait, hiszen művésztanár tanítja őket. Különösen ér­dekes egy pedagóguskiállítás akkor, ha éppen tanintézet­ben rendezik meg. A Szakmunkás Galériában nem először mutatkoznak be a különféle művészeti ágak képviselői. Volt már itt fo­tó-, grafikai és belsőépíté­szeti kiállítás is. Kollégisták­tól kérdeztem: látták-e az itt bemutatott alkotásokat, mi­után naponta többször is elmennek előttük?... Csak futólag — volt többük vála­sza —, eddig még nem jutott Idejük erre... De azt is be­vallották néhányan, hogy kü­lönösebben nem érdekli őket az ilyen kiállítás, mert nem köti le a figyelmüket. Hogy miért? Nem szeretik a mo­dem képeket, nem monda­nak nekik semmit Ezek sze­rint a kollégistáknak nem hiányzik a művelődés lehető­sége? Nem erről van szó, de maguktól — koruknál fog­va is — csak nehezen értik meg az ilyen alkotásokat. Segítségre, magyarázatra szo­rulnak tehát hiszen alig ta­nítunk rajzot... Az egyik kollégiumi tanárnő elmond­ta, hogy több iskolából is el­jönnek csoportosan a diákok egy-egy, a művészetek iránt érdeklődő pedagógussal, aki próbálja „kiselőadásával” megszerettetni a látottakat. Többen is követhetnék a példájukat. A kollégium 400 lakója közül általában 100—150-en tekintik meg a kiállításokat, Mitől leszel olyan szép? Főző Sándor munkája. s ez nem is rossz arány. A Szakmunkás Galéria létreho­zása előtt vajon hányán jár­tak e gyerekek közül tárla­tokra?. . . Fontos ízlésnevelő szerepe van tehát e kiállító- helynek. T. L. Radván János nyugdíjas 64 éves korában fővárosi olthoná tói távol, egy faluban a maga aital választott fiatal házaspái kertjében lett öngyilkos. Két üres pálinkásüvegei találtak az alatt a fa alatt, amelyre fel­akasztotta magát. Pedig nem volt italozó ember, cselédnek született, aztán betanított mun­kás lett a Tungsram gyárban, ahol nyugdíjba vonulása után - eladva házát, telkét, ingósá­gait - 240 ezer forintos alapít­ványt tett a fiatal mérnökök javára. Benkei Ildikó rádióbal ládáját hétfőn este közvetítette a Kossuth adó. Az önhalál okát a rendőr­ség is vizsgálta. Radván Já ­nos felesége halála után egyedül maradt. Gyermekei, rokonai, barátai nem voltak Nem tudott egyedül élni. összeroppant, de megpróbált talpra állni, hogy elrendezze dolgait. Egy betontartályban elásta élete regényét, mun­kakönyvét, kitüntetéseit, fe­lesége arcképét, amely egv hanglemezen volt — a dalt ő írta a felesége számára —. a tartályban benne volt éle­te története is. Annak ide­jén is készült vele riport, és. Elásott üzenet címmel hang­zott el. Kerékpárral indult neki az országnak, körül akarta jár­ni Magyarországot a határ mentén. népdalt szeretett volna gyűjteni, de valójában barátokat, társakat keresett, így jutott el abba a faluba, ahol a házaspár befogadta, s a gyerekek is megszerették. Kapcsolatuk ideális volt ; míg a fiatalok dolgoztak, az idős ember látta el a gyerekeket, a házat, a kertet. Miért halt meg akkor mind­ezek ellenére és önakaratá­ból Radván János? Benkei Ildikó egy kazettát kapott tőle a rádió címére, ezzel a felirattal: „Életem utolsó fel­vétele.” A végüzenet lénye­ge: „Mindenkinek hittem, de csalódtam az emberekben!" Már a munkahelyén, a Tungsramban is bolondnak tekintették az alapítvány mi­att. Mikor nyugdíjba ment, s felesége halála után magá­ra maradt, a, gyárból sem látogatták meg, és nyugdíjas­találkozóra sem invitálták. Nem hálát, elismerést vért az alapítványért, hiszen „min­denki azt csinál a pénzével, amit akar.” A magánytól csak az menthette meg, hogy ál­landó cselekvésre szánta ma­gát. S ha ez nem elégítette J\e unatkozzanak az őr ókori... Csodagyerekek A genetikusok becslése sze­rint százezer gyermekből 220— 225 a kirobbanóan tehetséges. Minden százezredik pedig olyan, akit a köznyeiv lángésznek ne­vez. De ezernyi még a „rejtett tehetség", a határhelyzetü „te­hetséggyanús”. Egy falusi kisiskola peda­gógusa — óvoda hiányában — kénytelen volt magával vinni az iskolába 4—5 éves kislányát. Ott beültette az utolsó padba, hogy ne za­varja a többi kisdiákot, akik — aprófalvas jelenség — négy osztályba jártak, de egy teremben tanultak. Ott a kicsi eleinte jól viselke­dett, aztán egyre többet fészkelődéit. végül ő is je­lentkezett, ahogyan a na­gyobbaktól látta. A játék kedvéért édesanyja fel-fel- szólította, s meglepődve ta­pasztalta, hogy a gyermek nemcsak jelentkezik, hanem tud is. Még olyankor is, amikor a többieknek sejtel­mük sem volt a helyes vá­laszról. Aztán ő tanult meg legelőször írni, olvasni; fél­évkor már a legjobb volt az elsősök között, s év végére — lám, az osztatlan kisisko­lások előnye! — a másodikos anyagban is ő lett a „lista­vezető”. Szüleik tanácstala­nok voltak: a gyermek jó egy év múlva kezdi el — érvényes tanügyi rendünk szerint — az első osztályt, pedig már most magas szín­vonalon kezdhetné a harma­dikat. Iskoláinkban jelenleg „ki­fizetődőbb” átlagdiáknak len­ni, aki sem „alul”, sem „fe­lül” nem lóg ki túlságosan. (A megbízható középszint valóban hasznos, sokszor nél- külözhetetleen színvonalat jelent, de most nem erről, hanem a különböző képessé­geket középszerűvé egybe­mosó helyzetről van szó.) Szervezetileg inkább az előb­bieken, a gyengébbeken se­gít az iskola: a követelmény — sajnos — inkább lefelé egyenlősít. Az elmaradó ta­nulók mindenoldalú segíté­se. felzárkóztatása közokta­tásunk alapvető szakmai és erkölcsi kötelessége, de ez egyáltalán nincs ellentétben a jók fejlesztésével. A job­bak — sőt, a legjobbak, a kivételes képességűek — pe­dig gond nélkül „hozzák” az elvárt átlagszintet, velük nem kell vesződni! Legfel­jebb akkor, ha már feltű­nően unatkoznak az órákon. Időszerű, fontos nemzeti ügyünk tehát a kivételesen, tehetséges tanulók tudásának — megfelelő ütemű és mér­tékű — fejlesztése. A legmagasabb szintű po­litikai és állami állásfogla­lások már megszülettek; or­szágosan meg kell teremteni a feltételeket a kivételes te­hetségű tanulók speciális ok­tatására. A Művelődési Mi­nisztérium felkérésére az MTA Pszichológiai Intézeté­ben külön munkacsoport dolgozik azon, hogy felmérje a helyzetet és a lehetősége­ket, de legfőképpen a tenni­valókat, s kidolgozza ennek elméleti-gyakorlati-igazgatási feladatrendszerét. Ez év ta­vaszára kell a megvitatott elvek összefoglalását és a részletes teendőket az okta­tásügyi kormányzat elé ter­jeszteni. Magyarország min­den „csodagyerekének” — s szüleiknek — ezt a rövid időt ki kell várniuk, s attól kezdve, aki szárnyalni tud, az szárnyaljon, s ne libasor­ban ballagjon csupán. Az ő és valamennyiünk érdeke, hogy hazánk ne az elveszett s elkallódott, hanem a meg­talált, kiművelt és hasznosí­tott tehetségek hona legyen! B. L. ki, következett a pótcselek­vések sora. a másoknak nyújtott önzetlen segítség, hogy így próbálja megvalósí­tani magát. Ezért örült a fia­tal házaspárnak, a gyerekek­nek. a kertnek, a munká­nak, az elfoglaltságnak. S miután minden szálat elvá­gott maga mögött, s nem tudta maradéktalanul kiélni korábbi ambícióit — írt, ze­nét szerzett, fényképezett stb. —, s végképp rájött, hogy képtelen megvalósítani egy­kori álmait, vágyait, céljait, ezért már senki sem figyel rá. senkinek sem fontos, hogy mit csinál, s hogy csinál-e egyáltalán valamit, a halál­ba menekült. A történet le­hetne megható is, ha nem tudnánk, hogy halálával dur­ván beleavatkozott egy fia­tal házaspár, egv család és egy egész falu életébe. Ez lett volna az egyetlen és utolsó lehetősége, hogy ismét magára terelje a figyelmet? Az utolsó magnószalagon így búcsúzott el: „Viszontlátásra, talán a másvilágon . ..” A műsor a rádióballada műfaji megjelölést viseli. De egyáltalán nem biztos, hogy ha egy történet halállal, ön- gyilkossággal végződik, bal­ladáról van szó. Stílusa, hangvétele nem volt baila- disztikus. Nem ez a műfaj. O. J. Február Fjén: műszaki bú! Itt a farsang . .. Hosszú évek óta a műszaki bálnak van a legnagyobb közönsége. Az MTESZ Borsod Megyei Szervezete, intéző bizottsá­gai és egyesületei az idén február 1-jére várják a bá- lozókat a Hámor étterembe. A helyszínen belépőjegy nem váltható, az asztalfoglalás ja­nuár 20-án kezdődik a mis­kolci Technika Házában. Nem marad el most sem a nyitótánc; a Városi Műve­lődési Központ Ködmön együttese mutatja be, Fü- geczkyné Balogh Mária be­tanításában. Múltból menteit modellek Rusztikus a divat Régi és új ötletek keveredéséből jön létre a mindennapi divat. A sarkvidék hidegétől is megvédene az egész fejet beburkoló kámzsagallér. Ha a pulóver anyagából készült sodrott pánt kerül a homlokra — a sapkát is átfogva —, a legmodernebb divatot tükrözi. Az 1985/86-os év telére a „Transz-Szibéria” címszóval ru­házták fel a női kötött divatot a tervezők. A népies és a spor­tos formák keverednek benne, és két stiluscsoportot alkotnak. A „sarkvidéki” jellegű mo­dellek a hideg elleni védel­met szolgáló sportos fazonok, a múlt szezon kézi kötéssel készült pulóvereit fejlesztik tovább, s valóságos termő- öltözéket alkotnak. Az ebbe a kategóriába tartozó ruha­darabok durva, vastag, rusz­tikus, de puha, meleg, ter­mészetes vagy kevert fona­lakból készülnek. A minták plasztikusak, s durva cso­mók, copfok díszítik. Gya­koriak a pulóverek elején az X alakban elhelyezett kötött szalagok, a szélesebb vagy keskenyebb bőrpántok. Az öltözékek sokdarabosak, egy­szerűek, túlméretezettek, a beburkolt hatást fokozzák. A másik csoportot „kolhoz- jellegűnek” nevezik a terve­zők, ez a munkaruhák prak­tikus szabásvonalait őrzi, ke­vés katonás jelleggel. Az egyéni fantázia teszi egyedi­vé a kötött darabokat. Az anyagok sima felületűek, a kötöttet vastag vásznakkal, műszőrmével kombinálják. A formák nyújtottak, párhuza­mosak, ejtett váltakkal, ma­gas nyakkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom