Déli Hírlap, 1986. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 8. szám
STOP! KÖZLEKEDÜNK! Egy elgondolkoztató levél Rovatunknak küldött leveli- hon alaposan odamondogat a gyal'-josoknak és a gepjar- müvtzetökneK Horváth Sándor villamosvez(.*o (Miskolc, Hajos István utca 38.) • »Naponta benne vagyok a varos forgalmának sűrűjében — Írja —, De amit tapasztalok! . . . Jártam én már sokfele, ám Ilyen figyelmetlen és fegyelmezetlen emberekkel még sehol sem találkoztam. Vonatkozik ez a gyalogosokra és a gépjárművezetőkre egyaránt. Az emberek keresztvl-kasul rohannak a forgalmas úttesten, csak néhány méterre van tőlük a kijelölt átkelőhely, de egy-két perc miatt inkább veszélyeztetik a testi épségüket. A járművezetők agresszívek, fütyülnek az elsőbbsé'radásra, s nem félnek a villamostól. Esetleg összetört kocsijukat szemlélve döbbentek rá, hogy a villamos az erősebb . A továbbiakban Horváth Sándor hangsúlyozza: a biztonságos forgalomnak csak az egyik . feltétele hogy a villamosvezető óvatos. A másik fél is legyen az. hisz“* a villamost nem lehet manőverezés, s csúszós pályatest esetén még a megállás, a lassítás is körülményes. És korlátozott sebesség ide. korlátozott sebesség oda — a villamosvezető időre közlekedik. (Erre gondolunk például akkor is, amikor le- és felszálláskor egymást lökdösve tétovázunk — felszállás után nem mozdulva beljebb az ajtóból a befejezést sürgető berregés ellenére sem). Elgondolkodtatott bennünket levélírónk. Munkánkból következően, mi is gyakorta utazunk busszal, villamossal. S ha a tapasztalatainkat egybevetjük a hozzáértőbb szakemberével, a végeredmény azonos. Igaz-e az. hogy a miskolci gyaiogos figyelmetlenebb és fegyelmezetlenebb, mint a pesti? Lehetséges. De mi az oka? Kétségbevonhatatlan megállapításokra nem vállalkozhatunk, csak tapasztalati alapon találgathatunk. Például: két évtizeddel ezelőtt még csak egy „villanyrendőr” létezett Miskolcon: a Szemerénél. Állítjuk: nincs az az ősmiskblci — kivéve a szakembereket —. aki hirtelenjében meg tudná mondani, hol és hény közlekedési jelzőlámpa segíti ma a városban a biztonságosabb közlekedést. (Régen azt panaszoltuk: kevés van belőlük. Ma arra panaszkodunk, hogy túl sok, és zavar, no meg visszafogja a gyors közlekedést. E sorok írójának az a véleménye, hogy legyen lassúbb, de biztonságosabb a forgalom. Elkelne még néhány jelzőlámpa ...) Ezek a közlekedési lámpák rendet tartanak, megóvnak a káosztól, tehát szabályozzák a forgalmat is, az iramot is — és bizonyos mértékig fegyelmeznek. Mármint azt. aki hagyja magát! A fegyelmezettség kulcsszó a témában. Ezt még nem szoktuk meg eléggé. Talán nem éltünk együtt eleget a rohanó tempóval? A szakma küldöttje Karajz Imre szb-titkár Hosszadalmasan lehetne ezt boncolgatni... A másik dolog: az utóbbi években jócskán átalakult a forgalom Miskolcon. De térben is megnőtt a város. Lényegesen több az utca. mint akár két évtizede. Ilyenformán is meg kell szoknunk e nagyobb város nagyobb forgalmát. De ehhez megint- csak fegyelem kell! Az. hogy ismerjük a tényeket, a körülményeket, vagy a közlekedés szabályait — önmagában kevés. Olyan közlekedési morálnak kell bennünk kialakulni, amelynek szinte ösztönösen engedelmeskedik szemünk, lábunk, elhatározásunk. Természetesen ez nem mond ellent a korábban e rovatban többször leírtaknak, hogy az okos. az óvatos ember megtervezi a közlekedését, a mindenkori óvatos döntését. Ösztöne is súgja az agyának, hogy mikor, mit kell tennie! Hogy ez mennyire igaz. említsünk egy példát: sok áldozatot szed a közlekedés a gyerekek közül. Miért? Mert bennük, kevés tapasztalatuk miatt, nem alakult ki a közlekedési morállal együtt járó, óvatosságra intő ösztön. Nem véletlen, hogy a rendőrség, a KBT-k sürgetik, és oly* igen segítik az óvodákat, iskolákat avégből, hogy a gyerekek mielőbb és minden vonatkozásban elsajátítsák azt. ami védi őket az utca forgatagában. A szabályok ismerete, s azután a fegyelem jelenti a biztonságos közlekedést. Hiába építünk drága pénzen aluljárókat. jelzőlámpákat, átkelőhelyeket, s hiába helyezünk ki akárhány jelzőtáblát, ha nem tartjuk magunkat a szervezett és irányított közlekedéshez. „Megyek a villamossal, csengetek, csengetek, de a gyalogos oda sem figyel, csak rohan, rohan. Amíg egy- S7.er nem csengetni, hanem harangozni kell neki” — írta Horváth Sándor. S ha megfenyegetem tehetetlen dühömben az ablakon át, még neki áll feljebb! Én hiába vigyázok rá. ha ő nem vigyáz magára ...! A közlekedés emberek sokaságát jelenti a forgalomban. S igaza van levélírónknak : biztonságos csak akkor lesz, ha mindenki vigyáz magára. Köszönjük olvasónk levelét. Szívesen fogadnánk egy miskolci buszvezető levélben megírt tapasztalatait is... —« TI személyvonat ni indul A MÁV tájékoztatja az utazóközönséget, hogy az utasforgalom várható csökkenése, valamint takarékossági okok miatt január 12- től február 27-ig néhány személyszállító vonat közlekedése szünetelni fog. Kérjük kedves utasainkat, hogy utazásuk előtt a vonatok indulásáról állomásainkon szíveskedjenek tájékozódni. Szivességükért előre is köszönetünket fejezzük kt. MÁV-igazgatóság A parancsnok fogadóórája A MEDOSZ XVI. kongresz- szusán Borsod megyéből 24 küldött vett részt. Egyikük Karajz Imre, a Nagymiskolci Állami Gazdaság szb-tit- kára. Sárospatakon született, szülei téesztagok voltak. Az általános iskola elvégzése után ipari tanuló lett, a motorszerelő szakmát szerezte meg. Katonai szolgálata alatt, 1972-ben lett párttag, 1968-ban került a gazdaság szirmai javítóműhelyébe, s munkahelyén kapcsolódott be a szakszervezeti életbe. Az egyéves pártiskola elvégzése után, 1975-ben lett a vállalati tanács tagja, majd 1976-ban a vállalat szak- szervezeti titkára. A gazdaságban az elmúlt évben 21 százalékos létszámcsökkenés következett be, amely elsősorban a munkaszervezési intézkedések következménye. Sokan elmentek azonban azért is, mert például 1974-ben az átlagjövedelem alig közelítette meg a 44 ezer forintot. Szerencsére ezen a hullámvölgyön már túljutottak. A gazdaságban az elmúlt évben 700 állandó munka- vállaló volt, döntő többségük szervezett munkás. Sikerült a bérszínvonalat is emelni, ami nagy megtartó erő. A múlt évben az átlagbér már meghaladta a 61 ezer forintot. S mint az szb- titkár elmondotta, az idén a szigorú szabályozók ellenére is megvalósítják a megengedett 4.5 százalékos bérfejlesztést; ha lehet, még többet is. Nemcsak a tavalyinál kedvezőbb időjárásban bíznak. Megvannak a terveik, hogyan lehet a növénytermesztésben. az állattenyésztésben, a kereskedelmi tevékenységben gazdaságosan előrelépni. jjc Karajz Imre kongresszusi küldött. Az idén korszerűsítik az on- gai tejtermelő telepet, s a duplájára emelik a repülőtér melletti húsfeldolgozó üzemükben a termelést. Miskolcon két, Egerben egy boltjuk van. s a most Le- ninvárosban megnyitott üzletüktől is nagy forgalmat várnak. A zsolcai faiskolájukból is több gyümölcsfacsemetét kívánnak értékesíteni. A gazdaságban kisebb létszámmal, jobb munkaszervezéssel kívánják programjukat megvalósítani. A szak- szervezet — a hat munkahelyi alapszervezet 48 fős bizalmitestülete — a maga sajátos eszközeivel segít a feladatok megvalósításában. S mint a szocialista brigádmozgalom gazdája, arra törekszik, hogy éves feladatukat maradéktalanul megoldják. a J. Január 17-én, pénteken, reggel 8-tól déli 12 óráig tartja fogadóóráját Macsek Antal mérnök ezredes, a Bor sod-Abaúj-Zemplén Me)<c Együtt a család... Most már kényelmesen elférnek. Családi körben tjj lakás, ráépített emeleten gyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság parancsnoka, az Álmos utca 16. szám alatt * Az iskolás és az óvodás fiú. Most már külön szobájuk van... Fekésházi IstvánéK az emeletráépítést választották lakásgondjuk orvosságaként. Tízéves Igénylésük sem volt biztosíték arra, hogy végre otthont kapjanak. Az öttagú családnak a jóindulatúan másfél szobásnak mondott szolgálati bérlakás kicsinek bizonyult, ezért hát: éljen az emeletráépítés! — Most, hogy elkészültünk otthonunkkal, mindenkit lebeszélnék arról, hogy erre az útra lépjen — mondja egy kicsit fáradtan Fe- késházi István. — Akkor hát mégse élje* az emeletráépítés? — Rengeteg hercehurca, akadályoztatás, meg nem értés a különböző szervek részéről — ez jellemezte azt a fél évet, amíg építkeztünk. S ez jellemezte azt a soksok hónapot is, míg felkészültünk az építkezésre. Azt hittem, hogy segítséget kapunk, hiszen végül is úttö- rőjellegű munkát végeztünk Miskolcon. Ám, ez hátráltatott bennünket leginkább, mivel nemigen tudtak hová tenni minket sem az OTP- nél, sem a tanácsnál, sem a MIK-nél. A félkész eme- letráépítéses lakások ügye mindenkinek új volt... • SEGÍTETTEK A BARÁTOK Miskolc, Zombori utca 3. szám, második emelet. Egy évvel ezelőtt itt még nem voltak lakások, két évvel ezelőtt pedig még nem volt második emelet. Az újonnan felhúzott szinten hat lakást alakított ki a MIK: két háromszobásat, három kétszobásat, és egy egyszobásat. Félkész otthonok voltak ezek; álltak a falak, bent volt az ajtó, az ablak, a vakolat alatt a vízcső és a villanyvezeték. Fekésháziék az egyik háromszobás lakást kapták... — A mi feladatunk lett a festés, a mázolás, a parkettázás, a csempézés, a fürdőszoba berendezése, a gáz bevezettetése, a szerelvények felszereltetése — meséli a feleség, Tánczos Ágnes. — Belevágtunk a munkába jóformán egy fillér nélkül, s eleinte még abban sem bíztunk, hogy az OTP kölcsönt ad. Három gyerekünk van; nem túlzás, ha azt mondom, hogy létkérdés volt nekünk a nagyobb lakás... A férj a cementgyárban műszerész, hatezer forintos fizetéssel. A feleség az ingatlanközvetítő irodában lakáscsere-előadó, s az építkezés megkezdése után nem sokkal szülte meg harmadik gyermekét, Zsuzsát. — Szerencsére az OTP végül is adott kölcsönt: hosz- szas keresgélés után találtak egy jogszabályt, ami ezt lehetővé tette — emlékszik vissza Ágnes. — A tanácstól szociálpolitikai támogatást kaptunk. Igaz, a mai napig sem értem, hogy a harmadik gyermekem után miért nem adták ezt meg? Mindkettőnk vállalata segített azonban kamatmentes kölcsönnel. Csak egy valamit nem tudtunk elérni: azt, hogy reális költségvetést hagyjanak jóvá a befejező munkákra. Ugyanis a megállapított valamivel több mint 160 ezer forintból egy háromszobás lakás szakipari munkáit lehetetlen volt kihozni. \ — Munkaidő előtt, s után egyaránt itt voltam — teszi hozzá a férj. — Amikor akadt egy kis szabadidőm, a lakást építettem. Volt, hogy kalákában, de legtöbbször egyedül. Minden forintot meg kellett fogni. A parkettán, a csempén ezt nem lehetett, ezért ott takarékoskodtunk, ahol tudtunk. Mestert csak a parkettázáshoz fogadtunk, a többi munka a magam, s a barátaim keze nyomát viseli... • SOK A BIZONYTALANSÁG A háromszobás lakás nyolcvanegynéhány négyzet- méteres. Egyszerű minden; fehér falak, fehérre mázolt ablakok, ajtók, fehér fürdőszoba. Szín csak a konyhában és az előszobában van. Az előbbiben barna az al- jazatot borító metlachi. az utóbbiban narancssárga a fal. A két fiú, a már isko-'" lás Gábor s a még óvodás Tamás a húgukkal osztozik az egyik szobán. A másik a szülőké, s a harmadik, a legnagyobb a nappali. Itt és a konyhában zajlik az élet — Fél évet adott a MIK arra, hogy a félkészből kész lakást csináljunk. Időre meglettünk vele, s műszakilag kifogástalanul átvették tőlünk. Már két hónapja, hogy itt élünk — mondja a férj. — Persze, egy kicsit • félve lakunk: ugyanis a mai napig nem tudatja velünk ; hivatalos papír, hogy ennek a háromszobás lakásnak mi vagyunk a bérlői. Két hó- -S napja nem szól hozzánk senki. Az fontos volt, hogy elkészüljön a lakás, de hogy mi hivatalosan meg is kapjuk, az úgy látszik, senkit 0 sem érdekel. Egyébként ha- i> sonló cipőben jár a többi öt lakás bérlője is. Az sem tisztázódott még. hogy az ál- - tálunk a lakásba fektetett anyag és munka értékét egy összegben kapjuk-e meg, * vagy pedig betudják a lakbérbe. Sok még a bizonyta- • lanság... • PIHENÉSRE VÁGYNAK A tény azonban megmá- ' síthatatlan: az öttagú csalód egészen más körülmények között él, mint korábbam, s kényelmesen elférnek a falak között. A legszükségesebb bútorok megvannak; egy automata mosógépet szeretnének még, hiszen a gye- ,«• rekekre mindennap mosni kell. — Mit kívánnánk még?—• c kérdez vissza a feleség. —- Pihenni, nyugodtan aludni, anyagilag rendbe jönni. Egyhamar egyikben sem lesz részünk — de azért örülünk ... 1 I. S. Nem télnek a villamostól?
