Déli Hírlap, 1985. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1985-12-17 / 294. szám

Halrásár Ma kezdődik országszerte a karácsonyi halvásár. A legnagyobb forgalmazó, a Halért a tavalyihoz hason­lóan mintegy ezer tonna pontyot szállít a kereske­delemnek, ezen felül igény szerint busát, kisebb meny- nyis“gben különleges halfaj­tákat, például harcsát, piszt­rángot is. Pácolt halakból kétféle ke­rül forgalomba — és ezek már sokhelyütt kaphatók is az üzletekben —, a hazai üveges, hagymás, savanyított hal, valamint az Ozean ké­szítmények, amelyeket a Devecseri Állami Gazdaság állít elő, osztrák licenc alap­ján. A választékot bővítik a tengeri fagyasztott halké­szítmények, amelyekből mintegy 6—8 féle van for­galomban. Újdonság a mélyfagyasz- tott halászlésűrítmény, amely többféle halból készül. A Piért jó üdvözlőlap-választékkal készült fel a decem­beri ünnepekre. A gazdag kínálatra szükség is van, hiszen az írásban küldött jókívánságok szokása néhány év óta a reneszánszát éli. Legény fogó leves és ropogós malac Szilveszteri előzetes Hamarosan itt a szilvesz­ter, s az idén minden bi­zonnyal sokan határoznak úgy. hogy szűk családi kör helyett valamelyik étterem­ben. bárban búcsúztatják az óévet. Akik még nem válasz­tottak a helyszínek közül, azoknak szeretnénk most se­gítséget nyújtani, a teljesség igénye nélkül, csak a na­gyobb befogadóképességű ét­termeket, vendéglátóhelyeket említve. Az idén is lesz szilveszter a Tokai vendéglátóházban, a Dresszóban és az étteremben egyaránt. A presszóban hi­degtál a vacsora — éjfélkor házi füstölt kolbász lesz tor­mával —, az étteremben pe­dig kétféle menü közül le­het válogatni. A füstölt kol­bász itt is jár éjfélkor. Mind­két helyszínen a Tokáig Va­rieté művészei adnak műsort, a talpalávalóról a Varieté ze­nekara és a diszkósok gon­doskodnak. Az Aranvcsillag étterem is rendez műsoros szilveszter estét. Házias menüt is kí­nálnak, de aki jobban sze­reti az extrább ételeket, vá­laszthat a másik menüválto­zatból. Az Aranycsillag étte­remben Komár László és Csuka Mónika műsora szó­rakoztatja a vendégeket, s ugyancsak ők lépnek fel az Egyetem étteremben, a Diófa vendéglátóházban, a Matyó vendéglőben és a Park mo­telben. Ha már a Diófa ven­déglátóházról esett szó, itt a presszóban és az étteremben is lesz szilveszter-est. A Dresszóban hidegtál a vacso­ra. az étteremben pedig min­denféle meleg ínyencség: töl­tött jércecomb és gombás burgonyafánk. A Matyó ét­terem, nevéhez hűen, népies menüt kínál: borsodi legény­fogó levest kacsamájat zsír­iában és ropogós malacot nezsgős káposztával. Hagyo­mányos miskolci szilvesztere-: ző hely a Kisvadász étterem, ahol szintén sokféle ínyenc­ség szerepel az étlapon. Itt a vendégeket a Csillag revü szórakoztatja majd. Video- diszkós óévbúcsúztató lesz a Katowice étteremben, a Dió­fa presszóban és a Sörgödör­ben. Az Avas-szálloda Fehér­termében budapesti vendég­művészek adnak műsort, a sörözőben pedig Jónás Jan­csi és zenekara játszik. (A Fehér-terembe még néhány iegv kapható.) A Júnóban a szállóvendégeké a szilvesz­ter: nincs egvetlen üres szo­ba sem az év végére. Néhány szó az árakról: a belépőket — amelvek termé­szetesen a menük árát is Két éve nyílt meg A vadászok otthona Kétéves a miskolci Va­dászklub. Azzal a céllal hoz­ták létre 1984 végén, hogy végre legyen egy olyan ott­hona a 2600 borsodi vadász­nak, ahol mód és lehetőség nyílik szakmai vitákra, elő­adásokra, rendezvényekre. (Jgy is mondhatnánk, hogy ahhoz a ranghoz, ami meg­illeti megyénkben a vadá­szatot. ezt a nemes hagyo­mányokra épülő, mégis mai szenvedélyt — sokak szá­mára hivatást — régóta járt volna már egy klub is ... Két év alatt 26 előadásra várták az érdeklődőket, a legváltozatosabb témákban. Elkalandozhattak a hallga­tók Kelet-Afrikába és Észak- Amerikába, de szó esett olyan praktikus tudnivalók­ról is, mint a vadkárelhárí­tás, vagy a vadon élő álla­tok betegségei. Rendeztek lö­vészetet is a vadászoknak, és tavaly decemberben, vá­rosunk felszabadulásának 40. évfordulójára irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdettek. Hogy nem lehet szakbarbársággal vádolni a borsodi vadászokat, arra bi­zonyság: idén nyáron kiállí­tást szerveztek, Képzőművé­szet a vadászatban címmel. Ugyancsak kiállítás nyílt Magyar Ferenc természetfo­tóiból. A vadászklub hivata­los események színhelye is: itt értekeznek a megyei va­dásztársaságok tisztségvise­lői, itt találkoznak a veze­tőségi tagok egymással. A vadászklub nívós vendéglá­tóhely is egyben. Még egy szó a könyvtárról: a 300 szakmai kötetet folyóiratok egészítik ki. A jövő év februárjában, ugyanúgy, mint az idén, va­dászbált rendeznek. 1986 el­ső előadása a magyarorszá­gi túzok-programról szól majd, az utána következő alkalommal pedig az erdő- és vadgazdálkodás kapcsola­tának kérdéseiről hallhatnak az érdeklődők. magukban foglalják — 250- től 600 forintig adják. Az egyik legolcsóbb a Diófa vendéglátóház, a legdrágább a Júnó. A képzett munkást keresik Válogatnak a vállalatok A sajtó hirdetési oldalai, a televízió Betűreklámjai nem győzik nellyel-idóvel a közle­ményeket: az országban min­denfelé munkaerő kerestetik. Am ez ne tévesszen meg sen­kit! Nem akármilyen ez a ke­reslet. Jelentős a munkaerő- mozgás Borsodban is — álla­pította meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé ter­jesztett jelentés. Ennek egyik magyarázata sajnálatos tény­ből fakad: a VI. ötéves terv kezdetétől megyénk lakossága csaknem 20 ezerrel csökkent. Ennek nyomán a népesség korösszetétele is oly kedvezőt­lenül alakult, hogy az aktív keresők száma is megcsappant 4000-rel. S noha a vállalati munkaerőigények mérséklődtek, a kereslet mindvégig megha­ladta a kínálatot. Ezek a tények azt a lát­szatot keltik, mintha a belső munkaerő-tartalékok feltárá­sára és leépítésére ösztönző rendelkezések csak írott ma- lasztként szolgálnának. Jól­lehet tény az is, hogy az utóbbi öt évben a megye szo­cialista szektorában 14 ezer­rel csökkent a létszám. Igaz, ugyanakkor a magánszektor, s a különféle kisszervezetek a szocialista szektorból ki­A fafaragó intelme Előbb derültséget keltett, aztán tapsvihart robbantott ki a teremben a fafaragó felszólalása. Bizonyára sokan látták a televízióban — a népfrontkongresszus vitájáról adott rö­vid összefoglalóban — az egy tömbből faragott idősödő fér­fit, s hallották azt is, amit mondott Láthatták továbbá a családi harmóniát szimbolizáló — naiv felfogásban készült, mégis kifejező — faragványát is, melyet a kongresszus­nak ajándékozott E gesztus alighanem önmagában is ki­vívta volna a résztvevők elismerését, ám a taps a beszédét záró mondat után erősödött fel. Valahogy így fogalmazott Nagy Ferenc: „Vigyázzanak a családra, a békére és — a fa- ragványomra is!” Béke, család, munka, a munka értelme ... Egyszerűbben, ugyanakkor szebben aligha lehetett volna egyetlen mondat­ba foglalni mindazt, amiről a tanácskozáson a legtöbb szó esett. Hisz’ mindannyian tudjuk, hogy napjainkban új ér­telmet nyernek ezek a sokszor elmondott, plakátra festett, talán kissé közhellyé is koptatott szavak. Ha vannak is biztató jelek — a két világhatalom első számú vezetőinek genfi találkozása óta —, tudjuk, hogy nem múlt el fejünk fölül a minden eddiginél szörnyűbb vi­lágháború veszélye. Akár bevalljuk akár tagadjuk, minden gondolatunk mélyén ott lappang a sötét fenyegetés, és innen nézve, szinte teljesen mindegy, hogy az ember a világ me­lyik részén él, milyen társadalmi rendszerben keresi boldo­gulását, neveli gyermekeit. Ugyanazon a napon, amikor a népfrontkongresszus egy­hangúlag a béke megőrzése mellett voksolt, megszólalt a televízióban egy amerikai család. Nem élnek könnyen, már csak azért sem mert mexikói származásúak. A riporter kér­désére a sokgyermekes anya mégis azt említette legnagyobb gondjaként, hogy félnek a háborútól. Új értelmet nyer napjainkban a másik fogalom, a család is. Jó okunk van félteni, hiszen már-már kétségbeejtően kevés gyerek születik nálunk, a válási statisztikát tekintve pedig az elsők között vagyunk — természetesen a negatív rangsorban. Nagy Ferenc művén három gyerek fölött fonó­dik össze az anya és az apa karja, mint törékenységében is erős, mindentől védő boltív. Három gyerek!... Ha egy fia­tal párról azt halljuk, hogy három gyerekük van, vagy eny- nyit terveznek, csodálkozva felkapjuk a fejünket, és még jó ha megálljuk ironikus megjegyzés nélkül. Nem vitás, hogy az évek óta stagnáló — őszintébben fogalmazva: las­san süllyedő — életszínvonalunk mellett, egyre nagyobb ál­dozatot vállal az a család, mely gyerekeket nevel. Népben, nemzetben gondolkodva ez a legjobb befektetés, ám úgy tűnik, hogy társadalmunk még mindig nem képes ezt ho­norálni. De ha így van is, ironizálni azon kellene inkább, hogyan nő nálunk a veszélyeztetett, illetve állami gondo­zásba kényszerített gyerekek száma. Ha volna kedvünk ezen a szívfacsaró tényen viccelődni!... És a harmadik: a munka, a munka értéke. A fafaragó mosolyogva intette a kongresszus résztvevőit: óvják azt, amit létrehozott; de talán nem belemagyarázás, ha úgy vé­lem, korántsem tréfának szánta. Hisz’ mennyi mindent „fa­ragtunk” magunknak az elmúlt években, hogy aztán ott pusztuljon el a szemünk láttára. Hosszú a sor a rövid évek alatt teljesen „lelakott” lakásoktól az egy nyáron szétrom­bolt játszótereken át, a gyárak udvarán rozsdásodó drága alkatrészekig. De említhetnék a fafaragáshoz közelebb álló példákat is százszámra, a vandál módon megcsonkított köz­téri szobroktól az omladozó műemlékekig. Mintha nem be­csülnénk meg, amit eleink vagy kortársaink alkottak, alkot­nak, mintha nem lenne elég értéke a munka eredményének, és — visszafelé következtetve — magának a jól végzett munkának. Nem tudom van-e tanítványa, ügyes kezű kisinasa Nagy Ferencnek. Sajnálnám, ha nem lenne, de még jobban saj­nálnám, ha egyre kevesebben lennének köztünk az ilyen szépen dolgozó, és tisztán fogalmazó emberek. (békés) kerültek túlnyomó többségét felszippantották, hiszen 10 ezerre: gyarapodott az ott foglalkoztatottak száma. A lényeg mégis az. hogy az el­múlt években a nagyfokú munkaerőmozgást nem úgy éltük meg. mint szervezett leépítést vagy átcsoportosí­tást. A miértre Magyar Sán­dortól. a Borsod Megyei Ta­nács V. B. munkaügyi osz­tályának vezetőjétől kértünk választ.- Egyáltalán: van-e való­ságos belső munkaerö-tarta­lók-leépítés? — Hivatalosan igen ke­vés. A miskolci vállalatok­nál tulajdonképpen csak 500 dolgozót érintett. A Mező­gép, a Medicor, az üveggyár, az építőipari vállalatok, az ÉSZAKTERV, a szárazelem­gyár, a Zöldért, a Topszolg, az Iparcikk Kereskedelmi Vállalat, az Áfor és a Hun- garhotels élt bevallottan e lehetőséggel. A vállalatok többsége azonban nem szí­vesen nyúl a szervezett le­építés eszközéhez: jobban szeretnek a munkaerőtől fluktuáción keresztül szaba­dulni.- Fűződik ehhez valami­lyen érdeke a vállalatoknak? — Mindenesetre olcsóbban ússzák meg a leépítést. Ha ugyanis a dolgozó mond fel, akkor az elhelyezésével kap­csolatban a munkáltatót nem terheli semmiféle kötelezett­ség. Míg vállalati felmondás esetén a munkavállalónak nemcsak a szerződésében ki­kötött felmondási időre, de a munkavégzés alóli mente­sítés idejére is ki kell fizet­ni az átlagbérét. A mentesí­tési idő pedig egy hónap.- Totón nem volna ha­szontalan közérthetően meg­fogalmazni, hogy végül is mi az úgynevezett szervezett munkaerő-átcsoportosítás sza­bályos „menetrendje". — Ha egy vállalat meg­rendelés híján vagy egyéb ok miatt a dolgozók egy ré­szének nem tud foglalkozta­tást biztosítani, akkor há­rom hónappal a felmondás előtt ezt be kell jelentenie az illetékes tanács munka­ügyi szervének. Amennyiben az átcsoportosítást a tanács e három hónap alatt nem tudja megoldani, akkor a felmondás újabb három hó­napra való meghosszabbítá­sát kérheti. Ez összesen te­hát hat hónap felmondási idő, amelyen belül új mun­kahely keresése céljából leg­alább egy hónapig mentesí­teni kell a dolgozókat a munkavégzés alóL- Mi történik akkor, ha a tanács az átcsoportosításra kerülőknek nem tud a szak­májuknak megfelelő munka­helyet ajánlani? — Találunk számukra olyat, ahol átképzéssel tud­ják őket foglalkoztatni. Az átképzési időre — amely ál­talában három-hat hónap — a keresetkülönbséget segély formájában a tanács finan­szírozza. A dolgozó tehát eb­ben az esetben sem veszít anyagilag.- Milyen az elhelyezkedé­si lehetőség, és mi várható? — A különböző vállalatok munkaerőigénye egyelőre meghaladja a kínálatot. De­mográfiai völgyben vagyunk, a munkaképes korúak szá­ma jelenleg országosan 30 ezerrel kevesebb, mint amennyit foglalkoztathatná­nak. Az 1987-es előrejelzés azonban már azt mutatja, hogy az új nemzedékből 40 ezren kerülnek ebbe a kor­osztályba.- Manapság tehát még egyszerű elhelyezkedni? — Nem egészen. A mun­káltatók ugyanis jóval igé­nyesebbek, mint korábban. A vállalatok válogatnak. Az az érdekük, hogy minőségi munkaerőt kapjanak. Ennek szűkebb pátriánkban is na­gyon erőteljes jeleit tapasz­talhatjuk. Idén például a MÁV — jóllehet tetemes a munkaerőigénye —, a felvé­telre jelentkezőknek csupán a 25 százalékát fogadta. A DIGÉP is csak a 40 százalé­kát, s lehetne sorolni a pél­dákat. Mindenütt — minde­nekelőtt! — kvalifikált em­bereket, szakmunkásokat ke­resnek. Az összes munkaerő- igénynek csupán 3 százalé­ka vonatkozik szellemi mun­kakörre, s alacsony — alig 13 százalék — a segédmun­kások iránti kereslet is. So- katmondóak az elhelyezked­ni szándékozók adatai: idén a munkát keresők 40 száza­léka nő volt, s a megjele­nők 23,4 százalékának nem tudtunk olyan helyet aján­lani, amit ők megfelelőnek: tartottak volna. Meg kellet* alkudniuk: azt kellett elfo­gadniuk, ami volt. Az első ízben munkába lépőknek csaknem a 30 százalékát pél­dául csupán meghatározott időre szóló szerződéssel al­kalmazták. — A vállalatokra tehát már ma sem lehet rákénysierite­ni a munkaerőt. Mit tehet a tanács ebben a dilemmá­ban? — Az elhelyezkedések könnyítésére a következő öt­éves terv időszakában mun­kaügyi adatbankot szeret­nénk létrehozni, hogy amik— rokörzetek alapján — tehát településenként —, a főbb korcsoportok szerint napra­készen tarthassuk nyilván a népességet. Ebben minden olyan adat szerepelne, amely a prognosztizálást pontosí­taná, s a munkaerő-forgal­mat nyomon kísérve, az új munkahelyek telepítésének vagy éppen a szakember- képzésnek is előrejelzéssel szolgál. Mindenesetre a mun­kavállalóknak ajánlatos a korábbi gyakorlathoz képest komolyabban figyelniük az igények változására. <r) jje Ha ezt hozza a Télapó, könnyebb lesz a második műszak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom