Déli Hírlap, 1985. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1985-12-27 / 301. szám

nik, hogy lesz is megfelelő, kis méretű berendezés Ma­gyarországon, ám egyelőre egy rendelet gátolja a „házi megoldást”. • ELŐBB GYŰJTENI, HASZNOSÍTANI Megyénkben a háztartási hulladékok esetében tulaj­donképpen ma csak másod­lagos kérdés, hogy égetünk-e vagy sem. Nem arról van szó. mintha ennek az eljá­rásnak a jelentőségét lebe­csülnénk. hanem az az igaz­ság, hogy a kommunális hulladékok elhelyezése, ren­dezett lerakása. gyűjtése sincs még megoldva minde­nütt. Készült ugyan egy komplex hulladékelhelyezési terv. amely 2000-ig megha­tározza a teendőket. Nem egy falu. egy szeméttelep lesz a követendő modell, ha­nem körzeteket szeretnének szervezni a hozzá tartozó gyűjtő, kezelő szervezettel. Elkészült egy hulladékérzé­kenységi térkép is. amelyen meghatározták: egyáltalán hová lehet a megyében sze­metet lerakni, anélkül, hogy károsítanánk ezzel a környe­zetet. Nem sok választási lehe­tőség van. ha a térképet né­zegetjük, s tovább nehezíti a dolgot, hogy a leendő körze­ti lerakóhelyek szomszédsá­gában lakók rendre „meg­fúrják” a beruházást. Ezen aligha segíthet más, mint a lerakóhelyek mellett élők közvetlen anyagi érdekeltsé­gének megteremtése. • BIZALMATLANOK VAGYUNK A hulladékégetés valóban csak egy lehetőség a környe­zetet károsító anyagok ártal­matlanná tételére. Ügy érde­mes élni vele, ha jól he­lyezzük el a hulladékhaszno­sítás. -feldolgozás rendszeré­ben — így látják ma a szak­emberek. Nemcsak a nagy­méretű égetőművekre kell gondolni, hanem a kisebb berendezésekre is: a HCM- ben például kísérleteket foly­tatnak arra. hogy a klinker- kemencében miképpen lehet- ne olajos hulladékokat el­égetni. A dorogi példát emleget­tük elöljáróban. Kétségtelen, hogy bizalmatlanok vagyunk a hulladékégetéssel szemben. Pedig a gyakorlat nem ezt a bizalmatlanságot igazolja — mondják a szakértők. Példá­ul a Tiszai Kőolajipari Vál­lalatnál 1981 óta működik egy nagyobb teljesítménvű égetőberendezés, anélkül, hogy bármilyen panaszt oko­zott volna. Az ellenérzése­ket leghathatósabban egy körültekintően megépített, s precízen üzemelő hazai ége­tőmű megismertetése, ered­ményeinek bemutatása osz­latná eL (k-ó) Öt év árumérlege Á hústól a zöldségig Most, hogy véget ért a ka­rácsony előtti vásárlási láz, érdemes szót ejteni arról, milyen volt az áruellátás ab­ba i 1 tervidőszakban, amely­nek utolsó napjait éljük. A mérleg nyelve a pozitív ol­dalra billen: változatlan ára­kon számolva is nőtt a ke­reskedelmi és vendéglátó­ipari forgalom Miskolcon: másfél-két százalékkal. Az alapvető élelmiszerek listáját érdemes részleteseb­ben is végigböngészni, hi­szen itt a legapróbb hiány is érzékenyen érint minden­kit, akár . vastag a pénztár­cája, akár vékony. Az élel­miszer-ellátás alapvetően ki­egyensúlyozott volt — szö­gezi le a hivatalos jelentés. Esetenként és árucsoporton­ként előfordult választéki hi­ány — így folytatódik az elemzés. A tej hiánya időnként gon­dot okozott — kevesebb ér­kezett a termelőktől — és az is, hogy tetemes kárral jár a zacskós tej nem min­dig tökéletes csomagolása. Biztonságosabb lenne az el­látás, ha végre nagyobb mennyiségben gyártanák a tartós és féltartós tejet. Er­re jövőre van esélyünk or­szágrészünkben. összességében jó volt a kenyérellátás is. Sajnos, kényszerűségből a sütőipari vállalat átmenetileg szüne­telteti néhány kedvelt ter­mékének gyártását: nem ké­szül rozsos, sós kenyér, kif­li. Húsból volt elegendő, ám a választék és a minőség hagyott maga után kívánni­valót. Sokszor zsíros a tőke­hús, és nincs ott az üzle­tekben a húsipar által ígért ötvenféle termék — írják a tanácsi szakemberek. Elkelt volna több a belsőségekből és a baromfiaprólékból is. Sokat lendít a húsboltok árukínálatán, hogy a keres­kedők az ország több tájá­ról szerzik be a jóféle kol­bászt, szalonnát. A zöldség-, gyümölcsellá­tásban, úgy hisszük, az árak­kal több baj volt — és van —, mint a minőséggel. A Zöldért Vállalat piaci po­zíciója az elmúlt években tovább romlott: nagy a konkurencia, minden keres­kedő él a többcsatornás be­szerzési rendszer lehetőségé­vel, és egyre több a ma­gánkereskedő is. Ez azt is jelenti, hogy az állami nagy- vállalatok mind kevesebb lehetősége van az árak be­folyásolására. Tény azonban, hogy a téli tárolás terhei­vel és ezzel együtt az ol­csó tömegáru kezelésének gondjaival továbbra is a Zöldért birkózik. Előadások, vadászoknak A jövő év első negyedében négy előadást tervezhek a miskolci vadászklubban. El­sőként január 3-án a ma­gyarországi túzokprogramról tart előadást dr. Sterbetz István. Január 17-én az er­dő- és vadgazdálkodás kap­csolatának időszerű kérdé­seiről lesz szó, február 14-én pedig a vadkereskedelemről és a külföldiek vadásztatásá­ról. Március 14-én Afrika nemzeti parkjait ismerhetik meg az érdeklődők, az OKTH elnökhelyettesének előadásából. A hulladékégetésnek Ma­gyarországon nagyobb a füst­je, mint a lángja. No, nem szó szerint kell ezt érteni, hiszen egy korszerű hulla­dékégető berendezésből nagy­ságrendekkel kevesebb szeny- nyezőanyag kerül a levegőbe, mint egy hőerőmű kéményei­ből. Inkább arról van itt szó, hogy sok a vita — né­melyik oszágos visszhangot is kelt, mint Dorog esetében —, de eddig mindössze egy helyen, Budapesten égetik el a kommunális hulladékot egy hasznosító művön belül. A hulladékégetésről ta­nácskoztak nemrég a MAB és az MTESZ környezetvé­delmi szakemberei. Miskol­con. Negyednaposan Azt hiszem, ki­csit megártott ne­kem a karácsony. Családtagjaim el­beszélése és töre­dezett emlékké­peim alapján a kévetkezőkről tu­dok beszámolni: Szerdán más­naposán ébred­tem. Nem az ital­tól. mindössze egy dobozos sört kor­tyoltam el előző este. Az étel ár­tott meg. Oly mér­tékben, hogy kó- válygó fejjel és gyomorral idéztem fel a népi bölcses- sénet: Kutyahara­pást szőrével! Te­hát ott folytattam, ahol abbahagytam. Reggelire némi házikolbász, kevés kenyérrel, mert az hizlal. A kedden elfogyasztott töl­töttkáposzta, rán­tott hal köszöni szépen, jól érzi magát. Én kevés­bé. Pótreggeliként magamba gyűrök vagy harminc cen­ti mákos bejglit, duhaj jókedvem kerekedik tőle. Délben arra éb­redek, hogy a fe­leségem húsleves­sel próbál gyógyí­tani. Utána egy kis majonézes krumpli, köret­nek pedig fél rúd egybefasírt. A bal felemen nyomást érzek, a jobbon húzást. Állítólag fel akartam mász­ni a karácsonyfá­ra. Ebéd után el­pilledtem, maid harcba indultam a pulyka ellen. Még éjjel is tartott a küzdelem, amely végül döntetlennel végződött. Én el­fogyasztottam, ő kiütött. Tegnap kímélő kosztra fogtam magam. Szalonná­val és libazsírral pihentettem a gyomrom, hogy jobban csússzon a maradék töltött káposzta. Nem tu­dom, hogy kerül­tem• ruhástól a fürdőkádba, egé­szen jó fekvés esik benne. A szomszéd mentett ki szorult helyze­temből, az asz- szony nem bírt velem. Hálából megkínáltam hur­kával. Ettünk, et­tünk, egyszer csak dal fakadt a szán­kon. A magyar- vőtaestet vegyes- tál zárta, de ek­kor már erőt vett rajtam az amné­zia. Ma egy kicsit negyednapos va­gyok. Holnap megkezdem a szil­veszteri bevásár­lást. Ihaj-csuhaj, sose halunk — éhen. (szabados) ★ Szondi Sándor népművész, fafaragó és hangszerkészítő mester alkotta újjá a közelmúltban azt az aranyszarvas-fi­gurát, amelyik valaha a miskolci Aranyszarvas gyógyszer- tár bejárata fölött volt látható. Az eredeti figura már nincs meg, ezért a bútorzaton megtalálható faragvány mintá­jára készült el a nagyobb méretű másolat. Az aranyszarvas a közeljövőben visszakerül régi helyére. (Kerényi felv.) • UTOLSÓ LÉPÉS Az égetés csak az utolsó lehetőség, amikor termelési vagy kommunális hulladék­ról kell gondoskodni — hal­lottuk a tanácskozáson. Az égetést meg kell előzze a még hasznosítható, értékesít­hető hulladékok szétváloga­tása. feldolgozása. Manap­ság szerencsére, erre vannak jó példák is országrészünk­ben: a TVK-ban abból a hulladékból készül a Karton­plast, amit régebben eléget­tek. Az égetésre sokféle technológiai módszer létezik, de a lényeg minden esetben az. hogy megfelelő előkészí­tés kell, és néhány járulékos környezetvédelmi berendezés ahhoz, hogy valóban tisztul­jon a környezet a hulladék ártalmatlanításával. Az ipari üzemekben keletkező, veszé­lyes hulladékokat is el lehet égetni: ezt bebizonyították a közelmúltban elvégzett ha­zai kísérletek. A Tiszai Kő­olajipari Vállalatnál, az ÉMV-nél, és a TVK-ban ma is létezik hulladékégető. Nagy kérdés, hogy a jövő­ben közösen társulva old­ják-e meg ez irányú gond­jaikat az iparvállalatok, vagy külön-külön, házon be­lül. Még nagyobb kérdőjel az, hogy a kisüzemekben, kisgazdaságokban is kelet­keznek olyan hulladékok, melyek csak égetéssel tehe­tők ártalmatlanná. Ügy tű­3(c Épül az új határállomás, amostanitól néhány kilométerre; a Széphalom felé vezető út­ról kell majd errefelé térni. Ünnepi forgalom a határon Épül az új átkelőhely íjhelynél Sáros, latyakos, őszt idé­ző, decemberből indultunk, s hófehérbe öltözött decem­berbe érkeztünk. Sátoralja­újhely, 1985 tele. Hardi Ist­ván határőr alezredes, a forgalomellenőrző pont pa­rancsnoka utolsó napjait tölti asztala mögött. Január elsejétől nyugdíjas határőr: — Itt fent, északon havat is hoz a december. És az ünnepiek felé közeledve meg­élénkül a forgalom. A nap huszonnégy órájában nyitva a határ Az idén több, mint fél­millió utas útiokmányát ke­zelték az újhelyi határőrök. A katonák szerint: keve­sebb jobb lenne ... — Félreértés ne essék! — mondja Suták Bertalan ha­tárőr zászlós, a parancsnok helyettese —, nem a több munkától ódzkodunk. De munkakörülményeink áldat­lanok, területünk szűkös, a várakozási idő épp ezért né­mely esetben hosszú, külö­nösképpen, ha a sorompót nem nyithatjuk fel, mert vonat halad a sínen. Ez pedig gyakorta van így. A határ két sorompója kö­zött haladnak át ugyanis azok a szerelvények, ame­lyek Csehszlovákiából a szovjet határ felé igyekez­nek. — Nemcsak nekünk, de az utasoknak is jó lenne, ha más határállomást választa­nának — folytatja Suták Bertalan. — Persze nem könnyű a választás. A tor­nyosnémeti határt. nem ajánlhatom, ott is gyakori a tumultus, az átépítés miatt. A bánrévei az egyik leg­korszerűbb átkelőnk, igaz, kicsit messze van tőlünk, de a várakozási idő rövid, ha­mar átérhetnek a turisták. ■ ■ Sátoraljaújhely, magyar— csehszlovák államhatár, 1985 tele. Tizenöt centiméteres friss hó. Széphalom felé in­dulunk, új átkelőhely épül arrafelé az államhatáron. Bár inkább épülget. A hi­deg, a hó nehezíti a mun­kát, az alig féltucat munkás nemigen halad. A parancs­nok rég nyugdíjas lesz, ami­kor az első gépkocsi átgör­dülhet itt, amikor az első utas útlevelét a határőr el­lenőrizheti. — Régóta várunk már er­re az állomásra — mondja. — A forgalom is indokolttá teszi az újat, körülménye­ink pedig különösen. Ha minden igaz, akkor jövő év nyarán már itt mehet a for­galom. Korszerű, több sá­vos határállomás lesz, kü­lön helyen kezeljük a ka­mionok, teherautók papírja­it, külön az autóbuszokét, külön a személyautókét. Át­bocsátóképessége többszörö­se a mostaninak. A régi határállomás pe­dig akkor bezár. Kiszolgál­ta magát, bár az újhelyiek bíznak benne: „családi ha­tárként” továbbra is meg­marad. Ugyanis szlovák Űj- hely (Slovénsko Nővé Mes- to) házai még egy percre sincsenek a határtól... I. S. Hova tegyem a szemetem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom