Déli Hírlap, 1985. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1985-12-03 / 282. szám
Testvérvárosunk, Vologda A magyar-szovjet kapcsolatok szerves részeként, 1970 óta a szovjeíunióbeli Vologda terület és Borsod megye között szoros testvéri, baráti kapcsolat és együttműködés alakult ki. Egy évvel később a megyeszékhelyek, Vologda és Miskolc — a Testvér- városok Világszervezete irányelveinek megfelelően, a Minisztertanács Tanácsig Hivatala jóváhagyásával - léptek testvérvárosi kapcsolatra. A Moszkvából és Leningrádból az északi erdők vidékére, a Fehér-tenger mentén elterülő területekre vezető út mellett, a Vol- ga-folyó hajózható mellékfolyójának, a Szu- honának a partján áll Vologda városa. A krónikák, oklevelek először 1147-ben említik a nevét. Az 1870-es évek végén különös mértékben megnőtt a város és környékének szerepe - a vasútvonalak építése miatt. A szovjethatalom évei alatt a felis- merhetetlenségig megváltozott a település, s dinamikusan fejlődik ma is. Nap'aink Vo- logdája nagy ipari központ: a gépipar, a fémfeldolgozás, az élelmiszeripar és a textilipar városa. Több mint félszáz nagyipari üzem működik itt: szerszámgépeket, komo- lett ipari berendezéseket, szövet- és kötöttárukat, fa- és bútoripari, hús- és tejipari, valamint az állattartáshoz szükséges termékeket állítanak elő. Javítóüzemeik a mozdonyok, vasúti kocsik, folyami hajók, gépkocsik, különféle motorok és mezőgazdasági gépek zavartalan működését segítik elő. 1975 óta termel teljes kapacitással a város egyik legnagyobb üzeme, a Vo- logdai Állami Gördülőcsapágygyár, amely Európában is az egyik leghatalmasabb, s legkorszerűbb ilyen jellegű kombinát. A vo- logdaiak másik büszkesége az ország egyik legjelentősebb lenfeldolgozó kombinátja. A 240 ezer lakosú Vologda az európai Észak fontos közlekedési csomópontja, s jelentős kulturális központ is. Rangos intézmény a Vologdai Képtár és a Megyei Tájmúzeum. Évről évre dinamikusan fejlődik a város; évente összesen 450 ezer négyzetméter alapterületű lakás épül. A két városban működő gyárak, üzemek szoros kapcsolatokat építettek ki egymással, különösen az építőiparban, a vendéglátóiparban; s említésre méltó a Vologdai Lenkombinát és a Miskolci Pamutfonó együttműködése. Más kultúra követei Vendégművészek 3^ Az idei nyáron harmadszor járt Miskolcon Valentin Edemski grafikusművész. Talán azért, mert a térben és időben távoli kultúrákat láthatóan és kézzelfoghatóan minden művészeti ág képviselői közül leginkább ők közvetítik, a vologdai és miskolci képzőművészek találkoznak a leggyakrabban. A két szövetség között a megyék, városok vezetőinek találkozásaival egy- időben alakult ki a kapcsolat. Esztendőkkel ezelőtt, amikor a miskolciak hazajöttek, Feledy Gyulának az ősrégi orosz kultúrát megidéző rajzai fölött arról beszélgettünk, hogy miért jelent feltöltő- dést egy mai magyar grafikusnak az a világ, amelynek a megőrzésére vendéglátóik is olyan büszkék voltak. A terület, amelynek a testvérváros a központja, sok ezer kilométerre van. Enélkül a kapcsolat nélkül nehéz lenne oda eljutni, nehéz lenne megismerni azt a világot, amely mindenkori vendégszeretetében is egyedülállóan barátságos, és sikerült megóvnia azt a kultúrkört, amely ott a szó igazi értelmében élteti a jelent. Jóval a képzőművészek után a színház is felvette a kapcsolatot a vologdai testvérintézménnyel, és az eredmény nemcsak egy együttműködési szerződés volt, hanem az a rendkívül fontos tanulság, miszerint egy nép alakíthatjá úgy is modern mindennapjait, hogy nemcsak múzeumokban becsüli meg évszázadok művészeti emlékeit. Vologda megye ősi orosz föld, kultúrájának követeiként az idén nyáron négy európai művésszel találkoztunk. Valentin Edemski, Ju- rij Voronov. Nyikolaj Grisa- csov és Osziev Gennagyij különböző korosztályhoz tartozó festő- és grafikusművészek, de más-más indíttatással és más-más eszköztárral is egyet akartak; minél többet megismerni a rendelkezésre álló rövid két hét alatt ebből a városból, országból. Volt közöttük olyan, aki már harmadszor járt Miskolcon, a többieknek a hosszú kapcsolatrendszer során (Vologda nemcsak nagyobb, de azon a területen jóval több képzőművész is él) most adódott lehetőség. Emlékezetes délelőttöt töltöttünk velük, mert bármilyen rövid volt is a miskolci vendégség, nem sajnálták az időt. Más méretekről és arányokról, távoli fölue«c köSzáműzött Soriadat marok A XVIII. sz. második negyedétől — I. Péter idején — Vologda jócskán hátrébb szorult az ország kereskedelmi és ipari életében. Fejlődése megtorpant, álmos kisvárossá, a száműzetés helyévé változott. A cári hatalom úgy vélte, hogy a forradalmárokat itt lehet a legjobban elszigetelni. Ám azok nem tétlenkedtek itt sem . .. Emléküket ma múzeum őrzi. 1905-ben az itt nyomtatott röplapokat Oroszország belső területein is terjesztették: itt található a Tőke első orosz nyelvű fordítása is. 1912—14. között itt élt száműzetésben Lenin nővére, Marija Ulja- nova. és vele együtt édesanyjuk, Marija Alekszand- rovna. A múzeum 18 olyan eredeti levelet őriz, amelyet Lenin küldött Vologdába. száműzött forradalmár édesanyjának és nővérének. zötti különbségről- beszéltek, örömről és megtiszteltetésről. Pontos élményekről, és az itt látottak alapján készülő művekről. „Minden érdekes, az ország léte, az emberek, a házak, a táj” — mondták, és biztosítottak róla hogy semmi mellett nem mennek el. A megújuló miskolci művésztelep képes a vendégek fogadására, az itt élő művészek barátokat köszöntének, a munkát kiállításcseréken mérik. Az idei nyár vendégeit — a tervek Szerint — 1988-ban látjuk munkáikban is viszont. II Kedves emlékekkel férünk haza a IS Szocialista Itta lse Már másodszor járt Magyarországon, szőkébb hazánkban a vologdai delegáció tagjaként Maria Alek- szandrovna Obszorszkaja, a Szocialista Munka Hőse, a vologdai Lenfeldolgozó Kombinát vezető fonónője, a Vologda Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja. A küldöttséget — amelyet ezúttal Alekszandr Gregorje- vics Kornyilov, a Vologda Megyei Tanács elnöke vezetőd, s tagja volt Vlagyimir Ivanics Tafanszkih, a Cse- repoveci Városi Tanács elnöke is — a napokban fogadta dr. Ladányi József, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács elnöke. Itt-tar- tózkodásuk alatt ellátogattak a borsodsziráki Bartók Béla Ipari és Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe, a Szerencsi Csokoládégyárba, megismerkedtek Miskolccal. Elutazásuk előtt a megyei párt- bizottság székházában találkoztak Fejti Györggyel, az MSZMP KB tagjával, a Borsod Megyei Pártbizottság első titkárával. Maria Alekszandrovna kosztümkabátján ott csillog az- arany csillag. A Szocialista Munka Hőse kitüntetést 1938 decemberében alapították. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége adományozza azoknak, akik a gazdasági és a kulturális építésben kiemelkedő teljesítményeket érnek el. A vezető fonónő már 40. éve dolgozik a kombinátban. A magas kitüntetést — mint elmondotta — 19 évvel ezafe Maria Alekszandrovna Obszorszkaja. (Kerényi felv.) előtt érdemelte ki; 1966. június 6-án vette át Moszkvában, a textilmunkások napján. Aki csak rövid látogatást tett már hasonló üzemben, gyárban, az 'tapasztalhatta, milyen nagy a gépek zaja, mennyit gyalogolnak a fonónők a gépek között, és menynyit kell hajlonganiuk. Maria - Alekszandrovna azonban nem panaszkodott, inkább 1 arról beszélt szívesen, hogy még mindig állja a versenyt a munkában fiatal társaival is. Két lánygyereket nevelt fel, mindkettő főiskolát végA hősök nyomában... Miskolci látogatás Magyarország Budapest után legnagyobb városában már évszázadokkal ezelőtt acélt olvasztottak, fegyverpengét és ekevasat kovácsoltak. A fasisztáknak módfelett fontos volt Magyarországnak ez az ipari központja. Fontos volt az országot felszabadító szovjet seregek számára is, mind gazdasági, mind katonai szempontból. Katonáink előtt igen nehéz feladat állt; ostrommal bevenni a várost, nagy erejű csapással megsemmisíteni a megerősített fasiszta állásokat. A parancsot teljesítették. Erről tanúskodik a hősöknek állított emléktábla felirata Miskolc temetőjében. A márványtábla sorai örök időkre szólnak: „A Vörös Hadsereg 2. Ukrán Frontja 27. hadserege 7. hadtestének katonái 1944. december 2-án megkezdték városunk felszabadítását. Legyőzve a német fasiszta megszállók ellenállását, december 3-án felszabadították Miskolc várost. A hősi halált halt 1387 szovjet katona emlékét hálával őrzi vá rosunk.” Az emlékműnél ünnepélyes csend honol. Középkorú férfi lép az emlékműhöz, és virágot helyez el. Egy moszkvai férfi, B. I. Kozin. Az 1944-ben kapott értesítés alapján kereste meg bátyja sírhelyét, aki Miskolc felszabadítása idején esett el. A felderítő szakasz hadtest- parancsnokának, Vlagyimir Ivanovics Kozinnak a neve ott van a 7. hadtest tisztjeinek névsorában. - Elesett egy huszonkét éves bátor felderítő. Huszonkét szál róo»fAH lonoroacKoro ceuacthoto kommteta khcC M OBÜACTHOrO COBETA HAPOflHKÍ AEflVTAlOB zsa vörösük az emlékmű fekete gránitkövén. És az elegáns szovjet autóbusz folytatja türistakör- útját. A magyar idegenvezető szívesen mesél városáról. Valaki hirtelen vidáman bejelenti: „Gyerekek! Vologdába érkeztünk!” Valóban, a házak egyikén ott a felirat: „Vologda” és a város címere. Az idegenvezető elmagyarázza, hogy Vologda és Miskolc testvérvárosok, és Miskolc lakosai városunk egyik legszebb új lakótelepét így nevezték el. S ebben a pillanatban az autóbuszban felhangzik az ismert dal Vologdáról... (V. Dolgih, a Komszo- molszkaja Pravda tudósítójának úti jegyzeteiből. Megjelent — többek között — az SZKP Vologda Megyei Bizottsága lapjában is, a Krasznij Szeverben, 1985. október 11-én.) zett, az egyik vegyész, a másik fizikus. Ök is, férjeik is az „ő gyárukban dolgoznak. Munkásdinasztia — mondotta. Annak ellenére, hogy ők már szellemi foglalkozásúak, de úgy dolgoznak, élnek, mint a munkások. És ez így helyes!” A munka, a család, a háztartás mellett — mint említette — mindig arra törekedett — s most őszülő hajszálakkal is —, hogy továbbképezze magát szakmailag és politikailag is. Nemcsak a munkahelyén vállal szívesen társadalmi elfoglaltságot, de lakhelyén is. Miután megválasztották megyei tanácstagnak, a tanács végrehajtó bizottságának is tagja lett. Elsősorban a nők, a dolgozó asszonyok érdekeit képviseli a testületben. „Kedves emlékekkel térünk haza — mondta búcsúzóul. — És azzal a meggyőződéssel, amelyet látogatásunk során mindenütt tapasztalhattunk; magyar dol-4 gozótársaink, elvtársaink eU kötelezetten építik a szocializmust. Ezt az üzenetet visz- sztik haza. S mellé az ajándékba kapott szép virágcsokrot .. O. J. Egy nyelvei! beszéltünk A II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál kapcsán a KISZ Borsod Megyei Bizottsága delegációjának tagjaként magam is jártam Vologdá- ban. Ellátogattunk a Szi- verszki tó partján állé Kiriilovba, s megtekintettük Cs erepo vec nevezetességeit is. A kohászatáról Európa-szerte nevezetes városban a helyi televíziós csoport felvételt készített delegációnkkal; stúdióbeszélgetésen elevenítettük fel a két megye, valamint Miskolc és Vologda testvérkapcsolatainak állomásait. Néhány nappal később Vologdában sétálva, az egyik iparcikkáruház kirakatában működő televízión viszontláttuk magunkat. Nem is igen figyeltünk volna fel a műsorra, ha a bolt dolgozói nem invitálnak bennünket a képernyő elé, amikor felismerték: rólunk szól az éppen akkor sugárzott műsor. Utána még hosszasan elbeszélgettünk a bolt dolgozóival városainkról, a vo- logdaiak és a miskolciak élet- és munkakörülményeiről. Ha nem is mindig értettük egymás nyelvét, mégis egy nyelven beszéltünk — állapítottuk meg jólesően a terefere végén. T. Z. * A vologdai csapágygyár egyik automatikus szalagja. Az üzem a legkorszerűbbek közé számít Európában.
