Déli Hírlap, 1985. november (17. évfolyam, 257-280. szám)
1985-11-05 / 260. szám
A VII. ötéves terv koncepciójáról Az égetőmű azonban igen költséges beruházás, máé csak azért is, mert gondoskodni kell a kéményen távozó füst és gáz szűréséről. Czagányi József a környezetkímélő trolibusz-közlekedésért emelt szót. Ez sem ú j gondolat, a városi tanács régen foglalkozik a trolibuszközlekedés bevezetésével, de ha lesz trolink, az sem a villamosok helyett közlekedik majd a város hosszában, hanem az észak—déli irányú forgalmat könnyíti meg. • AMI NEM PÉNZKÉRDÉS Dr. Kozák Imre sok olyan „apróságra” hívta fel a figyelmet, melyek rontják a városképet: a pőrén mere- dező tűzfalakra, az ilyenolyan célból felvágott és hosszú ideig úgy hagyott járda-, valamint útburkolatokra. A „sebeknek” az eltüntetése általában nem pénzkérdés! A tanácselnök-helyettes válaszul elmondta: diszpécserszolgálat létrehozását fontolgatják, azzal a céllal, hogy több figyelmet kapjanak a dr. Kozák Imre által emlegetett városcsúfító hibák. Dr. Ditrói Sándor amellett tette le a voksot, hogy igen nagy szükség van annak a szociális otthonnak a felépítésére, mely a településfejlesztési hozzájárulásból valósulhatna meg. Mások vitatták a központi célt, ehelyett például az Augusztus 20. fürdő fejlesztését látnák szívesen. Jó h^lvre került a tanáes pénze Lj munkásszállót kaptak a településtisztaságiak Tegnap délelőtt átadták a Borsod Megyei Településtisztasági Szolgáltató Vállalat (nem tévesztendő össze a közterületfenntartó vállalattal — a szerk. megj.) új, huszonnyolc dolgozónak otthont adó, minden igényt kielégítő munkásszállóját. — Majdnem hatvanmillió forint értékben végzünk az idén a lakosság és a közü- letek részére fontos kommunális szolgáltatást — mondja Barna Ferenc igazgató. — Ám helyben igen nehéz munkaerőt találni. Dolgozóink egy része a Bodrogközből, s más megyékből, például Sza- bolcs-Szatmárból jött hozzánk. Elhelyezésük kritikán aluli volt eddig. Ennek ellenére becsületesen dolgoztak, amit bizonyít: a most befejeződő tervidőszakban kétszer nyertük el a Kiváló Vállalat kitüntetést. Az idei eredményeink alapján újra megpályázhatjuk a kiváló címet. Ezt értékelve, állt mellénk a Helyiipari és Város- gazdasági Dolgozók Szakszervezete és a megyei tanács, hiszen saját erőből képtelenek lettünk Volna megépíteni a szállót. A munkásszálló a tervezéssel, kivitelezéssel és berendezéseivel együtt 17,5 millió forintba került, amihez a megyei tanács — a HVDSZ javaslatára — 10 millió forinttal járult hozzá. A kivitelezést végző Miskolci Építőipari Vállalat egy időben igen nehéz helyzetbe került, hiszen a zord időjárás öt hónapon át nehezítette munkájukat. Ennek ellenére határidőre, a tervezett költségeken belül, s mint azt a tegnapi átadási ünnepség résztvevői is láthatták, igen jó minőségben végezték munkájukat. Ny. L A legutóbbi vitaülés témája a VII. ötéves terv koncepciója volt. Dr. Kozák Imre, a városszépítő egyesület elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Székely László, a városi tanács általános elnökhelyettese ismertette a koncepciót, hangsúlyozva a széles körű társadalmi vita szükségességét. Ez a vita egyébként már a tanácsi választásokat megelőző jelölőgyűléseken elkezdődött, és folytatódott az elmúlt hetekben a népfrontértekezleteken, a tanácskozási központokban rendezett eszmecseréken. Hogy miben segíthetnek a különböző fórumokon véleményt nyilvánítók? Mindenekelőtt abban, hogy helyesen rangsorolják a város vezetői a fejlesztési, városüzemeltetési teendőket, amikor tervvé kovácsolják a koncepciót. (A város VII. ötéves terve a jövő év májusára készül el.) Ha mindent meg akarnánk valósítani, amire nagy szükség lenne a városban, 14—15 milliárd forintot is elkölthetnénk. Ennek azonban jó, ha harmada áll majd rendelkezésünkre. A fontosak közül is a legfontosabbakat kell tehát beépíteni a tervbe — akár beruházásról, akár fenntartásról, a város üzemeltetéséről van szó —, és hogy mi kerüljön előre a rangsorban, azt kollektív bölcsességgel kell eldönteni. 0 VISSZA A TERMELÉS VÉRKERINGÉSÉBE Dr. Galli Loránd, a természetvédő egyesület elnöke arról beszélt, hogy a hulladék és a szemét jó részét vissza lehetne juttatni — feldolgozás után — a termelésbe. Székely László e javaslatra reagálva elmondta, hogy világszerte keresik a szemétfeldolgozás legcélszerűbb módját. Számos, kudarcot vallott, gazdaságtalan megoldás után, napjainkban legtöbben az energia hasznosítását lehetővé tevő égetés mellett törnek lándzsát. A MISKOLCI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 1. ★ Lesz hol kipihenni a munka fáradalmait.., Ha vitaülést még nem is rendeztek közösen, összehangolt akciójuk már volt a városszépítöknek és a természetvédőknek. Tavaly együtt kérték a városi tanács végrehajtó bizottságát: vizsgálja felül az Avas ma még zöldellő részének a beépítési tervét; hogy minél több fű, fa bokor maradjon érintetlenül. Akkor úgymond kompromisszumos megoldás született; „laza” beépítést, azaz természetkímélő lakóház-telepítést ígértek a tervezők és a városatyák. A tavalyi akciót csak a történetiség kedvéért idéztem föl, hogy az olvasó is lássa: a Miskolci Városszépitö Egyesület és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Természetvédő Egyesület tudatosan keresi az együttműködés lehetőségét. Várcsszépitik, természetvédők közös vitája Sok szó esett a belváros * Ujsáyíróhat tüntetlek ki Kurta kor rekonstrukciójáról, a város építészeti értékeinek a megőrzéséről. Erre is, arra is szakítanak pénzt a VII. ötéves tervben. A rehabilitáA Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 68. évfordulója alkalmából a sajtó területén kifejtett eredményes munkájuk elismeréséül Újlaki Lászlót. a Népszabadság rovatvezetőjét Április Negyediké Érdemrenddel, dr. Halász Zoltánt, a The New Hungarian Quarterly főszerkesztő-helyettesét. Vajda Miklóst, a The New Hungarian Quarterly olvasószerkesztőjét és Nagy Istvánt, a Magyar Nemzet olvasószerkesztőjét a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével, Ónódvári Miklóst, az Észak-Magyarország főszerkesztő-helyetteset és Söptei Jánost, a Szabad Föld főszerkesztő-helyettesét a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát tizenketten, a bronz fokozatot kilencen, a Kiváló Munkáért kitüntetést hatvanegyen kapták meg. A kitüntetéseket tegnap a Parlamentben Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke adta át. Al-taxi, valódi utassal Megszűnt a „fekete” taxizás — adtuk hírül a közelmúltban. Miután bárki engedélyt kaphat személyfuvarozásra, nem érdemes kockáztatni — véltük azokkal egyetemben, akik a közelmúltban tájékoztató jelentést készítettek a megyei szállítási bizottságnak a magántaxizásról. A fuvarozó kisiparosok azonban más véleményen vannak. Szerintük most még többen próbálkoznak „fekete” taxizással, mint korábban. Csupán a módszerek változtak. Nem sokba kerül egy taxi-táblát szerezni a kocsi tetejére, s a rendszámuk semmivel sem különbözik a többi személy- fuvarozóétól. Még CB-antennával is felszerelik a járműveket, legfeljebb a taxiórát nélkülözik. Csúcsidőben pedig bőven akad utas is. A magántaxisokat ritkán igazoltatják, s nem sokszor fordul elő, hogy ellenőriznék a hivatalos okmányaikat. Pedig néha érdemes lenne azt is megvizsgálni, rendelkeznek-e iparigazolvánnyal. Jobb. ha a turpisság így derül ki, s nem úgy, mint például annál az ál-magántaxisnál, aki ma is a kórházi ágyat nyomja — utasával együtt — a baleseti sebészeten. Az illető kölcsönkért kocsival borult az árokba, s a szerencsétlen utas csak a kórházban tudta meg, hogy nem számíthat biztosításra, kártérítésre ilyen esetben. (szántó) A Miskolcon mindig nagy számmal található, de e'.őbb-utóbb felderített, engedély nélkül üzemelő italmérő helyeket nevezték így. S mert a város bevételét kurtították, érthető, hogy már 1656-ban és ekkortól hosszú időn keresztül esküt kellett tenni a korcsmárosoknak. Aki az eskü szövegét megszegte, vagy annak dokumentumát nem tudta felmutatni, súlyosan megbüntették. Az eskü arra vonatkozott, hogy a városi borbírók által átadott és hitelesített „iizét, meszelyt és polturást” mértékig kellett tölteni, s a „pecsét alatt adott” szabványokat megszégni, azaz megcsonkítani nem lehetett. Eskü kötötte a korcsmá- rost, hogy az italt „sem penig vízzel, vagy egyebekkel meg nem elegyítem ... hanem azokat tisztán árulom”. Már akkor is előfordult az eskü be nem tartása, de a számonkérés elkerülését remélve, sokan vállalkoztak engedély nélküli italmérésre. Az ún. kúra, vagy kurta korcsmákkal kapcsolatban az Üriszék 1784-ben rendszabályt alkotott. Ennek ellenére 1795-ben arról hallunk hírt, hogy Miskolcon — egy 1790. évi felmérés szerint — 131 kurta korcsmáros (mégpedig 63 nemes és 68 nem nemes) „találtatott, akik a tilalom dacára részint bort, részint pálinkát mértek”. A büntetések időnként példátlanul súlyosak voltak. 1791-ben a tettenért nemeseket 100 —100 rénes forint bírsággal sújtották. Lé- vay Márton akkori miskolci szenátor „a mai naptól számítva mindennemű hiva- tallyátul és magistratuális sessiótól is eltil- tatik. úgy nem különben egy hónapra esendő fizetésének elvesztésére marasztaltatik. Ha pedig ezután illyetén cselekedetekben fog tapasztaltaim, azonnal vasra verettet- ni és megbüntettetni fog ...” Ha engedély nélküli italmérésen érték, még súlyosabban büntették a görög kereskedőket, akik elsősorban borfelvásárlással, tárolással és távolsági (tranzit) borkereskedelemmel foglalkoztak. Így a 18. század végén gyakorta vasra verették őket, s még kezesség fejében sem szabadulhattak. Egy korabeli fe1 jegyzés szerint a diósgyőri koronauradalom ügyésze egyikőjüket „hunczut gazembernek szidalmazta, s megfenyegette, hogy saját házából is ki fogja becsültetni, s a városból kiüzetni.” Egy miskolci kerékgyártót Dőry Antal kamarai fiskális „a Korabeli rajz a Három Rózsa vendégfogadóról. megyei hajdúk kivont kardja között elővezettette, az utca közepére állított deresre húzattalta, s a botozó hajdúknak azt kiáltotta: jól verjétek ezt a németet”. A 19. század elején még mindig több, mint száz kurta korcsmárosról adnak számot a feljegyzések. Az 1932/36-os országgyűlés is foglalkozott ezzel a kérdéssel, s annyit enyhített a korábbi radikális gyakorlaton, hogy csupán a csap alatti hordók lefoglalását rendelte el. Ez természetesen Miskolcon sem csökkentette az engedély nélküli kimérések számát. Az avasi, a tetemvári. a bá- bonyibérci és a kőporosi oldalakon és pincékben, de ezen túl a város számos utcájában is működtek kurta korcsmák, amelyek számát több százra becsülhetjük. A visszaemlékezések még a 20. század elején is, számos tanulságos példán keresztül, igen tekintélyes számról vallanak. Az évszázadok alatt csupán a személyek és az elnevezések változtak. Érdekességként említjük meg hogy a mai Széchenyi út—Kazinczy utca sarkán álló. egykori ..Három Rózsa” vendéglő, majd többször is nevet változtató szál'oda elődje is az 1702-es összeírás (Kötelkönyv) szerint szintén kúra, vagy kurta korcsma volt. Dobrossy István (Sorozatunk következő cikke: egy hét múlva.) ció már el is kezdődött. * A felszólalók nagy többsége a város iránt érzett felelősséggel, a reális lehetőségeket mérlegelve fejtette ki véleményét, és ha akadt is olyan, aki kétségbe vonta az ilyen fórumok hatékonyságát, a vitaülés eredményes volt. Nemcsak azért, mert jó érzés együtt gondolkozni szeretett pátriánk ügyeiről, hanem azért is, mert — mint Székely László ígerte — minden arra érdemes véleményt, javaslatot hasznosítanak majd a tervezési munka következő fázisában. (békés) Lobogózzuk fel épületeinket! A Miskolc Megyei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága felkéri a vállalatok, üzemek. intézmények és szövetkezetek vezetőit, a város lakosságát, hogy november 7. tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz november 5— 9. között köszöntse az évfordulót.
