Déli Hírlap, 1985. szeptember (17. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nytke9 Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 3501. Pf. 30. — Tel.: 18-225. üerjüb olvasótnnai teveie/öinKet. oo«v oa napáikkal, észxeveteteikkej üettotöi péntekig, tenew»- lee 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Két panasz a Volánra Egy Sajószentpéterről bejáró, a Semmelweis Kórházban dolgozó asszony panaszolta ismételten: igen megnehezíti életét, körülményeit, amikor a Miskolc—Sajőszentpéter vi- szonylatú, menetrendszerű járat egyszerűen kimarad. Leg­gyakrabban Miskolcról Sajószentpéterre igyekvésekor esett már meg többször. De fordítva is ... Ha valami miatt munkaidejét túl kell lépni, akár néhány perccel is, kétségbeesve rohan a Búza térre. S bár eddig ő mindig oda is jutott a menetrend szerinti időre, megtör­tént nem is egyszer, hogy a buszt sehol nem találta. Ki­maradt a járat — közölték vele érdeklődésére. S ez nyilván nemcsak őt érinti. Hiszen a közeli Sajó­szentpéterről sokan dolgoznak Miskolcon. Persze, az sem szívderítő, ha kora reggeli beutazáskor keletkezik kiesés. Aki gyermekes anya, akire otthon a fárasztó napi munka után vár még a „második műszak”, az érezheti át igazán, mit jelent, mennyivel hosszabbítja meg a napot, ha pont az a járat marad ki, amivel a megszokott időben hazaérne. Azt hiszem, egy kis odafigyeléssel, emberséggel, jóaka­rattal az ilyen menet közben adódó problémát le lehetne rendezni. Dr. V. A. Miskolc Egy volános mozgó jegyárusítónő és egy Volán-pilóta em­lékezetessé tett számomra egy napot. A jegyárusítónő téves felvilágosítással, a pilóta pedig cinikus embertelenségével. Augusztus 17-én reggel a 6 óra 5 perckor induló me­netrend szerinti autóbuszra akartam felszállni Mályiban. Kérdeztem a jegyárusítónőt, hogy megállnak-e a mályi la­kótelepen. A válasz igen volt. Jelzem, hogy a vezető ekkor nem volt a helyén. Két szatyorral megrakva akartam le- szállni a lakótelepnél, jeleztem, de sajnos, a busz nem állt meg. Tudtomra adták', itt nincs megálló Kérve kértem még egyszer, hogy ne vigyen el Nyékig. A buszvezető ciniku­san válaszolta: „Legfeljebb kapok egy fegyelmit”. Tudom, hogy van Volán-szabályzat, de nem hiszem, hogy ilyen magatartást oktatnának is. Ismeretlen utastársaim védelmemre keltek, kérték ők is, de mindhiába. így kény­telen voltam a Nyék és Mályi közötti távolságot gyalog megtenni. Sz. L.-né Miskolc 2 apasztalatcsere Már vége a nyárnak. Em­lékeink azonban tovább él­nek. Mi különböző strando­kat jártunk végig, minde­nütt felüdülést keresve. így bizonyos tapasztalatokra tet­tünk szert, afféle tapaszta- latcsere-útnak is felfoghat­juk kirándulásainkat. Oku­lás végett teszem közzé élmé­nyeinket, hátha jövőre „itt­hon” is hasznát veszik a fürdőket üzemeltetők. Augusztus közepén jártunk Hajdúszoboszlón. Szuperíor- galom, szupertisztaság, ez volt. amit elsőként vettünk észre. Dinnyehéj, kukorica- csutka eldobálása tilos! En­nek dacára is egy fürdődol­gozó óránként végigjárja a terepet, s lapátra gyűjti a véletlenül elszórt szemetet is. Zsórin folytattuk. Augusz­tus 21-én, ünnep után. A fák és a bokrok alja, a füves térség az elmúlt napok for­galmát viselte magán: ezer­nyi söröspityke eldobva, csikkek, szemét mindenütt. Hamusedény sehol nincs ki­téve ... A műanyag zacskók­ba nemigen dobja senki az égő csikket, hiszen felgyújt­hatja. Semmi nem kénysze­ríti a vendégeket az íratlan és írott szabályok betartásá­ra. az árak viszont minde­nütt — balatoniak. Egerben folytatjuk. Gyö­nyörű környezet, nagy tö­meg, s az óriási strandon fantasztikus rend, tisztaság. A terepen utcai szürke ku­kák kirakva a szemétnek, igaz, a csikkeknek itt sincs elegendő edény. S aztán ismét hazai fürdő, ezúttal Leninvárosban. Öh, ha költő lehetnék! Dús, zöld fű, fenyők, színek kavalkád- ja, és olyan tisztaság, rend, amilyet talán elképzelni sem lehet! A kicsik és nagyok medencéiben egyaránt kris­tálytiszta, égszínkék víz, s a szupercsúszda, hát az valami fantasztikus! S megfizethető az étkezés is, a minőség szinte kifogástalan. Az egész strand területe egyetlen, ál­mainkban elképzelt oázis! Különöböző színhelyek, kü­lönböző fürdők, strandok. Ezek közül a legtöbb mis­kolci a Zsórira jár. Kár, hogy ott értek bennünket a legnagyobb csalódások ... Talán nem ártana az ottani üzemeltetőknek is elmenniük egy körútra, egy tapasztalat- cserére. Istók Laura Miskolc A fagylalt fontosabb?... Mint a közelben dolgozó, meglehetősen sokszor étke­zem a Tanácsház téren le­vő Tej büfében. Így volt ez a közelmúltban is. Fél egy­kor beálltam a sorba, mö­göttem is még legalább nyolcan-tízen sorakoztak. A pénztárosnő ennek ellenére felállt, az ablaknál levő fagylaltkiméréshez ment, s legalább öt percig ott dol­gozott, mérte a fagylaltot. Velünk ezalatt természete­sen nem foglalkozott senki. Álltunk, s egyre türelmet­lenebbül vártunk. Amikor a pénztárosnő visszajött az ablaktól, s szóvá tettük, hogy elsőként talán a boltban le­vőket szolgálná ki, akik kö­zül többen ebédelnek is, kö­zölte velünk, egyedül van, neki a fagylalttal is törőd­nie kell. Kértem a Vásár­lók könyvét, amelyet végül is csak hosszabb vita után kaptam meg. Amikor pana­szomat bejegyeztem, a pénz­tárnál ülő hölgy kioktatott: ő a vezetője a boltnak, ő fog válaszolni a panaszos bejegyzésre — ha akar. S még hozzátette: maszekben működik, neki fontos a be­vétel, s a fagylaltárusítás pedig jövedelmezőbb, mint a tej, tejtermék. De akkor, miért hívják Tejbüfének a boltot?. .4 M. Edit Miskolc Jól érez-1 ük masunkat A December 4. Drótművek Nógrádi Sándor nevet viselő szocialista brigádjá­nak vendégeiként jól sikerült, családias ki­ránduláson vettünk részt a Molnárcsárdá­nál. A szép idő, a jó levegő, a finom, szá­munkra főzött bog­rácsgulyás felejthetet­lenné tette számunkra ezt a napot. A szoci­alista brigád kedvessé­gét, figyelmességét, vendégszeretetét ez­úton köszönjük meg. Kívánunk nekik to­vábbi munkájukhoz sok sikert. Nagy Ferenc Miskolc, öregek I. Sz. Napközi Otthona K. I. (Miskolc, Győri kapu T9.): Levelével foglalkozunk, Némi türelmet kérünk, amíg tájékozódunk a levélben foglal­takkal kapcsolatban. Ügy vél­jük, különben is csak jövőre segíthet véleménye közreadása, hiszen a strandidénynak lénye­gében véve vége van . • * Szoboitya L ászióné (Miskolc, Szabó L. u.): önnek is azt -vá­laszolhatjuk: levelével foglalko­zunk, némi türelmet kérünk a dolgok tisztázásáig. L. . A. (Miskolc): Válaszunk: ha öTmék * fő­foglalkozása mellett mellékfog­lalkozása van, még tagja lehet a gmk-nak is. Ezt azonban be kell jelentenie a főfoglalkoztató munkáltatónak, ahol is azt nézik, nem okoz-e az újabb munka- vállalás akadályt a főfoglalko­zásból eredő kötelezettségek el­látásában. Rés,i lábiák..» WiUWt Wtyí.P . S 20 - 8 >5 13 00 32 33 í 28- 7 18 '2 Sí»-- 27 SZ 0 40 ? SS 13 09- 27 30 SZONDI GY.U. DIÓSGYŐRI IX '**■ ' -**• ; s..f ¥A n> ÍV. $.>*»<•, fi. so orotso ■*0.3 ;■?!* * M: 72:4,3 í&imW'­...Egy újszülöttnek minden vicc új — olvashatjuk a Ludasban. Csak hát. egy régi buszmegálló-tábla megtévesztő is lehet. Itt van például a vasgyári Konzumtól alig méterre levő tábla, amely a MÁVAUT-at hirdeti. De hát hol van már a tavalyi hó, és hol van a MÁVAUTV. S mikor közlekedett vajon csak ünnepnapokon — amint az a lefényképezett tábláról kiderül, a 101/B-s járat, amely hétköznap és ünnepnap is az uta­sok rendelkezésére áll régóta?!... Hollós? Endre Miskolc Hsyplmes eladó A közelmúltban a Széchenyi úti lakás­textil boltban vásárol­tam. A fizetésnél ki­derült, hiányzik három forint az összeghez. Volt ugyan nálam vil­lamos- és buszjegy, de az nem kellett senki­nek. Az egyik fiatal eladólányka segítsé­gemre sietett, s fel­ajánlotta, hogy kifize­ti helyettem a hiány­zó három forintot. Sőt, mikor látta, hogy nem érzem jól ma­gam — 87 éves va­gyok —, azonnal ho­zott egy pohár vizet is. A figyelmet eladó előzékenységét ezúton is szeretném megkö­szönni. Bíró Lajosné Miskolc, - Bacsó B. tt. 7. Múltidéző aknafrdők- - — i ­I < ^ -„gjal ijc Tapossuk a járdát. Csak megyünk, s észre sem vesszük, hogy a lábunk alatt talán már ipari emléknek számító dol­gok vannak. Például két aknafedő. Egyiket a Schüchnel , Boros és Társa cég, a másikat a miskolczi Hercz Gépgyár készítette. Reg eljárt felettük az idő, s lám még most is szolgálnak bennünket. H. E. Miskolc Milyen táppénz jár kórházi kezelésnél ? „Kórházban voltam — ír­ja D. I„ miskolci olvasónk. — Szeretném tudni, ponto­san mennyi táppénz jár a kórházi ápolás időtartamá­ra?” A kórházi ápolás idejére az egyébként járó táppénz 70 százaléka jár. Ha a dol­gozónak eltartott hozzátarto­zója van, és az eltartás té­nyét nyilatkozattal igazolja, a napi táppénz 90 százaléká­ra jogosult. A kórházi ápo­lás utolsó napjára a bizto­sítottat minden esetben tel­jes összegű táppénz illeti meg. A táppénz 90 százaléka kiszámításánál hozzátartozó­ként veszik figyelembe a 60 éven aluli, nem dolgozó fe­leséget, élettársat és a biz­tosított háztartását vezető nőt is. Ezf mondjaö A RENDŐRHATÓSÁGI KÉNYSZERINTÉZKEDÉSRŐL A belügyminiszternek 1985. október 1-én lép hatályba azon rendelete, amely újra­szabályozza és szigorítja a rendőrhatósági kényszerin­tézkedés rendjét A jogsza­bály feljogosítja a területi­leg illetékes rendőrkapitány­ság vezetőjét arra, hogy a bűncselekmények elkövetésé­nek megelőzése, a kényszer­intézkedés alá vönt személy­nek a törvények tiszteletére, valamint a társadalmi együtt­élés szabályainak megtartá­sára való nevelése érdekében kényszerintézkedéseket te­gyen. Ez azt jelenti, hogy az érintett személy lakóhelye, vagy tartózkodási helye sze­rinti illetékes rendőrkapi­tányság vezetője rendőri felügyeletet, kitiltást vagy rendőri felügyeletet és kitil­tást együttesen rendelhet el a jogszabályban felsorolt sze­mélyekkel szemben. A kényszerintézkedést al­kalmazni lehet többek kö­zött a visszaesőknél, a szán­dékos bűncselekményt elkö­vetőknél, ha arra lehet kö- vetketzetni, hogy a bűnöző életmódot tovább kívánják: folytatni. Ilyenek lehetnek a közveszélyes munkakerülők, a tiltott kéjelgők, a garáz­dák, a verekedők stb. A kényszerintézkedés idő­tartama 2—5 év is lehet. A kényszerintézkedéssel érin­tett személy életvitelét a rendőrség, folyamatosan fi­gyelemmel kíséri és a fel­ügyelet alatt álló személy köteles az előírt időben és helyen jelentkezni, lakásán tartózkodni és az ellenőrzést eltűrni. A kitiltott személy pedig köteles a határozatban megjelölt várost, községet el­hagyni, és más helyre távoz­ni, majd az ottani rendőri szervnél jelentkezni. A rend­őri felügyelet alatt álló sze­mély számos dologtól vagy előnytől tiltható el. Pl. tele­fonja, CB-rádiója nem lehet, nyilvános szórakozóhelyeken és rendezvényeken nem ve­het részt stb. Megfelelő in­dokok alapján a kényszerin­tézkedést ideiglenesen fel lehet oldani. Dr. Sass Tibor Fák, pmztulóban Mennyi emberi igyekezet feszül a fák gondozása, meg­mentése védelmében —, leginkább azok tudnák megmon­dani, akiknek ez az elsődleges feladatuk. Mert a járókelők nagy része vagy közömbösen szemléli őket, vagy pusztítja a fákat. Az utóbbi időben — végre — országos igényűvé lett eme közös érdek, s a Déli Hírlap is ennek az emberi óhajnak igyekezett — több esetben — hangot adni. Most olyan kal­lódó fákról szeretnék szólni, melyek hiába vannak szem előtt, de a rosszul szerkesztett víztárolók mégis megvonják tőlük az élet, a létezés lehetőségét. Miként a Korvin Ottó utca területén, ahol nemcsak a régi fákat ágyazzák be ilyenekkel; a frissen ültetetteket is. Kosztolányi híres fái, a századelőn modernebb pártolásban részesültek. Miért ne lehetne terebélyesebb; kő- vagy betonágyásokkal biztosítani számukra a vízszükségletet? S továbbra is erről a terület­ről szólva, a zöldövezet is sivár állapotban van, mert az erre közlekedő gyalogosok a legelemibb szabályokat sem tartják be, mindent legázolnak. Okot aligha lehetne fel­hozni mentségükre. Tétovázva merem kimondani; a szomszédos óvoda udva­rán levő fákat — esténként — törik-zúzzák a környék gyerekei. S valóban, ember legyen a talpán, aki ezért szólni merészel nekik, mert a szülők azonnal „rendre intik". De ilyen sivár sors vár — kora tavasztól késő őszig — a Vö­rösmarty Mihály utca játszóterének fáira is. Ez inkább már csatatér nem park. A ledöngölt homokban a vízhiány is kínozza a fákat; lényegében csoda, hogy még élnek. Több napos eső kell ahhoz, hogy életkedvük visszatérjen, a foly­tonosság törvényei szerint. Szorongva nézem, amikor néhány maréknyi vadgyümölcs reményében, kisiskolás és középiskolás fiúk árnyékodé ága- kat-gallyakat tördelnek le. Pedig ezek a fák az ő gyer­mekeiknek lesznek majd — vagy: lennének? — szelíd tár­saik. Ezért kellene hozzájuk irgalmasnak lenni, és 'szeret­ni őket. A. t Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom