Déli Hírlap, 1985. szeptember (17. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
Külföld után itthon is el ez ioroteliaa Ismét megindítja ősszel tanfolyamait a Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőház. Az idén a tánc, az idegen nyelvek, a számítástechnika kedvelőinek kínálnak kurzusokat, s belekezdenek egy, a megyénkben eddig még nem alkalmazott nevelési kísérletbe is. Nemsokára megkezdi itt működését a tánciskola, ahol az általános iskolások a standard és a latin táncokat sajátíthatják el. Újdonságnak számít, hogy mindehhez zenekar szolgáltatja majd a muzsikát. A 300 forintos tandíjért hétvégi össztáncokon is részt vehetnek a diákok. Az idegen nyelvek iránti egyre nagyobb érdeklődés indokolja az angol és német tanfolyam indítását. Kizárólag alsó tagozatosok jelentkezésére számítanak, a részvétel díja havonta 240 forint. Kezdőknek és haladóknak egyaránt hirdetik a számítástechnikai kurzust. A tanfolyam októbertől május végéig tart, havonta 200 forintért három Commodore- gépen gyakorolhatnak a résztvevők. A sokat emlegetett kreativitás fejlesztése érdekében indítják az úgynevezett komplex tanfolyamot. Ezt a nevelési modellt Franciaországban és Belgiumban több évtizede alkalmazzák már. Magyarországon ennek metódusát a neves pedagógus, Deme Tamás dolgozta ki, s tíz éve iskolai kísérletként is végzik. Lényege, hogy 40 gyerekkel 4 művész-csoportvezető foglalkozik. Ugyanazt a témát aenei, anyanyelviirodalmi, rajzos-manuális és mozgás-foglalkozásokon dolgozzák fel. A módszer a gyerekek szempontjából több okból hasznos. Segíti a pályaorientációt, felszínre hozza a bennük rejlő képességeket, s már egészen fiatalon eszközt ad a kezükbe. Kötött jellege miatt ez a forma — három órán keresztül 40 percenként követik egymást a foglalkozások — nehezen alkalmazható Az iskolákban. Az úttörőház népművelői viszont vállalták. hogy — egyelőre négy hónapig — kísérletként működtetik a komplex tanfolyamot. Pályázattal pénzt is kaptak hozzá a városi tanácstól. Negyedik osztályos gyerekek jelentkezését várják. A 64 óra részvételi díja 150 forint. B. A. Nyugdíjba készül a gőzös kemence O Nem kevesebb, mint 120 mázsa házi kenyeret készítenek naponta a Miskolci Sütőipari Vállalat vasgyári főtelepén. A kenyereket a pékség öt, úgynevezett gőzös kemencéjében sütik ki. Már nem sokáig __Bendzsák Kálmán, a vállalat igazgatója mondja: — A vasgyári főtelep mellett épülő új süteményes üzemünkbe új, szerelt kemencéket is szerelünk be, ezek pedig helyigényesek. Kénytelenek leszünk lebontani a gőzösöket, hogy a korszerű, minden igényt kielégítő kemencék elférjenek a pékségben. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, minden bizonnyal még bő fél évig a hagyományos módon készül a házi kenyér. Egy régi kemencét azonban meghagyunk, egyrészt muzeális célból, másrészt pedig hogy az új pékek is megtanulják: mint kell dolgozni a péklapáttal. Egyébiránt szerelt kemencében már sül a kenyér a kiliáni kenyérgyárban, s így a szakmunkásoknak nem lesz új ez a technológia. Bízunk benne, hogy a váltás nem megy majd a minőség rovására... 3fc Naponta 120 mázsa házi kenyeret sütnek ki a gőzös kemencékben... Színe és Mostanában igen gyakran azzal oldalgok el reggel az asztal mellől, mint a mesebeli róka a szőlőtőke alól: savanyú ... A hasonlat persze sántít, mert a fürt édes volt, csak a róka nem érte el, a' tej viszont valóban savanyú. Ennyi aludttejet én még életemben nem ittam, mint az idei nyáron. Táplálónak tápláló, ám a megszokott reggelim — két rész kávé, egy rész tej, azaz ka- puciner — nagyon hiányzik. A tejipar oda nyilatkozott a minap — olvashatták lapunkban is —, hogy nem náluk van a hiba. Az a baj, hogy megszakad a hűtőlánc. Mégpedig hajnalban, amikor lerakják a bolt elé a tejet. Hűtőkoesikban szá'h'tiák. és az üzletben is hűtőpultba teszik a tasakokat. de közben valamennyi ideig áll a szállítmány a raktáraitóban és mivel már hajnalban is rp“leg van — megsavanyodik a tej. Készséggel elhiszem, de vaimi kevés vigaszul szolgál számomra. Ettől a ténv még tény marad: a délutáni órákban vásárolt tej — noha a lánc nálunk nem szakad meg mert van hűtőszekré- nvünk — másnap reggelre savanvú. Mit remélhetek? Óh, több mindent! Az egyik: az ipar azt ígéri, hogy lesz féltartós Savanyú tej. Némi gyanakvást ébreszt ugyan bennem a „fél” szócska, de hiszek a „tartós”-nak és bizton remélem: legalább másnapig édes marad a kávémba való. Aztán bízhatok még abban is, hogy lassan eljön az ősz, majd el a tél is, és a hűtőlánc hiányzó szemét pótolja a természet. Most már csak az a kérdés, hogy lesz-e elegendő tej jövőre meg azután. Mert ezt olvasom egy újságcikkben: „Egyre aggasztóbb mértékben fogy a hazai tehén- állomány, a csökkenés — az 1981—84-es esztendőkben — elérte a 40 ezer darabot. A kistermelőknél levő tehenek ritkulását sokáig ellensúlyozta a nagyüzemi állomány némi fejlődése. Tavaly azonban fordult a kocka: mintegy 8 ezer tehénnel fejtek kevesebbet. Ez a tendencia — a felmérések szerint — 1985-ben is folytatódik: márciusig 24 gazdaság jelezte, hogy a tejelő állományát felszámolja... Az idén — várhatóan — 65 —70 millió liter tejjel lesz kevesebb az 1984 évinél.” Az újságcikk nem marad adós a csökkenés okainak elemzésével sem. Néhány ezek közül: korszerűtlen körülmények között tartják a közös gazdaságok a teheneket; emelkedtek a közterhek, drágult az energia, a műtrágya, a növényvédő szer, a korábbinál többe kerülnek a gépek, a gyógyszerek; alacsonyak a fejési átlagok. Mindezt készségesen elhiszem — hasonlóan a tejipartól hallott magyarázathoz. Sőt. az is bizakodással tölt el. hogy felismerték a bajt, és nép- gazdasági szinten várhatók intézkedések; támogatják majd — anyagilag — a tejtermelést, az állattartó telepek rekonstrukcióját. A cikk olvastán megkísértett ugyan az a gondolat, hogy esetleg nem kellett volna megvárni a szóban forgó intézkedésekkel a tehénállor mány ilyen nagymérvű csökkenését, de jobb későn, mint soha. Az ellátásban egyelőre nincsenek zökkenők, legfeljebb kapuciner helyett aludttejet fogyaszt az ember reggelire. S miközben kanalazza. azzal bátorítja magát, hogy nem lesz itt baj, hiszen az illetékesekről minden elmondható, csak az nem, hogy ..megalszik a szájukban a tej”. Alig csökken néhány éve a tehénállomány, és máris észrevették, sőt intézkedéseket vettek tervbe. Felesleges tehát félreverni a harangot, akarom monidani a kolompot! (hekes) Összhangra vár az erdőgazdaság Fél éve — igazgató nélkül Vállalati tanács irányítja e hónap közepétől a Borsodi Erdő-, és Fafeldolgozó Gazdaságot. Alakuló ülésén azonban a testület egyik legfontosabb feladatának nem tud eleget tenni: nem választ igazgatót, ugyanis nincs választék. Ezért pályázatot írnak ki: igazgató kerestetik! Nem népszerű manapság az erdőgazdaság az önkéntes igazgatójelöltek körében. Ez a pályázat már a második lesz, a cég szekere göröngyös úton fut. Persze, az az igazság, hogy erre az útra a vezetők hajtották k vállalatot. Mentségükre legyen mondva: objektív tényezők is közrejátszottak ebben — RENDET A KÖZPONTBAN Az ország legnagyobb, 121 ezer hektáron gazdálkodó erdő- és fafeldolgozó gazdasága ez év februárjától igazgató nélkül funkcionál. Az első számú vezető szívinfarktus következtében meghalt. Posztját azóta, megbízott vezetőként, Varga József műszaki igazgatóhelyettes tölti be: — Egészségtelenül hosszú idő ez a pünkösdi királyság. Már elnézést, hogy így mondom. Mikor megbíztak az igazgatói teendőkkel — meghagyva eredeti feladataimat is —. rövidebb időről volt szó. Április 30-án járt le annak a pályázatnak a meghosszabbított határideje, amelyet felügyeleti szervünk, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium írt ki, s amelyben igazgatót kerestetett a vállalat élére. Végül ip három pályázó jelntkezé- sét fogadták el, ám kettőnek a személyével nem értett egyet a MÉM és a megyei pártbizottság. A harmadik pédig visszalépett. Jó fél éve én vezettem a cégeit, s valószínű, így lesz ez az év végéig. — Aliért nem pályázott? — Őszinte leszek. Túl nagynak érzem ezt a feladatot; nem hiszem, hogy meg tudnék vele birkózni... A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság milliárdos cég. Éves termelési értéke 200 millió forinttal haladja meg az egymilliárdot. Majd’ négyezer embert foglalkoztát. Nyereségtervük erre az évre: 30 millió forint. A megbízott igazgató szerint ez — önmagában nulla. Termelőberendezéseik zöme elavult, a kitermelt fák és az újonnan telepített erdők között nincs meg az egyensúly, a nyereség jóformán a szin- tentartáshoz sem elegendő. A leendő igazgatónak óriási feladattal kell megbirkóznia, de óriási feladat lesz a Deák téri központban is rendet teremteni. Mert hogy ott manapság nemigen beszélhetünk egységről, egyetakarásról... GYENGÉN MUZSIKÁLÓ KÖNYVELÉS * Úgy tartja a mondás: halottról jót, vagy semmit. Ebben az esetben rendhagyónak kell lennünk. Tímár Vilmost a városi pártbizottság gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkára mondja: — A gazdaság volt igazgatója jót akart, jó elképzelései voltak a megújulás módjáról, ám nem tuöte megteremteni az egysége' nemigen tudott szót érteni beosztottjaival. Jóformán állandósultak a feszültségek a vezérkarban, ez pedig előbb- utóbb a termelés rovására ment __ Nem kétséges, valóban így lehetett. Az erdőben dolgozókat is foglalkoztatta — joggal: mi történik a központban? Ott pedig nem egészen negyedév alatt olyan történt, amit a mai napig se nagyon tudnak elfogadhatóan megmagyarázni. Varga József ezt így beszéli el: — Tavaly november végén 17 millió forintos nyereséget regisztrálhattak a közgazdászaink. Aztán idén — február elsején — ez az eredmény szertefoszlott. Kilencmillió forintos veszteséget mutattak ki. Sajnos elég gyengén muzsikálnak, sok gond van a könyveléssel. Végezetül az derült ki, hogy a 17 millió forintos nyereség nem a valóságot tükrözte, halmozott hibát vezettek végig, így jött ki a kedvező összeg. Szerencsére, a mínusz 9 millió sem volt reális. Végül: szerény 1,6 millió forintos nyereséggel zárhattuk 1984-et. Hogy nagyon pontosan hol követték el a hibát a könyvelők, nem tudni... ! — Kapott ezért fegyelmit valaki? Mondjuk a főkönyvelő. Az ö tudta nélkül ilyen irreális számok nem láthatnak napvilágot... — Nézze: én megbízott igazgató vagyok. Ha választott vezetője lesz a cégnek —, én valószínűleg az eredeti munkámat folytathatom. Ugyanolyan igazgatóhelyettes leszek, mint a főkönyvelő, vagy mint a másik helyettes kollégám, aki ellen a népi ellenőrzés folytatott vizsgálatot. Ha én nekik fegyelmit adok, akkor .. . Szóval nehéz helyzetben vagyok. Épp ezért: fegyelmi jogkörömet a vállalat felsőszintű vezetői esetében nem alkalmazom ... Azért is mondtam az elején: egészségtelenül. hosszúra nyúlik az igazgatóságom. JÁRHATÓ UTAK... Szerencsére a vezetőválság csak rövid időre kötötte le a dolgozók figyelmét. Már a téli nagy hidegben is a munkára összpontosítottak, s ma is a termelés áll figyelmük középpontjában. — Persze, a hideg nálunk sem múlt el nyomtalanul — mondja Varga József. — Érthető okokból a tűzifatermelésre kellett helyeznünk a fő hangsúlyt, ám ez az óriási mennyiség ellenére is csak szerény hasznot hozott. Az év első négy hónapjában 5,5 millió forint volt az eredményelmaradásunk, jelenleg pedig a nyereségünk 6,5 millió forint. Igaz, messzire vagyunk még a tervezett 30 milliótól, de minden reményünk megvan rá: sikerül hozni tervünket. Ha csak az időjárás megint közbe nem. szól... Az év végének közeledte azonban mást is jelent. Lezárul a hatodik ötéves terv, s januárban kezdődik a következő. Megfelelő stratégia nélkül ennek nekivágni — lehetetlen! Ha a második pályázat eredményes lesz, ha a vállalati tanács november tájékán igazgatót tud választani, akkor — még azon az ülésen — meghatározhatja a leendő tennivalókat is. — Azért most sem vagyunk olyan felkészületlenek — folytatja a megbízott vezető. — Két járható út állhat előttünk: vagy besorolnak bennünket a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó egységek közé, vagy a költségvetésből gazdálkodókhoz tartozunk majd. Megmagyarázom, mire alapozom ezt. Azzal a nyereséggel, amit mi produkálunk, nem lehet előrelépni. Területünkön található a Bükki Nemzeti Park, az aggteleki, a zempléni tájvédelmi körzet, szó van a Bod- rogzug védetté nyilvánításáról is. Ezek pedig — bármennyire is örvendetes a létük — korlátozzák a termelésünket. Ilyen'korlátok között pedig nem tartom elképzelhetőnek az eredményes gazdálkodást. Mindenesetre tény; a megválasztandó vezetőnek rendkívül nehéz dolga lesz. És csak úgy tud majd boldogulni, s úgy boldogul majd a cégünk, ha megteremti az összhangot, ha valamennyien egyet akarunk, s együtt húzunk. Illésy Sándor Itl a vakolat, hol a vakolal? Volt egyszer egy gyermekrajz-verseny úgy jó fél évtizeddel ezelőtt. Aki azt hinné, hogy az efféle alkotások múlandó k. az nagyon téved, hiszen ma is megcsodálhatja a remekeket a Tanácsköztársaság lakótelep néhány toronyházának lábazatán. Ha arra sétálunk, furcsa az összkép: egyik helyen a gyermekrajzok borítják jól-rosszul a foltos szürke betont, de pár méterre] odébb már van ház. ahol szépen be van vakolva a lábazat. De elég elballagnunk a Bizományi Áruház íáta mögé. ahol a toronyházak alján se rajz, se vakolat, •sak a puszta beton. Meglehetősen nehéz lenne utólag kideríteni, hogy milyen megfontolásból jutott az egyik háznak vakolat, a másiknak pedig nem. Pedig érdekes lenne tudni, hogy vajon ezt a munkálatot kinek a javára takarították meg; az építők „felejtették el” megcsinálni, vagy a beruházók húzták ki a költségvetésből. Mindenesetre, ha majd nehány ezer év múltán errefelé ásnak a régészek, alapos fejtörést okozunk majd nekik. Mert. aki a múltat kutatja, logikát, értelmet szeretne felfedezni a leletek láncolata mögött. Ha kibontják a betonlábazatokat, ezt itt hiába fogják keresni... (kiss) í
