Déli Hírlap, 1985. szeptember (17. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

elégedettek a fiatalokkal. Nem ők tehetnek róla. ha érzelemgazdag élet helyett az anyagias szemléletet isme­rik, es ha megtanulják, hogy a tehetség helyett alkalma­sint hamarább érvényesül a befolyás. Bezárul tehát a kör? Amerikai analfabéták Serdülők neveléséhez Több mint 23 millió felnőtt | amerikai - csaknem minden tizedik állampolgár - nem tud írni vagy olvasni. Ez az adat a washingtoni kongresszustól szármázik. A kongresszus az adatok közzétételével egyide­jűleg ígéretet tett, hogy az Egyesült Államokat 1989-ig — abban az évben ünnepük az alkotmány elfogadásának 200. évfordulóját - az írni-olvasni tudók országává teszi. Ez ne­hezen elérhető elé, ha figye­lembe vesszük, hogy a jelen­legi költségvetés nem irányoz elő anyagi eszközöket az ame­rikaiak jobb iskolai oktatására. A kongresszus tanulmánya az amafabétákat két csoport­ra osztotta: az egyikhez tar­toznak azok, akik nem tud­nak olvasni, a másikhoz azok, akik nem akarnak ol­vasni. Az első csoporthoz, számítandók azok a beván­dorlók is, akik nem tudnak angolul, és akiknek segítő­kész honfitársaik nyújtanak segítséget a bürokratikus akadályok leküzdésében. Az újonnan jöttek közül sokan az Egyesült Államokban élő i honfitársaik körében tele­pednek le, és honfitársaikkal anyanyelvűnkön beszélnek. Ha egy ilyen közösség olyan nagy és összetart, mint pél­dául a kínai, akkor saját új­ságja és rádióállomása is van. Ezek a bevándorlók így nem tartják fontosnak, hogy megtanulják új hazájuk nyelvét. Az Egyesült Államok dél­nyugati részén a spinyol leg­alábbis a második fő nyelv. És New Yorkban a beván­dorlók különböző nyelveken kaphatják meg a bevándor­lási dokumentumokat. Az an­gol nyelv ismerete a beván­dorlásnak nem feltétele. A nyelv nemtudása azonban problémát okoz, amikor a bevándorlók később meg akarják szerezni az ameri­kai állampolgárságot. A 17 éves amerikaiaknak 40 százaléka nem érti meg a leírt szót. Ez az arány ál­landóan növekszik, mert mind több fiatal ma.rad ki az iskolából. És a felnőtt amerikaiaknak csak a fele olvas rendszeresen évente legalább két könyvet. Kimaradnak az iskolából Virágkirálynő­választás j|c Virágh Endre orgonaművész jubileumi hangversenyét ren­dezik meg hétfőn az avast templomban. A Városunk művé­szei sorozat koncertjén Virágh Endre pályafutásának 30. év­fordulóját ünnepli a közönség. Az este 7 órakor kezdődő hangverseny műsorán négy Bach-mű szerepel: az Esz-dúr prelúdium és. fúga, a Korálelőiátékok, a c-moll partita és a c-moll passacaglia és kettősfúga. Jó tanácsok szülőknek Tájékoztató füzetet jelente­tett meg a tanév kezdetére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa: a szülői munkakö­zösségeknek száló kiadvány a serdülők neveléséhez ad se­gítséget. Az elmúlt évben már ké­szült hasonló segédanyag, amely az erkölcs, a magatar­tás és a család problémá­jával fogllakozott. Idén ugyancsak bonyolult nevelési feladat megoldásához kínál ajánlásokat a füzet amely­nek szerzője Komlósi Sán­dor. A serdülők nevelésének gondja a család és az iskola közös ügye. Az oktatási in­tézmények egyre növekvő feladataikat önmaguk nem tudják teljesíteni, s a gyer­mekeket csak a szülők cse­lekvő közreműködésével ké­nesek felkészíteni az életre Ehhez partneri kapcsolat kell. A dokumentum többek között javasolja a szülői munkaközösségeknek, hogy a tizenévesekkel kapcsolatos problémákat — ezek legjel­legzetesebb területeit a ki­advány részletesen elemzi — a pedagógusokkal közösen dolgozzák fel és beszéljék meg. s a helyi körülmé­nyekhez igazított és együtt kialakított állásfoglalásokat próbálják meg a családokban és az iskolában megvalósíta­ni. Az ajánlásokban szereplő kérdések kiindulópontja, hogy a serdülőkor átmeneti életszakasz, a felnőttségre készülés kísérleti ideje. A gyermekek nagyfokú önálló­ságra és egyenlőségen alapu­ló kancsolatokra törekednek. Ennek figyelembe vételével a szülők ió néhány tipikus nevelési gondra kapnak megoldási javaslatokat: kö­zülük az egyik legfontosabb hogy a felmerülő nroblémá- kat közösen próbálják meg­oldani. Miért felelős a fiafal? Írók az ifjúságról Évekkel ezelőtt a többi kö­zött űrről is vitaUozott a to­kaji uotabor, hogy az együtt töltött napoknak nell-e uirekt publikációkban folytatódni, az egyes alkoto müvemen visz- szutér-e a megbeszelt téma. Akkor abban maradtak, hogy feltöltödést jelentenek inkába ezek a beszélgetések; most úgy fogalmaztak, hogy válasz­tott tematikájuk túlmutat az irodalmon, és inkább közéleli. Az eredmény lehet majd köz­életi töltésű irodalom, és fel­tétlenül az igazmondásnak el­kötelezett kell hogy legyen. Ifjúság és társadalom kap­csolatáról, az ifjúság szoci­alizációjáról szólt az idei vita. mert mindennapjaink­ban kevés dolog van, ami ennél jobban foglalkoztatná az embereket, és kevés, ami nehezebben megfogalmazható, mint az, hogy milyen az if­júság és a társadalom viszo­nya. Az összefüggéseiben igaz, mert élő dolgokról be­szélni is csak akkor lehet, ha a lényeget árnyalatok fejtik ki. írók, politikusok, közgazdászok, ifjúságkutatók véleményéből megfontolásra érdemes kép bontakozott ki. A háromnapos vitát vége­zetül rétegtalálkozókon ele­venítették fel, ahol a meg­hívott fiatalemberekkel be­szélgettek tovább. A Ka­zinczy Klubban például, ahol a mezőgazdaságban dolgozó agrárszakemberek figyeltek mindenekelőtt Fekete Gyulá­ra, aki felvállalta, hogy a „táborozok” véleményét is­merteti. Bizonyára oka volt rá, hogy történelmi vissza­tekintéssel kezdte a mondan­dóját. Szükségesnek tartotta, hogy ez a kör is tudja: az 1942-es tiszaladányi írótalál­kozó emlékére rendezik a tokaji írótábort. Fontosnak vélte, hogy felidézze az iro­dalomtörténetnek ezt a kor­szakát és a háborút követő, ma már történelmi esztendő­ket. A figyelmes hallgatóság nem kérdezte meg, hogy egy, a jelenről szóló témát miért kell a múlttal indítani: úgy tűnt, hogy hálásak a vissza­tekintésért. hogy aki mond­juk 1960-ban született, ke­veset tud az életét megelő­ző időkről. A vendégek ezt éppen nem fogalmazták meg, de a beszélgetés tulajdon­képpen arról szólt, hogy nem jó, ha a húszon-, harminc­évesek időszámítása csak az egyes ember mindennapjait veszi alapul. Tulajdonképpen az az alapvető- kérdés: te- het-e arról a fiatal, hogy olyanná válik, amilyen? Nyilvánvaló, hogy nem, mert egyfajta életvitelt legfeljebb a harmincévesen lehet szá- monkérni. Az idei írótábor a felelős­séggel megfogalmazott szó igazságában hitt, amikor hangsúlyozták: nem lehet az ifjúság mindent magába ol- .vasztó fogalmára leegyszerű­síteni a velünk élő és az utánunk jövő fiatalok cso­portjait. Ifjúság nincs, ifjú­ságok vannak: középiskolás és főiskolás, vagy egyete­mista diákok. Fiatal szak­munkások, akik a nyolc ál­talános elvégzése után há­rom éven belül már mester­séget tudnak, mire húszéve­sek, ismerik a munkát és a munkahelyet. Diplomás fia­talok vannak, akik mindez­zel öt, hat, tíz évvel később találkoznak, és felnőtt fia­talok vannak, akik nem sok­kal a gyerekkor után már maguk is gyereket nevelnek. Nem az a jellemző erre a korosztályra sem, hogy húsz­éves vagy harminc, hartem az. hogy hogyan indul, és hogy áll meg. Ezen a TIT- beli beszélgetésen is nagyon kemény, de annál inkább megszívlelendő dolgok hang­zottak el. A vita anyagát majd pub­likálják, hozzáférhetővé vá­lik, felidézni címszavakat le­het. Felelős-e a mai iskola azért, hogy nem tud „bele- . nevelni” a társadalomba? Milyen mértékben1 felelős a gyerek és a fiatal iskolai és családi környezete, ha sok­kal erősebb a hasonló korú­ak csoporthatása, mint mondjuk a szülők érvelése? Miért nagy baj, hogy az egymást követő generációk olyan kevéssé kommunikál­nak, érzékeli-e a felnőtt tár­sadalom hogy az ifjúság ön­zéséhez, egoizmusához ő adja a mintát? A kérdése­ket megállapítás formájában is nyugodtan elmondhatjuk, mert nehéz felmenteni az iskolát, a családót és a mun­kahelyet, ha nem vagyunk j(c Csupaszom Kiss József felvétele talmazzák. Üj színfolttal gazdagodott az őszi budavári program- sorozat. Ma ismét rendez­nek virágkiállítást, vásárt, valamint virágkötészeti ver­senyt Budapesten, a Hilton Szálló és Halászbástya kö­zötti területen. A rendező, a MÁVTOURS egész napos programot kínál az érdeklődőknek. Állami gazdaságokat, termelőszövet­kezeteket, magánkereskedő­ket kért fel, hogy mutassák be legszebb virágaikat. EmeFett Galgamácsa kör­nyékéről érkező hímzőasz- szonyok, továbbá íafaraeók, keramikusok, szövők, baba- és népi hangszerkészítők, bőrdíszművesek állítják ki és kínálják portékáikat. Ugyancsak itt láthatjuk majd a budanesti art.istakén- ző diákjainak nrodukeióját. Este a Hiltonban bált ren­deznek. ahol megválasztiák a virágkirálynőt. Öt a kö­zönség által legszebbnek ítélt virágkölteménnyel ju­Az írótábornak az a véle­ménye, hogy ha változtatni nem is lehet azonnal, ezek­ről a kérdésedről feltétlenül beszélni kell. Ahogyan mondták: fel kell állítani az egészen pontos diagnózist, és meg kell találni a terápia eszközeit. A mai tizenéves­től holnap már a jövő függ. (M—) A rádióban hallottuk Az igazi Benyovszky fW1 O# A f f • I «mene sin értékeink \ Miskolc történelmi és kul­turális értékelnek megbecsü­léséről tanácskoznak a Haza­fias Népfront városi bizott­sága irányításával ! dolgozó honismereti munkabizottság soron következő ülésén, hét­főn délután a HN.F miskolci székházában. Fümazsii A Filmmúzeum — a Kossuth moziban — tegnap­tól vetíti az Óriás című, 1956-ban készült színes ame­rikai filmet. Mától este 7 órakor kezdődnek az előadá­sok, szerdáig játszák a fil­met, amelynek főszereplője James Dean és Elizabeth Taylor, rendezője George Stevens. Benyovszky Móric kétségte­lenül lenyűgöző egyéniség le­hetett. Sok irodalmi alkotás próbálta megrajzolni legendás alakját, pályafutását. Ezek azonban mindig a kor politi­kai törekvéseinek megfelelően foglalkoztak vele. Így volt nagy utazó, néprajzkutató, fí- lozófikus alkatú politikus, „humánus" gyarmatosító, sőt, az 50-es években nálunk még internacionalista is. Az igazi Benyovszky címmel érdekes műsor hangzott el a Kossuth rádióban, kedden, délután; Lugossy György történésszel Lukácsi Béla beszélgetett. A Benyovszkyról és pálya­futásáról szóló írások sok ferdítést tartalmaznak, me­lyekhez ő maga is jócskán hozzájárult. Lugossy György történész a legújabb kutatá- sok-levelezések alapján alig­hanem jól ismeri az igazi Benyovszkyt. Míg az Üj Ma­gyar Lexikon 1741-re teszi Benyovszky születési évét, kiderült, hogy 1746-ban lát­ta meg a napvilágot. Be­nyovszky emlékirataiban ezt az évet jelöli meg. , Szándé­kosan öregítette magát, hogy mint hadapród, 14 éves ko­rában „részt vehessen a hét­éves háborúban”. Különle­ges érdemeket ötöl ki magá­nak. Eredetileg kurtanemesi családban született, s mada- gaszkári tartózkodási idején azért találja ki magának a királlyá választását, hogy ezt kiegyensúlyozza. Orosz hadifogsága, Szibé­rián át való vándorlása, a Kamcsatkára való száműze­tés viszont valóban megtör­tént. Itteni néprajzi leírásá­éról azonban kiderült, hogy egy korábbi orosz utazó le­írását közli szó szerint. Ka­landos szökése után a Ja­pán-szigeteken át jut el Ma­dagaszkárba, ahol francia megbízásból nagyszabású gyarmatosításba kezdenek, de csak kereskedelmi tele­pek kialakítására jut lehe­tősége — pénz hiányában. A trópusi éghajlatú vidéken törzsi háborúk ' nehezítik meg törekvéseit, miközben a franciáktól csekély segítsé­get kap. Ezért találja. ki azt. hogy királlyá választják. Az egész ceremóniát egy koráb­bi francia leírásból veszi át és adaptálja, hogy jóhisze­műen fogalmazzunk. Kegy- vesztett lesz a francia udvar­ban. Európába kényszerül visszatérni 1776-ban. Ekkor Mária Terézia oldalán har­col a bajor örökösödési há­borúban, ezzel érdemli ki a magyar grófi címet. Felajánl­ja szolgálatait II. Józsefnek is. Nagyszabású tervei között szerepel az osztrák hadiflot­ta létrehozása. Vitorlavá- szon-gyárat vesz Fiumében, és nagy kereskedelmi terve­ket is dédelget. Ezekkel a tervekkel jut el később Fran­ciaországba, Angliába, sőt Amerikába is, ahol Washing­tonnal is tárgyal. Innen tér vissza toborzott expedícióval Madagaszkárba, ahol azon­ban az 1786-os, franciákkal vívott ütközetben elesik. Ma­dagaszkárban ma is legendás alaknak számít. Utcákat, te­reket neveztek el róla. Mint a történész hangsú­lyozta, végül is Benyovszky elképzelései, tervei, koncep­ciói széles körben ismertté váltak, s később részben meg is valósultak. Ez két­ségtelenül nagy érdeme. A Magyar Televízió annak idején kísérletet tett Be­nyovszky „életre keltésére”, a lehető legromantikusabb formában. Kalandfilm, illet­ve sorozat készült, melynek óriási sikere volt. A kaland­filmből azonban — mint ma már tudjuk — kimaradt az igazi főhős, a kalandor Be­nyovszky ... O. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom