Déli Hírlap, 1985. augusztus (17. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

A Diósgyőri Gépgyár háromhónapos e szteroályosbetanító íaníolyamot indít A tanfolyamra 18 éves életkort betöltött, leg­alább 8 általános iskolai végzettséggel rendel­kező férfiak és nők jelentkezését várjuk. A tanfolyam kezdete: 1985. szeptember 1. Jelentkezni és érdeklődni a vállalat munkaerő­gazdálkodási osztályán lehet (telefon: 51-955 10-53 mellék). Megközelítés: 1/D, 29, 33, 36 jelzésű városi autó­busszal. >jc Ismerős látvány: faszénégetés a Bükkben. Faszénégetők és kőbínvá^zok D j Látványossá# lesz a boksa A Bükköt járó misíkolc’"V közül sokan láttak már füs­tölgő, faszenet egető boksákat a Garadna-völgv felső szaka­szán. Akik rendszeresen jár­ják az erdőt, lassan már azt is kitanulják, hogyan rakják össze a mesterek a boksau~*. s mit kell tenni addig, amíg elkészül a faszén, ősi mes­terség ez s ma is a romanti­ka szellője lengi körű}. Nem véletlen, hogy a Garadng­völgyi ipari emlék- és kirán­dulópark kialakításakor a faszénégetőkre is gondoltak az ötletadók. Amikor elhatározták, le­gyen in~"i emlék- és kirán­dulópark társadalmi munká­ban a Garadna-völgybcü. ar­ról is „döntöttek: nemcsak a kohász szakma emlékeit kell itt bemutatni a nagyközön­ségnek. Két másik, a Bükk hegyein, völgyein őshonos Lakóházfelújítási mérleg Az idén a tervek szerint több mint félezer lakás rész­leges és teljes felújításáról kell gondoskodni Miskolcon. A kivitelezési munkálatoKat azonban jelenleg meglehető­sen hátráltatja a bérlők ki- költöztetése körüli késede­lem. A szakemberek szerint gyorsítani lehetne a kiköl­töztetést. ha nemcsak végle­ges otthonokba kerülnének a bérlők, hanem szó lehetne az ideiglenes, átmeneti elhelye­zésről is- Ügy véljük, hogy az minden városlakó számá­ra jó, ha felgyorsulhat a la­kóház-felújítási munka. De ez semmiképpen nem méh a tatarozásban érdekelt, érin­tett lakók rovására, a jogo­kat tiszteletben kell tartani. Jó lenne, ha a késedelem le­faragása nem csökkentené, hanem épp ellenkezőleg, nö­velné az ügyintézők türel­mét. a munka alaposságát. Az idén is. — de jövőre mésinkább — sok belvárosi ház szerepel a felújítási lis­tákon. Sokan joggal ''Má­solhatják, hogy ha a belvá­rosra összpontosítjuk az anyagi erőket, más területe­ken kevesebb jut a felújí­tásokra. Ez kétségtelenül igaz. ám a város belefogott egy hatalmas vállalkozásba, amelyet már nem lehetett tovább halogatni: a belváros megmentésébe, rel">K'litáció- jába. Ha ezt a vállalkozást sikerre kívánják vinni a miskolciak, akkor ezért áldo­zatot is kell vállalni. A jövő évi kivitelezési cím­jegyzékre nemcsak a belvá­rosi. öreg épületek túlsúlya jellemző, hanem az is. hogv sok olyan ház lesz majd, ahol felújítás után kevesebb ott­hon marad. Ennek elsősorH—. az az oka. hogy rengeteg dii- ledező nyúlványépület van a belső udvarokban, amelye­ken már csak a lebontás se­gít. Némileg ellensúlyozza a lakásveszteséget, hogy 18 új otthon kialakítását tervezik emeletráépítéssel, tetőtérbe­építéssel. Lesz-e sétány-per? Velence felett nem azért kongatják a szakértők a vész­harangot, mért az építőmesterek néhány évszázaddal ezelőtt rossz munkát végeztek. Mert ha úgy lett volna, már régen a tenger árja mosná a gyöngyszemet. Ennek okán mindig értetlenül állok a mai — sokkal kisebb szakértelmet köve­telő — építészeti hibák láttán. * A példát ez alkalommal Lillafüredről veszem. Annak ide­jén mi is irtunk róla. hogy Miskolc ékszerének is felújítják a sétányait: hiszen nincs olyan idevetődő idegen, aki ne lenne kíváncsi a hegyek közé ékelt látványosságra. A Vá­rosgondnokság a Miskolci Kertészeti Vállalatot, az pedig egy alvállalkozót bízott meg a feladattal. A múlt évben hozzá is kezdtek. Aztán el sem készült, máris az idő martalékává lett. Tavasszal ezt is szóvá tettük. Azt a magyarázatot kap­tuk, hogy a kockalapok későn érkeztek meg, s a rosszra for­dult időjárás miatt nem tudták befejezni a munkát. Akkor még úgy szólt a fáma. hogy készen lesz, mire az idegen- forgalmi főszezon megkezdődik. Hát nem így lett. Sőt, a helyzet azóta csak rosszabbodott, hiszen ezrek koptatják a sétányt. Az, hogy a kisvasút meg­állójától a parkolóig vezető lépcsősor balesetveszélyes, és városképileg is kívánnivalót hagy maga után, enyhe kifeje­zés. Bűvészmutatvány számba megy feljutni a lépcsőn, hi­szen sosem tudni, mikor omlik tovább. Az idősek kifeje­zetten segítségre szorulnak ott, nem beszélve a gyerekekről. Mi történt tehát tavasz óta? Az építéssel semmi. Ellen­ben a Városgondnokság szakértői vizsgálatot kért az ÉMI- től. Szétmáltak ugyanis azok a kockalapok, amelyeket a zsolcai betonelemgyárban készítettek. A minőségvizsgálat viszont nem azt az „eredményt” hozta, amit a megrende­lők vártak, így újból kérelemmel fordultak az illetékesek­hez. Am, ha az ügy ezután sem hoz kedvező fordulatot, valószínű, hogy peres akta születik majd az út sorsáról. Mi­vel a sétány ára több százezer forintra rúg, a városnak nem mindegy, hogy egyszer, vagy kétszer fizeti meg. Ezzel sajnos, újabb költségek terhelik majd — mindegy, hogy ki részéről —, ezt a bagatellnek tűnő építészeti létesítményt. S ezen túl még az is baj, hogy amíg a huzavona tart. nem lesz út, nem lesz lépcső. Addig ajánlatos tehát erre az útra is turistabakancsot húzni és turista botot vinni. Ám, ha a sétány ügye nem akta lesz, hanem újból munkafeladat, jó lenne úgy megépíteni, hogy netán még az unokáik is jár­hassanak rajta. O. E. A pénzügyi szakemberek a város működési költségeként emlegetik azt a sok miliió forintot, amit évről évre arra költ a tanács, hogy rendszeresen tisztítsák a közterületeket, világítsanak a kandeláberek az utcákon, tereken, ki tudják javítani az írtak kátyúit, működjön a szökőkút, stb. Ha szó esik a szobaníorgó költségvetési tételekről valamilyen város­politikai fórumon, soha nem felejtik el hozzá tenni, hogy a város „üzemeltetésének” színvonala jelentősen befolyásolja a lakosság közhangulatát. Valóban sok embert bosszant a legkisebb üzemzavar is. Pedig a mai gazdasági helyzetben, a rendkívül szűk költségvetési keretek között mozogva, nem könnyű elemi, hogy jusson e’ ?gendő pénz minden szol­gáltatásra. A közvilágításra tervezett összeget ki is egészítették, ám így sem tudták telje* mértékben fedezni az ener­gia-áremelés miatti Plusz­költséget.' Így más megoldás nem kínálkozott, mint a kor­szerűsítésre szánt összeg egy részét üzemeltetésre költeni. • % Csaknem 247 millió fo­rint jutott a szociális és egészségügyi ellátásra. Eb­ből biztosítani tudták az egészségügyi intézmény- hálózat zavartalan műkö­dését. A legnagyobb kiadást az ok­tatás igényli. Ilyen célra 981 millió forintot fordítanak az idén. A demográfiai hullám tovább vonul óban van. máris jelentősen csökkent az óvo­dások száma. Átlagosan 105,9 százalék az óvodák kihasz­náltsága, ám egyes negyedek­ben, így az avasi és a bel­városi városrészben zsúfol­tak a gyermekintézmények. Az általános iskolák >”"e- gesen több tanulót kényte­lenek fogadni, mint ameny- nyire tervezték ezeket. Váltott rendszerű oktatás­ban részesült a miskolci tanulók 68,5 százaléka, ami országos viszonylatban is a legmagasabbak közétar­tozik. Kevés a napközis te­rem. ezért az ilyen termé- • szetű igényeket csak erőfe­szítések árán lehet — és ak­kor is szűkös körülmények között — kielégíteni. A de­mográfiai hullám a követ­kező években eléri a közép­iskolákat, ezért vált szüksé­gessé egy új gimnázium 'el­építése az Avason. + Megviselte a tél az utakat Hazai Fa-desodor Megkezdték a felkészülést a Fa-desodor hazai gyártásá­ra a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat­nál. A testápoló készítmé­nyek licencét az NSZK-beli Henkel-cégtől a Budapesti Vegyianvag Nagykereskedel­mi Vállalat vásárolta meg. és gondoskodik a hazai gyár­táshoz szükséges import ha­tóanyag beszerzéséről is. Az újfajta desodorok várhatóan még a harmadik negyedév­ben az üzletekbe kerülnek. Minőségük az eredeti készít­ményével azonos lesz. amit a licenc eladója is folyama­tosan ellenőrizni fog. A ha­zai kínálat bővítése érdeké­ben a nagykereskedelmi vál­lalat további Henkel-termé- kek licencének megvételéről tárgyal, s szó van arról is, hogy megbízásából a Caola más NSZK-beli kozmetikai cikkek gyártására is vállal­kozna. szakma kerülhetett fel a lis­tára. a faszénégetőké és a kőbányászoké. A kőbányá- s7ok esetében nemcsak azt lehet majd a látogatók szeme elé itárni, hogy milyen esz­közökkel, hogyan fejtették valaha a kő-zeteket a Bükk- ben. hanem azt is: mit kell tenni a már felhagyott, ré­gen nem működő kőbányák­kal. meddőhányókkal. A Ga- radna-völgyben ugyanis már régebben megkezdték a ter­mészetvédők az út mellett lévő meddőhányók beülteté­sét növényekkel, s ezt most folytatják a társadalmi mun­kások. Ha sikerül a terv, zord borítja majd a ma még sok helyen kopár meddőhá­nyót. Visszatérve a fűv-én ége­tőkre : a kőbányászokhoz ha­sonlóan ez a szakma is kü­lön területet kap a Garadna- völgvi parkban. Érdekes lát­vány lesz majd a turistáknak , a füstölő boksák sora. s itt maid megfelelő magyarázó táblák, útmutatók is segíte­nek az ismeretszerzésben. A bemutatóterületek az el­következendő években ké­szülnek majd el. A nagy vél- ' lalkozást elsősorban az gyor­síthatja, ha sokan jelentkez­nek önként, hogy társadalmi munkával segítsék az épít­kezést. A városi tanács végrehaj­tó bizottságának legutóbbi ülésén az első fél évi gazdál­kodást mérlegre téve számba vették, mire futotta a műkö­dési költségvetésből. Az utak. hidak felújítására és fenn­tartására több mint 30 mil­lió forint jutott. Az első fél évi kiadások zömét a Zoja tér korszerűsítése jelentette. De sokba kerül a városnak a kemény tél okozta útkárok kijavítása is. E munkák kö­zül azonban még sóik hátra van. Az ok: nem győzik ka­pacitással a vállalatok. Az idei évre tervezett feladatok közül ^ befejezték a József uleai buszmegálló építését. a Ládi út felújítását és el­készültek az avasi kilátó renoválásával is. A Széchenyi út korszerűsí­téséről többször is szóltunk az elmúlt hetekben, ezért most csak annyit, ho<gy az idei feladatok zöme a máso­dik félévre van ütemezve. A vízgazdálkodással kap­csolatos teendők közül ér­demes megemlíteni a Szin- va, a Hejő. a Görömből” és a bükkszentl áxziói patak medrének rendezését. A je­lentésben az is olvasható, hogy a szökőkutakat, dísz­medencéket azóta jobban rendben tartják, mióta — szerződéses alapon — egy kisiparos gondjaira vannak bízva. Általában igaz, ám azt ismételten szóvá kell tennünk, hogy a Hoffmann Oltó utca sar­kán levő szökőkút plaszti­kájának bemázolása nem volt szerencsés. Kérdéses. hogy egyáltalán helyre lehet-e hozni?! A parkfenntartásira 37,1 millió forintot irányoztak elő az idei évre. A hosszú tél késleltette a kertészek tavaszi munkáit és nem is futotta az erejükből minden munka befejezésére. Külö­nösen sok gondot jelent szá­ntukra. hogy a város 412 játszótere elavult, és megle­hetősen rossz állapotban van. Korábban számos játszótér gondozását vállalták fiatalok, vállalati kollektívák, ám a védnökség! akciónak viszonylag kevés biztató jele tapasztalható. A Közterületfenntartó Vál­lalat is hivatkozhat a nehéz télre és a csapadékos nyárra. Ám az is elhangzott a vég­rehajtó bizottság ülésén, hogv túl sokat hivatkozunk az időjárás szeszélyeire. Ké­mény tél mindig lehet, mint ahogy az átlagosnál valami­vel csapadékosabb nyár is! Kevés forintból jól gazdálkodva Utak, parkok, iskoiák

Next

/
Oldalképek
Tartalom