Déli Hírlap, 1985. július (17. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-15 / 164. szám

„A szerkesztő bácsit keressük99 * Várhatóan 1987-ben fejező dik be a'tapolcai és az egyetemi út kereszteződésének át­építése. a Közúti Igazgatóság és a városi tanács beruházásában. A munka során végre forgalomirányító lámpát kap az elágazás. Erre eddig is igen nagy szükség lett volna, hi­szen a csomópont nehezen belátható s az itt elhelyezett jelzőtáblák ellenére is számos balesett történt már a kereszteződésben. (Kiss József felvétele) Segítségért kiabált egy kö­zépkorú nő a Régiposta ut­cában. a késő esti órákban. Szerencséjére Deák Lajos nyugdíjas tanár, önkéntes rendőr társaival éppen arra járőrözött, és felfigyeltek a kiáltásokra. Körbefogták a támadó fiatalembert, aki az asszony pénztárcáját akarta elrabolni, és bekísérték a rendőrségre. Nemrégiben ke­rékpártolvajokat ért tetten, és nem rajta múlott, bogy csak pár órás késéssel fog­ták el az Álmos és a Tas utca sarkán erőszakkal ké- regető huligánokat. Deák Lajos az egyik legr tettrekészebb önkéntes rend­őr. Csoportjával, amely a szocialista versenyben min­den évben az elsők között szerepel, gyakran járőrözik éjszakánként. Hogyan fogad­ják az állampolgárok az in­tézkedéskor a rendőrök tár­sadalmi segítőit? — Előfordul, hogy kétség­bevonják az igazoltatás! jo­gunkat. Nem tudják, hogy az önkéntes rendőrök a szabály- szerű gépjárműellenőrzéskor, igazoltatáskor hatósági véde­lemben részesülnek, s joguk és kötelességük feljelentést tenni, ha valamit nem tar­tanak helyénvalónak. A helyszíni bírságolás kivételé­vel hasonló jogok illetik meg. mint a hivatásos rend­őröket. Öttagú csoportunk, amelynek vezetője Tóth Béla, gyakran járőrözik éj­szakánként a Tanácsköztár­saság városrészben és' az avasi pincesoron. Benézünk a lépcsőházakba is, hogy földerítsük az esetleg ott ta­nyázó csöveseket. Csoportunk tagjai gyakran tartanak elő­adásokat, osztályfőnöki órá­kat az iskolákban, hogy fel­világosítsuk a fiatalokat; a bűnmegelőzésről a közleke­dési tudnivalókról, valamint, a vizek nyári veszélyeiről esik ilyenkor a legtöbb szó. Mikor felöltőm a karszala­got, és szolgálatba indulok, barátaim, ismerőseim gyak­ran megkérdezik: miért csi­nálom. miért vállalom a ve­szélyt? Mindannyiszor csak azt mondhatom: azért, hogy ők nyugodtan aludjanak. Örülök, hogy a munkám­mal, a csoportunk tevékeny­ségével hozzájárulhatok a város közbiztonságának a javulásához. Csaknem 71) éves vagyok, szerencsére jó egészségben, s az önkéntes rendőri szolgálat nemcsak kitűnő elfoglaltság számom­ra, hanem már hivatás. Deák Lajos nemrégiben kapta meg a Kiváló önkén­tes Rendőr kitüntető címet. Sz. I. Redőny helyett A Goldberger Textilmű­vek több új gépet állít munkába, hogy bővítse áru- választékát. A holland STORK cégtől olyan kenő­berendezést béreltek, ame­lyen a hagyományos kikészí­tési mód mellett lehetőség nyílik hő-, hang- és fény­szigetelő réteg felvitelére is. A rotációs, filmnyomásos elverj működő berendezést a mái* meglevő gépsorba tele­pítették. A mikroprocesszo­ros vezérlésű kenőgép hab formájában viszi fel a kel­mére a speciális anyagokat, mégpedig oly módon, hogy a szárításnál a korábbinál lényegesen kevesebb hőener­giára van szükség. A fényel­nyelő textíliák próbagyártását befejezték, néhány napon belül megkezdik az üzem­szerű termelést. A redőnyt, zsalut, . jól helyettesíthető, ám annál lényegesen olcsóbb textíliából a vállalat még az idén félmillió négyzetmétert gyárt és küld az üzletekbe. Avasi képernyő Az adás megkezdése előtt néhány perccel népes gyerek- csapat jelent meg a Miskolci Városi . Televízió stúdiója előtt. (A stúdió alatt egyéb­ként egy garázsméretű helvi- ség értendő a Klapka György u. 22. szám alatti ház föld­szintién. A szerkesztő bácsit keresték. Rövid huzavona után maguk elé lökd ősiek egy csikófrizurás kis srácot, szószólónak. Belekapaszkodott a pettyes labdába, vett egy nagy lélegzetet, s egyszusz- ra elhadarta panaszukat: — A múltkor azt tetszettek mondani itt a tévében, hogv rosszalkodnak a környékbeli gyerekek, mindig a víztáro­zónál játszanak. Most tessék bemondani azt is. hogv mi azért játszunk a víztározó épületeinél, mert nincs a környékünkön játszótér. A kérés teljesült. Erről egyébként ők is meggyőződ­hettek, mert — biztos, ami biztos — laposra nyomott orral mindaddig ott álltak a stúdió üvegajtaja előtt, amíg el nem mondta a kért szöve­get a szerkesztő bácsi. Mint asz. új városrészekben általában, az avasin is vi­szonylag sok az apró gyerek. Csak sajnálhatjuk, hogy né­hány év múltán bekövetke­zik a demográfiai apály, és egyre kevesebb ilyen jelle­gű panasszal kell foglalkoz­nia az elektronikus sajtónak is. De most még a játszóte­rek, parkok hiányát jelző panaszok vezetik az újdon­sült avasi televízióhoz érkező bejelentések listáját Megszó­laltak már a képernyőn az ügyben az illetékesek: a Miskolci Kertészeti Vállalat és a Városgondnokság vezetői , is. Meghívták őket a stúdióba a szerkesztők. így „egyenes- I ben” mondhatták el, hogy szerintük is jó lenne társa­dalmi összefogással játszó­térré. sportpályává alakítani az első és második ütemben épült házak között húzódó jókora területet. Azt, ahol most legfeljebb crossversenyt játszhatnak kismotorral, ke­rékpárral a lurkók, vagy pe- cázhatnak a mély gödrökben összegyűlt szennyes tavak­ban. Horgukra persze nem hal. hanem csak lyukas fa­zék, foszladozó huzat ú há­romlábú szék és autógumi akad. E terület sorsával egyébként lapunkban is fog­lalkoztunk. de az akkori el­hangzott ígéretekből — ter­vek. területrendezés, parko­sítás — semmi sem valósult meg. Most a helyi televízió közreműködésétől remélnek változást az avasiak. A tévé mindenhatóság — noha sokan hisznek benne — országos viszonylatban sem igaz. Balgaság lenne tehát abban reménykedni — képernyőn innen és túl —, hogy az avasi stúdió közre­működésével egv csapásra megoldódnak maid sok éves gondok. De az sem kis do­log. ha fórumot szervez, köz­vetlen kapcsolatot teremt vá­lasztók és választottak, ügyek és ügyintézők között a kép­ernyő. Az adások ideje alatt szűn- telenül cseng a telefon. Csu­pán az újdonság varázsával nem magyarázható a szere­tetteljes érdeklődés, mellyel az avasiak viseltetnek az életkorát és szakmai múltját tekintve is fiatal stáb mun­kája iránt. Ez a figyelem, és a városi vezetés — anyagi áldozattal is járó — támoga­tása olyan előleg, melyet vissza kell fizetni. A külső munkatársakat is szép szám­mal foglalkoztató stáb fele­lősséggel készül erre. Azért mondom, hogy készül, mert a kísérleti adások idejét éli a mi televíziónk, és — a műfaj természetéből adódó­an — itt a technikai színvo­nal. a műsortovábbítások fogyatékossága is „játszik”. (A panaszok jó részét máig a kép- és hanghibák szülik.) Most még csak az avasi lakótelepen élők kísérhetik figyelemmel a kéthetente je­lentkező adásokat. Az adás­körzet bővítésének — kell-e mondanom? — anyagi felté­telei vannak. És a televízió­zás nem olcsó mulatság! Egyelőre tehát annak örülhe­tünk, hogy legalább egy vá­rosrészben (lélekszámát te­kintve kisváros méretű vá­rosrészben!) megszületett, é» egyre több biztató életjelt ad magáról a kis stúdió. Békés Dezső Majd ha süllyed a ház... Megszüntetik a füstokádót Nem füstöl többé a bel­városi Lottó-ház óriás ké­ménye; a tavaszi fűtési sze­zonban még sűrű fekete ko­rommal terítette be a kör­nyék épületeit. A városi ta­nács kérésére megszüntetik a környezetszennyező ké­ményt, s az épületet rákap­csolják a távfűtőhálózatra. Hogyan halad a munka? — kérdeztük Lázár Sándor­ét Deák Lajos igazoltatás közben (Kiss József felvétele) Színe és Az utolsó vacsora Az Eulenspiegel című, NDK-ban megjelenő szatiri­kus lapból ollózták a minap látott karikatúrát. Címe: Vendéglőben. Egy boszor­kány külsejű jósnő áll a csüggedten várakozó ven­dég asztalánál, és a tenye­réből jósol: „Aranyoskám, maga szerencsés csillagzat alatt született: ki fogják szolgálni!” Ügy látszik, né­met barátainknál is bajok vannak a vendéglátással. Pedig ők — amennyire tu­dom — nem teremtettek olyan erőteljes konkurenci­át az állami vendéglátóipar­nak, mint mi. Igen. a szer­ződéses és a magánvendég­lők, eszpresszók. sörözők szépen szaporodó táborára gondolok. Ezekben aztán ke­ményen érvényesül az anyagi érdekeltség, joggal elvárhat­nánk tehát, hogy náluk ki­tüntetett pozícióban legyen a hasznot hajtó vendég. Jó­magam és ismeretségi kö­röm tapasztalatai szerint azonban várakozásunkban gyakran csalatkoznunk kell. Ismerősöm meséli, hogy vacsorázni indult vendégei­vel együtt — taxival. A ko­csiban ülve azt latolgatták, melyik vendéglőt válasszák. A gépkocsivezető — udvari­asan elnézést kérve — köz­beszólt: — Ha megengedik, aiánlok égi' jó kis helvet. Néhány napja nvitották. magánkézben van. és mint tudják, az első hetekben, hónapokban a tulajdonosok mindent beleadnak. Tiszta az abrosz, udvarias a kiszol­gálás, derekasak az adagok, és szolídak az árak. A taxis információi meg­alapozottnak bizonyultak. Is­merősöm el is határozta, hogy legközelebb is ide jön. ha jól akar vacsorázni. Elfe­lejtette azonban a tájékoz­tatásnak azt az egyáltalán nem elhanyagolható részét, hogy: ... az első hetekben, hónapokban. Fél év is eltelt, mire ismét betért a magán- vendéglőbe. Ez alkalommal már nem tisztelte meg asz­talát a tulajdonos, és a ku­tya sem kérdezte tőle, íz­lett-e a menü. meg van-e elégedve mindennel. Pedig most lett volna mit monda­nia ... Nagyjából ugyanazt rendel­te, mint első ízben, ám azt kellett tapasztalnia, hogy az adag jócskán megcsappant, az ára viszont emelkedett. A „termelői” bor híg lőré­nek bizonyult, és az életü­ket is. elunták, mire aszta­lukra került a koszt. Pedig jóval kevesebben ültek az asztaloknál, mint fél évvel korábban, s akik ott vol­tak, azok is inkább féldeciz- tek, söröztek, semmint va­csoráztak. „Ez volt az utolsó vacsoránk — a szóban for­gó helyen” — fogalmazta meg a tanulságokat a csaló­dott vendég. És aztán még feltett egy kérdést is: „Ha sokan határoznak úgy, mint én, miből fog megélni a vendéglős ?” Naiv kérdés. Éppen abból él meg, amit ismerősöm ta­pasztalt: kisebb adag, ma­gasabb áron, híg lőre. ugyanannyiért, mint az iga­zi tüzes, testes termelői bor. Mert ördögi körben moz­gunk mi. vendégek. Az árak emelkednek — nemcsak a magánkézben levő üzletek­ben —. és egyre kevesebben, egyre ritkábban engedhetjük meg magunknak, hogy csa­ládunkkal vagy társaságunk­kal együtt vendéglőben ebé­deljünk, vacsorázzunk. A tu­lajdonos viszont nem haj­landó lemondani a haszon­ról — akár vállalat, akár maszek —. és egyre keve­sebbet nyűéit az egyre ma­gasabb összegű számláért. Mit tehetünk? 1. Beletö­rődünk. 2. Csak akkor eszünk házon kívül, ha va­lahol új vendéglő nyílik. 3. Megelégszünk a házi koszt­tal. amif kis feleségünk avagy ügyes fériecskénk ügyeskedik össze. Persz« ez sem olcsó, és nem is mindig ízletes. De legalább nem kell borravalót adni. és ha ízetlen a leves, rágós a hús. hangot adhatunk nemtetszé­sünknek. annak kockázata nélkül, hogv egv vállas pin­cér galléron ragad, és úgy kipenderít bennünket az aj­tón. hogy a lábunk sem éri a földet. B. D. tói, a Lottó-ház közös kép­viselőjétől. — Szerencsére idáig még minden a terv szerint tör­tént, bár nehéz volt olyan kivitelezőt találni, amelyik két fűtési szezon között vál­lalja a hőközpont megépíté­sét, a radiátorok módosítá­sát. Ez a beruházás a ház lakóinak két és fél millió forintjába kerül, s bár a ta­nács szorgalmazta, a város környezetvédelmi alapjából semmiféle támogatást nem kaptunk. Számunkra már az is segítség, hogy a tanács költségén, kiépítik a távfű­tővezetéket a Lottó-házig. A BÁÉV vezetőinek ígérete szerint augusztus közepéig lefektetik a távvezetéket. Házunk 45 lakója csaknem, másfél millió forintot ka­pott kölcsön az OTP-től a fűtési rendszer korszerűsí­tésére. S az OTP, mint a ház társtulajdonosa, 800 ezer forinttal támogatja a beru­házást. A hőközpontot az ÉPSZER dolgozói alakítják ki az épület pincéjében, a kazánház helyén. Arra szá­mítottunk, hogy okulva a korábban történtekből, a szomszédos új épület beru­házói idejében kisajátítják a Lottó-ház udvarát, s az ebből származó pénzből meggyorsíthatjuk a fűtési rendszer átalakítását. Ám ez nem így történt, a Lottó­házhoz itartozó magántulaj­dont megint kisajátítás nél­kül birtokba vették, s az ezzel kapcsolatos panaszunk még csak meghallgatásra sem talált. Sőt, amikor szó­vá tettem, hogy a föld alat­ti garázsok alapozásánál, a kocsibejáró megépítésekor 80 centiméterre közelítették meg házunk keleti főfalát, az egyik tanácsi dolgozó azt mondotta: akkor panasz­kodjak,'ha majd süllyed az épület. Sz. L Táncház Magyar táncházat tarta­nak a nyári diákcentrum ke­retében a Molnár Béla If­júsági és Űttörőházban szer­dán délután hat órától. Elfogták a kapualji támadót Az ülte rendőrök doyenje

Next

/
Oldalképek
Tartalom