Déli Hírlap, 1985. július (17. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

/ a miskolciaké a szó SWMW'Wí, 'ii1.! Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. S591 Pt. 39. — TeLs 18-223. Kérjük olvasóinkat levelezőinket. bőst panaszaikkal, észrevételeikkel bHfoeöi Déatekts letoeto­*«e S—14 »ra között keressenek fel bennünket. Elültették — de nem gondozzák •\r egyik családi ház tövében virágot ültetett valaki. Szép, figyelmes mozdulat _ gondoltam. Emberséges gonddal fris­sítve, ékesítve a bérházak egyhangúságát. De néhány nap elteltével derűmet lehangoltság követte, amikor azt láttam: a virágot sorsára hagyták, senki sem öntözi, vízért sóvárog, szenved a tikkasztó hőben. (A kezdeti lendület, pillanatnyi fellángolás után. több helyen is ugyanezt tapasztaltam.) S nem kérkedö-tetszelgésböl mondom: este én hordok a vi­rágra vizet, mert néni bírom nézni senyvedő vergődését. Amíg valaki ki nem tépi, mert ilyenre is volt már példa. Megoldatlan gond a bérházak előtti zöldterületek elhanya­goltsága. A Szabó Lőrinc sétányon — éppen ott! — s a Vö­rösmarty Mihály utcán és a Hadirokkantak utcájában is le- hangolóan-elszomorító a kétes értékű látvány. De a környé­ken máshol színién ezt tapasztalni: bokáig ér a gaz, a gyom, a tű, ami — több esetben — a serdülő fákat is eltakarja. Szerintem nemcsak a kertészeti vállalat dolgozóin múlik, hogy ez ne így legyen ... Akác István Miskolc „. .1 panaszosuk ügyében helyszíni vizsgálatot rendel­tem el. Ennek során dolgo­zóink meggyőződtek arról — ezt a kérdéses épület három bérlője szóban is megerősí­tette —, hogy a június 28- sn megszüntetett beázás óta Arnóton, a helyi művelő­dési otthonban rendezte meg a nyugdíjasok találkozóját a felsözsolcai Lenin Mgtsz. Az idős, munkában megfáradt szövetkezeti tagokat terített asztal várta. Disznótoros va­csora és innivaló járult hoz­zá a kedv fokozásához. A he­lyi iskolások rövid, ám an­nál kedvesebb műsorral szó­rakoztatták a találkozó részt­vevőit, akik tájékoztatást Rozsda marja, nem volt újabb beázás a la­kásban,” (A választ a la­punkban Az előszobát is el­önti címmel megjelent olva­sói észrevételre kaptuk Nyí­ri Istvántól, a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat igazga­tójától.) kaptak a termelőszövetkezet jelenlegi eredményeiről is. Igen nagy sikert aratott a Miskolci Közlekedési Válla­lat nyugdíjaskhibjának cite- razenekara. Amint megtud­tam, néháriyan nem jöttek el, de azok csak bánhatják. Mert akik ott voltak, igen jól érezték magukat. M. F. Miskolc nem ragyog... Nem lehet bejutni a boltba Minden tiszteletem azoké a gyümölcsáru­soké, akik jél napot, vagy még többet is ott állnak a Búza téri fűszerbolt előtt a tűző napon. Tudom, meg­dolgoznak a pénzért, otthon, a gyümölcsös­ben is, s a piactéren is. Ha csak ennyiről lenne szó, nem is ten­ném szóvá a dolgot. Azt azonban mégis ki­fogásolnom kell — mások nevében is —, / hogy a bolt előtti tel­jes területet lefoglal­ják. Alig hagynak két árussor között annyi helyet, hogy egy em­ber elférjen. Piaci na­pokon olyan törpeg to­long itt, hogy szinte lépni sem lehet. Alig lehet megközelíteni a bolt bejáratát is. Ha már itt árulnak) leg­alább olyan sorokat alakítanának ki, ame­lyek nem akadályozzák a boltba történőbe- és kijárást. K. Zs.-né Miskolc Szerkesztői J űzettetek í F. András (Mäkele): Nem ei06zör tesszük «róva. hogy azokat a leveleket, ame­lyeken a lakáscím nem szere­pel, az esetek túlnyomó részé­ben nem közölhetjük. Így még csak azzal sem biztathatjuk, hogy a vállalat kivizsgálja a történteket, örülünk, hogy nem történt semmi baja ... Varga Pálné (Miskele, Bedegh­▼ölgy u. 7.): Levelét továbbítottuk a válla­lathoz. Reméljük, megnyugta­tóan rendeződik az úgy. s kide­rül, az is. túlszámlázás történt-e. Aincs gazdája a, bálának A Kun Béla út 22. számú ház előtt július 16-án dél­után 2 órakor leesett egy tetőszigetelő bála. A jogos tulajdonosa a fenti címen, Bohus Jenőnél átveheti. 1 t Hosszú hetek óta áll ez a Zaporozsec-roncs a Jókai lakó- ehpen. Autó már aligha lesz belőle. Feleslegesen foglalja közterületet, hogy a látványról már ne is beszéljünk... II. E. Miskolc Nyugdíjas-taláIkosá Arnálon Képeslap 1931-hől ★ Több mint fél évszázaddal ezelőtt küldték Szontagh Ká­roly Urnák ezt a képeslapot Lillafüredről. Feladója sajnálko­zik: „... sajnos a Hámori-tó zöld vizében nem fürödhettünk meg. mert hideg." A vízesés és környéke bizony sokat válto­zott azóta... (Közreadja: K. M ) Csak én fizessek az oszlopért? Az igényelt telefonomat még 1964 augusztusában kaptam meg. Ezt megelőzően befizet­tem a kötelező 6 ezer forin­tot. Egy hét múlva felszólí­tást kaptam, hogy még fizes­sek 5100 forintot, vagy pe­dig nincs telefon. Felvilágo­sítást kértem, hogy miért kell még egyszer fizetnem? Azt válaszolták: meg kell vennem az oszlopot is. Mit tehettem, befizettem azt a pénzt is. Ezután helyére ke­rült az oszlop, s még három igénylőt kapcsoltak rá. Ekkor újra érdeklődtem, hogy mi­ért egyedül kellett megven­nem az oszlopot, ha négyen használjuk? A válasz az volt, hogy majd elintézik a dolgot, s visszakapom a pén­zem egy részét. Tavaly szep­tember óta már ötször (!) érdeklődtem. Utoljára azt mondták, írjam le, mi tör­tént, s majd kijönnek hely­színi szemlére. Ez 1985 ja­nuárjában volt. Mivel még­sem történt semmi, ismét le­velet írtam, ám erre még csak választ sem kaptam. Természetesen pénzt sem. Igen örültünk a telefon­nak, de azt nem gondoltuk, hogy ennyi hercehurca lesz vele. Most ugyanis még min­dig csak ott tartunk, hogy szerelési többletköltség cí­mén küldtek a címemre 273 forintot, de ez nyilván nem az oszlopra befizetett pénz hányada. Azt ugyanis annak idején 3500 forintban jelölték meg. Annak idején, azaz ta­valy, ami már nagyon régen volt... Veréb Ferenc Miskolc, Tábortűz ti. 7. Kutya a kórházban Sok embernek labilis az értékítélete, s ennek tudha­tó be, hogy a kutyatartást ( valamiféle státus-szimbólum­nak érzi. Talán emiatt is, tovább növekszik a kutya­tartók tábora a bérházi la­kásokban, s az eddig is so­kunk nyugalmát zavaró ebek „népesedése” is aggasz- tó. j A legtöbb gyereknek nagy álma a kutya. Nekik játszó­társ, hű barát. Még nem tudják, hogy a bérházi la­kásokban állatkínzás tarta­ni. Arról nem is szólva, hogy méreténél és hajlamá­nál fogva csak igen kevés fajta alkalmazkodik a be­zártsághoz. A kutya intelligens állat, tanítható, idomítható. Még­is hosszú ideig tűrik a gaz­dik, hogy kedvenceik ugas­sanak. Nem az idevonatko­zó rendeletek hiányosak, hanem a kutyatartók isme-, rétéi az egymás mellett élés írott es íratlan szabályairól. Nem hiszem, hogy ebben csak a „hivatalos megkere­sés” lenne a járható út. Gyakrabban kellene figyel­meztetni a lakótelepek eb­tulajdonosait arra, hogy ha már vállalták a tartás gond­ját, felelősségét, vesződsé­ges akkor azt is vállalniuk kell, hogy a feleslegesen csaholó ebeket leintsék, megfékezzék. I. L. Nem kell félleni az állatokat Rovatunkhoz időnként érkeznek olyan, jó szándékkal irt levelek, amelyek mondanivalójával mégsem érthetünk egyet- Ilyen levelet kaptunk most Sebestyén Balázs miskolci nyug­díjas olvasónktól. A hosszú idő óta várt, nagy nehézségek árán megvalósult városi Vadasparkról ír. „Az ott tartott őzek, szarvasok állapota láttán szinte min­den gyerek és fiatal hangot ad együttérzésének, $ egyben elítéli azokat, akik csinálták. Ilyeneket hallani: szegény állatok, milyen sárosak és milyen vacak szénát esznek. A tény ugyanis az. hogy ezek az állatok állandóan a kerítés körül járnak, s úgynevezett csordajárást taposnak ki. Lábuk kise­besedhet, őszi esőzések idején megfázhatnak. Körmük meg­nő a puha talajon, meg fog repedezni, az állatok lesántul- ha<nak.” Bármennyire tiszteletet parancsoló is ez az illatokért meg­nyilvánuló aggodalom, minket mégis vitára késztet. Annál is inkább, mivel mi magunk is nemegyszer jártunk már a Vadasparkban, ahol is sokkal inkább azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek örülnek a vadon élő állatok közelségének. Az aggódás szerintünk túlzott és felesleges. Hiszen ezen az ala­pon sajnálkozhatnánk az összes, a Bükkben, a Zempléni stb. hegységbSn élő állat sorsa fölött is. Amelyek ugyanúgy ta­possák a sarat, sőt a vaddisznók — mert igen jólesik nekik — meg is hemperegnek benne. S aligha manikűrözi bárki is a vadon élő őzek, szarvasok körmeit... „Debrecenben, Pécsett van nagyon szép állatkcrt. Nekünk van Vadasparkunk, de hát csak ilyen...” — olvasom to­vább a levelet. Véleményem szerint a Vadasparkban sokkal jobb dolguk van az őzeknek, szarvasoknak és társaiknak, mint az állat- kertben élőknek. Hiszen a vadasparkok lényege az, hogy — miközben gondoskodnak róluk — bizonyos határon belül szabad mozgásteret, az eredetivel majdnem azonos körülmé­nyeket biztosítanak az állatoknak. Amíg a szép és biztonsá­gos állatkertben teljes nyugalomban, ám fogolyként élnek az állatok, a vadasparkokban szinte természetes körülmé­nyek között, majdhogynem teljes szabadságban. Jómagam is egyetértek viszont azzal, hogy helyénvaló len­ne Miskolcon is létrehozni a Vadaspark Baráti Körét. Ez kétségkívül sok segítségei nyújthatna ahhoz, hogy a Vadas­park tovább fejlődjön, s még több látogatót vonzzon. Miskolc Ny. I. ^jTv^BORSOD). °ELMI VÁLLALAT Közületek figyelem! tENDELÉSSEL EGYBEKÖTÖTT ÁRUBEMUTATÓT TARTUNK 1985. JÚLIUS 24-ÉN 9-16 ÓRÁIG AZ AVAS­SZAUODA LŐCS EI-TERM ÉBEN BEMUTATÁSRA AZ ALA33I TERMÉKEK KERÜLNEK: ♦ Dymo betűiró készülékek 4> frósieróruk, ajándékozási cikkek ♦ Újszerű levélrenderök. regiszteres könyvek Írógépszalagok és festéklepedök, különböző gyártmányú számítógép-kiírókhoz. ÁPISZ KERESKEDELMI VÁLLALAT ♦ ♦ Rotring műszaki rajzeszközök Pelikán, Faber Castell, Schwan Stobilo rajz­és irodaeszközök, {estékek stb. Trodat különböző bélyegzők és kiegészítő cikkek METO árazógépek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom