Déli Hírlap, 1985. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

I » Borsodiak maradtak B&wűts kör a fővárosban * Kilenc megye baráti köre működik a tovurosban. A bor­sodi négy éve alakult, és az­óta sok jól sikerült rendez­vénnyel hivta fel magára a fi­gyelmet. Or. Nagy Károly a ba­ráti kör titkára a minap Mis­kolcra látogatott, felkereste la­punkat, és a kővetkezőkről tá­jékoztatott bennünket. — Jelenleg több, mint 600 tagunk van, valamennyien Borsodból származtak el. Kö­rülbelül 150 az egykori mis­kolciak száma. Javarészt a fővárosban élnek, de akad­nak jó néhányan, akik vala­melyik vidéki város lakói­ként akarnak a körhöz tar­tozni. Mindannyiunkat a szülőföld szeretete, az össze­tartás vezetett arra az el­határozásra, hogy megszer­vezzük ezt a társulást. Rend­szeresek a találkozók, ren­dezvények, számos barátság szövődött a négy év alatt, még a családok. is összejár­nak. Az elnökségünk igen kiterjedt, érdemes néhány nevet felsorolni közülük: Farkasinszky Lajos, a Fővá­rosi Tanács általános elnök- helyettese. Gergely Mihály iró, dr. Hutás Imre egész­ségügyi minisztériumi állam­titkár, dr. Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgató­ja. Jónyer István többszörös világbajnok asztaliteniszező és Lukács Sándor színmű­vész. Ök is valamennyien a megye valamelyik települé­sén töltötték el életük egy jelentős szakaszát. Kezdet­ben évente kétszer tartot­tunk nagyobb rendezvényt, de ez kevésnek bizonyult, ezért sűrítettük a számukat. Tavaly ősszel mutatkozott be például Miskolc Budapes­ten, s azt követően-Sátoral­jaújhely, a Bodrogköz, a Hegyköz sajátosságaival is­merkedhettek meg a látoga­tók. Most szeptemberben pe­dig Kazincbarcika és kör­nyéke következik. Nagy hangsúlyt fektetünk a kisebb rendezvényekre, kiállítások­ra is. A miskolci miniatűr­Bcmutatkozásakor egy 70 kilós ember testsúlyát úgy bírta ki, hogy semmi baja sem történt. Ma pedig? Lyu­kad, szakad, s kifolyik, ami benne van. Természetesen tejeszacskóró! van szó, mely megjelenése óta vita tárgya. Bár sokan elégedetlenek a zacskókkal, az üveges tejhez való visszatérést a fogyasz­tók sem vennék szívesen, s illuzórikus is az efféle el­képzelés — véli Szekeres Béla, a tejipari vállalat ter­melési osztályvezetője. A csomagolási gond azonban örökzöld. A tartós tejet műanyaggal erősített papírdobozba töltik. Ez formatartó, s nagyobb biztonságot nyújt a termék­nek, mint a műanyag zacs­kó, viszont meglehetősen drága: többe terül a burko­könyv-gyűjtők mutatják be éppen ezekben a napokban kollekciójukat, de hamaro­san megismerkedhetnek a fővárosiak Borsod megye sportjával, történetével is. (temesi) lat, mint ami berme van! Nagy szériában tehát az egyetlen megoldás: műanyag zacskóba kell tölteni a te­jet. Ez a módszer azonban nem tökéletes. A szakemberek te­hát egyet tehetnek: ellenőr­zik a tasakok állapotát a kiszállítás előtt. A tejipar gépkezelőit, művezetőit pe­dig prémiummal ösztönzik a hibás csomagok felismeré­sére. A hibás árut az üzletekből viszaküldik a tejiparhoz. En­nek aránya Miskolcon 1,4— 1,6 százalék között mozog, ami jobb az országos átlag­nál. Az adat azonban még­sem lehet vigasz, mivel na­ponta 1500—2000 tasakról van szó. R. A. Prémium a gépkezelőknek Lyukad a tejeszacskó A világ papírpénzei közül a forintot a legnehezebb ha­misítani — hangzott el nem­régiben egy televíziós mű­sorban. Nem így a nyugati ban­kókat! A kemény valuta a Nemzeti Bankon kívül leg­gyakrabban a dollárboltok hálózatában fordul elő, ezért hamis bankókkal is talál­kozhatnak. Mik a tapaszta­lataik? — kérdeztük Tóth Jánost, az Intertourist igaz­gatóját. — Tenruésajetesen a háló­zatunkban is történnek pró­bálkozások. Tavaly 15 és fél millió dollár volt a tényle­ges forgalmunk, idén 17 és fél millió dollárosat tervez­tünk. Ekkora pénzmozgás mellett pedig előfordul, hogy valaki hamis pénzt akar el­sütni. Ezeknek a bankje* gyeknek két csoportját kü­lönböztethetjük meg: a meg­tévesztésre alkalmasakat, il­letve az erre alkalmatlano­kat. Az utóbbit tulajdonkép­pen a laikusnak is fel kell ismernie. Az előbbiek, a jobb másolatok leleplezése már komolyabb fejtörést és ismereteket igényel. Mivel hálózatunk boltosad naponta találkozhatnának hamis pénzzel, fel kell ismerniük azokat. Erre készítjük fel őket azzal, hogy elméleti képzést szervezünk számuk­ra, de valutakezelésből vizs­gát is kel! tenniük, s csak az kezelhet üzleteinkben pénzt, aki ebből a tantárgy­ból eredményesen vizsgázott. Amíg viszont az illető nem ad számot felkészültségéről, csak felügyelet -mellett dol­gozhat. Tavaly hét esetben találtunk hamis valutát. Eb­ből egyet a szakvélemény szerint azonnal fel kellett volna ismerni, a többit vi­szont csak a központi valu- tapénztárunkban vagy a Ma­gyar Nemzeti Bankban tevé­kenykedő szakértők tudták megkülönböztetni az erede­titől. A hét bankó összérté­ke egyébként még ezrelék­ben sem fejezhető ki a tel­jes forgalmunkhoz képest. A szép portékákra sokunknak fájhat a fogunk. Van aki meg hamis pénzzel is próbálkozik... i Az építők valamennyiünk sze­me láttára dolgoznak. Mun­kájuk nem marad titokban, meósuk az egész város . .. Kő­művesek, panelszerelök, kubi­kosok, ácsok, tetőfedők, bádo­gosok, hegesztők, tervezők, gépkocsivezetők ... Kevés olyan iparágunk van, ahol ennyi szakma művelője dolgozik együtt egymás mellett. Össze­tartó nagy család ... Ezen a hétvégén az építőket köszöntjük. Az ő ünnepnapju­kon leteszik a malteroskana- lat, pihen a daru. megállnak a sínszerelők, nem nő' a ház, nem járnok a betont szállító kocsik, a ceruza a tervezöasz- tal mellett pihen... Ezen a napon ünnepelnek az épitök. Felelevenítik a régmúltat, a kezdetet, oz ország újjáépíté­sét, s szóba kerülnek mai ten­nivalóik. Maradandót alkottak, S olkotnak. Borsodban 23 ezer embert számlálnak .,. Lakást és gyá­rat építenek, villamossínt cse­rélnek, ódon épületet újíta­nak fel, betonoznak, aszfaltoz­nak ... Mo kitüntetést kapnak a leg­jobbak, holnap juniólist ülnek. És a hétfő ismét „kirakatban*' találja őket... Tovább építik a várost. Ha rövid a normád... A Szegedi Városi Tanács sokakat gúnyolódásra serkentő vállalkozásba fogott nem is olyan régen: malacokat, serté­seket hizlaltat az iskolai, munkahelyi konyhákról kikerülő moslékon. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a miskolci gyermekétkeztetésről vitatkoztak a tanácsi és a vendéglátó­ipari szakemberek. Az iskolai konyhákat üzemeltető vendéglátósok és taná­csiak véleménye nem mindenben egyezett meg, abban azon­ban úgy tűnik, teljes az egyetértés: ma az egy adagra jutó pénzből, az étkezési normából nem lehet igazán jól, válto­zatosan, korszerűen főzni a gyerekeknek. Valahogy meg kel­lene toldani egy kicsit az áraktól elmaradt normákat —, hogy erre mennyi mód és lehetőség lesz, az persze a város anyagi helyzetén múlik. S ha már a pénzről van szó: sokak arcáról eltűnt a mosoly, amikor meghallották, mennyit hoz megtakarításként a szegediek számára a sertéshizlalás. (Ami a haszonból szármarik, természetesen az étkeztetés színvo­nalát emeli.) De az is eszünkbe juthat, hányszor hangzik el a zöldséget, gyümölcsöt termelők szájából, hogy tűlük fele­áron veszik meg a termést, mint amennyiért majd a boltok­ba, piacokra kerül. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha közvet­lenül jutna el az olcsóbb áru az iskolai konyhákba.. Per­sze nehezen hidalható át az a nehézség, hogy az iskoláknak nem nyáron, a dömping idején kell p zöldáru, hanem télen is, tehát attól vesznek, aki tárolni tud. Sőt, azt is hozzáte­hetnénk: mivel manapság fehér hollónak számít a konyhai segédszemélyzet, ezért — bár olcsóbb lenne sokszor — még­sem a helyszínen pucolják, vágják, aprítják a levesbe, főze­lékbe valót, hanem valamelyest előkészítve kerül mái; a konyhákra. Az olcsón, de jót ellentmondása szinte kibékíthetetlennek tűnik. Azt pedig nem a pesszimizmus, hanem a tények is­merete íratja le velünk, hogy a város anyagi lehetőségei a közeljövőben aligha fognak ugrásszerűen javulni. Ezért ta­lán nem lenne fölösleges a szegedi példához hasonlóan to­vább keresni azokat a lehetőségeket, ötleteket, amellyel le­jjebb lehetne szorítani a gyermekétkeztetés költségeit. Azért kell újra és újra megkísérelni ezt a sokszor kilátástalannak tűnő vállalkozást, mert itt nem egyszerűen haszonról és nye­reségről, gazdasági egyensúlyról vagy pénzügyi veszteségről van szó, hanem gyerekeink, a felnövekvő nemzedék egész­ségéről. (kiss) A választások tapasztalatai A Hazafias Népfront MisJ kolc Városi Elnökségének hétfői ülésén tájékoztató hangzik el a választások ta­pasztalatairól, valamint az előző ülés óta végzett mun­káról. Az előadó: Homolytt Gizella, a népfront városi titkára. Tanévzáró, tanévnyitó Tegnap véget ért a tanév az általános iskolákban. Az utolsó csengetés az ország. 3539 általános iskolájában mintegy egymillió 286 ezer diák számára jelezte a va­káció kezdetét. Az idén több mint 132 ezer nyolcadik osz­tályos tanuló fejezte be ta­nulmányait. A következő tanév az ál­talános iskolákban és a kö­zépfokú oktatási intézmények nappali tagozatán augusztus 31-én, illetve szeptember 1- én tanévnyitó ünnepéllyel kezdődik. Az első tanítási nap szeptember 2., hétfőn lesz. Az első félév 1986. feb­ruár 2-ig tart, az iskolák 1986. február 7-ig értesítik a tanulókat és szüleiket az ad­dig végzett munka eredmé­nyeiről. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom