Déli Hírlap, 1985. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-25 / 147. szám

Mitől visít a perselyes malac? 2, yfc Így gyártják a panelt Alsózsolcán... S ami a képen nem látszhat: jóval több változa­ta készül ma a fontos építőelemnek, mint az elmúlt évek ben. (Kiss József felvétele) Ázsiából származik Jó tudni a tarhonyáról * Ha sok a csöpögős politej, az ipar giianakszik: biztosan tűvel szurkálták ki a zacskókat a kereskedők __ Új kikötőt építenek Patakon Az esőzések következtében a Tisza az Észak-magyaror­szági Vízügyi Igazgatóság te­rületén elérte, sőt helyen­ként meg is haladta a kö­zepes vízszintet, ami kedvez a folyami hajózásnak. Az igazgatóság több mint tíz uszálya megkezdte a kő szál­lítását a tokaji kőbányából a Tisza felső és alsó szaka­szán épülő partvédelmi mű­vekhez. A természet kínálta épí­tőanyag nagyobb mennyiség­ben történő felhasználása érdekében Sárospatakon új uszálykikötő építését kezd­ték meg, hogy az ottani kő- vagyont víziúton továbbítsák a gátak javításához és épí­téséhez. A tarhonyát hazai ételkü­lönlegességnek tartjuk, azon­ban Ázsiából származik. Erre utal a „tarhané” név is, amivel a perzsák ezt a tésztafélét illetik. Lisztből készítik, és savanyú tejjel gyúrják össze. A törököknél pedig „tarána” a neve. A hajdani megszállás idején vehettük át tőlük, mint aho­gyan átvették a délszlávok is. ................................. Nálunk a 17—18. század­ban vált népszerűvé; egyik kuruc nótánk is említi. A hortobágyi pásztorok ismert étele a tarhonya-módra ké­szített száraztészta; mindig magukkal vitték, mert gyor­san lehetett belőle meleg ételt készíteni, és sokáig nem romlott meg. Igazán népszerűvé és or­szágosan elterjedtté a nagy szegedi árvíz idején (1879) lett a tarhonya. Azután más városokban, falvakban is készítették, majd az 1930-as években indult meg a töme­ges házitészta-termelés, ami­kor a gazdasági világválság idején munkát és kenyeret kerestek a munkanélküli asz- szonyok. Szegeden 1933 augusztusá­ban a Szegedi Hét keretében országos megbeszélést tartot­tak a tarhonyáról, és ezen Móra Ferenc is felszólalt, de foglalkozott vele Móricz Zsigmond, Tömörkény István, Falu Tamás is. Ezen a hé­ten tarhonya-recepteket is kiadtak, hogy népszerűsítsék ezt az ízes, sokféle módon felhasználható, értékes tész­tát. Nem élesíti az agyat Aki azt hiszi, hogy egy jó adag koffein fokozhatja szellemi fel­fogóképességét, aligha­nem téved. Kari Bát- tig, a zürichi műszaki egyetem magatartás­kutatási intézetének professzora kísérletei során kiderítette, hogy a kávé izgatóanyaga felpezsdíti ugyan az intellektust, de csak „szellemtelen” rutin­tevékenységekre ösz­tönöz. Az éleselméjű­séget és szellemi erőt kívánó tesztfeladatok­nál a kávé nem tett jó szolgálatot. A letrcevszerűbb a kereske*. delemre ráhúzni a vizes lepe­dőt. Ha kevés az olcsó áru? — persze, mert nem rendelt a ke­reskedő. hiszen nincs rajta haszna! Ha savanyú a tej? — persze, mert a boltban meg­szakadt a hűtőlánc! Ha meg­marad a romló portéka? — persze, mert ügyetlenek a bol­tosok! S ráadásul két oldalról kapják: mondja a termelő, mondja a vevő is. Csoda, ha úgy érzik magukat, mint leve­gő a cintányér között? A Pátria ABC-áruház ve­zetője. Fükő Dezső példák­kal szolgál, hogy is néz ez ki a pult túlsó oldaláról, a kereskedő optikáján át. Mind megannyi variáció, ugyanar­ra a témára: A vásárlók megkedvelték a majonézt. Csakhogy hol van belőle elegendő, hol nincs. Ha az ipar szállít, ak­kor is kiköti: ne csak a na­túrt fogadja el a kereskede­lem, hanem a különböző íze- sítésűeket is. Kaprosat, fürj- tojásosat, tormásat stb. Köz­tudott pedig, hogy az ízesí­tett majonézek nem arattak elsöprő sikert. Mégis több van belőlük, mint kellene. Mert elviszik — elvisszük! — a kaprosat is, ha éppen na­túr nincs. Ez aztán olyan fals látszatot kelt, mintha valóban akkora igény volna rá, mint amennyit rásóznak a kereskedelemre. Ilyfor- mán persze nem is derülhet ki, hogy erőszak tétetik a vásárlók ízlésén, vagyis vég­ső soron a piacon. 0 MAJD CSAK ELKÉL ... Idevág a legfrissebb példa: a tejipar a napokban körle­velet küldött az üzletekbe, melyben „politejnél a napi igény 25 százalékát kéri 2,2 százalékos, illetve 1,5 száza­lékos zsírtartalmúból rendel­ni”. S tájékoztatásul közli, hogy a 3,6 százalékos politej gyártását megszüntették, ezt a terméket rendelni nem kell. Majd így* folytatja: ..Is­meretes, hogy ez évben be­vezettük a 12 százalékos zsírtartalmú tejföl gyártását, forgalmazását. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy e termék minősége, Az eddig országos hatás­körű állami szervként mű­ködő Magyar Kereskedelmi Kamara — az Elnöki Ta­nács rendelete alapján — a jövőben önálló társadalmi szervezetként működik. Mi­lyen változást jelent ez? — kérdeztük Csollák Gábortól, az MKK Észak-magyarorszá­gi Összekötő Bizottságának titkárától. — Alapvető változás, hogy a Minisztertanács ezután csak a törvényességi fel­ügyeletünket látja el, az elvi használati értéke nem marad el a 20 százalékostól. Az ösz- szes napi tejföl 10 százalékát a csökkentett zsírtartalmúból rendeljék, mert a tejipar ilyen arányban vállal folya­matos ellátást”. Magyarán szólva: kell, nem kell a vá­sárlóknak, négyszerezze meg a kínálatát sovány tejből és tejfölből a kereskedelem. Majd csak elkél szükségből ez is, ha nem lesz a pulton helyette más. S majd csak elhisszük a tejiparnak azt is, hogy a soványabb tejföl ..mi­nősége és használati értéke” nem marad el a dúsabb zsír- tartalmúétól ... • A BŰVÖS JELSZÓ Furcsa módon keveredik a csoport- és a népgazdasági érdek is a termelők szótá­rában. Példa rá: a tejipar átszól a Pátriának, hogy ugyan már segítsenek rajtuk, vegyenek át a megrendeltnél kétszáz dobozzal több mazso­lás túrót, mert fölös készle­tük van belőle. A pátriások megpróbálnak tiltakozni, mondván: nekik elég a meg­ég az operatív vezetés a ta­gok által választott képvise­lők kezében lesz. A funk­ciók változatlanok, illetve bővülnek, de eltolódik a hangsúly; az érdekképvisele­ti, érdekközvetítő, érdek­egyeztető tevékenységünk ke­rül előtérbe. Részt veszünk a külkereskedelmi jog'meg- adására és visszavonására vonatkozó döntések előkészí­tésében, valamint a gazdál­kodó szervezetek piaci in­tervenciós eszközökkel tör­ténő megsegítéséről hozandó döntések előkészítésében is. A döntési folyamatokba ez­után nem esetlegesen, hanem intézményesen kapcsolódunk be. Az új jogszabály bevon­ja a Kamarát azokba a dön­tési ' folyamatokba is, ame­lyek a gazdálkodó szervek igazgatóinak jogállását és anyagi ösztönzését érintik. Nemcsak lehetővé, de kife­jezetten kötelezővé teszi: az egész népgazdaságot érintő fontos döntésekkel kapcsola­tos vélemények, javaslatok kidolgozásánál, vagyis a leg­nagyobb jelentőségű gazda­sági döntések meghozatalá­nál a Kamarát nem lehet kikerülni. A Magyar Keres­kedelmi Kamara alapszabá­lyának az új törvényerejű rendelet szellemében való módosítása jelenleg van fo­lyamatban. — mondta Csol­lák Gábor. rendéit 65 dobozzal. Végűi mégis megszületik az egyez­ség. A kétszáz doboz ráadást a kereskedők bizományba át­veszik. Csakhogy a portéka mind egy szálig megmarad, s a bolt kéri: vegye vissza a tejipar, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Szó sem lehet róla — hangzik a vá­lasz —, mit képzelnek a ke­reskedők, hiszen népgazda­sági érdeket szolgál, ha el­adják. Mindaddig persze, míg a visszaszállítás szóba nem kerül, csupán a jó kap­csolat, s a vállalati érdek a hivatkozási alap, a „százam nyílj meg!”. S ha netán kifelé nyílna a raktárajtó, rögvest előkerül a másik bűvös jelszó: a népgazdasági érdek. S vagy „megeszi” a kereskedő, vagy háború lesz a termelővel, szállítóval. A háborúskodás manapság egyébként is lépten-nyomon fenyegeti a boltosokat. Ha nem tudnak megkapni vala­milyen keresett portékát a megszokott szállítójuktól, kénytelenek más beszerzési forrást felkutatni. Ez pedig bizony bűn. Amit persze ha­marosan követ a büntetés is. Legközelebb a sor végére kell állnia a „vétkesnek” a kapósabb áruért — banánért, narancsért, borsért, piros- paprikáért, mikor mi a „slá­ger” —, nem kaphatja meg a törzsvevőnek kijáró ked­vezményt. (Nem adták el a mazsolás túrót? Nem kapnak tartós tejet...) Q PÉLDÁUL A BEKECSI KENYÉR Még nincs háborúság a bekeesi téesz házi sütésű ke­nyere miatt, de már „sáncoU nak”. Korábban naponta 200 darabot kórt tőlük a Pátria, s vitték is a vásárlók, mint a cukrot. Jó volt a minősége. Ahogy viszont romlott, csök­kent iránta a kereslet. Ma már ott tartanak, hogy fél­százra van csupán igény. Be­kecs azt mondja: rendeljenek a pátriások többet, különben nem éri meg ötven dara­bot beszállítani. A Pátria válasza: csináljanak jobbat, s lesz rá több vevő. És las­san kialakul az ördögi kör; a termelő a mennyiséget, a kereskedő a minőséget for­szírozza. A vásárló meg ad­dig is eszi a végeredményt... Baj van az edelényi tejjel. Ezt tudja a tejipar is, tudja a Pátria is. Rendre sava­nyúan érkezik a szállítmány *a boltba. Persze, hogy kide­rül. Ma már vita sincs a visszaszállítása körül. Ja, edelényi tej?! Jó. küldjék vissza. De, hogy mit teayen helyette a vásárló elé a ke­reskedő, s hogy mikor külde­nek helyette mást... ? S egyáltalán: miért éri meg a szállítási költséget, a ráfor­dított fölösleges munkát... ? Költői kérdések ezek is. Leg­alábbis a boltosok nem tud­nak válaszolni rá. (Következik: Az érdekte­lenség ösztönzése.) A technika A La Manche-csatorna első átrepülése A La Manche- csatornát először 200 évvel ezelőtt, 1785 augusztusá­ban repülték át. Francois Blan­chard (1753— 1809) francia fel­találó a hidrogén­nel töltött lég­gömbjével az ang­liai Doverből star­tolt. Űtjára elkí­sérte az amerikai John Jeffries, a szélviszonyok iránt érdeklődő katonaorvos, aki ezért Blanchard- nak 100 guineát fizetett. Miután a doveri kormányzónál megebédeltek, 12 óra 30 perckor feloldották a bal­lon köteleit, és a francia partok fe­lé szálltak. Ezt az irányt a kémé­nyekből felszálló füstoszlopok mu­tatták. Egyórai re­pülés után meg­pillantották a francia partokat, ám ekkor egyre magasabbra emel­kedtek. Ezért Blanchard kinyi­tott egy szelepet, I hogy a gáz egy része eltávozzék, ekkor viszont gyorsan süllyedni kezdtek. Kidobál­ták az összes bal­lasztot, s aztán sor került a köny­vekre, a távcsőre, az iránytűre, a szeksztánsra is A tenger vészesen közeledett, s az amerikai megálla­pította: „Mindket­ten elvesztünk! Ha ön tudna va­lamilyen megol­dást, én kész va­gyok feláldozni az életem!” Végül Blanchard levetet­te a téli ruháit, és azokat is be­dobta a vízbe. Ez segített. A ballon emelkedni kezdett, majd elérte a francia partokat. Két és fél órai re­pülés után Calais mellett egy réten szálltak le. Blanchard 12 ezer livre jutal­mat kapott XVI. Lajos francia ki­rálytól, aki ezen felül évi 1200 liv­re évjáradékot is biztosított a szá­mára. K. A. A láthatatlan brigád Láthatatlan brigád járt nemrégiben az avasi lakótelep egyik játszóterén. Felszerelték a nemrég leszakadt csúszdát, s nagy kupac homokot borítottak a homokozógödör szelére. Ottjártuknak nemigen volt szemtanúja, legalábbis aznap kora délután a gyerekükkel játszani érkező szülök hiába faggatták egymást: ki művelte a régvárt csodát? Am a di­csérő szavak elhaltak, mikor az apróságok vödröt, lapátot ragadtak, s cipelni kezdték a homokot. A kupacnak legalább az egyharmada ugyanis az aszfaltozott játszótéren terült szét sürgölődésük nyomán ... Lehet, hogy a szakemberek másnap vissza akartak térni, elegyengetni a homokot. Munkájukról mindenesetre néhány környékbelinek Rejtő Jenő A láthatatlan légió című könyve jutott az eszébe. A párhuzam azért nem annyira nyilván­való: a légionisták — a szórakoztató történet szerint — so­hasem végeztek félmunkát! Szemben a láthatatlan játszó­tér-reparátorokkal. (b. a.) Bővülő hatáskor Társadalmi szerv lett a Kereskedelmi Kamara

Next

/
Oldalképek
Tartalom