Déli Hírlap, 1985. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-24 / 146. szám
Mitől visít a perselyes malac? 1. Egy kereskedő költői kérdései Fükő Dezső, a Pátria ABC- áruház vezetője őszintén merges von. amikor elolvasta a közelmúltban megjelent cikkünket az oicsó — úgynevezett fehér — termekek hiányáról. A befejező mondatok borítottak ki: hogyhogy az ipar es a kereskedelem egymásra mu- < tógát? A kereskedő már akkor is boldog, ha egyáltalán meghallgatják valahol. A vér- belinek meg sérti az önérzett tét és igazságérzetét, ha meg- Q annyira miniszteriális illetékes állítja is, hogy azért nincs olcsó portéka, mert „a kereskedelem nem érdekelt abban”. Szeretné ő végre látni azt az ipart, amely „egyre több és változatosabb olcsó termékeket igyekszik előállítani.”. ®: Csoda, hogy a perselyes malac nem ugrik le visítva ' az olyan „olcsó” termékek emblémájáról, mint mondjuk a másodosztályú végtészta? A négy tojásosról van szó, melynek kilója elsőosztályú- an 25,60, végtésztaként, másodosztályban, 22 forint. Mitől „olcsó” ez? S ugyan ki tudná megmagyarázni, miért sorolják még külön osztályba is? Elvégre a végtészta az végtészta, magyarán szól- , va „hulladéka” egy valami- iyen osztályba sorolható terméknek. • AZ IGAZI HASZON A legbosszantóbb mégsem az ilyen vagy ehhez hasonló példa. Inkább az, hogy az ipari illetékesek nyilatkozataiból úgy tűnik, mintha a kereskedelem válogathatna az olcsó termékek vonzó sokaságában, s valamiféle ké- myelemféltés miatt ráhajtanak a téliszalámi árusítására, minthogy ebből kevesebbet kell kitízdekázni ugyanazért e haszonért, mint amit 1 mondjuk a disznósajt garantál, nagyobb fáradsággal. Megérne egy közgazdasági fejtegetést, hogy tulajdonképpen mi mennyi hasznot hajt a kereskedelemnek. A haszonkulcs ugyanis árufajtánként más-más. A köztudatban például úgy él, hogy a szeszféléken a legnagyobb a nyereségük. Csak a szakemberek tudják: az alkoho- ’los italok után 7 százalék, míg az üdítőkön 20 százalék a kereskedők haszna. Sokkal inkább érdekeltek tehát abban, hogy minél több üdítő fogyjon, mint abban, hogy kapós legyen a pálinka. De hát ebbe most ne menjünk bele, mivel a dolgok alapvető lényege másfelé rejlik. Legkivált ott — ha már a perselyes malac emblémájáéi, val ellátott árukról van szó , hogy az ipar olcsóter- i: mék-kínálata valójában sze- 'é gényes. Választékról tehát éppenséggel nem lehet beszélni. • TÚLMÉRETEZI AZ IPAR Gyakran éppen az okoz gondot, hogy a csomagolás miatt olcsóbban adható feÁlakuló tanácsülés Szerdán tartja alakuló ülését a Miskolc Városi Tanács. Megválasztják az ügyrendi, igazgatási és jogi bizottságot, majd meghallgatják a városi i: választási elnökség beszá& mólóját. A testület megállapítja a végrehajtó bizottság tagjainak számát, megválaszt- ' ja a tanácselnököt, helyetteseit és a végrehajtó bizottság tagjait. A tisztségviselők ez- után esküt tesznek. Ezzel azonban nem zárul le a választások sora, ugyanis dönteni kell a számvizsgáló és - a lakásügyi társadalmi bi- v zottság, valamint a Miskolc Városi Népi Ellenőrzési Bizottság összetételéről. Meg kell választani a bírósági népi ülnököket, valamint a megyei tanácstagokat is. ■ _ „Nemcsak házakat, embereket is kett építeni’’ — mondja Pausztovszkij, s ezzel azt hiszem korunk nagy dilemmájára figyelmeztet. Persze a házak — mindenütt a világon — gyorsabban épülnek, mint az emberek. Kell is, hogy épüljenek, mert házak nélkül nincs civilizált emberi élet. De emberszabásil- ak-e a házaink, s a civiláziós eszközök, lehetőségek mellett, alkalmasak-e egy jobb minőségű, szellemiségű élet — életközösség — kialakítására? Ezek a kérdések újabb és újabb kérdéseket szülnek. Például, hogy milyen szerepe van életünkben, társadalmunkban a költészetnek — ami ugye nagyon fontos táplálékunk, s milyen szerepe van a szépségnek — ami Csurka István szerint: „maga a kinyilatkoztatás és az egyetlen igazság”. Mindebből talán felsejlik, hogy a művészetek és a művészek társadalmi jelenlétének fontosságára, nélkülözhetetlenségére szeretnék utalni. Mert a művészet nem valamiféle díszítés, dekoráció, vagy ékszer a társadalom testén, pláne nem bokréta a társadalom kalapján. Egyszóval nem ránk aggatott cifraság, hanem organikus létünk mindennapi tápláléka, alkotó és építő anyaga. Hiánya rendellenességeket, betegségeket okoz. Művészetek nélkül eltompul, beszűkül a társadalmi tudat, deviáns magatartásformáknak leszünk tanúi és áldozatai. Ezt persze mindenki tudja, vagy legalábbis érzi, s olykor — ha a hiány szimptómáit észleljük — injekciózni kezdjük a társadalmat. Csakhogy ez éppen olyan természetű dolog, mint a vitaminhiány. Vagyis lehetetlen néhány nagy dózissal kezelni. Azt hiszem ide kívánkozik Szent-Györgyi Albert példája, aki azt‘ írja: .. .az egészséges szerveseinek állandóan szűke sége van ászkorbinsavra. Ha falat építünk, minden egyes téglára kell maltert tennünk. Lehetetlen erős falat építeni malter nélkül, majd ezt később azzal kell pótolni, hogy az egészet leöntjük mai terrel.” Nos, a művészi szép, az esztétikai élmény ugyanolyan fontos az egészséges társadalom életéhez, mint testünknek az aszkorbinsav. S miként a C-vita- minnal való ellátás már a méhen belüli élettel megkezdődik, ugyanúgy meg kell kezdeni — szinte már magzatkorban — a szervezet szellemi táplálását is. Sajnos mintha elfelejtettük volna, amit korábban minden anya és dajka már a természettől tudott... A társadalomnak természetesen kötelessége kézbe venni a gyerekek művészeti nevelését, de ■ nem vállalhatja és pótolhatja a család szerepét. A rpűvészetekkel való foglalkozás semmiképpen nem ott és akkor kezdődik (vagy inkább kezdődne), mikor az alkotókat kapacitálni kezdjük, hogy szervezkedjetek, dolgozzatok, ismerjétek meg a valóságot, azonosuljatok társadalmi céljainkkal, s mutassátok fel a művészi szépet — mindannyiunk épülésére. A társadalmat fel kell készíteni a művészi szép befogadására, s ez permanens folyamat. Kinek a feladata? Mindenkié, aki formákat tervez, a cuclisüvegtől, csörgőtől az autóbuszokig, a házakig és a szobrokig. Aki ír. varr, farag, beszél. Aki színezi a házakat Miskolcon, akt elhelyezi az utcai bútorokat, árut rak a kirakatba, tilalmi táblákat fest. vagy felhívásokat szövegez. A mi városunkat senki nem fogja helyettünk mássá, szebbé, gazdagabbá, otthonosabbá tenni. Jé leit volna, persze, ha a házakkal együtt épülnek itt is az emberek. Mi sokáig inkább a házakra koncentráltunk. így aztán lettek lakótelepeink, de nem születhetett újjá a város. Mert a város nemcsak házakat jelent, hanem szellemi, történelmi gyökereket, emlékeket, élményeket. Történelmi neveket, elődöket, akikre büszkék vagyunk, hősöket, akiknek ez a föld itta be a vérét, az első öntudatra ébredt munkásokat, a bányamécset, az olvasóegyleteket, a közös éneklés örömét __ A bejelentőlap kitöltésével nem válik senki miskolcivá. Hogyan válhatna akkor a város építőjévé, szépitőjévé? Néhány éve kitüntetésre javasoltunk egy idős művészt. Mondhatnám közfelkiáltással, mert az illető művészi működése a miskolciak több nemzedékében hagyott maradandó nyomot. A javaslatot elutasították. Akikre a döntés joga bízatott, nem ismerték, színpadon már nem láthatták a mi jelöltünket. Fonos hát, hogy a miskolci vezetők miskolciak legyenek. Ám a művésznek is miskolcivá kell válnia, mert csak hazai talajon és élmények alapján tud igazán egyetemes értékeket alkotni, felmutatni. Solohovtól és Hemingway tői kedzve hosszan lehetne sorolni azok nevét, akik — alapvető képességeiken túl —, azért voltak igazán nagy teljesítményekre képesek, mert maguk is huzamos ideig élték bizonyos megtartó közösségek életét. Hogyan válhat Miskolc ilyen megtartó közösséggé, kik, hányán és hogyan kívánják ennek a közösségnek az életét élni művészeink közül? Ügy vélem, ez az a kérdés, melyre semmiképpen sem adhatunk akadémikus választ. De nem is kerülhetjük el azt a választ, melynek a megfogalmazása közös gondunk és kötelességünk. Gyarmati Béla Mi, miskolciak Csillagászat Az űrhajózásnak a csilla« gászatban betöltött' szerepé« ről hallhatnak az érdeklődők előadást ma este 7 órától a miskolci Uránia Csillagvizsgálóban. Utána távcsöves bemutatón vehetnek részt. jjc A Pátria havi 13—14 millió forintos forgalmához soksok árut kell megmozgatni hércímkés termékeket sem tudják folyamatosan biztosítani a vásárlóknak. Nem ritka az sem, hogy az ipar túlméretezi a mennyiséget. Egyszerű példa rá a 7 és fél kilós csomagolású Tomi sztár mosópor. A „spórolós” Tomi valóban olcsóbb kilónként, mint két és fél kilós dobozolt elődje — annak a doboza önmagában is meghaladja a 12 forintot —, csakhogy-; enyhén szólva túlzás ekkora mennyiséget egyszerre ajánlani a háztartásoknak. Kisebbfajta beruházásnak számít ugyanis a. zsáknyi tisztítószer. Szabad ilyenformán „olcsó terméknek" elkönyvelni? A kérdés tulajdonképpen költői, minthogy a kereskedők a jelenlegi felállásban aligha számíthatnak válaszra a termelőktől. Egyszerűen arról van szó, hogy — piac+ Bérházak tövében (Kiss József felvétele) orientáltság ide, piackutatás oda — mindmáig nem alakult ki a párbeszéd az ipar és a kereskedelem között. Vagy ha igen — példázta Fükő Dezső —, olyan az. mintha ugyanannak a falnak a két oldaláról folytatnák. Egyetlen fix kapocs a két ágazat között a szállítómunkás. Ö az ipar „nagykövete”, minthogy vele találkoznak naponta a kereskedők. Tulajdonképpen ők a közvetítők a 'kereslet és a kínálat között. Csakhogy — éppen funkciójukból fakadóan — nekik a világon semmire sincs felhatalmazásuk. Köldökzsinórként tehát marad a telefon. Ami arra kitűnő, hogy a kereskedő értesíthesse az ipar illetékes képviselőjét: már megint nem azt küldték, amit a bolt rendelt! Mire a válasz: minek vették át? • MINDEN JOBB A SEMMINÉL Ez a „minek vették át?” bűvös kérdés a minőségi reklamációkkal szemben is. A felelősség legbiztosabb el-, illetve áthárítása. Tényleg: miért is veszi át a kereskedelem — helyesebben: a kereskedő! —1 a szállítóktól azt a portékát, amit meg se rendelt, vagy azt, amelyről első ránézésre kiderül, hogy nem — vagy csak nehezen — eladható? A magyarázata ennek is egyszerű: a semminél minden jobb; eszi, nem eszi, nem kap mást! Egyébként a legfurfangosabb kereskedő a szállítómunkás. Régi nóta ez; sajnos, úgy tűnik, mintha bele is nyugodtunk volna már a „refrénjeibe”. Ráadásul azt okolják érte, aki a legkevésbé tehet a kialakult helyzetről. Mármint — a szállítómunkást. Holott ő csak azt viszi, amit küldenek vele, s o-tt akarja hagyni, ahová címezték. (Következik: Megesszük a végeredményt) jjc Az idén folytatódik a szerencsi Rákóczi-vár rekonstrukciója A tervek szerint az Országos Műemléki Felügyelőség jövőre adja át az egykori erődítmény újjávarázsolt egyik szárnyát, amit a városi tanács kulturális célokra hasznosít: ide költözik v :sza a könyvtár és múzeum. Július 4—5-én: Urbanisztikai konferencia Az MTES2Í Borsod Megvei Szervezete, az ÉTÉ miskolci és Nógrád megyei csoportja, az ÉTK miskolci információs irodája, valamint Balassagyarmat Tanácsa július 4-én és 5-én Balassagyarmaton rendezi meg a VII. észak- magyarországi urbanisztikai konferenciát. A nagyszabású tanácskozás tárgya ezúttal a művelődés és az urbanisztika kapcsolata. A rendezésből és a szervezésből kivette részét az ÉSZAKTERV és a Borsodi érv is. A két nap során több miskolci szakember tart előadást: dr. Horváth Béla, az ÉTK miskolci irodavezetője az ipar, a vasút és az urbanisztika kapcsolatáról, Sólyom Dezső, az ÉSZAKTERV vezető tervezője Balassagyarmat rendezési tervéről, majd ugyancsak dr. Horváth Béla az építésügyi információs lehetőségekről. A konferencia programját számos szakmai film vetítése színesíti. Szóvá teszi az olvasó... Mikor fessék a zebrákat? „E hónap 13-án és 14-én festettek a zebrákat a Győri kapuban. ligy gondolom, nem kell részleteznem az ezzel járó tumultust. Délelőtt még csak-csak ment valahogy a forgalom, de a terelőgúlák még délután 2—3 körül is ott voltak a helyükön. A járművek döcögtek, előzni kockázatos, veszélyes volt. Jó lenne, ha legalább a legforgalmasabb helyeken szombaton—vasárnap végeznek el ezt a munkát, bár meglehet, hogy a festék munkanapokon — legjobban szerdán és pénteken jobban szárad, mint a munka- szünctin.. .* Ezeket a sorokat egyik kedves miskolci olvasónknak a szerkesztőséghez írott leveléből idéztük. Az az igazság, hogjt nem először foglalko- * zunk ezzel a problémával lapunkban. Annak ideién, míg a KPM létezett, egy glosszánk nyomán, amely a zebrafestéssel foglalkozott, meglehetősen éles vita robbant ki a cikk írója és a KPM miskolci illetékesei között. A vita meddőnek bizonyult, sí amint a kedves olvasók is láthatták, továbbra is előfordul, hogy csúcsforgalom idején íes ienek itt-ott A mi álláspontunk nem változott ez ügyben; továbbra sem hisz- szük, hogy ezt a munkát ne lehetne sokkal jobban, ügyesebben szervezni. Bár az az igazság, hogy jelenleg nem is olyan egyszerű eldönteni, ki fest az utcákon. A Közterület-fenntartó Vállalat is jogosult most már erre, és teheti ezt a Közúti Igazgatóság is. Azt is tudjuk, hogy vannak a városban tanácsi kezelésben levő utak, s vannak, amelyek a Közlekedési Minisztériumhoz, azaz a helyi közúti igazgatósághoz tartoznak. De ez sem változtat azon, hogy jó lenne elkerülni a csúcsforgalmi időszakokat az út« burkolati jelek festésekor. (k—ó)
